jobbra|265px|bélyegkép|Kassa bombázását követő romok eltakarítása A kassai bombatámadás az akkor Magyarországhoz tartozó Kassát ért, máig nem tisztázott légitámadás volt 1941. június 26-án, amely jelentős károkat okozott mind emberéletben, mind a város épületeiben. Az esemény szolgáltatott okot Magyarország Szovjetunióval szembeni hadbalépésére.

Az incidensről értesülve Horthy Miklós kormányzó, Bárdossy László magyar miniszterelnök és egyes németbarátnak ismert politikusok rábeszélésének hatására még aznap, alaposabb vizsgálat nélkül bejelentette a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval, amelyet az országgyűlésben Bárdossy június 27-én tett meg.Szakály Sándor: A „hadüzenet”. Egy minisztertanácsi jegyzőkönyv margójára. 1941. június 26. In: História, 1992/2. szám. Horthy Miklós még másnap levelet írt Hitlernek, amiből kitűnik, hogy a döntést ő hozta meg a kormány és az országgyűlés hozzájárulásával. Ezzel a magyar csapatok a Harmadik Birodalom oldalán, a Barbarossa hadművelet keretében bekapcsolódtak a második világháborúba, a Kárpát-csoport pedig 28-án megindította támadását a szovjet területek ellen.

A kassai bombázás a modern kori történelem egyik jelentős rejtélye, mivel a támadó repülőgépek típusát és hovatartozását mind a mai napig nem sikerült kétséget kizáróan megállapítani. A lehetséges felelősökkel kapcsolatban azonban az eset óta számos, többé-kevésbé megalapozott elmélet látott napvilágot (lásd lejjebb).

Események A bombázás idején aktív volt a légi forgalom Magyarország felett, a megfigyelők német, román, szovjet és ismeretlen gépeket jelentettek, amelyek közül több berepült a magyar légtérbe, míg mások a határról visszafordultak. A támadás után több más szovjet gépet is jelentettek a magyar légtérben, közülük hármat 29-én Csapnál le is lőttek. A bombázás napján, 12.10-kor Rahónál repülőgépről géppuskatámadás ért egy gyorsvonatot. A támadás eltérő források szerint egy,Romsics Ingác: Magyarország hadba lép In: BBC History, III. évfolyam 4. szám, ISSN 2062-5200, 25. old. két vagy három embert ölt meg, három súlyos és hat könnyebb sebesülést okozott. A gépeket ekkor a jól látható felségjelek alapján szovjetként azonosították.

13 órakor a Heringes község szélén települt magyar légvédelmi figyelőpont észlelt egy három nagyméretű, gyors kétmotoros bombázógépből álló köteléket, de típusukat kézi távcsövön át nem tudták felismerni – a gépeken csak a magyarokéhoz hasonló sárga festésű szárny- és törzsjelzéseket figyeltek meg. Az esetről riasztást sem tudtak leadni, mivel tábori telefonvonaluk esőzés miatt beázott, elnémult. A bombázókötelék kis magasságban egyenesen átrepült Kassa városa felett, és 13.08-kor teljes bombaterhét ledobva, éles bal fordulóval távozott. A várost védő gépágyúk a támadás teljes váratlansága miatt csak néhány lövést tudtak leadni, a gépeken találatot nem figyeltek meg, az egyik bombázó azonban – feltehetően műszaki probléma miatt – rendszertelenül szórta le terhét, az egyik bomba egy szomszédos falu (Enyicke) szélén csapódott be.

Kassára összesen 29 db (+1 Enyickére) légibomba hullott, amelyek a 100 kg-os méretkategóriába tartoztak. Találat érte többek között a Postapalotát, a tüzérlaktanyát és néhány környékbeli házat. A támadás a városban 32 halottat követelt, az áldozatok között 6 postás és 9 katona is volt, a súlyos sebesültek számát 60 főre, a könnyebbekét 220 főre teszik a források, pengőmilliós anyagi kár keletkezett. A 30 db légibomba közül kettő nem robbant fel. Mindkettő szovjet típusú, 105 kg-os, légcsavar biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbomba volt. A légvédelmi parancsnokság 13.45-kor jelentette a bombázást a vezérkarnak. Annak hírnaplójába dátum nélküli kiegészítésként került be, hogy „utólag beérkezett jelentés szerint a támadó gépek sárgára festett orosz gépek voltak.”

