Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864. március 7. – Balatonszepezd, 1946. február 12.) folklorista, irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Múzeumi könyvtár igazgató-őre és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életútja

Apja Sebestyén Gábor református lelkész volt. (Családja a kiterjedt dunántúli nemes Sebestyén család veszprém-acsádi ágához tartozik.) Középiskoláit Veszprémben, Pozsonyban és Debrecenben végezte. Mint önkéntes Klagenfurtban tiszti vizsgát tett.

Budapesten modern filológiát hallgatott, s 1890-ben doktori oklevelet nyert. Pozsonyi tanuló korában tanárai megismertették az ott lakó Thaly Kálmánnal, aki a magyar népköltés emlékeinek tanulmányozására és felkutatására buzdította. Korán megkezdett gyűjtői munkásságát az egyetemen Gyulai Pál irányította és részére a Kisfaludy Társaság anyagi támogatását is kieszközölte.

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 1889-ben nyert alkalmazást, ahol 1893. február 10-én könyvtári gyakornok, március 31-én segéd, 1898-ban segédőr, 1901. október 12-én őr, 1905. július 18-án igazgató-őr (címmel és jelleggel) lett. E minőségben 1904 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeumtól nyert segéllyel hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Felkereste a bécsi udvari, egyetemi és érseki, a salzburgi tanulmányi és bencés, a müncheni állami, erlangeni egyetemi, jenai egyetemi, weimari nagyhercegi, göttingeni egyetemi, wolfenbütteli nagyhercegi, berlini királyi, lipcsei egyetemi és városi, a drezdai királyi és a prágai egyetemi könyvtárakat, ahol kataloguskészítési rendszereket tanulmányozott és részletesen leírta az ott őrzött Korvin-kódexeket.

1897-ben megkezdte a pogánykori eredetű regös-énekek népi maradványainak összegyűjtését, mely munkásságát a következő években már a Kisfaludy Társaság és a Magyar Nemzeti Múzeum is hathatósan támogatta. 1898 nyarán a bécsi, seitenstetteni, párizsi, baseli, luzerni, einsiedelni, zürichi, Sankt Galleni, Sankt Pauli és a grazi könyvtárak kézirattáraiban kutatott magyar vonatkozású emlékek után. 1898-tól az Ethnographia című folyóirat szerkesztője volt.

1900-ban állami képviseletben részt vett a párizsi nemzetközi vallástörténeti és folklorisztikai kongresszusokon, mely utóbbin a hun-avar-magyar kapcsolat mondáiról értekezett. Midőn Fadrusz János 1902-ben a zilahi millenniumi emlékre egy omori (Temes megye) földműves birtokában talált hun-székely betűkkel egy országos feltűnést keltő feliratot alkalmazott, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízta, hogy az Alföldön és a Székelyföldön a középkori betűrovás állítólag fennmaradt népi emlékeit kutassa.

Később a Magyar Tudományos Akadémia ama bizottságába is beválasztatott, mely a Somogyi Antal-féle betűrovásos kéziratok hitelességét megvizsgálta. 1903-4-ben a magyarországi téli népszokások és babonák régi maradványait gyűjtötte és 1907-ben a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával megkezdte a dunántúli kolostorok középkori könyvtári emlékeinek tanulmányozását. 1900-ban a művelt nagyközönség részére a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett vasárnapi előadásokon Mátyás király könyvtáráról, 1902-ben Rovás és rovásírásról, 1903-ban A magyar irodalom középkori emlékeiről tartott szabad előadást.

A Magyar Tudományos Akadémia 1905. május 12-én választotta levelező tagnak. A Magyar Néprajzi Társaságnak 1898-ban titkára és 1899-től főtitkára, majd később elnöke, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Történelmi Társulatnak választmányi tagja és rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti és nyelvtudományi bizottságainak is. A Kisfaludy Társaságnak 1909-ben vált tagjává. A Folklore Fellows 1910-ben létrejött magyar osztályán elnöki pozícióhoz jutott, így ő irányíthatta a társadalmi gyűjtőhálózat tevékenységét.

A Tanácsköztársaság idején tudománypolitikai elképzeléseiről Szamuely Tiborral és Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztossal folytatott megbeszéléseket. A Magyar Néprajzi Társaság 1919 márciusában tartott közgyűlésén A szocializmus és kommunizmus etnológiája címen tartott elnöki megnyitó beszédet. A Tanácsköztársaság után nyugdíjazták, visszavonult mind a tudományos, mind a tudományszervező munkától.

