Az Izabell-székicsér (Stiltia isabella) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó Stiltia nem egyetlen faja.
Rendszerezése A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, Glareola nembe Glareola isabella néven, egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.
Előfordulása Ausztrália területén fészkel. Telelni Indonézia, a Karácsony-sziget, Kelet-Timor, Malajzia és Pápua Új-Guinea szigeteire vonul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi füves puszták, tavak, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldek.
Megjelenése Testhossza 24 centiméter, testtömege 65 gramm. Barnás tollazatú madár, a torka világosabb, a hasa sötétebb. bélyegkép|225px|Földönbélyegkép|220px|és a levegőben Életmódja Főleg rovarok, pókokkal és százlábúakkal táplálkozik, amit a levegőben, vagy a talajon kap el.
Szaporodása A talajra sekély mélyedésbe kisebb kövek felhasználásával készíti fészkét. Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyen 20 napig kotlik, mind a két szülő.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Stiltia Kategória:Madárfajok Kategória:Ausztrália madarai Kategória:Indonézia madarai Kategória:A Karácsony-sziget madarai Kategória:Kelet-Timor madarai Kategória:Malajzia madarai Kategória:Pápua Új-Guinea madarai