Öngyilkosság (latinul suicidium – sui caedere, azaz "önmagát megölni") az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza.
Világszerte évente többszázezer ember követ el befejezett öngyilkosságot,Azrael D, Miller M.J, O'Connor R.C & Pirkis J (2016) Reducing suicide without affecting underlying mental health [archive]. The International Handbook of Suicide Prevention. John Wiley & Sons, Ltd, Chichester, UK, 637-662. és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a 21. század elején ez a 13. leggyakoribb halálok a világon,Bruce Gross, Forrensic Examiner, Summer 2006. minden korosztályt beleértve, és a vezető halálokok közé tartozik a fiatalok körében.. Ezentúl a becslések alapján világszerte évente tíz-húszmillió az öngyilkossági kísérletek száma.A Fleischmann et JM Bertolote, « Suicide and psychiatric diagnosis: a worldwide perspective », World Psychiatry, vol. 1, no 3, 2002, p. 181–5 (PMID 16946849, PMCID 1489848)
Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zavarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét (értékrendjét) súlyosan megrendítő események, krízisek járulnak hozzá. A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy. Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós. A depresszív állapotot tartós búskomorság, elesettség, szomorúság, apátia, halálvágy jellemzi. Sok elkövetőre jellemző lehet más deviancia, például alkoholizmus, drogfüggőség. Stressz tényezők is gyakran közrejátszanak, például anyagi nehézségek vagy problémák a társas kapcsolatokban. Az öngyilkosság megelőzését célzó erőfeszítések közé tartozik a lőfegyverekhez való hozzáférés korlátozása, a mentális betegségek és droggal való visszaélés kezelése, és a gazdasági fejlődés javítása.
Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból, krízisből adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás, például a szeppuku, vagy Seneca Nero parancsára elkövetett, ill. Szókratész szintén félig-meddig kényszerű öngyilkossága; vagy egy az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett önfeláldozó cselekedet, hősi halál, mint Dugovics Titusz tette, vagy Zrínyi Miklós kirohanása.
Az öngyilkosság leggyakoribb elkövetési módja országonként változik, és részben függ az adott mód elérhetőségétől. A gyakori módok közé tartozik az önakasztás, a növényvédőszerrel történő önmérgezés, és a lőfegyverek használata. Évente mintegy 800 000 – 1 000 000 ember hal meg öngyilkosság következtében, így a világon a tizedik leggyakoribb halálozási oknak minősül. Az arány férfiak körében magasabb mint a nőknél, és a nőkhöz viszonyítva férfiak között háromszor-négyszer valószínűbb, hogy öngyilkosságot követnek el. Becslések szerint évente 10 – 20 millió meghiúsult öngyilkossági kísérlet fordul elő. A kísérletek a fiatalok és a nők körében gyakoribbak.
Az öngyilkosság megítélését nagyban befolyásolják egzisztencialista megfontolások, mint például a vallás, a becsület és az élet értelme. Az ábrahámi vallások hagyományosan Isten elleni bűnnek tekintik az öngyilkosságot az élet szentsége melletti meggyőződés miatt. Japánban a szamurájok korában a szeppuku tiszteletre méltó tettnek számított, kudarcok jóvátételének és tiltakozás kifejezésének eszközeként. A ma már törvénytelen Sati elterjedt volt az indiai temetkezési gyakorlatban, amely szerint az özvegytől elvárták, hogy az elhunyt férje halotti máglyáján önégetéssel véget vessen életének, akár önként, akár a család és a társadalom nyomására.
Az öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet korábban büntetendő cselekmény volt, mára azonban a legtöbb nyugati országban nem számít bűncselekménynek. Az iszlám országok többségében továbbra is bűncselekménynek tartják. A 20. és 21. században az önégetéssel elkövetett öngyilkosságot tiltakozás kifejezési eszközeként alkalmazzák, a kamikaze repülést és az öngyilkos bombamerényletet pedig harcászati vagy terrorista taktikaként.
Magyarországon az öngyilkossági kísérletet nem bünteti a törvény, csak az öngyilkosságban közreműködést (értsd: más öngyilkosságában való közreműködést), 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Büntető törvénykönyv.
