Az SSC Napoli, teljes nevén Società Sportiva Calcio Napoli nápolyi székhelyű olasz labdarúgóklub. A klubot 1926-ban alapították, az első osztályban szerepel.
Hazai mérkőzéseit a több mint 60 ezer néző befogadására alkalmas Diego Armando Maradona Stadionban játssza. A létesítményt 2020-ban nevezték át a korábbi játékosuk tiszteletére. A stadion 1959-ben épült, és az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra felújították. Előtte három stadionban, időrendi sorrendben a Militare dell'Arenacciában, a Partenopeóban és az Arturo Collanában játszott a csapat.
A bajnoki címet eddig három alkalommal sikerült megszereznie, emellett többszörös kupagyőztes, valamint egyszer az UEFA-kupát is megnyerte. Ezzel, valamint hetvennyolc első osztályú szezonjával Közép- és Dél-Olaszország egyik legsikeresebb csapata.
Egy felmérés szerint 2008-ban Olaszország negyedik legnépszerűbb csapata volt a Juventus, az Internazionale és a Milan mögött. A mérkőzések látogatottsága alapján a Napoli Olaszország ötödik legnagyobb szurkolói bázisával rendelkezik.
A klub 1964. június 25. óta részvénytársaság (olasz megnevezése società per azioni). A részvények 99,8 százalékának tulajdonosa a Filmauro nevű vállalat, amelyet Luigi De Laurentiis, a ma klubtulajdonos Aurelio édesapja alapított. A maradék 0,2 százalék személyesen De Laurentiis kezében van.
Története A kezdetek
A nápolyi labdarúgás története egészen 1904-ig nyúlik vissza. Ekkor alapította a Cunard Line nápolyi gyárának munkatársa, az angol William Poths és néhány munkatársa (Emilio Anatra, Ernesto Bruschini) a Naples Foot-Ball & Cricket Clubot, a mai klub jogelődjét. Amedeo Salsi elnöksége idején az egyesület már két év után új nevet vett fel, ekkortól Naples Foot-Ball Clubnak hívták.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 6. oldal A csapat színei a kék és a világoskék voltak, csíkos formában, első mérkőzését pedig az Arabik hajó legénysége ellen játszotta, amely korábban a korszak legsikeresebb csapatát, a Genoát is legyőzte. A Naples végül 3:2-es győzelmet aratott. A klub egészen 1912-ig nem vehetett részt a nemzeti bajnokságban, ugyanis erre csak az északi klubok voltak jogosultak. Ebben az évben fogadta el a szövetség a közép- és dél-olasz csapatok nevezését. Ekkor a bajnokság mezőnye még elég képlékeny volt, számos csapat szűnt meg, illetve fuzionált egy másikkal. Ekkor a városban is több kisebb-nagyobb csapat létezett,A legismertebbek az US Internazionale Napoli és az FBC Internazionale-Naples ezek közül azonban egyik sem jutott túl egy alkalommal sem a déli selejtezőkön.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 7. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 8. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 14. oldal
Később egy zsidó gyártulajdonosnak, Giorgio Ascarellinek az volt a szándéka, hogy egyesíti a város csapatait, hogy egy versenyképesebbet hozzon létre. 1926. augusztus elsején létrehozta az AC Napolit (Associazione Calcio Napoli), amelynek ő lett az első elnöke is. A klub történetének első két szezonja egyaránt kieséssel végződött volna, ám a szövetség mindkétszer megmentette a csapatot.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 15. oldal A maihoz hasonlító lebonyolítási rendszerű új bajnokság, a Serie A első szezonjában is részt vett 1929-ben.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 16. oldal Az edző a „mister”, vagyis William Garbutt volt,Az olasz labdarúgásban az edzőket gyakran illetik a mister megnevezéssel, ez Garbutt után terjedt el, ugyanis az ő beceneve volt mister. aki korábban már két bajnoki címet szerzett a Genoával.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 18. oldal Olyan labdarúgóknak köszönhetően, mint Antonio Vojak vagy Attila Sallustro, a Napoli 1993-ban és 1934-ben egyaránt harmadik lett, ezzel pedig kvalifikálta magát a korszak legrangosabb nemzetközi kupasorozatába, a Mitropa-kupába.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 21. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 25. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 26. oldal A csapat teljesítménye a ’30-as évek második felére egyre inkább visszaesett, és az 1941–42-es szezont követően története során először csak a másodosztályban játszhatott.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 29. oldal
