Wolfgang Amadeus Mozart (teljes neve Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus, a bécsi klasszikusok egyike. Bár csak 35 évet élt, munkássága világszerte ismert, a nyugati zenetörténet egyik legnagyobb művészeként tartják számon.Buch, David (2017). "Wolfgang Amadeus Mozart". Oxford Bibliographies: Music. Oxford: Oxford University Press.
Zenei tehetsége korán megmutatkozott, első zeneműveit hatévesen komponálta. Édesapja, Leopold Mozart pedig, aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, lejegyezte őket, és mindent megtett annak érdekében, hogy fia minél alaposabb zenei képzésben részesüljön. Mikor nyilvánvaló lett számára Wolfgang rendkívüli tehetsége, úgy érezte, hogy kötelessége azt megmutatni a világnak. Ennek érdekében hosszú koncertkörutakat szervezett gyermekei számára, amelyek során a csodagyerek a korabeli Európa szinte valamennyi jelentős zenei és uralkodói központjába eljutottak. A fiatal Mozartnak így lehetősége nyílt megismernie a korabeli Itália, Párizs, London, Bécs zenei világát. Tizenegy évesen már egész estét betöltő vígoperát komponált, tizennégy évesen pedig megírta első opera seriáját.
Két itáliai utazásuk után apa és fia hosszabb időt töltött Salzburgban, majd miután az új érsek, Jeromos salzburgi érsek (Hieronymus von Colloredo) (1732–1812) nem engedélyezte az apa hosszabb időre való eltávozását, Mozart az édesanyjával (Anna Maria Pertl) indult utolsó nagy koncertkörútjára, Párizsba. Útközben hosszabb időt töltöttek Mannheimben, ahol megismerte első nagy szerelmét, az operaénekesnő Aloysia Weber bárónőt. Párizsban aztán nem sikerült állást találnia, ráadásul édesanyja megbetegedett és meghalt. Miután hazautazott, az érseki udvar muzsikusa lett. 1781-ben a müncheni városi színház felkérte, hogy komponáljon új operát a karneváli szezonra. Mozart elvállalta a feladatot, és megírta az Idomeneót, amely nagy sikert aratott. A bemutató után a városban töltötte az egész farsangi időszakot, majd rokonaihoz utazott Augsburgba. Innen rendelte magához Jeromos érsek Bécsbe. A császárvárosban többször is megalázóan bánt Mozarttal, aki ezt nem hagyta szó nélkül. Végül úgy megsértette a főpapot, hogy szó szerint kidobták az érseki palotából.
Mozart ekkor végleg szakított a salzburgi érseki udvarral. Bécsben telepedett le, ahol elsősorban tanításból tartotta fenn magát. 1782-ben feleségül vette Aloysia idősebbik húgát, Constanze Weber bárónőt. Még ebben az évben bemutatta Szöktetés a szerájból című daljátékát, amely első komoly operasikere volt Bécsben. Közben apja megbékélt a Weber családdal, akikkel szemben a kezdettől fogva ellenszenvet érzett. Ennek eredményeképpen meghívta fiát és feleségét, hogy látogassák meg Salzburgban. A fiatal házaspár eleget is tett a kérésnek, majd ők hívták vissza Leopoldot Bécsbe. Mozart közben hasztalan próbált szert tenni jól jövedelmező állásra. Összeismerkedett Haydnnal, akinek hat vonósnégyesét ajánlotta. 1786-ban megírta első közös operáját Da Pontéval, a Figaro házasságát. A darab a szerzők elleni intrika miatt nem sokáig volt műsoron Bécsben, de Prágában nagy sikert aratott. A cseh főváros meg is hívta Mozartot, hogy személyesen vezényelje az opera néhány előadását a városban, valamint ott koncertezzen. A prágai színház új operát is rendelt tőle. Nem sokkal Bécsbe való visszatérése után értesült apja haláláról, akinek temetésére sem utazott haza. 1787-ben a Don Giovannit óriási sikerrel mutatták be Prágában.
A Don Giovanni ezután Bécsben is nagy sikert aratott, ennek következtében II. József új operamegbízást adott a zeneszerzőnek. Ennek az eredménye az 1790-ben bemutatott Così fan tutte lett. Még abban az évben meghalt a császár. Utódja, II. Lipót nem hívta meg Mozartot a koronázási ünnepségeire, de a zeneszerző saját szakállára mégis elutazott arra Frankfurtba. Mivel nem tudta magára vonni az uralkodó figyelmét, végül csalódottan hazament. Közben egyre többet betegeskedett. Nem sokkal Bécsbe való visszatérése után Emanuel Schikaneder színházigazgató rendelt tőle új operát, aminek ő maga írta a librettóját. Közben Prágából is felkérést kapott: operát rendeltek tőle II. Lipót cseh királlyá koronázására. Mozart eleget tett a kérésnek, minden más munkáját félbe hagyva megkomponálta a Titus kegyelmét, amely szép sikert aratott. Nem sokkal utolsó operája, A varázsfuvola bemutatója után ágynak esett. Egy rövid időre jobban lett, de 1791. november 20. után már nem volt képes elhagyni otthonát. December 5-én hajnali 1 óra körül hunyt el.
