bélyegkép|250px|A Vosztok űrhajó makettje (a rakéta harmadik fokozatával)
A Vosztok-program (oroszul: программа «Восток», magyar átírásban: programma Vosztok, jelentése:„Kelet”) a Szovjetunió első, űrhajósokat a világűrbe juttató űrprogramja volt 1958 és 1964 között. A program célkitűzése kettős volt: fő feladata az első ember űrbe juttatása, másodlagos „funkciója” pedig az amerikaiaknál előbb teljesíteni egy olyan szimbolikus célt,amely a hidegháborúban komoly presztízzsel bírt, egyfajta csatagyőzelemnek számított. A program fő célját Jurij Gagarin 1961. április 12-én a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén érte el: a világ első űrhajósa egy alkalommal kerülte meg a Földet a világűrben. A másodlagos cél is maradéktalanul teljesült: a Szovjetunió fölénye az űrkutatásban tovább nőtt, a két nagyhatalom kiélezett versenyében még inkább a szovjetek felé billent a mérleg nyelve.
A program elindítását 1958. november 1-jén hagyta jóvá a Szovjetunió Kommunista Pártja, majd öt és fél év után 1964. március 1-jén zárta le, a Voszhod-program elindításával párhuzamosan. Ezen időszak alatt összesen 11 repülést végeztek a programban – ebből öt volt automata tesztrepülés, hat pedig személyzettel végrehajtott űrutazás. E repülések szinte mindegyike egyedülálló teljesítmény volt: az első űrhajós repültetése, az első egy napnál hosszabb út, az első szimultán űrrepülés és az első női űrhajós útja. A repüléseket megelőző űrhajós-válogatáson az amerikai Mercury-programéval teljesen azonos szempontrendszer született meg, a világ első űrhajósát a világ mindkét végén azonos ismérvek alapján keresték. Ennek alapján hat jelölt készült az űrbe, akik közül végül öten jutottak fel a program során.
Az űrrepüléseket Vosztok űrhajókkal végezték, amelyeket az R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakétából kialakított Vosztok hordozórakétákkal indítottak.
A program fontos sajátossága volt, hogy mindvégig teljes titokban zajlott. Az előkészületek is teljes titkosítás mellett folytak, Gagarin startját is csak akkor hozta nyilvánosságra a szovjet TASZSZ hírügynökség, amikor az űrhajós már régen fenn járt az űrben, ugyanúgy, ahogy a többi repülés során is történt. Maga a Vosztok név is szigorúan titkos információnak számított a repülés sikerének nyilvánosságra hozataláig, de a bajkonuri űrrepülőtér helye is ugyanilyen titkos volt.
A repülések végét a szovjet (és az amerikai) űrprogram preferenciáinak változása hozta el. Mindkét nagyhatalom a Hold elérését tűzte ki célul, amelyhez más technikai képességekkel rendelkező űrhajók kellettek, ezért a Szovjetunió hozzálátott a Voszhod kifejlesztéséhez (amely lényegében nem új űrhajótípus lett, hanem a Vosztok továbbfejlesztése). Ezzel párhuzamosan a program hátralevő – az új célokhoz technikailag újat hozzátenni nem képes – repüléseit törölték, erőforrásait az új programba tették át.
Előzmények Űrverseny
bélyegkép|jobbra|250px|Nyikita Hruscsov az ENSZ róla elhíresült 1960-as, „cipősarokkal az asztalt verő” ülésén A második világháború utáni hidegháború a két nagyhatalom fegyverkezési versenye mellett az élet minden területén jelentkező versengésben testesült meg. Ezen ideológiai alapú versengés egyik alapvető területe a műszaki tudományok voltak, azon belül is a legfejlettebb technológiák fejlesztése. Az 1950-es évek közepén a rakétatechnika – mint ilyen csúcstechnikát képviselő ágazat – eljutott egy olyan szintre, hogy komoly esély nyílt egy tárgy világűrbe juttatására. Ezt felismerve mindkét nagyhatalom erőfeszítéseket tett, hogy a másikat megelőzve juttasson egy tárgyat az űrbe. Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1955. július 29-én szóvivőjén keresztül bejelentette, hogy országa a nemzetközi geofizikai év keretében műholdat bocsát fel. A Szovjetunióban erre válaszul 1955. augusztus 8-án az SZKP Központi Bizottságának elnöksége titkos határozatot hozott, hogy ők is műholdfejlesztésbe kezdenek. Az így beindult amerikai Vanguard-program és szovjet Szputnyik-program versenyéből utóbbi került ki győztesen, amikor a Szputnyik–1-et sikeresen felbocsátották a Szovjetunióból.