A második világháború után a klub az első osztály déli csoportjában indult, amelyet meg is nyert.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 32. oldal Két évvel később, bundázás miatt ismét kiesett, miután a CAF kizárta.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 35. oldal Időközben a vezetőedző Eraldo Monzeglio lett, aki visszavezette a Napolit az első osztályba. A korszak legismertebb játékosai Bruno Pesaola, Hasse Jeppson és Luís Vinício voltak. Az ’50-es évek legjobb eredménye két negyedik hely volt (1953, 1958).Francesco Caremani, Napoli 2000, 19. oldal 1959-ben költözött a klub a ma is használt San Paolo Stadionba.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 64. oldal
A Ferlaino-éra, az „aranykor”
Miután a csapat 1961-ben ismét kiesett a másodosztályba, Bruno Pesaolát, a klub korábbi játékosát nevezték ki vezetőedzőnek. Vele a Napoli 1962-ben első komolyabb sikerét könyvelhette el, ekkor kupagyőztes lett.Francesco Caremani, Napoli 2000, 24. oldal Másodosztályúként erre csak egy klub, a Vado volt képes még 1922-ben. Ezzel a Napoli a következő idényre jogot szerzett a KEK-ben való indulásra, ahol végül a negyeddöntőig jutott. Az egyesület 1964-ben felvette a ma is használt Società Sportiva Napoli nevet, egyúttal részvénytársasággá alakult.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 75. oldalA részvények 99,8 százalékának tulajdonosa a Filmauro nevű vállalat, amelyet Luigi De Laurentiis, a ma klubtulajdonos Aurelio édesapja alapított. A maradék 0,2 százalék személyesen De Laurentiis kezében van Az elnök Roberto Fiore lett. A korszak legismertebb játékosai a később fellépési rekorderré váló Antonio Juliano, a néhány év után a Juventushoz igazoló Dino Zoff, Omar Sivori és José Altafini voltak.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 76. oldal A Pesaola-féle csapat legjobb eredménye egy második hely volt 1968-ban.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 81. oldal Időközben a Lauro család hatalma fokozatosan csökkent a csapatnál (az akkori elnök Achille Lauro volt, de fia, Gioacchino is fontos pozíciókat töltött be), így az új elnök 1969-ben Corrado Ferlaino lett, akihez a klub történetének legeredményesebb időszaka kötődik.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 84. oldal Köszönhetően olyan labdarúgók leigazolásának, mint Sergio Clerici, Giuseppe Bruscolotti és Tarcisio Burgnich, a csapat 1975-ig két harmadik és egy második helyet is elért. Ez nagyrészt az Ajax által világhírűvé váló, a Napolinál Luís Vinício által meghonosított totális futballnak volt köszönhető.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 89. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 92. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 93. oldal 1976-ban ismét sikerült megnyerni a Coppa Italiát, ezúttal a Hellas Verona ellen.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 94. oldal Az 1970-es évek második felétől az eredmények fokozatosan romlani kezdtek, 1980-ban a Napoli például már csak tizenegyedikként zárt.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 99. oldal
