Vas megye, illetve 2023 és 2026 között Vas vármegye (, , , ) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Nyugat-Dunántúli régió területén. 3336,20 km2-es területével hazánk 17. legnagyobb közigazgatási egysége, amely Magyarország teljes területének mintegy 3,58%-át adja. Illetve közel 250 ezer fős lakosságával a 17. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 2,59%-ával rendelkezik, népsűrűsége nagyban elmarad az országos átlagtól.
Északról Győr-Moson-Sopron vármegye, keletről Veszprém vármegye, délnyugatról Szlovénia, délről Zala vármegye, nyugatról pedig Ausztria határolja. Központja a Nyugat-Dunántúl második és az ország tizedik legnépesebb települése, "a Nyugat királynője"-ként is becézett Szombathely. De nevezetesebb települései közé tartozik a középkori belvárosáról, macskaköves utcáiról és régi házairól híres Kőszeg, a gyógy- és wellnessfürdőjéről, a Nádasdy-várról és arborétumáról ismert Sárvár illetve a barokk ciszterci apátságának és termálfürdőjének otthont adó, az Őrség közelségét szolgáló Szentgotthárd.
Területét a Nyugat-magyarországi peremvidék, az Alpokalja és a Kemeneshát dombvidékei uralják, míg déli részén az Őrség és a Vendvidék érintetlen természeti tájai találhatók. A megye jelentős folyói a Rába és a Pinka, amelyek fontos szerepet játszanak a vízrajzában. Éghajlata mérsékelten hűvös, csapadékos, amely kedvez a mezőgazdaságnak és az erdős területek fenntartásának. A terület gazdag termálvizekben, amelyek turisztikai vonzerőt jelentenek.
Már az ókorban is lakott terület volt, a római korban Pannonia provincia részeként fontos kereskedelmi és katonai központokat hoztak létre, például Savariát (a mai Szombathelyt). A honfoglalás után a vármegye a Magyar Királyság egyik legrégebbi közigazgatási egysége lett, amely nevét valószínűleg a Vasvár nevű településről kapta. A középkorban fontos egyházi és katonai központként működött, különösen Vasvár és Ják térsége. A török hódoltság alatt a terület peremvidékké vált, de sok helyi vár, például Kőszeg, sikeresen ellenállt a támadásoknak. A 18-19. században a megye fejlődése a mezőgazdaságra, az iparra és a kereskedelemre épült. A két világháború között a megye gazdasági élete elsősorban a mezőgazdaságra támaszkodott, a szocializmus idején pedig az iparosítás és a határzár korlátozta a fejlődést. Az 1989-es rendszerváltás után megnyíltak a határok, ami új gazdasági és kulturális lehetőségeket hozott, különösen az idegenforgalom és a határon átnyúló együttműködések területén.
Nevének eredete Vas megye nevét a vidéken bőségesen előforduló gyepvasérc-lelőhelyekről kapta, amelyekre már a római kortól kezdve helyi jelentőségű vasgyártás épült. A megye központi települése, Vasvár, a névadásban is szerepet játszott; latin neve, Castrum Ferreum, vagyis „Vasvár” is utal a vasfeldolgozás hagyományára.
Címere bélyegkép|237x237px|Vas megye történelmi címere középre|100x100px A megye jelenlegi címere egy álló ezüst (fekete rámás), csücskös talpú barokk pajzs, amelynek kék mezejében zöld halmon egy ötszintű, ostrompárkányzattal díszített, ormozott ezüstbástya áll. A bástya második és negyedik szintjén 4-4 jelképes ágyúkazamata látható. Az oromzaton egy ezüst, jobbra forduló, csőrében ezüstpatkót tartó strucc lép jobbra. A pajzs felső ívén egy fekete kehelyben arany szőlőszemek gúlája látható, amelytől jobbra és balra kék és ezüst foszlányok omlanak le. A megye korai pecséthasználatáról nincs adat, de valószínű, hogy az 1550-es 62. articulus megjelenése után készült el a typarium. A pecsétkép azonban az Anjou-kor jellegzetességeit idézi a patkót tartó strucc ábrázolásával. A fennmaradt pecsétlenyomatok értelmezése nehézkes, mivel a pecsétnyomó később elveszett, a körirat viszont olvasható: SIGILLVM COMITATVS CASTRI FERREI. Egy 18. századi leírás szerint: „Vasvár vármegye nyugatról Ausztriával, keletről Veszprémmel, északról Sopronnal, délről Zalával határos. Nevét a várról, latinul Castrum Ferreumról, magyarul Vasvárról kapta.” A címer bástyáján megjelenő strucc csőrében egy vas lópatkót tart, amely a megye nevének jelentését hűen tükrözi. Az 1830-as években a pecsét magyar felirattal történő ellátását kezdeményezték, amit az uralkodó 1837-ben engedélyezett, így 1838 februárjától már magyar felirattal használták. Földrajz Természetföldrajzát tekintve Magyarország egyik legváltozatosabb területe, felerészt síkság, nyugati része hegyes, délnyugati része dombos terület. Ásványkincsekben szegény.