A Szputnyik–1 felbocsátásával a Szovjetunió és az Egyesült Államok között új front nyílt a hidegháborúban, beindult az űrverseny. Az USA-ban nyíltan, a széles nyilvánosság bevonásával, a Szovjetunióban pedig teljes titoktartás mellett indultak be az egymás teljesítményeit túlszárnyalni igyekvő űrprojektek. Előbb a Föld körüli pálya mind magabiztosabb elérését bizonyító, majd annak gyakorlati felhasználását kikísérletező programok indultak mindkét oldalról, majd a Hold – és ezáltal a második kozmikus sebesség – elérését célzó próbálkozások kezdődtek és futottak le sikeresen. A következő logikus lépés az ember (vagy legalábbis élőlények) világűrbe juttatása volt. Erre ismét az Egyesült Államokban született először hivatalos bejelentés: 1958. december 17-én Keith Glennan, a NASA első igazgatója jelentette be az első embert a világűrbe juttatni kívánó program, a Mercury-program elindítását. A Szovjetunióban mindenféle bejelentés nélkül – lényegében titokban – addigra már közel egy éve folyt egy embert szállító űrhajó fejlesztése, 1958. november 1-jén pedig az SZKP elfogadta a Vosztok űrhajó – és a vele lényegében azonos technikai alapokon álló – Zenyit felderítő műhold fejlesztési programját. A Vosztok-program tehát így vette hivatalosan kezdetét, és ezáltal az űrverseny az ember világűrbe juttatása felé fordult.
Űrhajófejlesztések
alt=|lang=hu|balra|bélyegkép|250x250px|A Vosztok űrhajó rajza A szovjet űrfejlesztések Szergej Koroljov vezetésével több szálon indultak el még a kezdetek kezdetén, többféle űreszköz tervei születtek meg Koroljov tervezőirodájában: kisebb, egyszerűbb műholdaké (amilyen később a Szputnyik–1 lett), nagyobb, bonyolultabb műholdaké (ilyen volt az Objekt-D, amelyből később Lajka kutya űrhajója, a Szputnyik–2 született) és egy holdszonda, valamint egy ember szállítására képes űreszköz vázlatai is elkészültek. Ezek a tervek új kutatási irányokat is kijelöltek, az emberes űreszköz esetében például a másik háromnál teljesen szükségtelen visszatérési profilok kutatását. A kutatások egy része a Szovjet Tudományos Akadémiáján zajlott. A matematikai szekció kiszámította a lehetséges pályagörbéket a Föld körüli keringésből való visszatéréshez, amelynek fő eredménye volt, hogy a lassulás csúcsértéke nem haladja meg a 10 g-t. Az anyagtudományi szekció pedig a lassuláskor keletkező súrlódási hő elnyeléséhez megfelelő anyagok kutatásán dolgozott. A kutatások 1957 szeptembere és 1958 januárja között zajlottak, és számításaik alapján kialakult egy követelményrendszer a leendő űrhajóval kapcsolatban. Az ideális, ember szállítására alkalmas űrhajóforma ezek alapján egy lekerekített csúccsal és gömbszelet alappal ellátott kúp alakú forma volt (napjainkban is ez számít ideális űrhajóformának, nagyjából ilyen alakúak lettek a rivális amerikai űrhajók is a későbbiekben).
1958. január 1-jén Koroljov mérnökcsapata hozzá is fogott egy új űreszköz tervezésének, amely alkalmas volt ember űrbe juttatására. Közben a repülőorvosi vizsgálatoknál alkalmazott centrifugatesztekkel végzett kutatásokból kiderült, hogy az emberi test képes 10 g-nél is nagyobb terhelések elviselésére, ami sokkal egyszerűbbé tette a tervezők dolgát, egy egyszerű gömbforma is megfelelt a visszatérő űrkabin kialakításához, csak a tömegközéppontját kellett valamelyik irányba kimozdítani a geometriai középpontból, hogy a légkör átlépésekor legyen egy „alja” a kabinnak, ami a légkörrel érintkezik és ahová a hőpajzsot fel lehet szerelni. 1958 júniusára megszületett a követelményrendszer és egy tervvázlat a lehetséges űrhajó kialakításáról. 1958. augusztus 15-én az OKB–1 tervezőirodán belül megalakult a fejlesztésre kijelölt csoport.