A Kárpátok felett két magyar vadászrepülőgép megkísérelte elfogni a távozó köteléket, azonban a bombázók ekkor felgyorsítottak és a felhőrétegbe emelkedtek, ahová a lassú, kétfedelű, nyitott kabinos Fiat CR-42 típusú magyar vadászgépek nem tudták követni őket. A legkisebb megközelítési távolság mintegy 1000 méter volt, a bombázók típusát ekkor sem sikerült azonosítani. A magyar légvédelem ezután több alkalommal nyitott tüzet az üldözésre rendelt vadászgépekre, azok sárga jelzései miatt. A szemtanúk sem tudták pontosan azonosítani a támadókat, csupán azok sárga jelzéseit. Csirke Jenő főhadnagy szerint német Ju 52-esekre hasonlítottak, Krudy Ádám százados pedig olasz Savoia nehézbombázókhoz hasonló gépeket vélt látni bennük.

Áldozatok

A támadásban elesett katonák:A Hadtörténelmi Levéltárban őrzött veszteségi kartonok alapján. https://hadisir.hu/hadisir-nyilvantarto

Borisz Sándor honvéd (1916, Perény) 21. gyalogezred I. zászlóalj Balázsi Mózes honvéd (1918, Bótrágy) VIII. légvédelmi tüzér osztály Csatlós István honvéd (1904, Perbenyik) VIII. légvédelmi tüzér osztály Gömöri Sándor honvéd (1919, Eger) VIII. légvédelmi tüzér osztály Marton Lajos tartalékos hadnagy (1907, Albertirsa) VIII. híradó zászlóalj Németh Bertalan honvéd (1903, Bély) VIII. légvédelmi tüzér osztály Pócsi József továbbszolgáló szakaszvezető (1914, Sajóörös) 21. gyalogezred Tengely Ferenc címzetes őrvezető (1917, Arló) 21. gyalogezred I. zászlóalj Vígh PálA katonák és a postások között is felsorolt Vígh Pál feltehetően ugyanaz a személy. tartalékos hadnagy (1911, Budapest) VIII. híradó zászlóalj

Pócsi Józsefet, Tengely Ferencet és Borisz Sándort posztumusz Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki.Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1941. szeptember 6. (1941/40. szám) 515.o.

A támadás során elhunyt postások:Magyar Posta, 1941. augusztus 1. 443-444. o.

Hlub Istvánné, a kassai 1. postahivatal házmesterének neje Matzon Lajos I. osztályú postatiszt Reményi István II. osztályú vonalmester Takács Ferenc II. osztályú postaaltiszt Vigh Pál II. osztályú postatiszt Zsigmond László postafőtiszt, építési osztályvezető (Július 5-én halt bele a bombázáskor elszenvedett sérüléseibe.)

Polgári áldozatok:Uj Magyarság, 1941. július 1. 7. old.8 Órai Ujság, 1941. június 30.Magyarság, 1941. június 29. 2. old.

Gavron József cipésztanuló Dzedzina Mária tanuló Jozefovics Mór Ficseri Sándor Grossmann Zsigmond Lesch Béla Lipták Ferencné Puskás Ferenc Singer Miksa Seemann Elek nyugalmazott főerdész Szauber Józsefné Tomkó Anna

Lehetséges magyarázatok Szándékos szovjet provokáció A hadüzenet utólag közzétett indoklásában a Bárdossy-kormány tényként állította, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre. Ennek bizonyítékaként bemutatták azt a két, fel nem robbant, 105 kg tömegű szovjet légibombát, amelyeket a bombázás után a helyszínen találtak a tűzszerészek.

A szándékos szovjet támadás elméletével kapcsolatban 1945 óta számos kétség merült fel. A szovjet gyártmányú légibombák a harmincas évek végén elterjedtnek számítottak Európában, mind a csehszlovák, mind a román légierő rendelkezett ilyenekkel, illetve a spanyol polgárháborúban a köztársasági oldal részére a Szovjetunió jelentős mennyiségben szállított légi fegyverzetet – amelyet Francisco Franco tábornok erőinek győzelme után zsákmányanyagként értékesítettek. A támadást tehát más országból érkezett, de szovjet fegyverzettel feltöltött gépek is végrehajthatták. Ennek ugyan ellentmond az, hogy a bombák a bombavetőt is meghatározzák, provokatív bombázás esetén a gép jelentős átépítése lett volna szükséges.

