+ Art déco 260px 260px 260px Paul Manship PrométheuszChrysler Building, New York City Rene Lalique Victoire, Toyota Múzeum, Japán
Az art déco az art décoratif (díszítőművészet) francia kifejezés rövidítése, olykor „art moderne”, „zig-zag style”, „jazz-modern” neveken is előfordul,Zöldi Anna: A nekropoliszok aranykora – Art deco temetőművészet (epiteszforum.hu, 2018. márc. 9.) az I. világháború előtt megszületett iparművészeti irányzat,Texier 2012, p. 128. melynek hatásai ugyanakkor az építészetben, festészetben, alkalmazott grafikákban, a szobrászatban és a filmművészetben is megmutatkoznak. Franciaországból indult el világhódító útjára, az 1920-as években. Az 1930-as években legnagyobb hatása már az Amerikai Egyesült Államokban volt, de egész Európában, a Dél-afrikai Köztársaságban és Kínában is szerephez jutott. Az első modern világstílus – gyakran a luxushoz kapcsolható –, amely az élet minden területére kihatott, a kor divatját, sajtóreklámjait is meghatározta.
Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság alatt az art déco visszafogottabb lett, a felhasznált anyagok között megjelentek a krómozott felületek, az acél és a műanyag is. Új formai jegyei 1930 körül tűnnek fel, az építészetben az áramvonalas stílus, azaz a streamline modern, az új forma mellett többek között fényes felületekkel.Renaut, Christophe and Lazé, Christophe, Les Styles de l'architecture et du mobilier (2006), Editions Jean-Paul Gisserot, pages 110–116 Az art déco az első valóban nemzetközi stílus volt, melynek dominanciája megszűnt a II. világháború kezdetétől, a szigorúan a funkcionalitásra törekvő, díszítéseket mellőző, az építészetben megjelenő modernizmus megjelenésével.Benton, Benton and Wood & Art Déco (1910–1939) 2010, pp. 13–28.
Jellemzői Eredete az art nouveau-hoz, azaz a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. További jelentős hatása volt az egyiptomi művészetnek is. A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art déco stílusát egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzik. Az ipar fejlődésének köszönhetően elviekben is hátat fordított elődjének, az egyedi termékekről a tömegtermelés vívmányaira helyezte a hangsúlyt. Mégsem díszített minden lakást art déco lámpa vagy bútor, a stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett. A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: új ötvözetek, a króm és a bakelit, amelyeket tükörfényesre lehet csiszolni, az art déco újabb stíluselemmel bővült ezáltal. Csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiállítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján.
Elnevezése Az art déco elnevezés a francia arts décoratifs rövidítése, amelyet az 1925-ben Párizsban megrendezett Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) óta használnak az irányzatra, bár jellemző stíluselemei már megjelentek Párizsban és Brüsszelben az I. világháború előtt is. Az arts décoratifs kifejezés először viszont sokkal korábban, az 1858-ban Franciaországban megjelent Bulletin de la Société française de photographie kiadványában látott napvilágot."M. Cunny présente une Note sur un procédé vitro-héliographique applicable aux arts décoratifs", Bulletin de la Société française de photographie, Société française de photographie. Éditeur: Société française de photographie (Paris), 1858, Bibliothèque nationale de France, département Sciences et techniques, 8-V-1012, Bibliothèque nationale de France Ebben az időben az arts décoratifs fogalma különböző jelentéstartalommal bírt. A francia napilap, a Le Figaro 1868-ban az ”objets d'art décoratifs” kifejezéssel élt a Théâtre de l'Opéra számára készített színpadi díszletekre."Enfin, dans les ateliers, on travaille à l'achèvement des objets d'art décoratifs, qui sont très nombreux", Le Figaro, Éditeur: Figaro (Paris), 1869-09-18, no. 260, Bibliothèque nationale de FranceL'Art décoratif à Limoges, La Voix de la province : Revue littéraire, artistique, agricole et commerciale, 1862, (1862/04/01 (N1)-1863/01/01 (N12)), Bibliothèque francophone multimédia de Limoges, 2013-220524, Bibliothèque nationale de FranceRevue des arts décoratifs (Paris), 1880-1902, Bibliothèque nationale de France, département Sciences et techniques, 4-V-1113 1875-ben pedig az addig kézműveseknek tekintett bútor-, textil-, ékszer-, üvegtervező mesterembereket művészeknek nyilvánította hivatalosan is a francia kormány, ennek következményeként az 1766-ban a XVI. Lajos által alapított iskolát, az École royale gratuite de dessin-t átkeresztelték Nemzeti Dekoratív Művészeti Iskolára (l'École nationale des arts décoratifs). Így a díszítőművészetek elnevezésévé vált a kifejezés.
