Cillei BorbálaA Borbála a Barbara név régies magyar formája. (1392 – Mělník, Csehország, 1451. július 11.) (németül: Barbara von Cilli; csehül: Barbora Cellská; szlovénül és horvátul: Barbara Celjska) magyar, horvát, német és cseh királyné, német-római császárné, Magyarország régense. Luxemburgi Zsigmond második felesége, Cillei Hermann horvát-szlavón bán leánya.

A köztudatban Borbála általában bűnös asszonyként szerepel, és a királynéról hagyományosan elítélő kép maradt fent. Ez elsősorban a róla és családjáról szóló rosszindulatú pletykáknak tudható be. Jörg Konrad Hoensch német történész Borbála királynét felmenti a vádak alól, és az egész házasságtörési históriát lényegében koncepciós pernek tartja a királyné ellen koholt vádak alapján, amelyeknek semmilyen alapjuk sem volt.Hoensch (1996). Mályusz Elemér meg sem említi az esetet. Valójában ő és rokonai hibáikkal és erényeikkel együtt semmiben sem különböztek a velük egy szinten álló korabeli családoktól. Mindenesetre a királlyal elhitették, hogy felesége megcsalja, és emiatt rövid időre 1419-ben száműzte magától. Később azonban visszafogadta, de a magyar rendek soha nem bocsátottak meg neki. A kegyvesztettség oka abban is kereshető, hogy a Hunyadiak és a Habsburgok mind a Cillei család régi ellenségei voltak, így nekik érdekükben állt a királyné hűtlenségéről szóló pletykák terjesztése. Fiai nem születtek, egyetlen gyermeke, Luxemburgi Erzsébet azonban magyar királyné lett.

Ő és családja is számos birtok felett rendelkezett, ezért kölcsöneivel magát az eladósodott Zsigmond királyt is tudták segíteni, és emiatt, egyfajta viszonzásképpen, Cillei Hermann és fia, Frigyes is tagja lehetett a Sárkány Lovagrendnek. Férje halála után előbb Lengyelországba ment, majd Csehországban telepedett le, és ott élt haláláig.

Származása Cillei Hermann gróf horvát-szlavón bán és Schaunbergi Anna grófnő lánya volt. Bár Borbála közvetlenül nem királyi családból származott, és grófnőből lett királyné, királyi ősökkel is rendelkezett. Zsigmond első feleségével is közeli rokonságban állt, hiszen apja, Cillei Hermann másodfokú unokatestvére volt Mária királynőnek. Máriának és Cillei Hermann-nak is a bosnyák uralkodóházból, a Kotromanics (Kotromanić)-házból származott az édesanyja.

Kotromanics Katalin, Cillei Borbála apai nagyanyja I. Tvrtko bosnyák király nővére volt.Wertner (1891) szerint Katalin I. Tvrtko király lánya volt. A bosnyák királyi házzal való rokonság következtében 1427-ben II. Tvrtko bosnyák király Cillei Hermannt tette meg örökösének gyermektelen halála esetére, de Cillei előbb halt meg, és családja így nem büszkélkedhetett királyi koronával,Lásd Wertner (1891) bár Zsigmond király kiemelte a családot a stájer herceg fennhatósága alól, és hercegesítette a grófi címüket, 1435-ben. A bosnyák királyi házon keresztül a szerb királyi családtól, a Nemanja-háztól is közvetlenül származtak, hiszen Kotromanics Katalin apai nagyanyja, Nemanja Erzsébet Dragutin István szerb király lánya volt. Erzsébet anyja V. István magyar király lánya, Katalin hercegnő volt, Borbála így közvetlen Árpád-házi felmenőkkel is rendelkezett, és V. István hatodik leszármazottja volt. Ezek miatt a király szempontjából nem tekinthető a vele kötött házasság mésalliance-nak, de a korra jellemzően elsősorban politikai jellegű frigyet kötöttek.

