bélyegkép|250px|Alberto Ascari és Luigi Villoresi az 1952-es olasz futamon Alberto Ascari (Milánó, 1918. július 13. – Monza, 1955. május 26.) olasz autóversenyző, a Formula–1-es világbajnokságot nyert két olasz versenyző egyike.
Pályafutása Fiatalkora Apja, Antonio Ascari autóversenyző az 1920-as években az Alfa Romeo színeiben versenyzett, és 1925-ben a francia nagydíjon halálos autóbalesetet szenvedett. Albertót családja próbálta lebeszélni arról, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen, de nem tudták megakadályozni, hogy a gyorsaságnak szentelje életét. Pályafutását a Bianchi gyári csapatánál kezdte, mint motorversenyző, de hamar rájött, hogy nem tud ellenállni a négykerekűek csábításának.
Világbajnoki versenyek a Formula–1-ben A második világháború után a Maseratinál kezdett versenyezni. Csapattársa, Luigi Villoresi a mentorává és barátjává vált. 1946-ban a FIA megváltoztatta a verseny szabályait, ami jelentősen különbözött a háború előttiektől. A következő négy évben Ascari a teljesítményének tetején volt, sok versenyt nyert Európa-szerte. Az első nagydíját máris megnyerte az olaszországi San Remóban 1948-ban, és még ugyanebben az évben második helyezést ért el a brit nagydíjon is. Ascari a következő évben nyert egy másik versenyt is a csapattal. A legnagyobb sikereit azután érte el, miután Villoresi csatlakozott a Ferrari csapatához; ebben az évben még három versenyt nyert meg, és elnyerte az „Év autóversenyzője” címet, ami a Formula–1-es világbajnoki cím előzményének is tekinthető.
1950-ben a Ferrari elérte, hogy a Formula–1 világbajnokság debütáló évében az első versenyen, Monte Carlóban a csapat tagjai Ascari, Villoresi és a közkedvelt francia versenyző, Raymond Sommer legyenek. Ascari a versenyben a második lett, később az olasz nagydíjon, Monzában megosztva is a második helyen végzett. A bajnokságban csak az ötödik helyezést sikerült elcsípnie. A következő évben a Nürburgringen életében először végzett az első helyen. Ugyanebben az évben még Monzában is a dobogó legfelső fokára állhatott. A bajnokságot azonban Juan Manuel Fangio nyerte.
1952-ben Ascari a Formula–1 élmenői közül egyedüliként elindult a világbajnokságba beszámító, de az európai futamoktól szinte teljesen eltérő mezőnyt felvonultató indianapolisi 500-on, de nem sikerült célba érnie. Az év hátralévő részében a Ferrari Tipo 500-assal uralta a mezőnyt. Megnyerte mind a hat futamot, valamint mindegyik versenyen ő futotta a leggyorsabb kört. Majdnem megszerezte a maximális pontszámot, de mivel akkoriban a leggyorsabb körökért is pont járt, amiért egyszer osztoznia kellett, így egy fél ponttal lemaradt róla. Az 1953-as évad első három versenyét zsinórban megnyerte, ezzel együtt sorozatban kilenc könnyű győzelmet aratott. A sorozat a bajnokság negyedik futamán szakadt meg, Franciaországban, amikor nagy küzdelemben végül csak a negyedik lett. Az évben még két versenyt nyert, így megszerezte második világbajnoki címét.
Ezután elhagyta a Ferrarit, és a Lanciához szerződött, amelynek azonban csak a szezonzáró futamra lett rajtra kész az autója, addig privát Maseratival, illetve Ferrarival versenyzett, amikkel azonban nem volt esélye a bajnoki címre.
Halála Az 1955-ös év hasonlóan indult, mint az előző, és a monacói nagydíjon egy látványos balesetet szenvedett. Elvesztette uralmát az autó fölött, és a kikötőnél a tengerbe zuhant. Ezt még könnyebb sérülésekkel megúszta, de mint később kiderült, egy vérrög keletkezett a fejében. Egy héttel később a Ferrari a monzai pályára hívta tesztelni, azonban a harmadik körben súlyos balesetet szenvedett, melyben még a pályán életét vesztette. Pont ugyanannyi idősen hunyt el, mint példaképe, az édesapja. A kanyart, melyben halálát lelte, később róla nevezték el. A Nemzetközi Motorsportszövetség Hírességeinek Csarnoka halhatatlanjainak listájára 1992-ben került fel. Rómában utcát neveztek el róla.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pont 1950 Ferrari GBR MON2 500 SUIKi BEL5 FRANi ITA2 5. 11 1951 Ferrari SUI6 500 BEL2 FRA2 GBRKi GER1 ITA1 ESP4 2. 25 (28) 1952 Ferrari SUI 500Ki BEL1 FRA1 GBR1 GER1 NED1 ITA1 1. 36 (53.5) 1953 Ferrari ARG1 500 NED1 BEL1 FRA4 GBR1 GER8 SUI1 ITAKi 1. 34.5 (46.5) 1954 Maserati ARG 500 BEL FRAKi GBRKi GER SUI ITAKi ESPKi 25. 1.14 1955 Lancia ARGKi MONKi 500 BEL NED GBR ITA – 0
Jegyzetek
Fordítás
További információk Életrajza a grandprix.com-on
Kategória:Formula–1-es világbajnokok Kategória:Olasz Formula–1-es versenyzők Kategória:Versenybalesetben elhunyt autóversenyzők Kategória:Grand Prix-autóversenyzők Kategória:1918-ban született személyek Kategória:1955-ben elhunyt személyek Kategória:Milánóiak