bélyegkép|200px|Kurus reliefje Paszargadaiban
II. (Nagy) Kurus (elterjedt görög alakban Kürosz, óperzsául Kūruš,Ghias Abadi, 19. o.Kent, 393. o. ku-ru-ša, normalizált alakja KurušÓkori keleti történeti chrestomathia, 305. o. perzsául: کوروش بزرگ, Kuros-e bozorg, ), (i. e. 600 vagy i. e. 599 vagy i. e. 576 vagy i. e. 575 – i. e. 530.Dandamaev, 1989 , 71. o.) perzsa király, az Akhaimenida-dinasztia korai tagja, az Óperzsa Birodalom alapítója. Elődje Kabúdzsija (I. Kambüszész) volt. Az ansani perzsa állam uraként meghódította a médeket, és egyesítette birodalmát a másik perzsa állammal. I. e. 559-től haláláig uralkodott a Perzsa Birodalom felett, amely folyton növekedett, végül magába foglalta Délnyugat-Ázsia és Közép-Ázsia jó részét: nyugaton Egyiptom határaitól és a Hellészpontosztól a keleten lévő Indus folyóig terjedt: ezzel addig sohasem látott méretű államalakulat jött létre.Kuhrt 1995, 647. o.
Az országegyesítésen kívül Kurus történelmi szerepe az, hogy hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból, így maradandó örökséget hagyott rájuk, ezért a zsidók „az Úr felkentje”, vagy „Messiás” címmel is felruházták.
Kurust ma is elismerik a korai emberi jogok, a politika, a hadászat területén elért sikerei, valamint a keleti és a nyugati civilizációra gyakorolt rendkívüli hatása miatt. Persis területéről – amely ma Irán Fársz tartománya – származott, ezért a modern Irán nemzeti identitásában is komoly szerepet játszik.
Etimológia A több nyelvben is használt latin Cyrus szó a görög Kürosz szóból származik, ez pedig a perzsa Kurus névből ered.Schmitt, 384-395. o.Weidner, 1-7. o. A különböző írásmódú neveit és jelentésüket különböző ókori feliratokon találták meg. Ktésziasz Knidiosz és Plutarkhosz a „Kürosz, a Nap” címet használta, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy a név jelentése „Naphoz hasonló”. Az óperzsa nyelvben a Xur (Ḫur) – és nem kur – főnévnek valóban „Nap” a jelentése, de ilyen összetétel egyelőre más forrásból ismeretlen. Iránban Kurus nevét így használják: "کوروش بزرگ" (Kūrošé Bozorg) vagyis Nagy Kurus. A Bibliában Koresként () szerepel.Tait, 1846, 342-343. o.
A dinasztia története A perzsa uralom és királyság az iráni fennsíkon kezdte meg térnyerését. A dinasztia neve a görögök által Akhaimenésznek nevezett Hakhámanis névből származik. I. Dárajavaus perzsa király uralkodói házának kilencedik tagjaként jegyezte fel a családfáját. A Hakhámanis-dinasztia alapítója a mai Irán délnyugati részéről, a Parszumas területéről származott. Hakhámanis fia, Csaispis uralkodása alatt Parsa tartomány elszakadt a Méd Birodalomtól, majd terjeszkedésbe kezdett, és elfoglalta az elámi Ansant. II. Kurus perszepoliszi feliratai Ansan királyaként említik. Fia, I. Kurus követte a trónon.
Családja Hérodotosz említést tesz egy legendáról, amely szerint Kurus arisztokrata család elhagyott gyermeke volt – mint Oidipusz, illetve Romulus és Remus, – majd király lett belőle. Ahogy a többi ókori birodalom uralkodója esetében is megfigyelhető, a nép körében még számos, egymástól eltérő legenda élt. Hérodotosz azt írja, hogy ő volt az unokája Istuviga méd királynak (nála Asztüagész), és alázatos embernek nevelték. Egy másik változat úgy írja le őt, mint a méd bíróságon dolgozó szegény ember fiát. Ezek a népi történetek azonban ellentmondanak Kurus saját vallomásának, ami szerint ő előbb uralkodott, mint az apja, a nagyapja és a dédapja.Kuhrt 1995, 661. o.
Kurus szülei Kabúdzsija (I. Kambüszész) perzsa király és Istuviga méd király lánya, Médeai Mandané voltak. Miután Kurus megszületett, Istuvigának volt egy álma, hogy megbuktatója az unokája lesz. Emiatt megparancsolta Harpagosz parancsnoknak, hogy ölje meg a csecsemőt. Harpagosz erkölcsi aggályai miatt nem tudta megölni az újszülöttet, ezért szólt az amardi Mitradatésznak, a királyi rablónak, akit Damaszkuszi Miklós történetíró Atradatésznak hívott, és aki Szaszpirészben lakott,Hérodotosz, I.110 és megparancsolta neki, hogy hagyja meghalni a babát a hegyek között. Szerencsére a pásztor és felesége (akit Hérodotosz görögül Cynónak és médül Spaca-O-nak hívott) megsajnálta, és sajátjaként felnevelte a gyermeket. Megtévesztésként egy halott babát adtak át a médeknek.
