bélyegkép|250px|Argentin boa (Boa constrictor occidentalis)
A közönséges óriáskígyó, más néven bálványkígyó, vörösfarkú boa vagy bálványboa (Boa constrictor) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj. A legismertebb és legelterjedtebb óriáskígyófaj, nem csak természetes élőhelyén, hanem hobbiállatként is. A Boa kígyónem típusfaja.
Előfordulása A közönséges óriáskígyó az Újvilág trópusi részének legismertebb óriáskígyója, Közép-Amerikától Észak-Argentína területéig élnek populációi.McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. (series). (volume). Azonban az elterjedése nem folytonos, vannak területek, ahonnan hiányzik, míg a szomszédos térségekben megtalálhatók. A hatalmas elterjedési területből következik, hogy változatos élőhelyeken él a száraz pampáktól a sűrű trópusi esőerdőkig, viszont a víz közelsége fontos feltétel.Stidworthy J. 1974. Snakes of the World. Grosset & Dunlap Inc. . Tipikus élőhelye a bozótos vízpart.L. Trutnau (2002): „Ungiftige Schlangen“ Band 1, Ulmer Verlag, Seite 159 A tengerszint feletti 1000 méteres magasságig hatol fel. Sokszor közepes termetű emlősök üregeibe bújva rejtőzik el a többi ragadozó elől.
Alfajai Hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult, amelyek több szempontból is különböznek egymástól. Sokáig kérdéses volt az is, hogy egy fajba tartoznak-e a különböző változatok, az alfajok pontos száma ma is vita tárgya. Az alfajokon belül számos további szín- és mintavariációja ismert.
Boa constrictor constricor: vörösfarkú boa Brazília, Kolumbia, Guyana, Venezuela, Peru, Trinidad és Tobago. A legnagyobb méretű és egyben legszínpompásabb alfaj. A fiatalok általában világosabb színűek, majd felnőtté válva sötétebbek lesznek. Boa constrictor auspex: Dél-Amerika északi területei Boa constrictor diviniloquus: Peru Boa constrictor formosissimus: Dél-Amerika északi területei Boa constrictor rex-serpentum: Dél-Amerika északi területei Boa constrictor amarali: Amaral boa, Dél-Brazília, Bolívia, Paraguay. Változatos megjelenésű, kis méretű alfaj. A farki része rövidebbnek tűnik, ezért kurtafarkúnak is nevezik. Boa constrictor imperator: Császárboa, Közép-Amerika, Kolumbia, Karib-tenger szigetei. Kisebb termetű, de heves vérmérsékletű alfaj. Boa constrictor mexicana: Mexikó Boa constrictor sigma: Sigma-boa, Mexikó Boa constrictor isthmica: Panama és Kolumbia Boa constrictor diviniloquax var. mexicana: Mexikó Boa constrictor eques: Peru Boa constrictor longicauda: tumbesi boa, Peru. Elképzelhető, hogy az B.c. ortonii változata, nem önálló alfaj. Mint neve is mutatja, hosszú a farki része. A mérete kisebb a törzsalakénál, a színe idősebb korában szép kontrasztos. Boa constrictor melanogaster: ecuadori feketehasú boa, Ecuador. Az alfajként való elkülönítése még kérdéses, feltehetően a B.c. constrictor változata. Jellegzetessége a sötét alapszín, a fekete színű nyeregminta. Boa constrictor nebulosa: ködfoltos boa: Dominika szigete. Annyira eltér a törzsalaktól, hogy többen külön fajnak tartják. Sötét színű, a nyeregmintázata elmosódott. Viszonylag kis méretűek. Boa constrictor occidentalis: argentin boa, Bolívia, Paraguay és Argentína. A felnőttek alapszíne sötét. Nagy méretű, akár 3 méteresek is lehetnek. A két évszakos szavanna élőhelyhez alkalmazkodott. Veszélyeztetett. Boa constrictor orophias: Szent Lucia szigeti boa, Szent Lucia. A szigeten elszigetelten élő boákat sokan külön fajnak tartják. Sötét, barna színű kígyók, az idősebbek sötétszürkékké válnak. Viszonylag kis méretű. Boa constrictor ortonii: Orton-boa, Peru. Közepes méretű, szürkés, világosbarna színű alfaj. A hegyvidéki életmódhoz alkalmazkodott, akár 10 °C alatti éjszakai hőmérsékletet is képes átvészelni. Boa constrictor sabogae: Pearl-szigeti boa, Panama nyugati része (Perlas, Taboga és Tabogilla szigetek). Világos színű (hypomelanisztikus), kis méretű alfaj. Veszélyeztetett.
