A Star Trek gyűjtőcím, amely tizenegy, jelenleg összesen 821 részes sci-fi, egymással nagyon szoros kronológiai és tartalmi függőségi viszonyban lévő filmsorozatot, két rajzfilmsorozatot, tizenhárom egész estés mozifilmet és több száz regényt, képregényt és videójátékot takar. E történetek közös eleme, hogy mind a Gene Roddenberry által az 1960-as években kitalált világban játszódnak.
A már-már mítosszá emelkedett kitalált univerzum a távoli (néhány száz évvel későbbi) jövőben játszódik, és optimista, nagyrészt utópisztikus képet fest a Föld jövőjéről: az emberiség kinőtte a betegségek, szegénység és a különbözőségek elfogadásának képtelensége jelentette problémákat, és egy nagy föderációban, a Bolygók Egyesült Föderációjában egyesítve él más intelligens fajokkal. A főszereplők e Föderáció űrflottájában, a Csillagflottánál teljesítenek szolgálatot, és céljuk új életformák, új civilizációk felkutatása.
A Star Trek az egyik legismertebb cím a tudományos-fantasztikus televíziózás történetében, és a filmes szakmától is számos elismerést szerzett: az összes sorozat együttvéve több mint 100 Emmy-díjjelölésből 31-szer meg is kapta azt. A mozifilmek eddig összesen tizenhárom Oscar-jelölést kaptak és a 2010-es Oscar-gálán meg is született az első Star Trek mozifilmes Oscar-díj: A Star Trek négy jelölésből egyet, a legjobb maszknak járó díjat kapta meg.
A kezdetek
A Star Trek sorozatként indult, Gene Roddenberry 1964-ben készítette el az első epizódját The Cage (A ketrec) címmel. Egy olyan sci-fi-sorozatot akart létrehozni, amelyben a Wagon Train című korabeli westernsorozat mintájára egy multikulturális csapat hosszú útja során érdekes kalandok sorát éli át, a vadnyugat helyett azonban a világűrben. Másik célja az volt, hogy egy olyan jövőt mutasson be, amelyben az emberiség és a különböző idegen fajok békében élnek egymás mellett. Az első epizódban az űrhajó legénysége még különbözött a későbbi híres legénységtől: Christopher Pike kapitány szerepét Jeffrey Hunter játszotta, aki később kilépett a sorozatból, az első tisztet pedig Roddenberry későbbi felesége, Majel Barrett. Az egyetlen szereplő, aki már ekkor is a fedélzeten volt, a Spock tudományos tisztet alakító Leonard Nimoy volt. Az NBC tévécsatorna azonban az epizódot túl gondolatigényesnek tartotta, kifogásaik között szerepelt többek között Spock „sátáni” külseje és az, hogy nő az első tiszt. (Egyesek szerint csupán Roddenberry találta ki eme "legenda" egyes részleteit, például a megrendelők Majel Barrett-et nem első tiszti posztja, hanem gyenge színészi képességei miatt utasították el. Barrett – Roddenberry szeretője és későbbi felesége – a sorozatban megkapta Chapel főnővér szerepét.)
Miután az NBC rekordösszeget költött az első pilot epizódra, úgy döntöttek – a televíziózás történetében először – hogy adnak egy második esélyt Roddenberry-nek. 1965-ben Roddenberry elkészítette a Where No Man Has Gone Before című új nyitóepizódot, melyben bemutatkozott a később legendássá vált szereplőgárda (az eredeti szereplőkből csak Spock „élte túl” az első pilot epizódot.)
Sorozatok Star Trek: Az eredeti sorozat (1966–1969) bélyegkép|220px|Leonard Nimoy és William Shatner az eredeti sorozatban, előttük a USS Enterprise modellje
Az Enterprise csillaghajó kalandjait bemutató első Star Trek sorozat (ezt olykor Űrszekereknek fordítják magyarul), melyet a folytatások megjelenése óta The Original Series („az eredeti sorozat”, röviden TOS) címen emlegetnek, Gene Roddenberry ötlete volt, 1966 és 1969 között volt látható, de ekkor még nem volt különösebben sikeres, a népszerűséget az ismétlések hozták, miután az 1969-es Holdra szállás felkeltette az emberek érdeklődését a világűr iránt.