Élete Családja és származása A Mozart vezetéknevet először 1331-ben jegyezték fel egy bizonyos Heinrich Mozarthtal kapcsolatban, aki Fischachban élt. A név más, Augsburg körzetében lévő falvakban is felbukkant a 14. századtól. Többféle helyesírással is írták: Mozarth, Mozhard, Mozer. A zeneszerző családjának legrégebbi ismert felmenője egy bizonyos Ändris Mozatzhart, aki 1486-ban szintén Augsburg körzetében élt. A Mozart család legkorábbi ismert tagjai építőmesterek, kőművesek, szobrászok, kézművesek voltak. A zeneszerző dédapja David Mozart (1620 körül–1685) kőművesmester volt Augsburgban, nagyapja, Johann Georg Mozart (1679–1736) pedig ugyanott könyvkötőmester. A család más apai felmenői Baden-Badenből és Ober Puschtainból származtak. bélyegkép|Mozart szülőháza A zeneszerző apja, Leopold Mozart is Augsburgban látta meg a napvilágot 1719-ben. 1743-ban került Salzburgba, amikor is az érseki udvar zenekarának hegedűse lett. Ezekben az években ismerkedett meg Anna Maria Walburga Pertlttel, akit 1747. november 21-én vett feleségül. A Pertlt család javarészt Salzburg vidékéről származott, de egyik águk Krems-Steinben és Bécsben telepedett le. A család tagjainak többsége fizikai foglalkozást űzött, sokan közülük kertészek voltak. A legtöbbre a zeneszerző anyai nagyapja, Nicolaus Wolfgang Pertlt vitte, aki elvégezte a jogi egyetemet, és körzeti elöljáró volt St. Gilgenben.
A Mozart házaspár az esküvő után egy gazdag kereskedő, Lorenz Hagenauer házában talált otthonra. A Hagenauer és a Mozart családot szoros barátság fűzte egymáshoz: gyermekeik együtt nőttek fel, Leopoldnak Lorenz Hagenauer volt a gazdasági és a pénzügyi tanácsadója, aki később jelentősebb összegekkel segítette elő a Mozart család európai körútjait. A Mozart házaspárnak összesen hét gyermeke született, közülük azonban csak ketten érték meg a felnőttkort (a zeneszerző, valamint nővére), hárman már kisgyermekkorukban elhunytak, ketten pedig nem sokkal élték túl nyolcadik életévüket. Wolfgang szüleinek hetedik, egyben utolsó gyermeke volt. Amikor 1756. január 27-én megszületett, testvérei közül már csak ötéves nővére Maria Anna (becenevén Nannerl) volt életben. Wolfgangot másnap, január 28-án keresztelték meg a salzburgi dómban. A keresztelési anyakönyvbe Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Gottlieb Mozart néven jegyezték be. A számos keresztnév mindegyikének megvolt a maga jelentése. A Johannes Chyrsostomus Aranyszájú Szent János egyházatyát idézte, akinek napja január 27-re esett; a Wolfgang (Farkas) nevet anyai nagyapja után kapta. A Gottlieb és a Theophilus ugyanannak a névnek a német és görög változata, jelentése ’Isten kedveltje’ vagy ’Istent kedvelő’. Mozart ifjú korában szívesen használta e név olaszos Amedeo alakját, később pedig rendszeresen franciásan Amadénak írta a nevét. A köztudatba átment latinos Amadeus névalakot, illetve első keresztnevét ő maga sohasem használta. A családja és a barátai is általában Wolfinak szólították.