Definíciók Öngyilkosság az a cselekedet, amikor valaki szándékosan a saját halálát okozza. Öngyilkossági kísérlet avagy nem halálos kimenetelű öngyilkosságra utaló magatartás az, amikor valaki önmaga sérülését okozza azzal a szándékkal, hogy véget vessen életének, de a sérülés nem okozza a halálát. Segített öngyilkosság az, amikor egy személy egy másiknak közvetve segít abban, hogy véget vessen az életének, tanáccsal vagy a végrehajtás eszközével látva el őt. Ezzel szemben az eutanázia során egy másik személy aktívan vesz részt abban, hogy valaki véget vessen az életének. Öngyilkossági gondolatoknak nevezik a pszichológiában azt a lelkiállapotot, amelynek során valaki fontolóra veszi, hogy véget vet saját életének.
Kockázati tényezők bélyegkép|upright=1.35|Öngyilkosságot kiváltó körülmények 16 amerikai államban 2008-ban. Balról jobbra haladva a leggyakoribb okok: mentális zavar, párkapcsolati probléma, egyéni krízishelyzet, betegség, munkahelyi problémák, pénzügyi problémák.
Az öngyilkosság kockázatát többek között a következő tényezők befolyásolhatják:Dr.Info - Lakossági egészségügyi információs portál :: Öngyilkosság veszélyét növelő kockázati tényezők 55 év feletti életkor (a mai fejlett világban már a 12-49 év közötti korosztályban is az egyik vezető halálok) Fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség Egyedüllét, magány Gyász Tartozás vagy nincstelenség, munkanélküliség Megalázottság vagy szégyenérzet Depresszió, főleg pszichózissal vagy szorongással párosulva A szomorúság megmaradása a depresszió egyéb tüneteinek elmúlta után is Kábítószerezés és/vagy alkoholizmus Korábbi öngyilkossági kísérletek Családban elkövetett öngyilkosság Családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak Előtte elkövetett erőszaktevés vagy gyilkosság Szerelmi bánatok
Mentális betegségek és kábítószerrel való visszaélés gyakran együttesen lépnek fel. További kockázati tényező még a korábban megkísérelt öngyilkosság, az elkövetés eszközének elérhetősége, a családban már előfordult öngyilkosság, illetve traumás agysérülés megléte. Nagyobb gyakorisággal fordul elő öngyilkosság például olyan háztartásokban, ahol lőfegyvert tartanak. Öngyilkossági gondolatokat válthatnak ki társadalmi-gazdasági tényezők, például a munkanélküliség, a szegénység, a hajléktalanság és a hátrányos megkülönböztetés. Az öngyilkosságot elkövetők mintegy 15–40%-a hagy maga után búcsúlevelet. Genetikai tényezők az esetek 38–55%-ában járulnak hozzá az öngyilkossági hajlammal jellemzett magatartás megnyilvánulásához. Háborús veteránoknál nagyobb az öngyilkosság kockázata, részben a mentális betegségek gyakoribb előfordulása miatt, részben a háborúval összefüggő fizikai és lelki eredetű (háborús traumatizáltság) egészségügyi problémák következtében.
Mentális zavarok Mentális zavarok gyakran jelen vannak az öngyilkosság elkövetésekor, a különböző becslések szerint az esetek legalább 27%-ában, de akár a 90%-ot is meghaladóan játszanak szerepet. A pszichiátriai osztályra beutaltak körében a befejezett öngyilkosság kockázata életük során körülbelül 8,6%. Az öngyilkosság következtében meghalt személyek mintegy felénél valószínűsíthető volt súlyos depresszív zavar; ez a betegség, illetve egy másik hangulatzavar – például a bipoláris zavar – megléte 20-szorosára növeli az öngyilkosság kockázatát. Egyéb közrejátszó körülmények még a szkizofrénia (14%), a személyiségzavarok (14%), a bipoláris zavar, és a poszttraumás stresszbetegség. A skizofréniában szenvedők mintegy 5%-a hal meg öngyilkosság következtében. Az evészavarok (bulémia, anorexia) ugyancsak fokozott kockázatot jelentő tényezők.
