Az Északi Liga (olaszul: Lega Nord) olaszországi jobboldali, föderalista, populista, globalizációellenes,Andrej Zaslove: Exclusion, Community, and a Populist Political Economy: The Radical Right as an Anti-Globalization Movement. Comparative European Politics (2008) 6, 169–189. doi:10.1057/palgrave.cep.6110126 konzervatív politikai párt. Gyakran euroszkeptikus álláspontokat képvisel.
A párt hat észak-olasz autonómiára törekvő mozgalmából áll: Lega Lombarda (Lombárd Liga), Liga Veneta (Venetói Liga), Piemont Autonomista (Piemonti Autonomista), Union Ligure (Ligúriai Unió), Lega Emiliano-Romagnola (Emilián-romanyol Liga) e Alleanza Toscana (Toszkán Szövetség).
A párt hivatalos sajtója az Il Carrocio, amely Észak-Olaszország tartományaiban, Szardínián és egyes közép-olasz tartományokban aktívan van jelen.
A párt gyökerei 1982-ig nyúlnak vissza, mikor Umberto Bossi kapcsolatba kerül Bruno Salvadori Union Valdotain pártjával, a Lega Autonomista Lombardával. A párt jelszavai: szabadság, autonómia, föderalizmus.
A Liga által kidolgozott föderalista elv lényege, hogy az olasz államot át kell szervezni, nagyobb területi önrendelkezést adva az egyes területeknek. Lombardiának speciális alkotmányt követeltek.
Története
A Liga megszületése
Az 1983-as választásokon a Veneto tartomány regionális pártja a Liga Veneta egy parlamenti képviselőt Achille Tramarin és egy szenátort Graziano Girardit választ meg.
Az 1989-es európai parlamenti választásokon két regionalista párt több kisebb párttal együtt közös listán indul Lega Lombarda-Alleanza Nord („Lombárd Liga-Északi Szövetség”) néven. A választáson 1,8%-ot érnek el.
1989. december 4-én, Bergamóban hivatalosan is megszületik a Lega Nord, hat észak-olasz tartomány regionális pártjának az egyesüléséből.
Ezt követően megalakulnak a párt képviseletei Bolzano és Trento autonóm megyékben, Friuli-Venezia Giulia, Valle d'Aosta, Umbria és Marche tartományokban. A pártot innentől kezdve a többi olasz párt komoly ellenfélnek tekintette.
Az első választási sikerek (1990-1994)
1990. március 3-án a Bergamo megyei Pontidában megtartja gyűlését az Olasz Szocialista Párt, ahol a párt elnöke Bettino Craxi javaslatot tett az alkotmánymódosítóra. Ennek célja, hogy az államforma szövetségi és elnöki alapon újjászerveződjön. A Lega tiltakozott ezellen és március 25-én tüntetés szervezetek Pontidaba.
Az 1990.májusi helyhatósági választáson a párt áttörést ért el Lombardiában: A párt 18,9%-os eredménnyel a 2. helyen végezve megelőzi az Olasz Kommunista Pártot (18,8%) és az Olasz Kereszténydemokrata Párt (28,6%) mögé kerül.
Az országos áttörés az 1992-es parlamenti választásokon jön el a pártnak. A parlamentbe 8,6%-os és a szenátusba 8,2%-os eredménnyel kerül be, 80 mandátumot szereztek, ebből 25 szenátori és 55 parlamenti helyet. Az 1993-as helyhatósági választásokon Milánónak Marco Formentini a párt jelöltjét választják meg polgármesternek, akinek egyik önkormányzati tanácsadója Matteo Salvini lesz a párt későbbi elnöke.
Az Északi Liga először kormányon
Az 1994-es parlamenti választásokon a Silvio Berlusconi vezette jobboldali-liberális koalíció tagjaként győznek. Az új kormányban a ligás Roberto Maroni lesz a másik miniszterelnök-helyettes, emellett – hasonlóan a Nemzeti Szövetséghez – 4 miniszteri tárcát kap az Északi Liga: ipari és kereskedelmi, EU-s ügyek koordinációjáért felelős, intézményes reformokért felelős és a költségvetési-gazdasági tárcát a párt kapja meg. A szavazatok 8,4%-át érik el és az alsóházi és szenátusi helyekkel együtt 180 mandátumot kapnak.
A párt jelöltje Irene Pivetti lesz az Alsóház elnöke 1994 és 1996 között.
A koalíció az év végére válságba került, hiszen a párt megvonta támogatását a koalíciótól: 1994. november 6-án a párt benyújtott egy alkotmány-tervezetet, amely Olaszországot 9 makrórégióra osztaná fel, ez hasonlítana a Risorgimento előtti állapotra. A válság pár nappal később robbant ki a nyugdíjreform miatt: Berlusconi szerint nem lehet kormányozni olyan koalíciós partnerrel, mint Umberto Bossi az Északi Liga vezetője, emiatt újra ki kell írni választásokat.
1994. december 21. és 22. között a televízió élő adásában konfliktusba keveredett Berlusconi és Bossi az alsóházi ülésen. Berlusconi szerint Umberto Bossi elárulta az ez évi választások után kötött kormánykoalíciót és kérte, hogy írjanak ki újra választásokat. Bossi ezzel szemben megvádolta Silvio Berlusconit, hogy a párt föderalista elképzeléseit teljesen figyelmen kívül hagyta. Berlusconi ezt követően bejelentette lemondását és híveit az utcára szólította, hogy az „árulás” ellen tüntessenek.