A terminológia rövidítésével – azaz art déco – először Le Corbusier élt egy cikksorozatában; az 1925-ös világkiállítás alatt a L'Esprit Nouveau magazinban "1925 Expo: Arts Déco" címmel jelent meg. A cikkeket a „L'art décoratif d'aujourd'hui” – Dekoratív Művészet Ma – című könyvében foglalta össze. A könyv valójában heves támadás volt a túlzásokkal, színes, pazar tárgyakkal teli kiállítással szemben; azzal az alapgondolattal, hogy a gyakorlati tárgyak, például bútorok számára nem szükséges semmilyen dekoráció; véleménye szerint a modern dekoráció a nem dekoráció.Le Corbusier, L'Art décoratif d'aujourd'hui, & Éditions Crès, Collection de "L'Esprit Nouveau", Paris, 1925, p. 70-81.
Kezdetek Dekoratív Művészek Társasága (1901–1913) bélyeg|Kandallóelőlap, Odilon Redon szimbolista festő alkotása, Musée d’Orsay, Párizs (1908) Az art déco megjelenése szorosan kapcsolható a dekoratív művészek státuszának megemelkedéséhez. A késő 19. századig csak kézműveseknek tekintett iparművészek Franciaországban a Dekoratív Művészek Társasága (Société des artistes décorateurs, SAD) 1901-ben történt megalakulása után a festőkkel, szobrászokkal azonos jogokat élvezhettek. Hasonló mozgalom alakult ki Olaszországban is, 1902-ben Torinóban már az első nemzetközi kiállításukat (Esposizione internationale d’Arte decorativa moderna) is megtartották. A 20. századtól a francia művészeti kiállításokon pedig már külön helyet kaptak az iparművészek is, majd 1912-ben a SAD javaslatára rendezték meg a dekoratív művészek első franciaországi nemzetközi kiállítását.
A párizsi áruházak, divattervezők is fontos szerepet játszottak az art déco felemelkedésében, megközelítőleg 1900-tól dekoratív művészeket is kezdtek alkalmazni saját stúdióikban. Több francia designer ugyanakkor nem volt hajlandó a tömegtermelés számára tervezni, ragaszkodtak minden egyes darab egyedi stílusához, egyedileg történő előállításához. A korai art déco stílust a luxus, az egzotikus anyagok, mint az ébenfa, elefántcsont, selyem, a nagyon élénk színek, stilizált motívumok jellemezték.
Théâtre des Champs-Élysées (1910–1913)
Az 1910–1913 között épült, Auguste Perret által tervezett párizsi Théâtre des Champs-Élysées-t tekintik az art déco építészet első mérföldkövének. Korábban a vasbetont csak ipari célokra, vagy bérházak építésénél használták – a 21 éves Le Corbusier 1908 és 1910 között szintén a Perret építészeti irodában dolgozott, itt ismerhette meg a vasbeton építészeti technikát. Perret színházépülete egyszerű téglalap alakú forma volt, geometrikus díszítéssel, az egyenes vonalak a jövőbeli art déco márkajegyei lettek. A színház belső terét is ilyen alkotások díszítették, Antoine Bourdelle szobrai, Édouard Vuillard festményei, a függönyt Ker-Xavier Roussel tervezte. A Théâtre des Champs-Élysées az Orosz Balett számos produkciója premierjének helyszíneként vált ismertté.Peter Collins, Concrete: The Vision of a New Architecture, New York: Horizon Press, 1959Poisson 2009, pp. 318–319.
