LSD

A lizergsav-dietilamid, rövidítve LSD vagy LSD-25 az ergolinok családjába tartozó pszichedelikus drog. Hatása alatt megváltozik az érzékelés, a gondolkodásmód és a létszemlélet. Szinesztéziát, valamint megváltozott idő-, és térérzékelést is okozhat. Leginkább rekreációs és önismereti céllal, illetve a pszichedelikus terápiához használják. Az LSD nem okoz fizikai függőséget, nincs bizonyíték agykárosító hatására, és toxicitása a küszöbdózishoz mérten rendkívül alacsony, viszont kedvezőtlen mentális hatásai lehetnek, mint például a szorongás, paranoia, vagy zavaró érzékcsalódások.

Az LSD-t először Albert Hofmann szintetizálta 1938-ban ergotaminból, amit Arthur Stoll vont ki anyarozsból (ami egy tipikusan rozson élősködő gombafajta) és ő tapasztalta először hatásait egy véletlen mérgezést követően. Az „LSD” elnevezés a szer korai kódnevéből, az „LSD-25”-ből származik, ami a német „Lysergsäure-diethylamid” rövidítése az anyag azonosítószámával követve. Az LSD érzékeny az oxigénre, az ultraibolya sugárzásra és a klórra (főleg oldott állapotban). Száraz és sötét helyen évekig eltartható. A tiszta LSD színtelen, szagtalan, íztelen szilárd anyag. Általában szájon át veszik be. Mivel egy adag szabad szemmel szinte láthatatlan, ezért adagonként kb. 6 mm oldalméretű, perforált itatóspapír-négyzetekre („bélyegre”) impregnálják. Másik, ritkábban előforduló formája a kb. 1 mm átmérőjű apró golyó, a „microdot”. Korábban, leginkább az USA-ban kockacukorra vagy zselatinra is kenték. Az LSD az egyik legpotensebb pszichedelikus anyag, 25-30 µg a küszöbdózisa.

Az 1950-es és 1960-as években az LSD-vel mintegy 1000 kísérletet, illetve terápiát folytattak, körülbelül alanyon, illetve páciensen. Pszichiátriai és pszichoterápiás alkalmazása jelentős eredményeket hozott például az alkoholizmus kezelésében. Az LSD egyre elterjedtebb rekreációs használatára adott válaszlépésként azonban az USA drogháborút („War On Drugs”) hirdetett. Az 1966-os kaliforniai, az 1968-as teljes USA-beli, illetve az 1971-es ENSZ pszichotrop egyezmény alapján történt betiltások következtében az emberi alanyokon folytatott kísérletek megnehezültek és megszűntek. Ezeket a kísérleteket csak az utóbbi években kezdték újra.https://index.hu/politika/bulvar/lsd7906/

Hatásai

Érzékelési

thumb|Egy kaleidoszkóp mintázata thumb|Egy Mandelbrot-fraktál: a legtöbb pszichedelikus szer fraktálszerű illúziókat okozhttp://plus.maths.org/content/uncoiling-spiral-maths-and-hallucinations Az LSD 6–14 órán keresztül fejti ki hatását. Befolyásolja az érzékszervi ingerek, az időérzékelés, az érzelmek, az emlékezet és az általános tudatműködést. Az audiovizuális érzékelés változása tipikus.

Gyakran okoz nyitott és csukott szemmel is látható víziókat, például kaleidoszkópszerű vagy egyéb geometriai mintákat, mozdulatlan felületek mozgását („lélegző falak”), mozgó tárgyak mögötti utóképeket, „nyomvonalakat”, a színérzékelés felerősödését, új textúrák megjelenését tárgyakon, elmosódott látást. Az LSD használói gyakran számolnak be arról, hogy a mozdulatlan környezet megmagyarázhatatlan módon mozgalmassá válik, mintha a háromdimenziós tárgyak egy új térdimenzión keresztül mozognának.Lásd pl. Gerald Oster cikkét "Moiré patterns and visual hallucinations ". Psychedelic Rev. No. 7 (1966): 33–40.

Az LSD visszhangszerű hangtorzulásokat okozhat. Megváltoztatja az egyszerre hallott hangok megkülönböztetésének képességét és javítja a zenehallgatás élményét. A magasabb dózisok komolyabb érzékelés-csúszásokat is okozhatnak, például szinesztéziát vagy ideiglenes disszociációt.