Megjelenése left|250px|thumb|Boa constrictor constrictor thumb|100px|left|fiatal vedlő nőstény boa A faj egyedei változatos megjelenésűek, az alfajok között nagyok a különbségek. Közepes termetű kígyó, felnőtt egyedei átlagosan 0,9-4 méteresek.Maurice, B. "International Wildlife Encyclopedia, Third Edition". A legkisebb alfaj a Boa c. imperator, a legnagyobb alfaj a Boa c. constrictor. A rekordot egy trinidadi 5,6 méter hosszú példány tartotta, míg ki nem derítették, hogy valójában egy zöld anakonda (Eunectes murinus).Murphy JC, Henderson RW. 1997. Tales of Giant Snakes: A Historical Natural History of Anacondas and Pythons. Krieger Pub. Co. . Ezzel egy új rekord vált hitelessé, 4,3 méter. A hímek általában 30–40 cm-rel rövidebbek, mint a nőstények.Mattison, C. 2007. "The New Encyclopedia of Snakes". Princeton University Press. .K. Bonny (2007): „Die Gattung Boa – Taxonomie und Fortpflanzung“, KUS-Verlag, Seite 183 Sok nőstény még 3 méternél is hosszabb, különösen, ha fogságban nőtt fel.Wagner, D. "Boas". Barron's. A hímek farka aránylag hosszabb, mivel ez tartalmazza a hemipéniszt, és csökevényes hátsó lábai is megfigyelhetők, amelyek a nőstény megragadására valók párzás közben.O'shea, M. 2007. "Boas and Pythons of the World". Princeton University Press. .
Erős izomzata miatt viszonylag nehéz, a nőstények testsúlya általában 10–15 kg. Néhány példány akár még a 27–45 kg-ot is eléri.Boa Constrictor Fact Sheet – Woodland Park Zoo Seattle WA . Zoo.org. Hozzáférés ideje: 2012-08-22. A testméret nemcsak az alfajtól és a helytől, hanem a rendelkezésre álló zsákmánytól is függ. A különösen kicsi Cayos Cochinos szigeti B. c. imperator a szigeti törpeség egy példája.
A közönséges óriáskígyó színezete is változatos. Alfajtól és színváltozattól függően alapszíne lehet fehér, vörös, szürke, barna vagy fekete. A legtöbb színváltozata a Boa c. imperatornak van. Hátukon sötét, többnyire barna vagy vörösesbarna nyeregmintás foltokat viselnek, amelyek formája és mérete is változatos.u.a. K. Bonny (2007): „Die Gattung Boa – Taxonomie und Fortpflanzung“, KUS-Verlag A farok felé haladva a nyeregminta kifejezettebbé válik. Az egyedek színükkel képesek a hőmérséklethez igazodni, így az árnyékban több árnyalattal sötétebb lehet, mint a napon. Ez a színezet kiváló álca a természetes élőhelyükön. A természetben ritkák az albínók, de fogságban külön tenyésztik őket, újabb színváltozatokat hozva létre. Nyílhegy alakú fején sötét csíkok láthatók. Az egyik csík a fejtetőn fut végig, a többi a szemen át. Ajkukkal érzékelik a hőt, habár a család több tagjától eltérően nincsenek gödröcskék ezeknek az érzéksejteknek. Két tüdőfelük közül a bal csökevényes, a jobb nagy és a hosszúkás testformához igazodott.