Szovjet provokációt feltételezve, az indíték sem tisztázott. A Szovjetunió a harmincas évek végétől enyhülési politikát folytatott a Magyar Királyság irányában, hogy a németekhez való túlzott közeledést megakadályozza. Bebörtönzött kommunista vezetők (köztük Rákosi Mátyás) moszkvai emigrációba kiengedéséért cserébe, 1940-ben sor került a cári orosz seregek által zsákmányolt mintegy negyven darab 1848-as honvédzászló visszaadására, amelyet a Horthy-rendszer jelentős gesztusként értékelt.

A Szovjetunió elleni német támadás másnapján (június 23-án, a kassai bombázás előtt 3 nappal) Molotov szovjet külügyi népbiztos tájékoztatta a fejleményekről a moszkvai magyar követet és közölte vele, hogy: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben”. Az erről szóló tájékoztatás Horthy szerint Bárdossynál elakadt, és nem jutott el hozzá, habár Bárdossy a népbíróság előtti, saját állítása szerint tájékoztatta róla a kormányzót. A német villámháborús stratégiával meglepett Szovjetuniónak az 1941. június 26-ára már teljes egészében kialakult súlyos hadihelyzetben nyilvánvalóan nem volt érdeke, hogy egy további – mégoly csekély katonai erőt képviselő – országgal is hadban álljon. Kivéve persze, ha a Szovjetunió is eleve támadóháborúra lett volna felkészülve, és területi igényeinek érvényesítésében ellenére lett volna, ha Magyarország ismét (mint Lengyelország esetében) semleges marad.

A szovjet provokáció elméletét gyengíti az arra adott szovjet reakció, ugyanis a moszkvai Tájékoztató Iroda által június 27-én közzétett kommüniké tagadta, hogy szovjet gépek hajtották volna végre a támadást. Aznap délben ugyanezt mondta Saronov szovjet budapesti nagykövet is, aki még nem hagyta el az országot a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után.

Kun Miklós szerint a kassai bombatámadást szándékosan, az NKVD utasítására hajtották végre. A szovjet elméletet támogató hadtörténészek többsége azonban jelenleg a támadást téves célazonosításnak (véletlen bombázásnak) tulajdonítja.

Szovjet bombázás tévedésből Fennáll a lehetősége, hogy a bombázást téves célpontot támadó szovjet gépek hajtották végre. A Kassától 30 kilométerrel északra, az akkor a német hadsereg által ellenőrzött szlovák területen található Eperjes városa a levegőből mind fekvése, mind körvonalai alapján meglehetősen hasonlít Kassára,Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban, Magyarország története 19. kötet, Kossuth Kiadó, ; 10. o. ráadásul a támadás idején a városban működött a Wehrmacht egyik fontos híradós központja, amely számos géptávíró vonalat és egy nagy teljesítményű katonai rádióadót kezelt. A bombázás alatt súlyos károkat szenvedett kassai postapalota épületén (összesen 5 db bomba találta el) ráadásul egy nagyméretű rádióantenna volt, amelyről szintén könnyen hihették a szovjet pilóták, hogy a németek rádiója.HALÁSZ, György (2001): Memento 1941. Košice. Historická spoločnosť I. Henszlmanna, . 22. o.

Feltételezhető, hogy a szovjet légierő tervezte ennek a fontos német információs csomópontnak a megsemmisítését, azonban a ledobott bombamennyiség hordozására képes szovjet Iljusin DB-3 bombázógépek legközelebbi lehetséges támaszpontja is mintegy 1000 kilométerre volt a Felvidéktől. Ilyen repülési távolságon háborús körülmények között akár 50 kilométeres navigációs hiba is előfordulhat, az USAF Liberatorai például 1943 és 1945 között több alkalommal is bombázták tévedésből a semleges Svájcot.Geoffrey Regan: Légi baklövések, Alexandra Kiadó, 2007, ; 186–190. old. Ezen elmélet egyik gyengesége azonban az, hogy a gépek felségjelzése miért nem volt látható. Amennyiben a szovjetek hajtották végre a támadást – akár szándékosan, akár tévedésből –, nem lett volna szükséges a felfestéseket eltüntetni.

Egyes szakértők a három közepes bombázóval végrehajtott támadást is a szovjet elmélet bizonyítékának tekintik, mivel az orosz légierő csak az 1943-as kubáni légicsaták után tért át a világszerte megszokott, két géppárból álló raj alakzatra, korábban a háromgépes trojka formációt repülték.

Román bombatámadás