Gagyapáti törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Encsi járásában, Miskolctól közúton kb. 50 kilométerre északkeletre. Nevének előtagját 1905-ben kapta Alsó- és Felsőgagy után azokhoz való közelsége miatt, az országban található számtalan Apáti nevű falutól való megkülönböztetésül.
Fekvése Észak-Magyarországon, a Cserehát dombvidékén, Encstől északnyugatra fekvő zsáktelepülés, amely közúton csak Alsógagy felől közelíthető meg, a 2624-es útból, annak 18+150-es kilométerszelvénye közelében, Alsógagy legdélebbi részén nyugat felé kiágazó 26 144-es úton (határszélét délen érinti még a 2623-as út is). Alsógagytól mindössze 2 kilométer választja el, Encstől (amely a legközelebbi város is egyben) 15 kilométerre található.
Története Középkor Neve eredetileg csak Apáti volt, és az egész középkor folyamán így hívták. A név „az apát birtokában levőt” jelentette, és onnan származott, hogy az Aba nemzetség e faluját a nemzetség Heves megyei Sármonostoron – a mai Abasáron – fekvő Szűz Mária bencés monostorának adták.Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest 1988. 490.; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza Budapest 1988. I. 62., III. 130. balra|bélyegkép|250x250px|Gagyapáti 750 éves évfordulóját ünneplő emléktábla A falu első említése 1256-ból, a jászói premontrei konvent jószágai határainak leírásában maradt fenn, amikor Nyésta határosaként írtak róla, e határt 1343-ban is leírták.Fejér: Codex Diplomaticus VII/5. 180. sz. (320) – Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1110. sz.; AOKl XXVII. 558. sz. (346) 1272-ben Csőszbakta – a mai Bakaték – határosaként fordult elő. Ugyanekkor írták le Bakta, Apáti és Szolnoki – a mai Abaújszolnok – hármas határát is.Puky Andor: Adatok Torna vármegye XIII. századi kiterjedéséhez és a Tomory család történetéhez. Magyar Történelmi Tár 1883. 210.
A falu tizedei nem az egri püspök, hanem az egri káptalan ellátására voltak rendelve. 1275-ben Apáti is ott volt azok között a falvak között, melyeket V. István király vett el a káptalantól, és amelyeket Lampért püspök visszaszerzett, majd András püspök végérvényesen visszaadott a káptalannak. Birtokosa ekkor az Aba nemzetségből való Manhard ispán volt.Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban 17. sz. (42) 1307-ban annak a Gyárfásföldének a szomszédosának mondták, amelyet Manhard unokái adtak szolgálataiért Hamar Miklósnak. Ebben az oklevélben nevezték Apátit a sári monostor birtokának.Anjoukori okmánytár I. 123. sz. (131) A falu valószínűleg a 14. századi társadalmi-gazdasági átalakulások során néptelenedett el. Hiányzik a kamara haszna nevű királyi adó 1427-es Abaúj megyei összeírásából.
Míg a Gagyi család egyes ágai a 15. században falvaik után felvették a Vendégi és a Bátori nevet, Apátiakkal nem találkozunk, mivel a falu lakatlan volt, és nemesi kúria sem állt itt. Területe azonban nem olvadt be más falu határába, hanem önálló határú pusztaként élték a Gagyi család közeli birtokaira való parasztok, valószínűleg elsősorban az alsógagyiak az itteni földeket. A rá vonatkozó iratokat Gagyi Balázs valamikor az 1439-ben kezdődött zavaros idők során egy kassai polgárnál helyezte el a nagyobb biztonság kedvéért, és a család tagjai 1472-ben kapták vissza.Kassa város lt. Schwartzenbachiana 415, 416 (DF 270454, 270455)
Gagyi Balázs halála után Mátyás király két udvari embere, Dési Péter kamarás és Endrédi Fica Dömötör palotás a maga számára kért adományt a Gagyiak több birtokára, így Apátira is. A felkért jószágok sorában a lakott falvak mellett két puszta is szerepelt, Apáti és Velkenye. A Gagyiak 1472-ben sikerrel védték meg öröklött birtokaikra vonatkozó jogaikat, és Apáti más jószágokkal együtt a kezükön maradt.jászói konvent hiteleshelyi lt. F–1–15. (MNL OL DF 250738); MNL OL DL 66719.
