Baden-Württemberg

Baden-Württemberg (pfalzi nyelven: Bade-Wirddebärsch) szövetségi tartomány Németországban, annak délnyugati részén fekszik. A "Németország kertjének" is nevezett tartomány adta az 1990-es évek Németországának a nemzeti össztermék 15,4%-át. Mind területe, mind lakossága nagysága szerinti sorrendben a tartományok között a harmadik helyet foglalja el. Nagyjából a magyar Dunántúlnak megfelelő, 35 751 km²-es területével Németország harmadik legnagyobb tartománya, ezzel az ország területének mintegy 9,9%-át fedi le. Közel 11,1 millió fős lakosságával pedig a szövetség harmadik legnépesebb tagja, ezzel az ország népességének 13,4%-ával rendelkezik.

Nyugatról Franciaország és Rajna-vidék-Pfalz, északról Hessen, keletről Bajorország, délről pedig Svájc határolja. Székhelye "a svábok városa" is nevezett Stuttgart, amely elsősorban az autóipar központjaként híres, itt található a Mercedes-Benz és a Porsche központja és múzeuma. De nevezetesebb települései közé tartozik Karlsruhe, az ország egyik jogi központja, ahol a Német Szövetségi Alkotmánybíróság székel, Mannheim, amely egy jelentős ipari és kereskedelmi város, híres zenei és kulturális életéről, illetve innovációs szerepéről (itt született meg például az első automobil), illetve Heidelberg híres egyetemi városa, az egyik legrégebbi és legrangosabb egyetemmel Németországban, erős nemzetközi akadémiai jelenléttel.

Területén húzódik a Fekete-erdő (Schwarzwald), amely híres hegység és turistacélpont. A Duna és a Neckar fontos vízrajzi elemek. Délen a Boden-tó (Bodensee) mentén húzódik a svájci határ, ami kedvelt üdülőhely. A tartomány dombos, erdős vidékei mellett termékeny síkságok is megtalálhatók, például a Rajna-vidéken. Éghajlata mérsékelt, kontinentális jellegű, viszonylag meleg nyarakkal és enyhe telekkel. A változatos táj kedvez a mezőgazdaságnak, különösen a borászatnak.

Története három történelmi régió – Baden, Württemberg és Hohenzollern – múltjára épül. A térséget már a rómaiak is lakták, fontos katonai és kereskedelmi útvonalakkal. A középkorban számos kisebb fejedelemség és városállam jött létre, amelyek közül Baden és Württemberg váltak meghatározóvá. A napóleoni háborúk után ezek önálló államokká alakultak, majd 1871-ben csatlakoztak a Német Birodalomhoz. A második világháborút követően a terület két különböző megszállási övezetbe került. Végül 1952-ben népszavazással hozták létre a mai Baden-Württemberg tartományt. Azóta Németország egyik legerősebb gazdasági és kulturális központjává vált.

Nevének eredete

Baden A „Baden” név a német Bad („fürdő”) szóból ered, utalva a térség híres gyógyfürdőire, különösen Baden-Baden városára, amely már a római korban ismert volt melegvízű forrásairól..

Württemberg A „Württemberg” név eredete nem teljesen tisztázott. Egyes elméletek szerint egy Wirtemberg nevű várra vezethető vissza Stuttgart közelében, amely később a terület és az uralkodó család nevét is adta. A név korábbi változatai között szerepelnek a „Wirtenberg”, „Wirtembenc” és „Wirtenberc” formák.

A második világháború után, 1952-ben a három régió egyesítésével létrejött új tartomány számára több név is felmerült, például „Südweststaat” (Délnyugati Állam) vagy „Alemannien” (Alemannia).

Címere és zászlaja

Baden-Württemberg nagycímerén három járó oroszlán látható, a háttere aranyszínű. Ez a Stauf-ház és a sváb hercegek címere volt. E címer fölött van a tartomány hat történelmi részének a címerei, amelyből létrehozták a mai Baden-Württemberget: Elő-Ausztria (egy piros pajzs egy fehér sávval) a Rajnai Palotagrófság (oroszlán), Württemberg (három szarvasagancs), Baden (egy piros sáv az aranyszínű háttér előtt), Hohenzollern (két fekete és két fehér négyzet) és a frankok (piros háttér három ezüst csúccsal). Ezek közül Baden és Württemberg címere nagyobb, mint a másik négy címer. Az egész címert a badeni griff és a württembergi szarvas tartják.