Kutatásait főként a régi magyar irodalom és a rovásírás tárgyköreiben végezte, valamint szintén jelentősek a téli néphagyományokkal kapcsolatos kutatásai. Főbb művei Egy ismeretlen Homer-fordítóról. Írta és a budapesti philologiai társaság 1889. nov. 6. ülésén felolvasta. Budapest, 1890. (Különnyomat az Egyet. Philol. Közlönyből. Simony Imre magyar fordításáról.) Adalékok a középkori énekmondók történetéhez. Doktori értekezés. Budapest, 1891. (Három tanulmány, mely előbb az Egy. Philol. Közlönyben és az Irodalomtört. Közleményekben jelent meg. Ism. Irodalomtört. Közlemények 294., 495. lap.) A székelyek neve és eredete. Budapest, 1897. (Különnyomat az Ethnographiából mint a Néprajzi Füzetek IV. sz. és kivonatban a Pallas Nagy Lexikona XV. kötetében. Ism. M. Kritika 1. sz.) Ki volt Anonymus? Két rész egy kötetben. Budapest, 1898. (Ism. Századok, Pesti Napló, Pester Lloyd, M. Kritika.) A Halotti Beszéd szerzője és kora. Budapest, 1898. (Különnyomat a Nyelvtudományi Közleményekből.) Az avar-székely kapcsolat emlékei. Budapest, 1899. (Néprajzi Füzetek VIII. sz. Különnyomat az Ethnographiából.) Regös-énekek. Gyűjtötte... Budapest., 1902. (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam. IV. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Ism. Vasárnapi Ujság, Hét, Irodalmi Közlemények.) A regösök Budapest, 1902. (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam. V. Ism. a Magyar Szemle, Uránia, Magyarország, Egyet. Kritikai Lapok, Religio mell., 1904. Erdélyi Múzeum, 1906. Revue Critique.) Telegdi János (1598-ki) Rudimentájának hamburgi és marosvásárhelyi kézirata, 21 hasonmással a szövegben. Uo. 1903. (Különnyomat a Magyar Könyv Szemléből. Ism. Ethnographia.) Ursprung der Bustrophedonschrift. Berlin, 1903. (Különnyomat a Zeitschrift für Ethnologie-ből.) A magyar honfoglalás mondái. Millenniumi díjjal jutalmazott pályamű. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Budapest, 1904-1905. Két kötet. (Ism. Irodalomt. Közlemények, Budapesti Hirlap, Urania, A munka szemléje, Revue Critique.) Első kötet Második kötet Perfid kritika. Válasz egy névtelen birálónak. Budapest, 1905. (Különnyomat az Ethnographiából.) Dunántúli gyüjtés. Gyüjtötte és szerkesztette. Budapest, 1906. (Magyar népköltési gyüjtemény. Uj folyam, VIII. Ism. az Erdélyi Múzeum.) Online Rovás és rovásírás. Budapest, 1907. 165 ábrával. (Néprajzi Könyvtár, II. Először megjelent az Ethnographia 1903-4. és 1906-7. évfolyamaiban.) A hun-székely hagyomány. Székfoglaló értekezés. A magyar rovásírás hiteles emlékei (Budapest, 1915).

