A Tour de France (ejtsd: túr dö fransz) vagy más néven Le Tour vagy La Grande Boucle a világ legismertebb, évenként megrendezett országúti kerékpárversenye, amelyet legelőször 1903-ban rendeztek meg. A háromhetes verseny Franciaországon és a szomszédos országokon át halad. A táv szakaszokra oszlik – egyik településtől a másikig – mindegyik egy-egy külön verseny. Az időeredményeket versenyzőnként összesítve állapítják meg a végső sorrendet, ami alapján kiderül, hogy ki nyeri a Tourt.
Története 1903-ban Henri Desgrange találta ki újonnan alapított L'Auto című lapja népszerűsítésére, hogy 6 szakaszból álló kerékpárversenyt hirdet a hazafias hangzású "Le Tour de France" néven. A versenyen, amely július 1-19-ig tartott és összesen 2428 km hosszú volt, hatvanan vettek részt, a győzelmet 25 km/h átlagsebességgel Maurice Garin szerezte meg. A győzelemért járó 3000 frankkal együtt az akkori időkben szép összegnek számító 6075 frankot keresett. A 21. helyen utolsóként célba érkező Millocheau már több mint 64 órás hátrányt szedett össze. Garin mind a mai napig tart egy rekordot: ő nyerte a Tourt a valaha volt legnagyobb különbséggel, 2 óra 47 perccel a második helyezett előtt. Az első évek botrányai (pl. 1904-ben kizárták az első négy helyezettet) és a kemény körülmények (rossz minőségű, többnyire macskaköves utak, kezdetleges technika, rettenetesen hosszú, 400 km-es szakaszok) ellenére is megmaradt, sőt megerősödött a verseny. 1910-ben, a hegyi szakaszok bevezetésekor a Tour már július 3-31-ig tartott, 4734 km-en és 15 szakaszon át haladt a párizsi befutóig. A hegyi szakaszok felborították az addigi erőviszonyokat, hiszen a hegyek más versenyzői alkatot és teljesen más technikát kívántak mint a sík szakaszok. Az első világháborút követően újra megszervezték a Tourt és 1919-ben bevezették az összetettben élen álló versenyző megkülönböztetésére a sárga trikót. A két háború között a szakaszok száma és a táv is tovább nőtt, 1926-ban elérve a rekordnak számító 5745 km-t. 1927-ben tesznek először kísérletet a csapatonkénti indításra, azaz a csapatidőfutamra, ám a terv nem válik be. 1930-ban a márkák csapatait nemzeti csapatok váltják fel, a rádió először ad élő közvetítést a Tourról és megjelenik a mezőnyt kísérő reklámkaraván is. 1934-ben a verseny átlagsebessége először lépi át a 30 km/h-t. 1935-ben vezetik be a piros zászlót, ekkor rendezik az első egyéni időfutamot és ekkor veszíti életét a Galibier-n történt bukása után Francisco Cepeda, aki a verseny első halálos áldozata. 1936-ban Desgrange a főszerkesztői poszt mellett a versenyigazgatói feladatokat is helyettesére, Jacques Goddet-ra bízza. 1937-ben nyeri az első olyan versenyző a Tourt, aki váltós kerékpárt használ. Desgrange 1940-ben meghal, emlékét a sárga trikón is látható HD monogram, valamint egy emlékmű a Col du Galibier-n őrzi. A háború után az 1944-ben megszűnt L'Auto című lap helyett Goddet 1946-ban megalapítja a L'Équipe nevű sportújságot, ami máig a legolvasottabb francia sporttal foglalkozó napilap. Az új lap veszi át a háború után először 1947-ben megtartott Tour rendezését is. Goddet egészen 1986-ig tevékenykedik versenyigazgatóként, emlékműve a Col du Tourmalet-n található. A következő években a Tour dinamikusan fejlődik, 1958 az első élő televíziós közvetítés éve, 1967-ben rendezik az első prológot, egy évvel később elvégzik az első hivatalos doppingellenőrzést is, 1986-ban pedig az indulók száma meghaladja a 200 főt. Goddet helyét 1988-ban Jean-Marie Leblanc veszi át, aki elődeihez hasonlóan sportújságíró és kerékpáros. 1998-ban a L'Équipe az A.S.O. tulajdonába kerül, akik a Tour igazgatója mellé elsősorban a gazdasági ügyek koordinálásáért felelős második igazgatót neveznek ki. De a Tourral kapcsolatos lényeges kérdésekben továbbra is szinte kizárólagosan a versenyigazgató dönt. Leblanc 2004-től 2006-os távozásáig feladatait fokozatosan átadja az új versenyigazgatónak, Christian Prudhomme-nak, aki mentorától eltérően korábban a rádióban dolgozott. Prudhomme újítása, hogy a versenyigazgató kocsija 2005 óta nem a mezőny előtt, hanem közvetlenül mögötte halad.
Lebonyolítás A Giro d’Italiával (olasz körverseny) és a Vuelta a Españával (spanyol körverseny) együtt a Tour de France egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) versenynaptárában is szerepelnek. A másik két verseny Európában jól ismert, a világ más részein viszonylag ismeretlenek. Ezzel szemben a Tourt általában azok is ismerik, akik nem érdeklődnek a kerékpársport iránt.
A Tour rendezője az Amaury Sport Organisation (A.S.O.), amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Dakar-rali vagy a Párizsi maraton.
Rendszerint júliusban rendezik meg. A Tour az első kiíráskor 6 szakaszból állt, a táv 2428 km volt. Az évek folyamán a szakaszok száma és a táv is folyamatosan nőtt, nagyjából az 50-es évek óta bonyolítják le a versenyt a maihoz hasonlóan kb. 20 szakasszal és 2-3 pihenőnappal. A verseny távja napjainkban nagyjából 3500 km, páratlan években az óramutató járásának megfelelően, páros években az óramutató járásával ellenkezőleg halad a mezőny.
A Tour rajt/cél helyszínei A verseny főrészt Franciaországon keresztül zajlik, azonban az 1950-es évek óta gyakran látogatja meg a karaván a környező országokat. Andorra, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Luxemburg, Monaco, Németország (és az egykori Nyugat-Németország), Olaszország, Spanyolország és Svájc is vendégül látta már a karavánt.
Minden évben Párizsban van vége a versenynek. 1975 óta a párizsi Champs-Élysées-n ér célba; 1903 és 1967 között a főváros nyugati részén a Parc des Princes stadionban ért véget; 1968 és 1974 között Vincennes városrészben található vélodromban, a főváros déli részén ért célba.
Külföldi rajtok A Tour de France kezdete (Grands Départs) jelentős esemény, és a városok jelentős beruházásokra számítanak, remélve, hogy megtérítik a turizmus, az expozíció és egyéb előnyök költségeit. Rengeteg külföldi város részese kíván lenni a versenynek. A Franciaországon kívüli rajt helyszínei:
1954: Amszterdam, Hollandia 1958: Brüsszel, Belgium 1965: Köln, Nyugat-Németország 1973: Hága, Hollandia 1975: Charleroi, Belgium 1978: Leiden, Hollandia 1980: Frankfurt am Main, Nyugat-Németország 1982: Bázel, Svájc 1987: Nyugat-Berlin, Nyugat-Németország 1989: Luxembourg, Luxemburg 1992: San Sebastián, Spanyolország 1996: ’s-Hertogenbosch, Hollandia 1998: Dublin, Írország 2002: Luxembourg, Luxemburg 2004: Liège, Belgium 2007: London, Egyesült Királyság 2009: Monte-Carlo, Monaco 2010: Rotterdam, Hollandia 2012: Liège, Belgium 2014: Leeds, Egyesült Királyság 2015: Utrecht, Hollandia 2017: Düsseldorf, Németország 2019: Brüsszel, Belgium 2022: Koppenhága, Dánia 2023: Bilbao, Spanyolország 2024: Firenze, Olaszország 2026: Barcelona, Spanyolország
Résztvevők
Mint a legtöbb kerékpárversenyen, a versenyzők csapatokban küzdenek. Általában 20-22 csapat van jelen, csapatonként 8 versenyzővel. Hagyományosan a Touron csak meghívással indulhatnak a csapatok, ami garantálja, hogy csak a világ legjobb csapatai vesznek részt. A rendezőség szerint a Tourhoz nem méltó csapatok vagy versenyzők nem kapnak meghívást (pl. 2006-ban a doppingbotrányban érintett Jan Ullrich és Ivan Basso, 2008-ban pedig a teljes Astana csapat, hiába versenyzett náluk a címvédő Alberto Contador). Mindegyik csapat a nevében viseli főszponzora nevét, az egyes csapatok egységes mezben indulnak. Ettől eltérő megkülönböztetett mezt viselnek az egyes országok nemzeti bajnokai és a világbajnok, valamint a Touron vezető versenyzők. Mivel az országúti verseny és az időfutam külön versenyszám, így az időfutamversenyek nemzeti bajnokai csak az időfutamokon viselhetik bajnoki mezüket. A korábbi bajnokok mezük ujjának szélén és a nyakánál viselnek bajnoki csíkokat.