Bár, többek között Ruud Krolnak köszönhetően, a csapat már 1981-ben harmadik lett, az igazi változások 1984-ben kezdődtek. Ekkor Ferlaino leigazolta a Barcelonától Diego Maradonát, az akkori labdarúgás egyik legnagyobb sztárját. Átigazolásának díja tizenötmilliárd líra volt. Ottavio Bianchi vezetésével, valamint Maradonán kívül olyan játékosok közreműködésével, mint Bruno Giordano, Salvatore Bagni, Claudio Garella vagy Alessandro RenicaPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 113. oldal 1987-ben a Napoli fennállása során először bajnoki címet ünnepelhetett, első déli klubként.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 117. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 118. oldal Ekkor sikerült először huzamosabb ideig megragadnia az élmezőnyben, ugyanis a ’80-as évek második felében olyan játékosok érkeztek, mint Careca, vagy a szintén brazil Alemão. 1988 és 1989 egyaránt ezüstéremmel zárult, utóbbi idényben azonban a Napoli az akkor harmadik számú nemzetközi kupasorozatban, az UEFA-kupában is felért a csúcsra, a döntőben a német VfB Stuttgartot legyőzve.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 124. oldal 1990-ben Alberto Bigon edzősége idején a klub megszerezte második scudettóját, valamint övé lett a szuperkupa is, utóbbiban a Juventus volt az ellenfél. A végeredmény fölényes, 5–1-es győzelem lett.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 126. oldal Az „aranykor” 1991-ben fejeződött be, amikor Maradona személyes problémák miatt távozott, nemcsak a Napolitól, hanem Olaszországból is.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 129. oldal
Megszűnés, majd újjászületés
A kulcsjátékosok távozása után a klub egyre szerényebb eredményeket tudott csak felmutatni, 1992-ben negyedik, két évvel később hatodik helyen zárta az aktuális évadot, előbbit Claudio Ranieri, utóbbit Marcello Lippi irányításával.Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 131. oldalPacileo e Gargano, 80 anni di passione, 133. oldal Az egyre súlyosbodó anyagi problémák miatt további játékosok voltak kénytelenek távozni, úgy mint Ciro Ferrara, Gianfranco Zola, Daniel Fonseca és Fabio Cannavaro. Ekkor még a csapatot két évig irányító Vujadin Boškov irányításával sikerült egy hetedik és egy tizedik helyet, valamint 1997-ben egy kupadöntőt elérni,Pacileo e Gargano, 80 anni di passione, 135. oldal 1998-ban azonban a Napoli már csak az utolsó helyet tudta megszerezni, így harminchárom év folyamatos első osztályú tagság után ismét kiesett. A feljutás 2000-ben sikerült ismét, azonban az újbóli első osztályú tagság ezúttal mindössze egy évig tartott.
Az egyre komolyabb problémák 2004-ben végül csődhöz vezettek. A következő hetekben a filmrendező Aurelio De Laurentiis vette meg a klubot, és Napoli Soccer néven a harmadosztályba adta be nevezését. A második szezonban, 2006-ban Edoardo Reja irányításával sikerült kivívni a feljutást a másodosztályba. Ezután az egyesület visszaszerezte az eredeti név használatának a jogát, majd 2007-ben, mindössze egy év után rögtön sikerült kivívni az újabb feljutást, ezúttal már a Serie A-ba. A vezetőedző rövid ideig Roberto Donadoni volt, utódja pedig Walter Mazzarri lett, akinek vezetésével 16 év után visszatérhetett a nemzetközi porondra, az Európa-ligába (ha a jogelőd UEFA-kupát is ide számítjuk). A 2010–11-es szezon befejezésével pedig 22 év után játszhatott ismét a legnagyobb presztízsű nemzetközi kupasorozat, a Bajnokok Ligája valamely szakaszában. A 2022–23-as idény alatt 33 év után először lettek bajnokok, begyűjtve ezzel harmadik bajnoki címüket.
Az újabb aranykor
A 2011–12-es szezonban az 5. helyen végeztek a bajnokságban, ám az Olasz kupában – a döntőben 2–1-re a Juventust legyőzve – diadalmaskodtak, 25 év után az első klubtrófeát elhódítva. A gólokat Edinson Cavani és Marek Hamšík lőtték. Az Bajnokok Ligája csoportköréből továbbjutottak, a következő körben azonban a későbbi győztes Chelsea túl nagy falat volt. A 2012–13-as szezonban a bajnokság 2. helyén végeztek, ami a legjobb szereplésük volt az 1989–1990-es bajnoki cím óta. Cavani 29 góllal a bajnokság gólkirálya lett, majd a Paris Saint-Germainhez igazolt 57 millió euróért, ami új rekordot jelentett ezen a téren.