Írásai periodikákban

Egyetemes Philologiai Közlöny (1889. Mátray Lajos: Fazekas Mihály élete és munkái, Sebesi újabb népköltészeti gyűjteményei, Czapáry László: Szekér Joakim Alajos élete és művei, Szilágyi és Hajmási, 1891. Anjoukori nyomok a nagymihályi Kaplyonok mulattatóiról, Mátray Lajos: Fazekas Mihály Ludas Matyija, Imre király troubadour vendége, 1894. Az ismeretlen Homer-fordítóról, 1900. «Haláltalan Detre», (utóbb kiadta a Balatonvidék 33., 34. sz. is) Irodalomtörténeti Közlemények (1891. Egy névszerinti árpádkori joculator, Egy lantost ábrázoló kép 1630-ból, Verembe esett kritikus, 1901. Vörösmarty és kora) Ethnographia (1890. Párhuzamos idézetek, 1895. A költészet eredetéről, 1896. Damasek Istenről, 1898. Avarok-e a mai székelyek? Titkári jelentés, Az iparművészeti múzeum karácsonyi tárlata. A régi hazai ornamentikáról, Mi volt a sorsa Ipolyi Mythologiájának? és könyvism., Kérelem gyűjtőinkhez szentiváni szokások leírása tárgyában, A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményei, Főtitkári jelentés, ugyanez minden későbbi évfolyamban és könyvism., 1900. «Gyászmagyarok», a magyar varázsdob, Népköltészet, Balladák és rokonneműek, szerelmi dalok és bordalok, Gyűjtési felhívás, Nyílt kérelem és könyvism., 1901. A párisi vallástörténeti kongresszus, A párisi folklorista kongresszus, Zalamegyei regös-énekek, Dunántúli szójátékok, fölhívás a téli népszokások és babonák gyűjtése ügyében és könyvism., 1902. A regösök, Regösénekek, 1903. Rovás- és rovásirás, A pogány magyarok lóhús-evése, Lóhús, emberhús és egyéb eledelek, és könyvism., 1904. Rovás és rovásirás. Egy pogány magyar hymnus kudarcza a baseli congresszuson, Néprajzi csodabogarak egy művészestélyen és könyvism., 1904. Rovás és rovásirás III., Betűrovás, 1905. A magyar nemzet őskora, mutatvány, 1906. A székely betűrovás eredetéről, Hamisítványok I., A pünkösdi király és királyné, Bábtánczoltató betlehemeseink szerepe a magyar mysteriumok történetében, Polemia, Gróf Zichy Jenő halála, 1907. Rovás és rovásirás: Hamisítványok II., Egy XVII. századi dalgyűjtemény töredéke) Magyar Könyv-Szemle (1890. könyvism., 1891. Gróf Széchenyi Ferencz levelezése könyvtári ügyekben, Csokonai kiadatlan versei a M. N. Múzeum kézirattárában, 1895. A katalogus-készítés kérdéséhez, 1898. A Pray-kódex kora, 3 melléklettel) Vasárnapi Ujság (1892. Szabolcska Mihály) Pesti Napló (1892. Karácsonyi melléklet: A nép verses levelei, 1893. jan. 6. Szakácskönyvek az Akadémiában, febr. 23. Székfoglaló a távolból: Gróf De Gubernatis Angelo a Kisfaludy-Társasághoz, máj. 14. mellékl. Gyulai Aranyról, Újabb apróságok Aranyról, júl. 31. Tihany, 239. sz. Révai Miklós, jan. 4. Irodalmi felsülések, jún. 20. Székfoglalás – foglaló nélkül, decz. 17. A két Potyondy báró, 360. Karácsonyi mell. Koldus és a kutya, Krisztus-mondák, kiadatlan népköltési gyűjteményéből, 1894. január 16. Az oroszlánszelidítő, febr. 2. A jövevény, július sz. Uti emlékek Németországból, márcz. 7. könyvism., 1893-4. az Akadémia és történelmi társulat havi üléseiről és kisebb czikkek névvel, névnélkül és jegyekkel a tudomány, irodalom és képzőművészet köréből) A Beőthy Zsolt által szerkesztett Képes Irodalomtörténet (1893. I. Királymondák és énekmondók, Középkori könyvtáraink és a Corvina, II. A magyar népköltészet és gyűjtői, 3. kiad. 1905. I. A magyar nemzet őskora, A pogánykori költészet emlékei, A királymondák és énekmondók, Középkori könyvtáraink és a Corvina) Egyetértés (1891. 13. Az új költő, a ki régi: Szabolcska Mihály, 52. 321. sz. könyvism.): a Pallas Nagy Lexikonában (1897. XV. A székelyek eredete) Kisfaludy-Társaság Évlapjai (XXXI. 1898. A magyarok eredetének mondája) Századok (1898. Adorján mester) Magyar Szalon (1898. A tudósok) Erdélyi Múzeum (1899. Az avar-székely kapcsolat pere) Esti Ujság (1899. márcz. 21. A kegyelet tévedése: a «Tarnács»-utcza név dolgában). Jelentés a M. N. Múzeum 1900. évi állapotáról cz. munka Függelékében (1902. 88-107. l. Jelentés a Párisban tartott 1900. vallástörténeti és néphagyományi kongresszusokról) M. N. Múzeum multja és jelene cz. díszműben (1902. Középkori kéziratok) Akadémiai Értesítőben (1903. A Karacsay-codexről, bizottsági jelentés Fejérpataky László és dr. Szinnyei Józseffel együtt a m. tud. Akadémiának márcz. 23. ülésén) Szamosujvári Közlöny (1905. jan. 11. Gyászbeszéd Esztergár László m. n. múzeumi őr ravatalánál) Pesti Hirlap (1903. jan. 18. A rovásirás népi emlékei, Tar Mihály leleplezése a M. Néprajzi Társaság jan. 17. ülésén felolvasásának kivonata) Magyar Nyelv (1906. Czintus és czinkus).

Forrásművek Madarassy László: Sebestyén Gyula (Ethnographia, 1934) Diószegi Vilmos: Sebestyén Gyula jelentősége a néprajztudományban (Ethnographia, 1964. 3. sz.) Schelken Pálma: Emlékezés Sebestyén Gyulára (Muzsika, 1964. 3. sz.) Vértesy Miklós: Sebestyén Gyula (Könyvtáros, 1964. 7. sz.) Volly István: Sebestyén Gyula, a dunántúli regösénekek gyűjtője (Jelenkor, 1964. 5. sz.) Diószegi Vilmos: Sebestyén Gyula. (A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.)

Kapcsolódó szócikkek

Népi hiedelem Erdélyben

További információk Sebestyén Gyula: Dunántúli gyűjtés (MEK)

Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar filológusok Kategória:MTA-tagok Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek