bélyegkép|263px|A Budai Várnegyedben található épület, ahol az egykori Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet 1870-ben helyet kapott
A HungaroMet Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt. 100%-os állami tulajdonú cég, amely a korábbi Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) központi költségvetési szerv átalakulásával jött létre 2024. január 1-jén, de annak nem jogutódja. A cég meteorológiával kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásáért felelős, Magyarország teljes területére kiterjedő tevékenységet folytat.
Mai nevén 1968–1970-ben alakult az Országos Meteorológiai Intézetből (1950–1970). Ennek jogelődje az 1870-ben alapított Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet (később Földmágnesességi) volt, és első igazgatójának Schenzl Guidó (1823–1890) bencés rendi szerzetest, meteorológust választották meg.
Az OMSZ időjárás-jelentéseket, országos előrejelzéseket, figyelmeztető előrejelzéseket készít. A hivatalos weboldalukon olvashatunk Magyarország éghajlatáról, időjárási visszatekintőben tájékozódhatunk az éghajlati változásokról, a külföldre utazóknak naprakész friss információk állnak rendelkezésre a célországok időjárásáról.
A szolgálat székháza a Budapest II. kerülete, Kitaibel Pál u. 1. szám alatt található. 2007 és 2009 között ebben az épületben működött az akkor a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz tartozó Magyar Űrkutatási Iroda is.
Története Az első meteorológiai megfigyelések jobbára a népi bölcsesség kategóriájába tartozóan, szájhagyomány útján terjedve alakultak hazánkban is. A kollektív bölcsesség sok évszázados tapasztalatainak végkövetkeztetései azonban nem tartoznak a tudományos időjárás megfigyelések kategóriájába, igaz sok évszázadon keresztül eligazította a parasztgazdálkodókat hazánkban is. Mikor ideális, milyen növényt vetni, és nagyjából milyen időjárási körülmények, mikor várhatóak meg más hasonló népi bölcsességek, amelyek szólások, mondások formájában terjedtek akkoriban.
Extrém időjárási anomáliákat a területi krónikások is jeleztek írásban, nyomtatásban a középkortól fogva, amikor a nagyon nagy esőzéseket, áradások követtek, vagy amikor súlyos fagykárt szenvedett a gyümölcsös azon a vidéken, vagy amikor igen szokatlanul nagy jegek estek az égből...
Az intézmény létrejöttének előzményei 1780: a nemzetközi meteorológiai mérések indulása A tudományos rendszerességgel és műszerekkel történő időjárás mérés 1780-ban kezdődött Európában, és egyben a világon először. Societas Meteorologica Palatina vagyis a Mannheimer Meteorologische Gesellschaft, Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem bölcsességéből létesült a Mannheimi Tudományos Akadémia III. osztályaként Németországban.
Ekkor egész Európára kiterjedő hálózat kiépítése kezdődött meg ekkor, és ennek a rendszernek az egyik legkeletibb ága Budán létesült, ugyancsak a Mannheimi Societas Meteorologica Palatina társaság költségén. Így hazánk bekapcsolódott rögvest az időjárás tudományos megfigyelésének első nagy világhálózatába a budai megfigyelőbázis révén, még 1780 őszén, amelynek helye, az 1777-ben Nagyszombatból Budára telepített egyetem frissen létesített csillagdája, vagyis csillagvizsgálója volt, amely a királyi vár akkori legmagasabb tornyán helyezkedett el. Itt végeztek a Mannheimből küldött műszerekkel rendszeres tudományos méréseket. A kezdeti műszerpark állt egyebek mellett hőmérőből, barométerből, higrométerből, minimum-maximum hőmérséklet mérőből, s kérés néhány műszer helyi előállítására, mint például a műszaki leírás a szél