Két időszakban nem profi, hanem nemzeti csapatok indultak a Touron: 1930-1961-ig és 1967-1968-ban.
Az egyes csapatok a következő versenyzőkből állnak össze: csapatkapitány, hegyimenő, sprinter, időfutammenő, segítő ("vízhordó").
A kapitány az a versenyző, akitől a legjobb helyezést várja a csapat az összetett versenyben, ő viseli a csapaton belül az 1-es rajtszámot. A többiek 2-9-ig névsor szerint kapják meg a számokat. A hegyimenő általában vékony, alacsonyabb versenyző, aki elsősorban a hegyeken jeleskedik, jól bírja a gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek emelkedőit, viszont a sprintekben és az időfutamon általában lassabb. A sprinterek az atlétákhoz hasonlóan általában erősebb felépítésű versenyzők, akik a sík szakaszok sprintbefutóiban akár 70 km/h sebességgel is képesek száguldani. Izomzatuk nem alkalmas a meredek hegyek megmászására, az ilyen szakaszokon általában lemaradnak és a mezőny végén külön csoportban (gruppetto) érkeznek meg. Az időfutammenő az egyéni indítású időfutamok specialistája. Itt a csapat segítsége nélkül kell megtenni a távot egy speciális időfutam-kerékpáron. A segítők elsősorban a csapatkapitányért vagy a csapat hegyimenőjéért vagy sprinteréért dolgoznak. A mezőnyben próbálják megvédeni a bukásoktól, a hegyen ők mennek elöl, a sprintekben pedig az ő feladatuk felvezetni a hajrát. Azért is nevezik őket vízhordóknak, mert általában ők maradnak hátra a kísérő kocsikhoz, ahonnan ők hozzák föl a csapattársaknak a kulacsokat. A különböző szakaszokon felcserélődhetnek a szerepek, például egy hegyi szakaszon lehet a sprinterből is segítő. Vannak természetesen univerzális versenyzők is, akik nem csak egy területen erősek. Erre a legjobb példa a sport legendás alakja, Eddy Merckx, aki az 1969-es Touron a sárga trikó mellett megszerezte a pöttyös és a zöld trikót is. Általában az univerzális versenyzők a csapatok kapitányai.
A csapatok összetételén a verseny folyamán változtatni már nem lehet, cserére nincs lehetőség.
A teljes Tour-karaván a rendezőkkel, segítőkkel és versenyzőkkel együtt közel 4500 főt számlál. Ide a versenyzőkön kívül több száz fős kísérőcsoport is tartozik: versenyigazgató, rendezőség, orvosi kocsi, csendőrség, a csapatok kísérő kocsijai, médiajárművek (kamerás motorok, helikopterek, újságírókat szállító kocsik) és a szponzorok járművei, amelyekből az útvonal mentén órákkal a verseny előtt szétosztják a szponzorok ajándékait (zászlók, táblák, lufik, sapkák, pólók stb.).