Salon d’Automne (1912–1913)
Az art déco születésekor, 1910 és 1914 között, a francia művészek évente megrendezett kiállításán – Salon d’Automne (Őszi Szalon) – robbant be harsány, akár ellentétes árnyalatú színeivel, virágos mintákkal, gyakran bútorokon, kárpiton, szőnyegen, lámpaernyőkön, tapétán, textíliákon megjelenve. Sok színekben gazdag designt – beleértve Maurice Dufrene tervezte székeket, asztalt, vagy Paul Follot fényes gobelin szőnyegeit – mutattak be az 1912-es Iparművészeti Társaság szalonjában. 1913-ban Adrien Karbowsky virágmintájú, papagájdíszítésű, Jacques Doucet műgyűjtő vadászházába tervezett székkel jelent meg.Descriptive text in the decorative arts display at the Musée d'Orsay, Paris Louis Süe és André Mare bútorterveikkel először az 1912-es kiállításon mutatkoztak be Atelier Française néven, ötvözve a színes szövetet az egzotikus, drága anyagokkal, beleértve az ébenfát és az elefántcsontot is. Cégük az első világháború után az egyik legjelentősebb francia belsőépítészeti céggé vált, a francia transzatlanti óceánjárók első osztályú szalonjainak és kabinjainak bútorait állították elő.Arwas 1992, p. 51-55. A kiállításon résztvevő német iparművészek az ipari gyártásra tervezett bútoraikkal óhatatlanul meglepték a franciákat, a francia art déco ekkor még az egyedi termékeknél ragadt meg.
Kubista Ház (1912)
Az 1907 és 1912 között Franciaországban megjelent kubizmus hatással volt az art déco fejlődésére is. A kubistákat a formáknak azok geometriai lényegére való leegyszerűsítése érdekelte. Az 1912-ben a Section d’or kubista csoport munkái lényegesen befogadhatóbbak voltak egy szélesebb közönség számára, mint Pablo Picasso, Georges Braque analitikus kubista alkotásai. A kubista szókincsbe beszivárgott a divat, bútortervezés és a belsőépítészet témaköre is.La Section d'or, 1912–1920–1925, Cécile Debray, Françoise Lucbert, Musées de Châteauroux, Musée Fabre, exhibition catalogue, Éditions Cercle d'art, Paris, 2000
bélyeg|Csáky József által tervezett kubista lépcső André Vera francia kert- és várostervező 1912-ben a L’Art décoratif iparművészeti folyóiratban megjelent Az új stílus c. kiáltványában kifejezetten elutasítja a szecessziós formákat. Írása felszólítás volt egy egyszerűbb, szimmetrikus, rendezettebben harmonikus irányzatra, ezek a jegyek végül is közösek az art décón belül; bár az idők során a stílusa gyakran rendkívül díszes volt, semmint egyszerű.André Vera, Le Nouveau style, published in L'Art décoratif, January 1912, pp. 21–32
Az 1912-es Salon d’Automne (Őszi Szalon) iparművészeti részében a Kubista Ház építészeti installáció volt látható.Eve Blau, Nancy J. Troy, "The Maison Cubiste and the meaning of modernism in pre-1914 France", in Architecture and Cubism, Montreal, Cambridge, MA, London: MIT Press−Centre Canadien d'Architecture, 1998, pp. 17−40, Nancy J. Troy, Modernism and the Decorative Arts in France: Art Nouveau to Le Corbusier, New Haven CT, and London: Yale University Press, 1991, pp. 79−102, A homlokzatot Raymond Duchamp-Villon tervezte, a belsőépítészeti kialakítás Louis Süe, André Mare cége, az Atelier Français tervezésében készült.Christopher Green, Art in France: 1900–1940, Chapter 8, Modern Spaces; Modern Objects; Modern People, 2000 A Kubista Ház bútorozott installációjában több ezer néző tekinthette meg a teljes méretű modellt, melyben lépcsőház is volt kovácsoltvas korláttal, hálószoba, egy nappali – a Polgári Szalon –, a szalon falán Albert Gleizes, Jean Metzinger, Marie Laurencin, Marcel Duchamp, Fernand Léger és Roger de La Fresnaye festményeivel.André Mare, Salon Bourgeois, Salon d'Automne, The Literary Digest, Doom of the Antique, November 30, 1912, p. 1012The Sun. (New York, N.Y.), 10 Nov. 1912. Chronicling America: Historic American Newspapers. Lib. of CongressBen Davis, "Cubism" at the Met: Modern Art That Looks Tragically Antique, Exhibition: "Cubism: The Leonard A. Lauder Collection", Metropolitan Museum of Art, ArtNet News, 6 November 2014La Maison Cubiste, 1912