méréséhez szükséges műszer elkészítésére. A méréseket meghatározott időközönként kellett végezni, naponta 7, 14 és 21 órakor. Ennek az idő-egységességéhez biztosítottak azonos gyártású órákat is. Budán is ez alapján működtek. Így egész Európában azonos időközönként mért adatok alapján dolgozhatott a központi egyetem. A napi mérési órák periódusai szabvánnyá váltak, s megkapták a Mannheimér-idő elnevezést. A feljegyzéseket egységes és szabványosított szimbólumok alapján kellett megtenni, egész Európára nézve azonos módon. A merített papíron, lúdtollal készült írásos megfigyelések feljegyzéseit el kellett diplomáciai úton küldeni meghatározott időközönként Budáról, a Nádor útján Mannheimbe. Az egyetem összesítette táblázatokba is szedve az adatokat és az első megfigyeléseket 12 kötetbe gyűjtve publikálta a társulat évkönyveiben.Ephemeries Societatis Meteorologicae Palatinae 1781-1792 Mannheim, Padua, Berlin, Prága, Regensburg, Erfurt, Würzburg, Andechs, München alkották az első időjárási megfigyelőállomások sorát Budán kívül 1780-ban, az indulás évében, amely később kiegészült olyan városokkal, mint Bologna, Róma, Göttingen, La Rochelle, Dijon, Brüsszel és Szentpétervár. A megfigyelések 12 éven keresztül folytak. Ezt követően némi szünet állt be a rendszeres megfigyelések terén.http://munin.uit.no/bitstream/handle/10037/5584/article.pdf;jsessionid=5E9213F54EBF53DF16C1D4FB6C4CD943?sequence=1
A Gellért-hegyi obszervatórium 1815–1849 A budai egyetem méréseiből sokat okulva, az 1815-ben a Gellért-hegyen létesített csillagda is meteorológiai megfigyeléseket végzett, hőmérséklet, csapadék, szélerősség, felhősödés, viharok regisztrálása céljából a csillagok vizsgálata mellett. A fontos intézmény 34 évnyi szolgálat után áldozatul esett 1849-ben Buda ostromának, megsemmisült az építmény maga.Zách Alfréd: 175 éves a magyar meteorológia – Élet és Tudomány, 1955. február 9. X. évf. 6. szám
A kiegyezésig tartó időszak A szabadságharc leverését követően a bécsi kamarilla nem tartotta fontosnak, hogy Pest-Budán is létesüljön, illetve tovább működjön meteorológiai állomás. Megfigyelések voltak, de rendszeres és tudományos jellegűek csak 1861-től, a Toldy Ferenc utcában, a Budai Főreáliskolában (a mai Toldy Ferenc Gimnáziumban) létrehozott megfigyelő állomáson. Igazából változást a kiegyezést követő időszak jelenti a magyar tudomány egésze számára, amely változások a meteorológiai rendszeres mérések visszaállításának igényét is jelentették, sőt felmerült az intézmény megalapításának a gondolata is. Az újjáéledés korszaka nagy lépésekkel igyekezett behozni a két évtizedes osztrák elnyomás következményeiből fakadó hátrányokat a tudományok terén is. Ekkoriban mondták: "Új élet fakadt a tudomány fájának minden hajtásán". Eötvös József kultuszminisztersége alatt megalakult gyorsan a Országos Statisztikai Hivatal (1867), Földtani Intézet (1869), az Országos Levéltár (1870), és 1870 április 8-án megalapítják a „Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet”-et. Az intézmény létrejöttét sokan várták, többen sürgették korábban. Egy a 20. század második felében napvilágra került adat szerint Magyarországon talán elsőként – 1844-ben, itáliai példák nyomán – Mészáros Lázár huszártiszt, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja, a Batthyány-kormány későbbi hadügyminisztere javasolta egy állandó meteorológiai szolgálat felállítását, kezdeményezése azonban csak negyed századdal később valósult meg. 34. o. Berde Áron, az első hazai éghajlattan szakírója is a már igen korán az intézet felállítása mellett kardoskodott.