Domborzat bélyegkép|266x266px|Vas megye domborzati térképeA megye északi részén a Kőszegi-hegység emelkedik, amely a Keleti-Alpok nyúlványa. Itt található az Írott-kő, amely 882 méteres magasságával a Dunántúl legmagasabb pontja. A Kőszegi-hegység erdős területei és szubalpin klímája különleges növény- és állatvilágnak ad otthont.
A megye északi részén a Soproni-hegység, míg a délin a Zalai-dombság húzódik. Ezek a dombságok lankásabbak, átlagos magasságuk 200-300 méter között mozog. A dombságok területén mezőgazdasági művelés és szőlőtermesztés is folyik, köszönhetően a kedvező talaj- és éghajlati viszonyoknak.
A megye keleti részén a Rába által kialakított síkvidék található, amely a Kisalföld részeként a tájegység déli nyúlványa. Ez a terület alacsonyabb fekvésű, és jelentős mezőgazdasági területeket foglal magában.
A megye domborzata tehát változatos, a magas hegyektől a lankás dombságokon át a síkvidékekig terjed, ami sokszínű tájképet és gazdag természeti környezetet eredményez. Éghajlat A megye éghajlata változékony, és földrajzi adottságai miatt változatos jelleget mutat. Az éghajlat a nyugati területektől a megye keleti, sík részei felé haladva egyre inkább szárazabb, kontinentálisabbá válik. Mivel Vas a Kárpát-medence nyugati peremén fekszik, a Péczely-féle éghajlati osztályozási rendszer szerint a megye közel 85%-a eredetileg a mérsékelten nedves-mérsékelten hűvös körzethez tartozott. Azonban az éghajlatváltozás következtében az 1981–2010 közötti időszak adatai alapján Kőszeghegyalja, a Vas-hegy és a Vasi-hegyhát déli területeinek éghajlata mérsékelten nedves-mérsékelten hűvös kategóriába sorolható.
Ezzel szemben a Vas-Soproni síkság, a Kemeneshát, az Őrség, a Gyöngyös-sík, az Alsó-Rába-völgy és a Felső-Zala-völgy a mérsékelten száraz-mérsékelten nedves éghajlati zónába tartozik, míg a Kőszegi-hegységben nedves-hűvös klíma uralkodik.
A megye évi átlaghőmérséklete a hosszú távú adatok (1901–2010) alapján 9,5–9,9 °C, az elmúlt 30 év átlaga viszont 10,4 °C-ra emelkedett. A leghűvösebb terület Kőszeghegyalja és a Kőszegi-hegység, míg a legmelegebb térségek közé a Felső-Zala-völgy és a Vas-Soproni síkság tartozik.
A csapadék eloszlása is változatos: a legcsapadékosabb terület szintén Kőszeghegyalja, ahol az éves átlagos csapadékmennyiség 785 mm, míg a legszárazabb térség Szombathely környéke, mindössze 590 mm-es évi csapadékkal.
Geológia A megye nyugati részén, különösen a Kőszegi-hegységben és a Vas-hegy környékén, az alapzatot ősi kristályos kőzetek alkotják, mint például a fillit, kvarcfillit és grafitos fillit. Ezek a kőzetek a paleozoikum időszakában, több száz millió évvel ezelőtt keletkeztek, és a későbbi tektonikai mozgások során gyűrődtek és metamorfizálódtak.
A devon időszakból származó dolomit és mészkő rétegek is megtalálhatók a térségben, különösen az osztrák határ közelében. Ezek a tengeri üledékek a középidőben rakódtak le, és fontos információkat nyújtanak a korabeli tengeri környezetről és élővilágról.
A harmadidőszakban, különösen a miocén és pannon korszakban, a területet tengeri és tavi üledékek borították. A miocén tengerparti homokkő és breccsa rétegek a Vas-hegy déli lejtőin találhatók meg, míg a pannon üledékek, mint például agyag, homok és kavics, a megye nagy részén elterjedtek.
A térségben vulkáni tevékenység is zajlott, amelynek eredményeként szerpentin és más vulkáni eredetű kőzetek alakultak ki. A Vas-hegy környékén található szerpentin előfordulások a karbon időszak vulkanizmusának emlékei.