+Borbála ősei harmadíziglen Borbála Apa:II. Hermann cillei gróf Apai nagyapa:I. Hermann cillei gróf Apai dédapa:I. Frigyes cillei gróf Apai dédanya:Wallseei Diemut Apai nagyanya:Kotromanić Katalin Apai dédapa:Kotromanić Ulászló Apai dédanya:Šubić Ilona Anya:Schaunbergi Anna Anyai nagyapa:VII. Henrik schaunbergi gróf Anyai dédapa:V. Henrik schaunbergi gróf Anyai dédanya:Truhendingeni Anna Anyai nagyanya:Görzi Orsolya Anyai dédapa:VI. Menyhért görzi gróf Anyai dédanya:Pfannbergi Katalin

Ősei

Legközelebbi rokonsági fok Cillei Borbála, a férje, és férje első felesége között

Élete A stájer eredetű Cilleiek Mária királynő uralkodása idején szerezték első magyarországi birtokaikat a Zágráb vármegyei Szamoborban. A család igazi felemelkedése édesapjának köszönhető, aki népes családot tudhatott magáénak, hiszen három fia és három lánya volt, közülük Borbála volt a legkisebb. Édesanyja, négyéves korában meghalt. A nikápolyi csata után Cillei Hermann jelentős katonai és pénzügyi segítséget adott Zsigmondnak, aki ezzel volt képes stabilizálni a csatavesztés miatt kialakult súlyos belpolitikai válságot. Borbála ebben a miliőben nevelkedett és készült a királynéi szerepre, hiszen az édesapjának elkötelezett király, kilencéves korában eljegyezte. balra|bélyegkép|250px|Allegorikus lovasfigura a Bellifortis című 15. századi mű illusztrációja, korábban tévesen Cillei Borbálával azonosították Amit Zsigmond és felesége kapcsolatáról elfogulatlan forrásokból meg lehet tudni, az egyáltalán nem támasztja alá a királynéról szóló hagyományosan elítélő képet. Ez a negatív kép két fő forrásból táplálkozott: egyrészt, hogy nem tudott fiút szülni, másrészt pedig, hogy családja, a Cilleiek Ausztriában a Habsburgokkal, itthon pedig a Hunyadiakkal kerültek konfliktusba, ami a királyné megítélésére is rossz fényt vetett a kortársak és főleg az utókor szemében.

Zsigmond 1401 őszén a siklósi várban való fogsága idején egyezett meg a Garai–Cillei ligával, és a várból való kiszabadulása után jegyezte el Borbálát, ugyanabban az időben, amikor II. Ulászló lengyel király eljegyezte Borbála unokatestvérét, Cillei Annát, és amikor a siklósi egyezség értelmében Garai Miklós jegyességre lépett Borbála nővérével, ifjabb Annával. A házasságkötésre azonban csak később került sor.Magyar életrajzi lexikon: 1405; A Pallas nagy lexikona: 1406 – ;

Az eljegyzéskor Cillei Borbála 9, a házasságkötéskor 13 éves volt, de csak 1408-ban kezdte meg a királyi pár a házaséletet; Cillei Borbála ekkor 16 éves volt. Az első gyerek 1409-ben született Erzsébet, aki később Albert király felesége lett.Fügedi (1974: 74).

A házasságkötés miatt 1405. november 16-án Zsigmond meghívót küldött a budai káptalannak. A meghívó már a megszólításban utalt a házasságra, mert a szokásos »üdvözletünk és kegyelmünk« formulát megtoldotta a »jelen örömünkben való részvételt« kívánó szavakkal. ». A meghívó közölte a menyasszony nevét és származását, és az esküvő időpontját és helyszínét is kitűzte: a következő Szent Miklós ünnepén (december 6.) Fehérvárott. A levelet a budai várnagy testvére, Jakab mutatta fel a budai prépostnak és a káptalan tagjainak, ezzel meghívva őket az esküvőre és a vele egybekötött koronázásra. A levél kifejezte azt is, hogy a címzettek kötelesek képviselőjüket elküldeni, hogy az ünnepségen hódoljanak a királynak és az új királynénak, és kifejezzék hűségüket.Lásd Fügedi (1974: 76).

1405. december 6-án Székesfehérvárott magyar királynévá, 1414. november 8-án Aachenben német királynévá, 1437. február 11-én Prágában cseh királynévá koronázták. Magyar királynévá koronázásának érdekessége, hogy nem a királynéi, hanem a Szent Koronával koronázták meg.

Elkísérte férjét a konstanzi zsinatra, de később Zsigmond visszaküldte Magyarországra. 1419 elején feltételezett házasságtörése miatt Zsigmond Nagyváradra száműzte, majd az év végén mégis kibékült vele, és 1424-ben nekiadta a felvidéki bányavárosokat. 1437-ben egyes vélekedések szerint a saját veje, Albert ellen szándékozott törni, és a magyar-cseh koronát Ulászló lengyel király kezére akarta játszani. Erre hivatkozva Albert, Zsigmond utóda fogságra vetette, és mint fogoly kísérte Pozsonyig férjének holttestét. Albert király a megkoronáztatása után szabadon bocsátotta Borbálát, aki Lengyelországba menekült. Mivel a magyar rendek nem engedték meg, hogy az országba visszatérjen, és a lengyelek sem szívesen látták, Csehországba vonult, ahol Mělník várában élt még 12 évig, és alkímiával foglalkozott.