II. Kurus felesége, Kasszandané, az Akhaimenida-házból származó Pharnaszpész lánya volt. Ebből a házasságból négy gyermek született: Kambúdzsija, Bardíja, Atossza és egy másik lány, akinek a nevét nem jegyezték fel az ókori források. Továbbá Kurusnak volt egy ötödik gyermeke Artüsztoné, Atossza nővére vagy féltestvére, aki viszont nem Kasszandané lánya volt. A feljegyzések szerint Kurus nagyon szerette Kasszandanét, aki viszontszerette őt.Kohl-Witt, 198. o. Nabú-naid krónikája szerint Kasszandané halálakor a nép nagy gyászba borult, különösen Babilonban, ahol hat napig siratták. Végül Paszargadaiban temették el. Vannak olyan források, amelyek szerint a királyné halála után Kurus újra megházasodott, ezúttal a méd királyi házból.
Élete Fiatalkora II. Kurus születési időpontját i. e. 600–599 vagy i. e. 576–575 körül jegyzik az ókori források. Fiatal koráról nagyon kevés információ maradt fenn.
Hérodotosz azt állítja, hogy amikor Kurus tízéves volt, már nyilvánvaló volt, hogy nem lehetett egy pásztor fia, mivel a fiú úgy viselkedett, mintha nemes volna. Istuviga észrevette, hogy hasonlóság van a fiú és őközte, ezért kérdőre vonta Harpagoszt, hogy magyarázza el mit csinált a babával. Miután az bevallotta, hogy nem ölte meg a fiút, Istuviga lenyakaztatta Harpagosz tizenhárom éves körüli fiát, feldaraboltatta, és a hús egyik részét megsüttette, másik részét megfőzette. Istuviga a megmenekült gyermekért hálaáldozatot kívánt bemutatni az isteneknek, s az ezért rendezett lakomára Harpagoszt is meghívatta. Istuviga magának és a többi vendégnek birkahússal megrakott asztalokat hozatott, de Harpagosznak a saját fiát tálalta fel. A fej, a lábak és a kezek kivételével minden testrészt feltálalt, ezeket viszont külön, egy befedett kosárban vitette szolgáival Harpagosz elé. Miután megkérdezte hogyan ízlett a lakoma, és Harpagosz azt felelte, nagyon ízlett, a szolgák megkérték, hogy emelje fel a kosárfedőt, s vegyen még tetszése szerint. Harpagosz engedett a felszólításnak, levette a fedelet és megpillantotta saját gyermeke maradványait, de nem árulta el, mit érzett belül. Amikor Istuviga megkérdezte tőle, tudja-e, miféle húsból evett, azt felelte, tudja, s amit a király cselekszik, az mindig helyes.Stories of the East From Herodotus, 79–80. o. Istuviga megengedte Kurusnak, hogy elhagyja nevelőszüleit és hazatérjen igazi szüleihez, Kabúdzsijához és Mandanéhoz.
A perzsák egyesítése
A régebbi időkben Elám részét képező Ansan trónjára Kurus i. e. 559-ben került, ahol apját követte. A szomszédos Párszát (görögül Perszisz) ekkor az Akhaimenidák másik ága kormányozta – amelyikből a későbbi I. Dareiosz is származottÓkori keleti történeti chrestomathia, 311. o. –, de Kurus újraegyesítette a két trónt.Roaf, 203. o. Kurus uralkodása elején még a Méd Birodalom hűbérese volt. Ekkor az Újbabiloni Birodalom, a Lüd Birodalom és Egyiptom voltak még a kor nagyhatalmai. Mellettük csak Lükia és Kilikia tudta megőrizni önállóságát.