Az LSD nem okoz a szó szoros értelmében vett hallucinációkat. Illúziók, az álomhoz hasonló látomások lépnek fel. Megváltozik a megszokott dolgok, tapasztalatok megjelenése, jelentése. Ezt némiképp cáfolja Feldmár. Kisebb dózisok esetén igaz a fenti megállapítás, de nagyobb például 500 vagy 1000 mikrogramm LSD olyan állapotot képes előidézni, amelyben a használó ténylegesen kiszakad térből és időből, és néha bizonyos lényeket is érzékel. Néhány perc akár egy órának is tűnhet. Sok esetleírásban olyan élményekről számolnak be, amelyeket szavakkal szinte lehetetlen megfogalmazni.

Pszichológiai Az LSD hatása („trip”) használónként változó, nagyban befolyásolják a bevétel előtti események, a lelkiállapot, a környezet és a bevett drog mennyisége. A hatások így alkalomról alkalomra is változhatnak, sőt egy trip különböző szakaszai is radikálisan különbözőek lehetnek. Timothy Leary szerint a hatások változatosságát a set és a setting eltérései okozzák; a set a használó lelkiállapotát, a setting pedig a fizikai és szociális környezetet jelenti. Ha a használó egy ellenséges, frusztráló környezetben fogyasztja az LSD-t, vagy nincs kellően felkészülve az LSD által okozott erőteljes érzékelési változásokra, akkor a hatásokat is valószínűsíthetően kellemetlennek fogja megélni. Viszont ha kényelmes környezetben; nyugodt, kiegyensúlyozott és nyitott lelkiállapotban fogyasztja, a hatásokat kellemesnek élheti meg."LSD dangers". The Good Drugs Guide. Hozzáférés ideje: 2008-10-20.

Jellemző a használat utáni spirituális megnyílás érzése, mintegy rövid látogatás emléke egy másik valóságban. William Blake angol költő gyermekkora óta látomásokkal küszködött. Ezekről a látomásokról írta a Menny és Pokol házasság című munkájában a következőket:

Annak ellenére, hogy Blake ezt a művet 1790–1793 között írta, tehát 150 évvel az LSD hatásának felfedezése előtt, sokan úgy tartják, hogy az idézet kiválóan kifejezi az LSD által kiváltott állapotot. Az idézet rámutat, hogy az LSD segíti az alkotó tevékenységet és növeli a kreativitást. Nagyobb adagoknál felléphetnek keresztezett élmények, más néven szinesztézia: színek hallása, hangok látása. Az LSD hatására hosszú távú vagy maradandó személyiségváltozás is bekövetkezhet.

A hatások élménykategóriákba sorolhatóak Walter Pahnke és Bill Richards kutatásai alapján. Az élmények kialakulása a környezettől, a tapasztalattól és a szellemi fejlettségtől függenek.

Testi Az LSD pupillatágulást, emelkedett vagy csökkent étvágyat és megnövekedett éberséget okozhat. Az LSD egyéb testi hatásai lényegesen eltérőek lehetnek használónként, sokszor a mentális tevékenység megváltozásának következményei. Számoltak már be zsibbadásról, gyengeségérzetről, émelygésről, hipotermiáról és hipertermiáról, emelkedett vércukorszintről és pulzusról, libabőrről, fogcsikorgatásról, izzadásról, fokozott nyáltermelődésről, álmatlanságról, remegésről. Néhány használó, köztük a felfedező, Albert Hofmann is egy erős fémes íz érzékeléséről számoltak be.

Az LSD-t nem tartja addiktívnak az orvosi társadalom. Gyorsan kialakul a tolerancia többszörös használat után, ami az LSD hatásának drasztikus csökkenését okozza."Gross behavioural changes in monkeys following administration of LSD-25, and development of tolerance to LSD-25 - Springer". link.springer.com. Hozzáférés ideje: 2014-09-25. Kereszttoleranciát is megfigyeltek az LSD, a meszkalin és a pszilocibin között. A tolerancia a drog fogyasztásának felfüggesztését követően napokon belül elmúlik és valószínűleg az 5-HT2A receptorok számának csökkenése okozza.

Adagolás thumb|Folyékony LSD Gyakorlatilag mindig szájon át fogyasztják. A blotter papírt többnyire a nyelv alatt tartják, így a hatóanyag a nyálkahártyán keresztül könnyen felszívódik a véráramba.