Életmódja bélyegkép|250px|A boa éppen megeszik egy nyulat A fákon és a talajfelszínen egyaránt ügyesen mozog,miközben bordáit használja.Kiválóan úszik, de csak ritkán megy be a vízbe. Fák üregében, sziklák hasadékában, gyökerek között búvik meg, ahol több egyed is tartózkodik egyidejűleg, négyes-ötös csoportokat alkotva. Napközben csak alkalmanként jön elő napfürdőzni. A fiatalok fák koronájában élnek, de ahogy növekszenek, egyre lejjebb költöznek, míg végül talajlakóvá válnak.Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. . Vannak alfajok, például a Boa c. orophias, amelyek egyedei még felnőve is a fán maradnak.S. Binder & A. Lamp (2007): „Boa constrictor – Die Abgottschlange“, Natur und Tier Verlag, Seite 58 Viszonylag keveset mozognak; egy szondával felszerelt boa 12 nap alatt mindössze 135 métert tett meg.G. Montgomery & A. Rand (1978): „Movements, body temperature and hunting strategy of a Boa constrictor“, Copeia Band 3, Seite 532
thumb|250px|A boa körülfon egy kisemlőst
A kifejlett példányok este aktívak. Kisebb és közepes nagyságú emlősökkel, madarakkal, gyíkokkal, sőt, kisebb kajmánokkal is táplálkoznak, zsákmányszerzés céljából a fákra is felkúsznak. Inkább az emlősöket és a madarakat kedvelik.V. C. Quesnel & L. Wehekind (1969): „Observations on the constrictive phase of feeding behavior in Boa constrictor”, J. Trinidad Field Nat. Club, Seite 12 bis 13 Egyes jelentések szerint ocelotot és nagy gyíkokat is elfogyasztottak. Kétféleképpen is vadásznak: vagy lesből támadnak, vagy a zsákmány szagnyomát követik.S. Binder & A. Lamp (2007): „Boa constrictor – Die Abgottschlange“, Natur und Tier Verlag, Seite 59 bis 60 Ha elég közel kerül hozzá, akkor ráveti magát. Áldozatát nem roppantja össze, hanem megfojtja. A zsákmány minden kilégzésekor összébb húzza magát. Ez a folyamat akár negyedórán át is eltarthat, ami nagy megerőltetés a kígyó számára. Amikor már nem érzi a zsákmány szívverését, akkor kiengedi magát. Fogazatuk segít egészben lenyelni a zsákmányt. Az emésztés 4-6 napot vesz igénybe a táplálék méretétől és a hőmérséklettől függően. Lassú anyagcseréje miatt a kígyó két étkezése között több hét is eltelhet.Montgomery, G., and Rand, A. 1978. "Movements, body-temperature and hunting strategy of a boa-constrictor" A fiatal boák a farkukat csaliként is használják, így fognak egereket, madarakat, denevéreket, gyíkokat és kétéltűeket.C. W. Radcliffe, D. Chiszar & H. B. Smith (1980): „Prey-induced caudal movements in Boa constrictor with comments on the evolution of caudal luring“, Bulletin of Maryland Herpetological Society Nr. 16, Seite 19 bis 22 Ahogy növekszenek, úgy térnek át egyre nagyobb zsákmányra.
Szaporodása Álelevenszülők, a szaporodási időszak a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően területenként eltérő hónapokra esik, de jellemzően a száraz évszakban van. Ekkor a kifejlett nőstények fele hajlandó párzani. A túl gyenge, vagy rossz fizikai állapotú nőstények amúgy is képtelenek lennének életképes utódokat szülni. 2010-ben bizonyították a szűznemzést a boáknál. Keveset tudunk a vadon élő óriáskígyók szaporodásáról, ezért ismereteink leginkább a fogságban élő példányoktól származnak. A tenyésztők a párzási hajlandóság növelésére először 6-8 hétig 22 Celsius-fokra csökkentik a hőmérsékletet, valamint a nappali világítás időtartamának hosszát; ezenkívül megvonják a táplálékot az állatoktól. Mihelyt visszaáll a normális helyzet, a kígyók rövidesen párzani kezdenek. A nőstény feromont bocsát ki, aminek szagára köré gyűlnek a közelben tartózkodó hímek. Ha több hím keresi fel egyszerre a nőstényt, akkor előbb megküzdenek egymással a párosodás jogáért. Párzáskor a hím elkorcsosult hátsó lábával megkarmolja a nőstényt, mire az felemeli a farkát, hogy a hím hemipéniszével behatolhasson. Egy párzás órákon át tarthat, a nőstény akár egy hétig többször is pározhat ugyanazzal a hímmel, és a feromon hetekig csalogatja a hímeket, így a nőstény több hímmel is pározhat. A hímek is rendszerint nem csak egy nőstényt keresnek fel.