Kiscímere is van a tartománynak. Ahogy a nagycímeren is, a kiscímeren is a három oroszlán látható, de a fenti hat tájegység címerének helyén csak egy korona körvonala van.

A három oroszlán egyfajta változata az úgynevezett „Baden-Württemberg-Signet”-en is látható, ez a logó közkincs.

A zászló fenti felét egy fekete sáv alkotja, a másik fél pedig aranyszínű.

Története

Történelem előtti idők A mai Baden–Württemberg területén az ember letelepedésének nyomai félmillió évre visszamenőleg bizonyíthatóak. A Mauernél talált Homo heidelbergensis és a Steinheim an der Murrnál felfedezett Homo steinheimensis a maguk 500 000 és 250 000 éves leleteivel az Európában talált legidősebb leletek között vannak.

A különböző kultúrák megjelenése Baden–Württembergben kb. 350-400 ezer évvel ezelőtt következett be. Ilyen korúnak számít a legrégibb ismert hangszer, amit az ember készített – egy elefántcsontsíp, amit 1979-ben a geißenklösterlei barlangban végzett ásatásoknál találtak, valamint azok a művészeti emlékek, amelyeket a Schwäbische Alb hegység barlangjaiban fedeztek fel.

A hallstatti kultúra idején a vidéket nagyrészt kelták lakták. Ezt számos halomsír bizonyítja, amelyek közül a Hochdorf melletti kelta vezérsír a legismertebb.

A rómaiaktól 1945-ig I. sz. 70–150 között a rómaiak uralták annak a területnek a nagy részét, ahol a mai Baden–Württemberg található. 260-tól kezdődően az alemannok vették át az uralmat a rómaiaktól. Miután a Frank Birodalom leigázta az alemannokat, a tartomány területe a frank és sváb hercegségekhez tartozott 496 és 746 között. A 13. századra mindkét hercegség felbomlott, így egy több száz kis grófságból, birodalmi városból, egyházi területből és akár önálló faluból álló igencsak széttagolt terület jött létre. A napóleoni háború következményeként végrehajtott területegyesítések elindítottak egy olyan folyamatot, amelynek eredményeképpen végül mindössze három különálló részből állt a terület; ezek Württemberg, Baden és Hohenzollern voltak, illetve Wimpfen városa egy, a Hesseni Hercegséghez tartozó exklávét képezett a területen. 1806-ban Napóleon saját szövetségi rendszerében létrehozta a Württembergi Királyságot ill. a Badeni Nagyhercegséget, melyek a bécsi kongresszus után is fennmaradtak. 1871-ben mindkét terület a Német Birodalom részévé vált – Hohenzollern már 1850-re Poroszországhoz tartozott. 1919-ben már Badennek és Württembergnek is demokratikus alkotmánya volt. 1933-ban az önálló tartományi kormányzatot a nácik által kinevezett vezetők váltották fel.

A délnyugati szövetségi tartomány kialakulásáig bélyegkép|none|Baden–Württemberg 1945-ig bélyegkép|none|Baden–Württemberg 1945–1952 között A második világháború után Baden és Württemberg északi részei Bad Wimpfennel együtt az amerikai megszállási övezetbe kerültek, Baden és Württemberg déli területei pedig Hohenzollernnel együtt a francia megszállási övezethez tartoztak. A felosztás a korábbi körzethatárokat követte, és az amerikai zónához azok a körzetek tartoztak, ahol a Karlsruhe-München autópálya (a mai A 8) elhaladt. A megszállási övezetek katonai kormányzatai 1945–46 folyamán létrehozták Württemberg-Baden tartományt az amerikai ellenőrzés alatt lévő területeken, illetve Württemberg-Hohenzollern és Baden tartományokat a francia ellenőrzés alatt lévő területeken. (A Baden tartománynév valamelyest félrevezető lehet, mert a tartomány valójában csak Baden déli részét foglalta magába.) Az így létrehozott tartományok 1949. május 23-a óta képezték a Német Szövetségi Köztársaság részét.