Az önálló fejlesztés azonban nem indulhatott el, tekintve, hogy a katonai programok elsőbbséget élveztek. Ehelyett a szovjet kormány egy többcélú – ember repültetésére és kémműholdként való felhasználásra egyaránt alkalmas – eszköz fejlesztését hagyta jóvá. Egészen 1959. május 22-ig kellett várni, míg az önálló, embert szállító űrhajó építési projektjét is jóváhagyták állami szinten.
A projekt során egy két fő részből álló űreszköz jött létre. A két modul egyike a legénységi kabin volt, egy gömb alakú egység, amely egy szkafanderbe öltözött űrhajós befogadására volt alkalmas. Ez az egység fogadta még magába a létfenntartó rendszert, a műszereket, a katapultülést, amely a pilóta vészhelyzeti mentésére, valamint a leszálláskor a pilóta puha földet érése érdekében került rendszeresítésre, valamint az egy ernyőből álló fékező/ejtőernyőt. A másik modul a műszaki egység volt, amely a helyzetváltoztató hajtóműveket, az azok működéséhez szükséges üzemanyagot, az áramellátáshoz szükséges akkumulátorokat és talán a leglényegesebb részegységként a Föld körüli pályáról a leszálláshoz szükséges lassításhoz használatos fékezőrakétákat fogadta magába. Az űrhajó össztömege 4730 kilogramm volt, maximális átmérője 2,4 méter, a kabinban levegő légkört lélegezhetett be az utas. Az űrhajónak nem volt sima leszállást biztosító rendszere, ezért az utasa kb. 7 km magasságban katapultált, és saját ejtőernyőjén, külön ért földet. Ezen kívül a műszerezettség is rendkívül egyszerű volt, nem volt pl. műhorizont a kabinban, a leszállítórendszer is egy egyszerű óraműszerkezet volt, amely gombnyomásra megmutatta egy stilizált földgömbön, hogy az adott pillanatban beindítva a fékezést, éppen hol érne földet az űrhajó. A Vosztok manőverező képességgel sem rendelkezett. Az űrhajó az indításakor kapott impulzus alapján (adott irányon) repült, a pályáját változtatni nem volt képes, mindössze a kabin térbeli helyzetét lehetett változtatni a helyzetszabályzó fúvókákkal.
A fejlesztés három fázisban zajlott le: Vosztok 1P (vagy 1KP): Kísérleti, emberek nélküli, automatikus repülésekre kialakított egyszerűsített prototípus, amelyet hővédő pajzzsal sem láttak el így visszatérésre sem volt képes. Egy példány készült, ennek repülésére 1960. május 15-én került sor Korabl-Szputnyik–1 jelzéssel. Vosztok 1K: Kísérleti, emberek nélküli, automatikus repülésekre kialakított prototípus, visszatérésre alkalmas berendezésekkel. Állatkísérletekre használták és bizonyították velük a repülési alkalmasságot. Első repülésére 1960. július 28-án került sor. Vosztok 3KA: Embereket szállító, végleges változat. Első repülésére 1961. március 9-én került sor.
Legénységválogatás Űrhajósjelölt Rendfokozat * Kor *Ivan Anyikejevfőhadnagy27Pavel Beljajevőrnagy34Valentyin Bondarenkofőhadnagy23Valerij Bikovszkijfőhadnagy25Valentyin Filatyjevfőhadnagy30Jurij Gagarinfőhadnagy25Viktor Gorbatkofőhadnagy25Anatolij Kartasovszázados27Jevgenyij Hrunovfőhadnagy26Vlagyimir Mihajlovics Komarovszázados32Alekszej Leonovhadnagy25Grigorij Nyeljubovfőhadnagy25Andrijan Nyikolajevfőhadnagy30Pavel Popovicsszázados29Marsz Rafikovfőhadnagy26Georgij Sztyepanovics Sonyinfőhadnagy24German Tyitovfőhadnagy24Valentyin Varlamovfőhadnagy25Borisz Volinovfőhadnagy25Dmitrij Zajkinfőhadnagy27 * Az űrhajós-válogatás idején;