A csodagyerek A zeneszerző életének első éveiről nem sok dokumentum maradt fent. Mindössze annyit lehet biztosan tudni, hogy a gyermek Wolfgang szeretett tarokkozni, és egy bizonyos céllövő játékot is szívesen játszott. A Mozart gyerekek nem jártak iskolába, az írás, olvasás és a számolás tudományát apjuktól sajátították el. balra|bélyegkép|A Mozart család: Leopold Mozart, Wolfgang és Nannerl (Louis Carrogis Carmontelle vízfestménye) Leopold Mozart az 1780-as években írt leveleiben részletesen taglalta, hogyan foglalkozott pár hónapos unokájával. Különböző hangokat szólaltatott meg neki zongorán és hegedűn, hol halkabban, hol hangosabban. Máskor énekelt neki, és közben ütötte hozzá a taktust. Eközben figyelte, hogy a csecsemő hogyan reagál a számára addig ismeretlen jelenségekre. Valószínűleg fiával is így foglalkozhatott, ezért nem túlzás azt állítani, hogy csecsemőkorától fogva oktatta zenére Wolfgangot. Nannerl feljegyzései szerint (amiket 1792-ben egy készülő Mozart-nekrológ számára vetett papírra) őt magát apja hétéves korától tanította billentyűs hangszereken játszani. Egy évvel később egy kottagyűjteményt kezdett el számára vezetni, amelyben saját és mások szerzeményeit jegyezte fel lánya számára.
Wolfgang érdeklődését hamar felkeltette a zene, gyakran töltött hosszú órákat a zongora mellett, terceket keresgélt a hangszeren, és mindig nagy örömére szolgált, ha ezekre rátalált. Mindössze négyéves volt, amikor apja elkezdett neki kisebb zongoradarabokat tanítani. Nannerl szerint öccse egy óra alatt megtanult egy teljes szonátát, fél óra alatt pedig egy menüettet. Olyan gyorsan haladt előre, hogy ötéves korában már kisebb zongoradarabokat gondolt ki, amelyeket bemutatott apjának, aki papírra vetette őket. Nannerl szerint Wolfgangot sohasem kényszerítette senki, hogy odaüljön a zongora elé gyakorolni vagy hogy komponáljon.
Több írásos dokumentum is bizonyítja, hogy apját rendkívüli örömmel és lelkesedéssel töltötte el fia tehetsége, aki 1761-ben – táncosként – egy zenés színpadi előadásban is szerepelt. A salzburgi akadémia színháztermében az év szeptember 1-jén adták elő Johann Ernst Eberlin karnagy Zsigmond, Magyarország királya című latin nyelvű színpadi művét, amelynek kinyomtatott színlapján a későbbi zeneszerző neve is megtalálható.
Nem sokkal ezután Leopold hegedűjátékra és éneklésre is elkezdte oktatni fiát, majd valamivel később az oktatást elméleti stúdiumokkal is kiegészítette: Wolfgangnak saját és más zeneszerzők kottáit kellett lemásolnia. Ezután orgonajáték, karmesteri és zeneszerzői ismeretek tették teljessé a kisfiú zenei tanulmányait.
Leopold Mozart mai szemmel nézve szigorú és keménykezű apa volt, de szigora és keménysége nem volt öncélú, Wolfgang sem érezte annak. A zeneszerző gyermekkorában nem érezte magát túlhajtottnak, inkább minden követelményre érettnek. A 18. századi Európában a zenei pályára szánt fiatal tehetségeket mindenütt hangszerük vagy hangjuk bűvészévé képezték ki. Mozart pedig rendkívüli érdeklődést mutatott a zene iránt, így annak, hogy hatéves korától nemigen érintkezett és játszott más gyermekekkel, nem feltétlenül apja ridegsége volt az oka. Valószínű, hogy akkor már bajosan lehetett volna eltéríteni a zenétől, számára a játékot elsősorban a hegedű- és zongoraleckék jelentették.
1762-ben kezdetét vette a Mozart család európai körutazása, amelynek során a fiatal zeneszerző a kontinens szinte valamennyi jelentős zenei központjába, fejedelmi és királyi udvarába eljutott. Még nem volt egészen hat esztendős, amikor apja és nővére társaságában Münchenbe utazott. Leopold ekkor kért először szabadságot a hercegérsektől. Lehetetlen lett volna számára az udvartól elszabadulnia, ha nem lettek volna befolyásos támogatói, akik olykor külhonba is kiközvetítették a családot. Müncheni utazásról nem sok dokumentum maradt fent. Az mindenesetre bizonyos, hogy a Mozart testvérek ekkor léptek fel először királyi udvarban: III. Miksa bajor választófejedelem fogadta őket, és meghallgatta játékukat. Február elején aztán a család visszatért Salzburgba, majd szeptember 18-án útra keltek a császárvárosba, Bécsbe. Az utat Passau, Linz, Mauthausen, Ybbs an der Donau és érintésével tették meg. Linzben került sor Wolfgang első nyilvános hangversenyére, 1762. október 1-jén. 200px|balra|bélyegkép|A gyermek Mozart Jean-Baptiste Greuze festményén, 1763-64 körül