A Star Trek első epizódját 1966. szeptember 8-án sugározta az NBC. James T. Kirk kapitány (William Shatner), Spock parancsnok (Leonard Nimoy), dr. Leonard McCoy hajóorvos (DeForest Kelley) és a többiek kalandjait hamarosan hűséges rajongók hada kísérte figyelemmel. A sorozat tipikusan a hatvanas évek politikai és társadalmi problémáit mutatta be (nehéz nem észrevenni az egymással feszült viszonyban lévő, de hivatalosan háborúban nem álló két nagyhatalom, a Föderáció és az ellenséges Klingon Birodalom viszonyának hasonlóságát az amerikai–szovjet hidegháborúhoz), de a humor is megcsillant benne, többnyire Spock és McCoy csipkelődésében. Például Spock az egyik részben így szól: „Ha az ön tudatát beültetnénk egy számítógépbe, akkor abból áradna a logikátlanság.”
A Star Trek idealizmusát multikulturális legénysége is mutatja, a félvér földönkívüli Spock mellett a szereplőgárdában helyet kapott a színes bőrű Uhura hadnagy (Nichelle Nichols), a japán Sulu kormányos (George Takei), sőt, a Pravda egyik cikke után, melyben feltette a kérdést, hogy az űrbe először kijutó oroszokat miért nem képviseli senki az Enterprise fedélzetén, Pavel Chekov zászlós (Walter Koenig) is megjelent a sorozatban. (Mindez a hatvanas években, a hidegháború, a rasszizmus elleni harc idején, alig huszonegy évvel Hirosima után!) A csapat tagja még a skót „gépészzseni” Montgomery Scott "Scotty" (James Doohan) főgépész, illetve transzporter felelős.
A Star Trek sorozatot 1969 júniusában, 79 rész levetítése után abbahagyták. A kultikus rangot az ismétlések hozták meg igazán. A rajongóknak még azt is sikerült elérniük, hogy 1976-ban, a sorozat tizedik évfordulóján a NASA az űrsikló prototípusát Enterprise-nak nevezze el (bár a hajó prototípus lévén sohasem járt a világűrben).
Star Trek: A rajzfilmsorozat (1973–1974)
A Star Trek következő állomását a (reklámmal együtt) harmincperces epizódokból álló rajzfilmsorozat jelentette (eredeti címe ennek is egyszerűen Star Trek, megkülönböztetésként The Animated Series vagy röviden TAS néven emlegetik). Roddenberry már ekkor győzködte a televíziós vezetőket egy új Star Trek-sorozat indításáról, de ők nem akarták, hogy emiatt az eredeti epizódok ismétlései veszítsenek értékükből. Végül sikerült elérni, hogy rajzos formában folytatódjanak az Enterprise kalandjai, melyből ekkor 22 epizód készült.
Chekov kivételével az eredeti sorozat legénységének összes tagja megjelent az új műsorban, a hangokat az eredeti színészek adták, ami akkoriban ritkaságszámba ment egy szombat reggeli rajzfilm esetében. Bár a rajzfilm műfaja új lehetőségeket nyitott, és a sorozat különlegesebb helyszíneket és változatosabb idegen fajokat tudott bemutatni, mint a stúdiókban forgatott eredeti sorozat, költségvetési okok miatt a minőség nem volt a legjobb. A legénység között ott van például M'Ress, a kaitián kommunikációs tiszt, és Arex, a háromkarú és háromlábú edoziai is. A sorozat minőségét mutatja azonban, hogy 1974-ben Emmy-díjat nyert, mint a legjobb gyerekműsor.
Több epizód az eredeti sorozatbeli epizódok folytatása volt, például a leghumorosabbnak tartott rész, a More Tribbles, More Troubles. A The Slaver Weapon című epizód forgatókönyvét pedig a világhírű sci-fi-író, Larry Niven írta egyik saját novellája alapján. A rajongók egyértelműen a Yesteryear című epizódot tartják a legjobbnak, ami az eredeti sorozat szellemét tökéletesen megtartva meséli el, miként mentette meg az időutazó Spock gyermekkori önmagát.
A sorozat egyik figyelemre méltó eleme, hogy itt jelenik meg először az űrhajón a holofedélzet, ami a sorozat szerint a 24. század legkedveltebb szórakoztató felszerelése.