1870: az OMSZ jogelődjének születése Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet Az első önálló, magyarországi meteorológiai tudományos intézet szervezeti szabályzatát Schenzl Guidó (1823–1890) és Hunfalvy János (1820–1888) készítette el, ezt a javaslatot a Magyar Tudományos Akadémia egyik ülésén, 1868. április 6-án tárgyalta. I. Ferenc József magyar király 1870. április 8-án írta alá a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításról szóló határozatot, amelyet később, 1870. május 3-án a Budapesti Közlönyben tettek közzé. Maga a létrejövő intézmény a korábbi mérőállomás helyszínén, 1861-től meteorológiai méréseket végző Budai Főreáliskolában állomásozott kezdetben. Európában kevés helyen működött még ekkoriban Meteorológiai intézmény, Párizs, London, Bécs és Szentpétervár rendelkezett ekkor időjárást vizsgáló tudományos intézménnyel Budapesten kívül. 1871-ben elkerült az iskolából az intézmény, és egy esztendőre, a budai várnegyed (Móra Ferenc u. 2/b) első emeletére az ún. Hoffhauser-ház egyik szűk magán bérlakásában tevékenykedett az intézmény, ahová jószerével még a műszerek sem igen fértek el. A mérések, és műszerek elhelyezésére külső helyszínek kialakítására volt szükség, amely külső mérőhelyek száma évről évre növekedett. 1872–1892 között a Bécsi kapu melletti Lovas úti ún. Novák villában folytatja tovább tevékenységét a magyar meteorológia. Kezdetben három fő, az igazgató, egy asszisztens, és egy altiszt képezte a Meteorológiai intézmény dolgozói létszámát. Közben 1890-ben kinevezték az intézmény élére a haladó gondolkodású Konkoly-Thege Miklóst, akinek irányításával kialakult a modern szemléletű magyar meteorológiai központ. Az intézet 1888-tól fogva adott ki időjárás-jelentést, és egyre nagyobb igény mutatkozott a prognózisadásra is, úgyhogy 1890-ben megalakult az intézményen belül az ún. Prognózis osztály, amely napi szinten adott előrejelzést, amelyet idővel a telefonhírmondó, illetve a napi sajtó is átvett. 1892 novemberében újból költözött az intézet. A Magyar Államvasutak Nyugdíj Intézetének Fő utca 6. szám alatti bérházában már két emeleten működött 19 munkatárssal. A fenntartó állami szervezet is megváltozik idővel, más minisztériumhoz rendelik az intézményt. A hazai időjárás-jelentés a kor világszínvonalán állott már ekkoriban is. Az intézet 1888 óta adott ki rendszeres időjárás jelentést, és az első már térképpel ellátott napi időjárási jelentést 1891. június 15-én regisztrálta. Az előrejelzéseket pedig körözvény-sürgöny formájában 1891. augusztus 1-től 130, az ország különböző részein működő távírda vette át. Ezeket az információkat és előrejelzéseket már közölték a napilapok is. 1913–1914-ben a hazai intézet már közel 50 jelentősebb magyar, 9 osztrák, 10 német, 9 francia, 1 svájci, 6 angol, 6 skandináv, 9 olasz, 20 orosz és 15 balkáni mérőállomásról kapott napi adatokat.Az Est Hármas könyve 1923, Lexikon az újságolvasó számára, Meteorológia / 485–486. oldal 1893-ban megváltozott az Intézet felügyeletei szerve és a korábbi Kultuszminisztérium alól átkerült a Földművelési Minisztérium hatáskörébe, ezt követően 1894-ben az intézet nevét is megváltoztatták „Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet”-re. 1896-ban részt vett az intézet az ezredéves kiállításon egy külön pavilonnal, amely kiállítással népszerűsítette a tudományos intézményt, munkájának bemutatásával.
Az intézet működése az első világháborúig 1900-ban a Konkoly Thege Miklós vezetése alatt álló intézmény felügyeletével obszervatóriumot létesítettek Ógyallán, amely az első vidéki obszervatórium volt az Osztrák–Magyar Monarchián belül. A csillagvizsgáló a kezdetek Budai hagyományának megfelelően, egyben meteorológiai mérések elvégzésére is kötelezett intézet lett. 1897-től elindult az első és sokáig egyetlen szakfolyóirat az „Időjárás” címmel.
1898 táján az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege nyitott a felderítési hőlégballonok irányába, és az időjárás, a szélmozgások alakulása, a vihar előrejelzések jelentősége erősen megváltozott. 1908-tól a Fischamendi katonai repülőtér megnyitásával pedig már fontos hadügyi információnak is számított a meteorológia. Jelentőségének változását jelzi, hogy a Monarchia önálló székhely megnyitásával bővítette 1910-ben az intézményt Budapesten is, amely ekkoriban már közel másfél-ezer meteorológiai megfigyelő-állomást működtetett az ország egész területén, amelyek közül 208 végzett napi háromszor méréseket. Az intézet épülete egykor a város szélének számított, ma ez az utca Kitaibel Pál nevét viseli (előtte, 1902–1913: Intézet utca). Kitaibel, a kitűnő botanikus, kémikus már 1780-tól fogva napi három méréssel meteorológiai megfigyeléseket is végzett, ahogy ezt az egyetemen őrzött feljegyzéseiből tudni lehet. Így a hazai meteorológusok úttörőjeként róla nevezték el az utcát.
Az első világháború