A 20. század elején számos földtani kutatás zajlott a térségben. Benda László 1929-ben megjelent "A Vas-hegy csoport geológiája" című monográfiája a terület egyik legátfogóbb földtani összefoglalója, amely részletesen bemutatja a hegységcsoport szerkezetét és kőzettani felépítését.
Vízrajz A megye vízhálózatát elsősorban a Rába uralja, amely a Kőszegi-hegység vízfolyásait gyűjti össze. A Rába Vas vármegye legjelentősebb folyója, amely Ausztriából érkezik, és az Alpokalja számos kisebb vízfolyásának, például a Sorok, Perint, Gyöngyös, Répce és Pinka patakoknak gyűjtőmedencéje. A folyó vízjárása szeszélyes, tavaszi és nyári árvizei miatt jelentős eróziós és hordalékmozgató hatással bír. Ez a természeti dinamizmus nemcsak a környezeti folyamatokra van hatással, hanem a gazdálkodás és az infrastruktúra szempontjából is kihívásokat jelent.
A Pinka szintén fontos szereplője Vas vármegye vízhálózatának. Ez a kisebb folyó szintén Ausztriából lép be Magyarországra Szentgotthárdnál, és a megye nyugati részén folyik keresztül. A Répce, amely ugyancsak Ausztriában ered, Vas megye északi részét szeli át, majd a Győr-Moson-Sopron megyével közös határon folytatja útját. A Répce különösen kedvelt a horgászok körében, domolykóban és pisztrángban gazdag vize miatt.
A Zala, amely az Őrség területén ered, a megye déli részén fontos vízgyűjtőként funkcionál. Ez a folyó a Balaton vízgyűjtő rendszeréhez tartozik, így Vas vármegye vízhálózatának egy jelentős része közvetve kapcsolatban áll Magyarország legnagyobb tavával.
A megye vízhálózatának másik fontos elemei a tavak. A Szajki-tavak tórendszere Hosszúpereszteg közelében helyezkedik el, és a horgászok, valamint a természetkedvelők körében különösen népszerű. Az Őrségben található Vadása-tó természetes szépsége miatt kedvelt turisztikai célpont, míg a Bajánsenyei-tó, a Döröskei-tó és a Gersekaráti-tó elsősorban a horgászok számára nyújtanak vonzerőt. A Pinkamindszenti-tó csendes, nyugodt környezetben helyezkedik el, ahol a természetkedvelők pihenhetnek.
A felszíni vizek mellett Vas megye különlegessége a felszín alatti vízkészlet, amely rendkívül gazdag és változatos. A termál- és gyógyvizek különösen kiemelkedő szerepet játszanak a megye életében. Számos településen, például Sárváron és Bükön találhatók gyógyfürdők, amelyek nemcsak a helyi lakosság, hanem az ország távolabbi pontjairól, sőt külföldről érkező turisták körében is népszerűek. Ezek a termálvizek nemcsak egészségügyi jelentőséggel bírnak, hanem a megye turizmusában is meghatározó szerepet játszanak.Vas megye felszíni vizekben és felszín alatti termálvizekben egyaránt gazdag.
Tavak Szajki-tavak, Vadása-tó, Bajánsenyei-tó, Máriaújfalui-tó, Döröskei-tó, Gersekaráti-tó
Folyóvizek Rába, Gyöngyös, Pinka, Répce, Marcal, Kerka, Sorok, Perint
Víztározók Bük–Bő–Gór-víztározó, Kőszeg–Lukácsháza-víztározó
Élővilág, természetvédelem A megye területének jelentős részét erdők borítják, amelyekben a pannon és az alpi flóra elemei egyaránt megtalálhatók. Az erdők fő fafajai közé tartoznak a különféle fenyők, tölgyek, akác, bükk és cser. A lágyszárú növényzet is gazdag, számos védett és ritka fajjal, amelyek közül kiemelkednek a boróka, a szőrösnyír és a kutyabenge.
A megye állatvilága szintén sokszínű. Az emlősök közül gyakoriak a rókák, nyulak, őzek, szarvasok és vaddisznók. A madárvilágban megtalálható a fekete gólya, a búbos cinege és a héja. A kétéltűek és hüllők közül jelen van az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a foltos szalamandra és a fali gyík. A rovarok közül jelentősek a lepkék, szitakötők, valamint a csigaevő kaszáspók.
A természetvédelem kiemelt szerepet kap a megyében. Az Őrségi Nemzeti Park területén számos védett növény- és állatfaj él, és a park célja ezek megőrzése, valamint a táj jellegzetes arculatának fenntartása.
Emellett a megye több Natura 2000 területtel is rendelkezik, amelyek európai szinten is jelentős természetvédelmi értéket képviselnek.