Az LSD rendes adagja 40 és 500 mikrogramm között van. Egy blotter papír körülbelül ekkora dózist tartalmaz. A küszöbdózis 25-30 mikrogramm körül van, 400 mikrogramm felett pedig különlegesen intenzív hatásokra lehet számítani.

Egyéb források szerint (Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa): a küszöbdózis inkább 60-80 mikrogrammra tehető. A 90-es években „sárkányosnak” nevezett LSD bélyeg egy kereskedelmi egysége, ami egy negyed ábrának felelt meg, 500 mikrogrammot tartalmazott. Ebből egy negyed, 125 mikrogramm, enyhe tripet idéz elő átlag mentális állapotú 20-30 év közötti férfiaknál. 250 mikrogramm már komoly belső küzdelmet igényel, ha az illető utcán vagy nyilvános helyen van, de megfelelő helyen és társaságban még elviselhető.

Kombinációk Kannabisz fogyasztása drámai módon felerősítheti és megváltoztathatja az LSD hatását.

Alkohol kis mennyiségben jellemzően jól oldja a paranoid és skizoid tüneteket, „lehozza” a használót, de nem semlegesíti az alap- és stimuláns hatást, valamint fokozza a vakmerőségre való hajlamot.

Veszélyei Jelenleg nincs dokumentált LSD túladagolás okozta haláleset. Testileg jól tolerálható és nincs bizonyíték hosszútávú testi elváltozásra az agyban, vagy más szervekben.

Az LSD ideiglenesen ronthatja az értelmes döntéshozatali képességet, illetve a veszélyek felmérését, így fogyasztása megnöveli a balesetek kockázatát. Ideiglenes zavarodottságot, az absztrakt gondolkodás romlását, vagy a memória és figyelem csökkenésének jeleit okozhatja.LSD AND ORGANIC BRAIN IMPAIRMENT S Cohen, AE Edwards - Drug dependence, 1969

Függőség Pszichológiai függőséget alakíthat ki, azonban mivel rövid távon a tolerancia nagyon erős, erre kevés a reális esély. Testi függőséget (addikciót) nem okoz.

Flashback A flashback egy pszichológiai jelenség, amikor az LSD szubjektív hatásai a fogyasztás után is fellépnek, általában egy tipikus dózist követő egy-két napon belül. Ritkább esetben a flashbackek később is előjöhetnek, de ezek intenzitása általában enyhe egy valódi LSD triphez viszonyítva. A flashbackek előhozhatják a trip pozitívként és negatívként megélt részeit is. Általában alkohol, marihuána vagy koffein fogyasztása, illetve stressz vagy álmosság idézi elő. A flashbackeket nehéz kutatni és többé már nem tekinthetik őket pszichiátriai megbetegedésnek. Mindenesetre a köznyelvben továbbra is használják a kifejezést különböző drogmentes élmények jellemzésére, amik a pszichedelikus állapotra emlékeztetik az embert.

Jelenleg nincs konkrét magyarázat a flashbackre. Minden próbálkozásnak a flashbackek magyarázatára figyelembe kell vennie különböző megfigyeléseket: Az LSD használók 70%-a soha nem élt át flashbacket. A jelenség az LSD használathoz köthető, de ok-okozati viszonyt még nem sikerült bizonyítani. Magasabb arányban élnek át flashbacket a pszichiátriai betegek, mint más használók. Számos tanulmány igyekezett megállapítani, hogy mennyire valószínű a flashbackek megjelenése egészséges használók körében. A nagyobb kutatások, mint például Blumenfeld 1971-es, Naditch és Fenwick 1977-es kutatása 20% és 28%-ot kaptak. Érdekes, hogy Sidney Cohen 1960-as felmérése egy flashback jelenségről sem számolt be.

Mentális betegségek Az LSD pánikrohamot, extrém szorongást válthat ki, amit a köznyelvben „bad tripnek” neveznek. Hosszútávú szorongás kialakulását nem bizonyították, mindenesetre a szkizofrénia és a depresszió súlyosbodhat LSD hatására.

Farmakodinamika thumb|Az LSD kötődési affinitása különböző receptorokhoz. Az alacsonyabb disszociációs konstans (Ki) az LSD erősebb kötődését jelenti (magasabb affinitás). A vízszintes vonal az LSD átlagos plazmakoncentrációját jelzi, tehát azok a receptorok, amiknek a disszociációs konstansa a vonal fölött található nem valószínű, hogy hozzájárulnak az LSD hatásához. Az grafikon a KiDatabase adatainak átlagolásával készült