bélyegkép|jobbra|220px|Kozák zászló (1762)
Zaporizzsjai kozákok (orosz változatban zaporozsjei kozákok ( )) a mai Ukrajnában található Zaporizzsjai területen élt kozákok neve. Államszervezetüket Zaporozsjei Hadnak vagy hetmanátusnak nevezték és ennek a központja a Zaporizzsjai Szicsnek nevezett erődrendszer volt, melyet a kozákság bölcsőjének tekintenek. A zaporizzsjai kozákság a doni kozákokkal ellentétben elsősorban Lengyelország ortodox alattvalóiból került ki.
A népesség kialakulása A zaporizzsjai kozák népesség a 14. század végén a 15. század elején alakult ki a Lengyel–Litván Unió déli részén. A Dnyeper folyó alsó szakasza mentén, telepedtek le. Az akkori időben peremterületnek számító részeket birtokló Visnevecki mágnáscsalád urai tették lehetővé, hogy az ukrán sztyeppén vadászó kalandor elemek röghöz kötődjenek.
Ekkor ezt a területet „Vad mezők”-nek nevezték. Az itt kialakuló kozákság a doni kozákokkal ellentétben elsősorban Lengyelország ortodox alattvalóiból került ki. A szabad sztyeppi földeken letelepülők megalapították saját állandó szállásaikat és táboraikat. Kezdetben több helyen kis erődítményeket, úgynevezett „szicseket” építettek (szics = erődítmény földsánccal, palánkkal, vizesárokkal megerősített település), a fő erődítmény idővel alakult ki. Az első ilyen valószínűleg 1556-ban Dmitro Visneveckij irányításával a Dnyeper Horticja nevű szigetén (Horticjai Szics) létesült.
Zaporizzsjai Szics bélyegkép|A kozák hetmanátus és a cári birodalom területe 1751-ben Az erődítmény patkó alakot formázott és falai mögött fából épült házak és raktárépületek álltak. A szics közepén tér volt Mária Oltalma templommal, kúttal, a büntetés-végrehajtó hellyel (oszlop) és itt tartották a népgyűléseket, az úgynevezett vicséket.
E körül álltak a kurinyok (hosszú téglalap alakú építmény, ahol a kozákok laktak. 38 kuriny volt.), az elöljárók házai, a kancellária épülete, lőpor- és fegyverraktárak. A folyóparti kikötő az erődön kívül volt. A külföldi követek és kereskedők lakhelye, a „görög ház” a kikötő mellett, az erődön kívül volt. A külső fala kihegyezett végű, szorosan egymáshoz illesztett hasított szálfákból épült. Az elnevezése is innen ered, ugyanis a szics szó ukránul azt jelenti hasítani.
A Szics körüli szigetek búvóhelyei kis erődítmények voltak a katonai kincstár számára. Itt volt a flottilla horgonyzóhelye, a katonai kincstár rejtekhelye, és az ágyúk őrzési helye.
Visneveckij halála után az 1770-es évek elejére a szüntelen háborúik ellenére is a zaporizzsjai kozákok száma elérte a százezret. A történelem során a Zaporizzsjai Szics helye is állandóan változott: 1556–1557 Horticjai Szics 1564–1593 Tomakivkai Szics 1593–1638 Bazavlucki Szics 1639–1652 Mikitinszkij Szics 1652–1709 Csortomlinszkai Szics Orosz csapatok 1775-ben átfogó támadást intéztek a zaporizzsjai kozákok ellen, és elpusztították a Zaporizzsjai Szicset, melyet a későbbiekben újjáépíteni már nem tudtak.
A zaporizzsjai kozákok társadalma bélyegkép|Zaporizzsjai Szics, történelmi-kulturális komplexum bélyegkép|Zaporizzsjai kozák (1900) A kozákok jogilag egyenlők voltak, azonban voltak gazdag és szegény kozákok közöttük. Egyben voltak egyformák, hogy minden kozák szavazati joggal rendelkezett. Kozák köztársaság – katonai-politikai szervezet, választott vezetőkkel, egyenlő szavazati joggal. Általános tanács – kül- és belügyek intézése volt a feladata. Itt vitattak meg minden fontos döntést. Sztársina (kozák előkelőség) – irányította a Szicset. Minden tisztség választott volt és nem öröklődött. Fontosabb tisztségek: hetman (korlátlan hatalom), bíró, írnok, katonai vezetők, fegyvermester, tisztségviselők. Kuriny – kisebb katonai közösség vezetője az atamán.