A Méd Birodalom megdöntése
Az apa, Kabúdzsija és fia, Kurus lázadást szervezett a médek ellen i. e. 553-ban Kurus nagyapja, Istuviga politikája miatt. Damaszkuszi Miklós szerint a lázadást Kabúdzsija (I. Kambüszész) indította meg, 24 éves fia ez idő alatt nagyapjával volt Ekbatanában, a királyi palotában. Istuviga unokája, Kurus többszöri kérése ellenére sem engedte meg neki, hogy meglátogathassa apját Perzsiában, de végül Oebar katonai elöljáró közbenjárására a király engedélyezte az utat Kurus számára.Max Duncker, 348-349. o. Hérodotosz szerint, miután Kurus elutazott Perzsiába, Harpagosz perzsa főparancsnok egy nyúl gyomrában titkos üzenetet küldött Kabúdzsijának, amiben leírta Istuviga megbuktatásának tervét. A méd király nyilvánvalóan aggódott, amikor a következő dal sorait meghallotta: „a déli vadállatok, akik háborúba indulnak”.Athenaeosz: Deipnosophistae, 1.14 (633e) 6:419 Ez Kurusra emlékeztette őt.James Ussher, Larry Pierce i Marion Pierce, 109. o. Az udvari tanácsadók kezdeményezése nyomán háromszáz lovast küldött Kurus után, hogy élve vagy halva, de hozzák vissza a királyi palotába. A lovasok utol is érték az unokát, aki beleegyezett a visszatérésbe és este lakomát rendezett. Az éj leple alatt kiszökött a rendezvényről, Hirbába menekült, ahol Oebar volt a katonai elöljáró, ötezer perzsa gyalogossal. A hirbai csatában Kurus vezetésével a perzsák 250 méd lovast öltek meg, a megmaradt méd katonák pedig királyukhoz siettek, jelenteni a történteket. Ez a csata volt a négy közül az első győzelme a perzsáknak, míg a médeknek hosszú idő óta ez volt az első veresége.
A csatát követően Istuviga megindította csapatait a perzsa felkelés leverésére, ezalatt Kurus az északi szatrapiákat igyekezett meggyőzni, hogy álljanak a perzsák oldalára.W. B. Fischer, Ilya Gershevitch i Ehsan Yarshster, 146-147. o. Kurus egyidejűleg a méd határhoz rendelte csapatait,W. B. Fischer, Ilya Gershevitch i Ehsan Yarshster, 147. o. A tervezetthez képest azonban csak a sereg töredéke indult el,Charles M. Laymon, 440-442. o. a perzsák viszont teljes létszámmal sorakoztak fel a határnál. A két fél tárgyalt egymással, de annak sikertelensége után megkezdődött a perzsa határ menti csata. A húszezres méd sereget (a király személyes testőrsége) Istuviga vezette, velük szemben a perzsák álltak fel három hadtesttel. A jobb oldalt Oebar, a bal oldalt Kabúdzsija, míg a középső hadtestet Kurus vezette. A perzsák hősiesen védekeztek, a médek közül sokakat megöltek. Annak ellenére, hogy a perzsák túlerőben voltak, visszavonultak egy közeli megerősített városba. Kurus és Oebar azt javasolta, hogy a nőket és a gyermekeket telepítsék át Paszargadaiba. Másnap a közelgő médekre rárontott a városból a perzsa hadsereg, csak Kabúdzsija és az öregek maradtak az üres városban. Míg Oebar és Kurus a csatamezőn harcolt, a méd király tízezer katonát küldött a hátuk mögé, így visszavonulásra kényszerítette Kurust. Kabúdzsija perzsa király nem sokkal a csata után meghalt. Később a sírja mellé temették apósát (más feltételezések szerint fia, Kurus apósát), Istuviga méd királyt.Max Duncker, 350-351. o.
A perzsa határ menti csata után Kurus és Oebar a Paszargadai mellett fekvő hegyekbe vonult vissza, ahol a Perzsiába vezető keskeny hágókban elbújtak. Oebar tízezer nehézgyalogost rendelt a hágóba, hogy megállítsa a méd utánpótlást. Istuviga úgy döntött, hogy keres egy másik folyosót, ahol át tud kelni, de ezek mind veszélyesek, sziklásak voltak. Ekkor százezer méd katona meglepte Kurust és a civileket. A terepviszonyok a médeknek kedveztek. Eközben a méd sereg egy másik része erdőkön keresztül nyomult előre, és elérte a perzsa sereget. A paszargadai-hegyi csatában a Kurus és Oebar vezette tízezer fős perzsa hadsereg szállt szembe a tízszer nagyobb méd sereggel, amiből az ókori források szerint hatvanezer katonát meg is öltek.Max Duncker, 352. o.
A perzsák győzelme a Méd Birodalom hanyatlását jelentette. A felkelés teljes politikai felfordulást okozott, amiben a médek után a perzsák vették át a régióban a hatalmat. A perzsák ismerték a qanat-csatorna, azaz a vizet a föld alatt továbbító csatornák rendszerét, míg a médek nem. Ez nagy mezőgazdasági előnyt jelentett számukra. II. Kurus megkegyelmezett a korábbi méd uralkodónak: meghagyta az életét, és megígérte neki, hogy gondoskodni fog törvényes utódról. Ktésziasz Knidiosz és Xenophón szerint Kurus elvette Istuviga lányát. Ez azonban nem valószínű, mivel így a lány a felesége és a nagynénje lett volna egyben, bár ezek a házassági szokások az ókor több államában elfogadottak voltak. Más történetírók azt feltételezik, hogy Istuviga másodszor is megházasodott, és később ebből a kapcsolatból született lányát vette feleségül, míg Umati a volt király testvére lehetett. A korábbi főváros, Ekbatana megtartotta ezt a rangját.Pierre Briant, 43. o.