Star Trek: Második fázis
A Star Trek: Phase II (Star Trek: Második fázis) című sorozat 1978-ban indult volna a Paramount Pictures támogatásával, de az ötletet végül elvetették.
A Paramount ekkor egy új (negyedik) tévéhálózat létrehozásán gondolkodott, ennek lett volna egyik „nagy dobása” az új sorozat. Az alkotók 12 epizód történetének elkészítették a forgatókönyv-vázlatát. A sorozat az eredeti szereplőket helyezte volna vissza a képernyőre, kivéve Leonard Nimoyt, (Spockot), aki nem vállalta a folytatást (színházi elkötelezettségére hivatkozott, ugyanis éppen az Equus sikeres színházi előadásaiban játszott, de korábban már „I Am Not Spock” című könyvében kifejezte ellenszenvét a karakter iránt). Helyette egy fiatal vulkánit, Xont találták ki a hiány pótlására, habár titkon mindvégig bíztak abban, hogy Nimoy mégis csak visszatér.
Már javában folytak a tervezési munkálatok, mikor a Paramount bejelentette: mégsem indít új hálózatot. A sorozat ötletét elvetették, de az akkor újonnan kikerült Star Wars film hatalmas sikere miatt a Paramount Pictures úgy döntött, hogy inkább leforgatják az első Star Trek filmet, s a sorozat ötletét végleg elvetették. Az első forgatókönyvek adták az alapját a Star Trek: Csillagösvény című filmnek, illetve két epizódot a Star Trek: Az új nemzedék sorozatba adaptáltak.
Star Trek: Az új nemzedék (1987–1994)
A Star Trek: Az új nemzedék (The Next Generation, TNG) egy évszázaddal az eredeti sorozat után játszódik, ennek megfelelően technológiailag fejlettebb, ez azonban nem a legfontosabb különbség. Roddenberry próbált újítani, nem csak a sikeres receptet másolta. A korábban ellenséges Klingon Birodalom immár a Föderáció szövetségese, az új hajó, az Enterprise–D fedélzetén szolgál is egy klingon, a biztonsági tiszt Worf hadnagy. A kapitány, Jean-Luc Picard személyisége nem hasonlít Kirkre, inkább diplomata, mint katona, merész felfedező helyett inkább kifinomult úriember. Első tisztjével, William Rikerrel sincs olyan meghitt barátságban, mint Kirk Spockkal. Általában jellemző a sorozatra, hogy a szereplők kapcsolatai sokkal inkább az előtérbe kerülnek és jobban is vannak kidolgozva, mint az első sorozatban. Hangsúlyosabb a Föderáció fő alapelve, az Elsődleges irányelv, melynek lényege, hogy a Föderáció nem avatkozhat bele más kultúrák fejlődésébe, és amelyről az előző sorozatban szinte csak akkor esett említés, amikor megszegték. Az epizódok közt is szorosabb kapcsolat állt fenn, visszatérő epizódszereplők jelentek meg, melyek közül a legjelentősebbek Q, a nyitóepizód rosszfiúja, valamint a Borg, a „nagy ellenség". A faj, amelyik a technológia sötét oldalát hivatott bemutatni.
A legénység többi tagja közül említésre méltó az android másodtiszt Data, a vak, de egy különleges eszköz, a visor segítségével látó Geordi La Forge hadnagy, a betazoid származású (és ezért telepatikus / empatikus képességekkel rendelkező) Deanna Troi, valamint Beverly Crusher doktornő, akinek Picard kapitányhoz fűződő romantikus kapcsolatát beárnyékolja, hogy Crusher férjének haláláért Picard felelősnek érzi magát. Crusher fia Wesley, aki a Star Trek egyik legutáltabb szereplőjévé vált, okostojás csodagyerek mivolta miatt híres.
Roddenberry továbbra is a sorozat producere maradt, de befolyása gyengült, 1991-ben bekövetkezett halála után pedig a Star Trek jelentős változásokon ment át. Az új producer, Rick Berman irányítása alatt a sorozat inkább kezdett hasonlítani egy akciósorozatra, és a korábban békés jövőképre a háború árnyéka is rávetült.
Star Trek: Deep Space Nine (1993–1999)