Hadviselésük Jellegzetes kozák fegyverek a puskák, a muskéták, a szablya, a harci kések, a tőrök, a buzogányok, a lándzsák, a csáklyák. Vértet vagy pajzsot nem viseltek.
Hadviselés: gyalogság: 3 sorban áll a gyalogság = 1. sor lő, 2. adja puskát, a 3. tölti a puskát lovasság – félkörben támad az ellenségre a tengeri hadviselés alapja a sajka, gyors, könnyen irányítható csónak volt. Előfordult, hogy hajóikkal a kozákok átszelve a Fekete-tengert kalóztámadást intéztek az Oszmán Birodalomhoz tartozó Kis-Ázsia északi partjai ellen. A kozákok ezredekbe (perejaszlavi, kijevi, cserkaszi, csihirini, bilocerkvai, korszunyi ezred) és századokba voltak beosztva.
Lajstromozott kozákoknak nevezték azokat a zaporizzsjai kozákokat, akik a lengyel királyi hadsereg szolgálatába beválasztott kozákok voltak. A szolgálatért földet kaptak és fizetést. Vezetőjük szintén a hetman volt, de őket a király választotta. A lajstromozott kozákság létszáma nem volt állandó.
Rövid történetük A zaporizzsjai kozákok állandó harcban álltak a krími tatárokkal, a törökökkel és sokszor harcoltak a lengyel-litván állam ellen is. De számos háborúban szolgálták a lengyel uralkodót többek között a törökök, a svédek, a moldvaiak, a németek és az oroszok ellen. A magyarok oldalán beavatkoztak a török háborúkba, főleg a tizenöt éves háborúba, alkalomadtán ugyan a magyarok, erdélyiek és románok ellen is harcoltak. A 16. században megindult az önálló kozák (ukrán) állam szervezése. A lengyelek ellen Bohdan Hmelnickij vezetésével 1648-ban fellázadt kozákok 1654-ben hűségesküt tettek Alekszej orosz cárnak. Cserébe Hetmanscsina területén autonómiát kaptak.
1667-ben Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajnát. Az oroszok azonban fokozatosan hozzákezdenek autonómiájuk felszámolásához. Ezért több kozák felkelés is kirobbant. Az északi háború idején Ivan Mazepa hetman a svédek oldalára állt. Azonban a függetlenségért küzdő kozákok lázadását 1709-ben XII. Károly támogatása ellenére Poltavánál I. Nagy Péter cár leverte. Ezt követően az addigi viszonylagos autonómiájukat tovább csökkentették, majd II. Nagy Katalin cárnő alatt végleg megszűnt a zaporizzsjai kozákság önállósága.
A zaporizzsjai kozákok egy része a Szics 1775-ös felszámolása után az Orosz Birodalomban maradt. 1787-ben belőlük szervezték meg a Fekete-tengeri Kozák Hadsereget, amelyet 1792–1793-ban a Kubán vidékére telepítettek át. A kubáni kozákság így jelentős részben a zaporizzsjai kozákok utódja lett, akik a 19. században is sokáig megőrizték ukrán nyelvi és kulturális hagyományaik egy részét. A későbbi Kubáni Kozák Hadsereghez ugyanakkor más vidékekről érkező kozákok és telepesek is csatlakoztak.
bélyegkép|210px| A zaporizzsjai kozákok levelet írnak a török szultánnakbélyegkép|180px|Kozák lovasok menetbenbélyegkép|140px|Bohdan Hmelnickij és Tuhaj-bej Lwów mellettbélyegkép|190px|Jellegzetes kozák házbélyegkép|210px|zaporizzsjai kozák tábor
Források
További információk
Kategória:Ukrajna történelme Kategória:Szláv népek Kategória:Európai népek