Kora újkor A kora újkorban is Apáti néven ismert Gagyapáti azt a birtokjogi és adminisztrációs sajátosságát, hogy jóllehet már a középkor végén puszta lett, ennek ellenére nem olvadt a szomszédos gagyvölgyi helységekbe, megőrizte a kora újkorban is. A továbbiakban is saját határokkal és birtokosokkal rendelkező puszta (praedium), amely nevével és határaival is megtartotta integritását. Gagyapáti, a többi gagyvölgyi birtokkal együtt, továbbra is a középkori eredetű Gagyi család különböző tagjainak tulajdona, és a családon belül öröklődik. Az egyik örökös, a középkor végén élt Gagyi Miklós és felesége, Somossy Anna fiának, Demeter abaúji alispánnak (1512–1517) a fia: Gagyi János (†1548 k.) örökös nélkül halt meg, nemesi birtokai visszaszálltak a királyra, I. Habsburg Ferdinánd azonban 1548-ban Alsógagy, Felsőgagy, Vendégi, Újlak és Gagybátor falvakat, illetve Apáti pusztát a néhai Gagyi János sógorának, Fülpesi (Philpessy) Albertnek adományozta.MNL OL A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 2. kötet 277. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 2.339 sz.) Fülpesi Albert (1513–?), a nagyobb királyi kancellária jegyzője, a felsőgagyi kastélyban rendezi be rezidenciáját, de új birtokai egy részén kénytelen osztozni a Gagyiak Vendéghi-ágából származó Vendéghi Benedekkel, akivel egyébként 1544-ben egyezségre lépett, amelyet írásban is rögzítettek.Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Magyar Nyelvemlékek MNy 40. A birtokviszály oda vezetett, hogy Fülpesi Albert fia, Ferenc 1568-ban Felsőgagyon meggyilkolta gagyi Vendéghi Benedeket, később azonban kiegyezett az áldozat lányával, Vendéghi Fruzsinával.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 217–218. Fülpesi Ferenc két fia 1575-ben kapott királyi adományt Szatmár és Abaúj vármegyei birtokaikra (Filpes és Filpes-Daróc; Alsó- és Felső-Gagy, Újlak, Bátor, Vendég, Fancsal, Felső-Kázsmárk és Devecser falvak, Velence, Lyuba és Felső-Homrogd puszták),Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal I–XIII. Friebeisz István–Ráth Mór, Pest, 1857–1868. IV. 12. ezek közül ifj. Ferencnek jutottak a csereháti birtokok. Egyik leszármazója még 1635-ben is birtokol Felsőgagyban, igaz csak kuriális nemesként.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1635
Apátinak, mint a Gagyi család ősi birtokának egy része azonban a középkor végén a család Gagyi-Báthori János által megalapított Báthori nevű ágánál marad, és a gagyi Báthoriak mindkét ági leszármazói, valamint ezek rokonai öröklik, néha azonban általuk elidegenített birtok lesz. 1511-ben gagyi Báthori Ferenc, a néhai László fia Apáti puszta birtokosa,Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 66765 minden bizonnyal ő és fivérei (Miklós, János, György, Demeter) öröklik a gagyvölgyi birtokokat, köztük Apátit is.