Az NSZK alaptörvénye a 118-as cikkelyében előírta ezen három szövetségi tartomány számára, hogy jussanak megegyezésre egymással a területük újrafelosztásáról. Arra az esetre, ha egy ilyen szabályozás mégsem jönne létre, a szabályozást egy szövetségi törvény írta elő megvalósítani. Két lehetőség merült fel: az egyik, hogy ezek a tartományok egyesülnek egyetlen délnyugati szövetségi tartománnyá, a másik pedig, hogy újra létrehozzák Baden és Württemberg tartományokat, ahol az utóbbi magába foglalta volna Hohenzollernt is. Ezek közül Württemberg–Baden és Württemberg–Hohenzollern kormányzata az előbbit, Badené pedig az utóbbit támogatta. A kormányzatok megpróbáltak megegyezni abban, hogy népszavazás döntse el a kérdést, de ezt a megegyezési kísérletet is meghiúsította, hogy nem tudtak megegyezni a népszavazás módjában. Az erre vonatkozó 1951. május 4-én elfogadott szövetségi törvény a népszavazás által érintett területet négy zónára osztotta: Észak-Württemberg, Észak-Baden, Dél-Württemberg–Hohenzollern, Dél-Baden. Akkor tekintették elfogadottnak a tartományok egyesítését, ha egyrészről a népszavazáson résztvevők többsége emellett dönt, másrészről a négy zóna közül legalább háromban is az ott szavazók többsége az egyesítés mellett dönt. Mivel a többség mindkét württembergi zónában, illetve Észak-Badenben is nagy valószínűséggel az egyesítés pártján lett volna (végeztek felméréseket erre vonatkozóan), ezért a szövetségi kormányzat is az egyesítés pártjára állt. A dél-badeni kormányzat alkotmányossági pert indított a törvény ellen, ami először sikertelen maradt és csak 1956-ban vezetett a megegyezés felülvizsgálatához.

A végül 1951. december 9-én megtartott népszavazás előtt elkeseredett választási harc folyt a „délnyugati tartomány” támogatói és ellenzői között. Az IGEN oldal vezető képviselői Württemberg-Baden miniszterelnöke, Reinhold Maier és Württemberg-Hohenzollern elnöke, Gebhard Müller voltak, az egyesítést ellenzők vezetője pedig Baden elnöke, Leo Wohleb volt. A népszavazáson a választók a következő arányban szavaztak az egyesítés mellett: mindkét württembergi zónában 93% támogatta, Észak-Badenben 57% támogatta, Dél-Badenben azonban csak 38% támogatta. A négy zónából háromban megvolt a többség az egyesítés mellett, így az egyesítés kérdése eldőlt. Ha azonban az eredményt úgy összesítették volna, hogy a két badeni tartományban leadott szavatokat együtt veszik figyelembe, akkor az ott leadott szavazatok 52%-a az önálló Baden újbóli létrehozását támogatta volna.

A tartomány megalapítása után A népszavazás eredménye következtében 1952. április 25-én megalakult Baden–Württemberg szövetségi tartomány. Reinhold Maier (FDP/DVP) lett az első miniszterelnöke, miután létrehozott egy SPD, FDP/DVP és BHE alkotta koalíciót, kizárva a hatalomból a legerősebb frakciót, a CDU-t. Ez felszínre hozta az elégedetlenséget mindkét déli tartományrészben, Dél-Badenben és Dél-Württemberg-Hohenzollernben is, amelyek ebben a kormányzatban nem érezték magukat képviseltetve, illetve ezzel szembefordult Gerhard Müller is, a CDU frakció vezetője, aki a CDU hatalomból való kirekesztését saját maga elleni személyes támadásnak értékelte.

Az 1953. szeptember 6-án tartott előrehozott szövetségi választáson, amit Reinhold Maier a politikája elleni tiltakozás eredményeként kiírt, a CDU abszolút többséget ért el a tartományban. Reinhold Maier levonta a konzekvenciákat és visszalépett a miniszterelnökségtől. Az utódja Gebhard Müller lett, aki négypárti nagykoalíciót hozott létre a CDU, SPD, FDP/DVP és BHE részvételével, ami 1958-ig fenn is maradt. Müller utódja Kurt Georg Kiesinger lett, aki a tartomány harmadik miniszterelnöke volt.