A korábban elkövetett öngyilkossági kísérletek jelzik előre legmegbízhatóbban, hogy feltehetően öngyilkosság fog bekövetkezni. Az öngyilkosságok körülbelül 20%-ában már történt korábbi kísérlet. Azok közül, akik öngyilkosságot kíséreltek meg, 1% befejezett öngyilkosságot követ el egy éven belül és több mint 5% követ el öngyilkosságot 10 éven belül. Habár az önbántalmazást önmagában nem tekintik öngyilkossági kísérletnek, az önsérüléses magatartás megléte összefüggésben áll az öngyilkosság fokozott kockázatával.
A befejezett öngyilkosságot elkövetők közül körülbelül 80% orvoshoz fordult a halálát megelőző egy éven belül, és 45%-uk egy hónappal a bekövetkezést megelőzően. A befejezett öngyilkosságot elkövetők közül körülbelül 25–40% állt kapcsolatban mentális ellátást szolgáltató intézménnyel a halált megelőző évben.
Kábítószerek használata bélyegkép|upright=1.35|"Az iszákos életútja" (1846) azt szemlélteti, hogyan vezethet az alkoholizmus öngyilkossághoz
A kábítószer abúzus az öngyilkosság második leggyakoribb rizikófaktora a súlyos depresszió és a bipoláris zavar után. Mind a kábítószerrel való tartós visszaélés, mind a heveny intoxikáció közrejátszó tényezők. Amikor személyes veszteségérzettel párosul – például gyász kapcsán –, a kockázat tovább fokozódik. A kábítószerrel való visszaélés ezen felül mentális zavarokkal is összefüggésbe hozható.
A legtöbben szedatív (nyugtató) vagy hipnotikus (altató) hatású drogok (például alkohol vagy benzodiazepinek) hatása alatt követnek el öngyilkosságot, ezek közül alkoholizmus áll fenn az esetek 15–61%-ában. Azokban az országokban, ahol nagyobb mértékű az alkoholos italok fogyasztása és adott területen belül nagy számban találunk bárokat, magasabb az öngyilkosság előfordulási gyakorisága is. Ez az összefüggés elsősorban a tisztára párolt ún. finomszeszek fogyasztásának gyakoriságából ered. Az alkoholizmus miatt kezelt személyek mintegy 2,2–3,4%-ának halálát okozza öngyilkosság. Az öngyilkosságot megkísérlő alkoholisták többnyire férfiak, idősebbek, és korábban már volt öngyilkossági kísérletük. A heroint használók körében bekövetkezett halálesetek 3–35%-át öngyilkosság okozza (ez körülbelül 14-szer több, mint a heroint nem használóknál).
A kokainnal és methamphetaminnal való visszaélés nagy mértékben összefügg az öngyilkossággal. A kokaint használóknál az elvonási időszak során jóval magasabb a kockázat. Ugyancsak jelentős kockázat áll fenn az inhaláló szerekkel visszaélők körében; 20% kísérel meg öngyilkosságot élete során és több mint 65% veszi fontolóra. A dohányzás összefüggésben áll az öngyilkosság kockázatával. Nincs sok bizonyíték arra, hogy miért áll fenn ez az összefüggés; azonban feltételezik, hogy a dohányzásra hajlamos személyek az öngyilkosságra is hajlamosabbak. A dohányzás egészségi problémákat okoz, ami a későbbiekben oda vezethet, hogy az illető véget akar vetni az életének. A dohányzás kihathat az agy kémiai összetételére is oly módon, hogy az fokozza a hajlamot az öngyilkosságra. A marihuána (kannabisz) fogyasztása és az öngyilkosság fokozott kockázata között nem figyeltek meg összefüggést.
Szerencsejáték probléma jobbra|bélyegkép|Zichy Mihály: Hídavatás, illusztráció Összefüggést mutattak ki a szerencsejáték-függőség és az átlag lakossághoz viszonyított öngyilkossági gondolatok, illetve kísérletek megszaporodása között. A kóros szerencsejáték-függőségben szenvedők 12-24%-a kísérel meg öngyilkosságot. Ezek házastársainál háromszor gyakoribb az öngyilkosság, mint az átlag lakosság körében. Egyéb tényezők, amelyek növelik a problémajátékosok öngyilkossági kockázatát: mentális betegségek, alkohollal és drogokkal való visszaélés.
Egészségi problémák