Báthori Ferenc fia: Báthori János azonban I. Szapolyi János és utódai híve volt, ezért 1557-ben I. Ferdinánd felségárulási pert indított ellene, illetve fivére, László ellen, elkobozva gagybátori, alsó- és felsőgagyi, újlaki, lyubai és vendégi birtokrészeiket. Hasonló sorsra jutott birtokostársuk, felsőgagyi Horváth János (†1560) is, aki az 1470-es években felsőgagyi birtokossá lett dralepszkai Horváth János leszármazója volt, és éppen a Gagyiak birtokának zálogolása folytán került a Gagy nevű falvak uraságába. A gagyi Báthori János és László, illetve gagyi Horváth János elleni felségsértési per folyamán az elkobzott gagyvölgyi birtokok között nem említik ugyan Apátit,MNL OL A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 333. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.332 sz.) de feltűnő, hogy nem sokkal később, 1569-ben Gagy, Alsó-Kázsmárk és Apáti birtokokat az uralkodó éppen gagyi Mondolay Péternek és fivérének, Pálnak adományozza.MNL OL A 131 (Családtörténeti cédulagyűjtemény) Illésy-féle családtörténeti cédulagyűjtemény 1m1492; Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 403. Mondolay Péter – Mondolay Kristófnak és feleségének, Báthori Ferenc (†1511 u.) özvegyének, putnoki Putnoky Zsófiának a fia –, későbbi putnoki várkapitány ugyanis, aki pelsőci Bebek György (†1567) gömöri főispán, a korszak nevezetes oligarchája familiárisa volt, az uralkodótól adományba kapott felsőgagyi Gagyi-kastélyban rendezte be rezidenciáját, ahonnan egyébként 1560-ban Bebek György elűzte, sőt birtokait, köztük Alsógagyot is elvette. Mondolay Péter lányát, Mondolay Annát felsőgagyi Horváth János (†1560) vette feleségül, vagyis a gagyvölgyi adományokkal, köztük Apáti pusztával, Mondolay Péter részben a néhai apósától elkobzott jószágokat nyerte el az uralkodótól, miközben anyja, Báthori Anna révén a gagyi Báthoriakkal is rokonságban állt.
A gagyi Báthori családból Báthori János 1588-ban vissza akarta váltani családja még a középkor végén Horváth Jánosnak zálogba adott birtokait, de már Mondolay Pált, a birtokok akkor tulajdonosát idéztette meg.Csoma József: múltjrna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 259. A gagyi Báthoriak és rokon családjaik tagjai birtokában marad Apáti birtok a 17. században is. Apáti pusztán a 17. században sem folyt gazdálkodás, mivel elnéptelenedése még a középkorra tehető, valódi pusztaként, népesség nélküli birtokként, egyben nemesi vagyonként kezelték tulajdonosai a török korban. Fejlesztésére, benépesítésére nem volt lehetőség a 16–17. században, hiszen a többi, az 1640-es évektől török uralom alá került falu is pusztult, sokat veszítvén népességéből és termelési erejéből.
Bár Apáti a 14. század óta a Gagyiak birtoka, elnevezése azonban a kora újkorban is egy korábbi apátsági birtokra utalt, a 17. században már nem tudták, vagy nem akarták tudni a katolikus egyház vezetői, hogy ez a kora középkori apátság a Heves megyei Sármonostora volt (a mai Abasáron), ezért maguk kreáltak a Gagyvölgyben egy soha nem létezett apátságot, Felsőgagy központtal. Ezt a fiktív katolikus egyházi alapítványt gagyi (felsőgagyi) Boldogságos Szűz Mária-apátságnak nevezték el, apátját pedig gagyi apátnak (Abbatia/Abbas B. M. V. de Gagy). A máig élő hagyomány szerint a felsőgagyi kőtemplom a középkorban itt állt bencés apátságé volt, ennek birtoka pedig a szomszédos Apáti, de a középkori írásos források nem említik a gagyi kolostort vagy apátját. A gagyi apáti címet először 1638-ban adományozza az uralkodó Ajtay János egri kanonok-főesperesnek, mint olyan titulust, amely régóta betöltetlen. Ajtayt Luktor Imre szepesi őrkanonok (†1664) követi az apáti méltóságban, akinek halála után, 1665-ben Lenkovich György szepesi kanonok lesz a gagyi apát. 1689-ben Svach György trencséni plébános és nyitrai kanonoknak adományozzák a címet, 1705-ben pedig Győry Ádám trencséni plébánosnak.MNL OL A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 9. kötet 111., 13. kötet 220–221., 20. kötet 214., 27. kötet 77.(Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 9.82; 13.142; 20.31; 27.62 sz.) A 17. századi adományozásokban sincs szó magáról az apátságról, csak címzetes/tituláris apáti címről, illetve a javadalomról, de nem derül ki, hogy a javadalom egyáltalán létezik-e. Így a címzetes gagyi apáti méltóságot fiktívnek, a 17. századi katolikus egyházi vezetés által kreált méltóságnak tekinthetjük, amely mögött soha nem állt valódi szerzetesi intézmény és javadalom, így Apáti sem lehetett a birtoka, hiszen a gagyi Boldogságos Szűz Mária-apátság soha nem létezett, talán egy 16. században elpusztult másik bencés apátság emlékezetét örökítették így át a korai újkorra.