Lánya Luxemburgi Erzsébet királyné, akit túlélt. Unokái: Anna (1432–1462), György (1435–1435), Erzsébet (1437–1505) és V. László (1440–1457). Dédnagymamaként halt meg, egyetlen dédunokája, akinek megérte a születését, elsőszülött unokájának, Anna hercegnőnek az elsőszülött lánya, Margit szász hercegnő (1449–1501) volt, aki János Cicero brandenburgi választófejedelemhez ment feleségül.

Leszármazottai Férjétől, Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) magyar, cseh és német királytól, német-római császártól, egy leány: Erzsébet (1409–1442) magyar, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, férje I. (V.) Albert (1397–1439) osztrák herceg, magyar, cseh és német király, négy gyermek: Anna (1432–1462), trónkövetelő 1457–1458-ban, jegyese I. Ulászló (1424–1444) magyar és lengyel király, férje III. Vilmos (1425–1482) türingiai tartománygróf, I. Frigyes szász herceg és választófejedelem fia, két leány: Margit (1449–1501), férje I. János Cicero (1455–1499) brandenburgi őrgróf és választófejedelem, hét gyermek Katalin (1453–1534), férje II. (Podjebrád) Henrik münsterbergi herceg (1452–1492), I. (Podjebrád) György cseh király fia és Podjebrád Katalin magyar királyné féltestvére, két gyermek György (1435–1435) Erzsébet (1437–1505), férje IV. Kázmér lengyel király (1427–1492), I. Ulászló öccse, 13 gyermek, többek között: II. Ulászló (1456–1516) magyar és cseh király László (1440–1457), V. László néven magyar és cseh király, osztrák herceg

Állítólagos házasságtörése A kortársak szemével jobbra|bélyegkép|265px|Borbála királynő ülve hallgatja a misét, Ulrich Richental: Das Konzil zu Konstanz Windecke Eberhard, Zsigmond német származású „mindenese”, aki közelről ismerte a királyt, elkísérte külföldi útjain, és különösen pénzügyi machinációinak volt részese, a király halála után az életrajzírója lett. Windecke Magyarországon nősült, pozsonyi polgárasszonyt vett feleségül, ennek köszönhetően a pozsonyi polgárok közé is bekerült, tehát a magyarországi viszonyokat is jól ismerte. Windecke összefoglalta Borbála királyné állítólagos házasságtöréséről szerzett információit. Az egész ügyet rágalomnak minősítette, aminek azonban a király teljes súllyal hitelt adott 1419-ben, és eltaszította feleségét. Amikor a király Budára érkezett, a királynénak az Alföldön a jászok és kunok területén át Váradra kellett mennie. Az itt töltött fél-háromnegyed év alatt nagyon nehéz körülmények között élt a királyné, lánya és szolgálói. Nehezen teremtették elő a pénzt ételre és italra, váltás ruhájuk nem volt, ezért megbetegedtek, eltetvesedtek, és piszkosak is lettek. Ekkor a király Budára küldte őket, ő pedig Váradra érkezett, hogy fogadja a török szultán követségét. A tárgyalások után a király Buda felé indult, feleségét visszaküldte Váradra, de ő nem akart oda visszamenni, hanem inkább észak felé indult. A királyi pár másfél évig nem találkozott. A kibékülést György passaui püspök, Hohenlohe grófja, valamint Lajos öttingeni gróf, a király kancellárja és udvarmestere érte el tárgyalások révén. Szakolcán találkoztak karácsonykor. A királyné térdre ereszkedve könyörgött azért, hogy a király bocsásson meg neki, ha valamit elkövetett volna, de a király nem akart erről hallani. A bocsánatot lányuk, Erzsébet hercegnő esdekelte ki. Ezután a királyi pár együtt aludt.Lásd Windecke (2008: 111–112).

Windecke nem tárja fel az okokat, amelyek az állítólagos házasságtörésről szóltak, nem említi meg a szereplőket, akik részt vettek volna az eseményekben, és nem nevezi meg a rágalmazókat sem, akik Borbála királynét hírbe hozták, csak és kizárólag a következményeket taglalja, viszont könyvének egy másik passzusában homályosan ugyan, de sejteti az eseményeket, amelyek okozták, okozhatták a királyné vesztét.