Az elszakadási terv
A párt ezt követően a Lamberto Dini vezette szakértői kormány tagja lett. Az 1996-os parlamenti választásokon külön indultak, 10,4%-ot értek el és 87 mandátumot szereztek. Ezzel a Berlusconi vezette Pólus jobbközép koalíciót büntették és a Romano Prodi vezette Olajfa baloldali koalíciónak kedveztek. A választásokon a párt Venetóban 29% és Lombardiában 25%-ot ért el.
1996. szeptember 15-én a párt radikalizálódott: A párt már régóta célnak tekintette az észak-olasz tartományok elszakadását Olaszországtól. Ezen a napon a Pó folyó mentén élőláncot alkotott, míg Umberto Bossi Velencében a Riva degli Schiavoni rakparton leeresztette az olasz zászlót és felemelték a független Padánia zászlaját, ezután Umberto Bossi egyoldalúan kikiáltotta a Független Padaniai köztársaságot.http://newsgo.it/2014/09/bossi-dichiara-lindipendenza-della-padania-il-15-settembre-1996/
A függetlenség kikiáltás közben a parlamentben – jobbközép többséggel – jóváhagyták az Alkotmány 2. fejezetének 5. cikkelyének módosítását: ez alapjaiban megváltoztatta az olasz regionalizmust. A módosítás a szubszidiaritás elvén alapult: a törvényalkotási jogkör az állam és a régiók közötti munkamegosztáson alapult.
Második és Harmadik Berlusconi-kormány tagjaként (2001–2006)
2001-ben ismét a Berlusconi vezette jobbközép koalíció tagjai lesznek és kormányra kerülnek. A második kormányban az alábbi miniszteri tárcákat kapta a párt: intézményes reformokért felelős, igazságügyi, munka és szociális ügyi tárcákat kaptak emellett a Szenátus alelnöke lett a párt jelöltje: Roberto Calderoli.
Kormányra lépésüket meghatározta, hogy a párt alkotmányos reformot akart végrehajtani, ami az autonóm régiók szerepéről szól. Umberto Bossi 2004. március 11-én reggel szélütést kapott, és Svájcban volt rehabilitációs kezelésen, ennek ellenére a párt listavezetője volt a 2004-es európai parlamenti választásokon. Szeptember 19-én tért vissza Gemonióbanhttp://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2004/09/20/bossi-primo-saluto-in-pubblico.html levő házába és 2005. március 6-án jelent meg újra a nyilvánosság előtt.
Negyedik Berlusconi-kormány (2008–2011)
2 évnyi ellenzékiség után a párt 2008-ban ismét kormányra kerül Silvio Berlusconival kötött koalícióval. A választásokon a párt a saját nevét és szimbólumát használta az észak-olasz tartományokban. A 4. Berlusconi-kormányban 4 miniszteri és 4 államtitkári pozíciót kapott a párt.
2009-es európai parlamenti választások
A 2009-es európai parlamenti választásokon az Északi Liga 10,21%-ot ért el,http://elezionistorico.interno.it/index.php?tpel=E&dtel=07/06/2009&tpa=Y&tpe=A&lev0=0&levsut0=0&es0=S&ms=S a párt történetéből először a Toszkánában a párt jelöltje nyer, a párt legjobb eredményét Venetóban éri el 28,38%-kal, Lombardiában 22,7%-ot érnek el.
A választások után a brit UKIP párttal megalapítják az Európa a Szabadságért és Demokráciáért nevű európai pártcsaládot.
2010-es helyhatósági választások
A helyhatósági választásokon Piemonte és Veneto tartományban első helyet érik el, ahol a kormányzókat is a párt adja, Veneto esetében 35,2%-ot érnek el, ami a 2005-ös eredmény dupláját jelentette.
Berlusconi kormány bukása és az ellenzékiség
A jobboldali többségnek nagy érvágás volt, hogy a koalícióból kivált a Gianfranco Fini vezette Jövő és Szabadság nevű pártja. Az ez évi helyhatósági választásokon is rosszul szerepeltek: a ligások a városokban közös listán indultak a Popolo della Libertá párttal, de a községekben külön indultak, de az eredményein így is rontott a Liga.
2011 novemberében lemondott Silvio Berlusconi kormányfő és ezt követően Mario Monti vezetésével szakértői kormány alakult.
Egyedül ez a párt nem szavazott bizalmat Monti kormányfői kinevezése mellett, így a párt ellenzékbe vonult
Umberto Bossi korrupciós ügye és lemondása
2012. április 5-én lemondott Umberto Bossi a párt főtitkári posztjáról, miután egy ügyészségi nyomozás megállapította, hogy a párt pénzeket Umberto Bossi családja egyéni célokra használta fel, lemondott a párt pénztárnoka Francesco Belsito, akiről kiderült, hogy párt pénzeket drágakövekbe fektetett be.http://www.atv.hu/kulfold/20120702_korrupcios_vadak_miatt_lemondott_sirva_bucsuzott_umberto_bossihttp://www.repubblica.it/politica/2012/04/05/news/contenuto_cassaforte_belsito-32791058/ A pártot innentől hárman vezették tovább: Roberto Maroni, Roberto Calderoli és Manuela Dal Lago.
2012 májusában a milánói ügyészség vizsgálatot indított Umberto Bossi ellen pénzmosás, állam megkárosítása miatt a fiait Renzo és Riccardo Bossit, Piergiorgio Stiffioni szenátor ellen is vizsgálat indult.http://milano.repubblica.it/cronaca/2012/05/16/news/fondi_della_lega_bossi_indagato_con_i_due_figli_per_truffa_allo_stato-35256889/?ref=HRER3-1
2013-as pártelnök választás
2013. december 7-én tartották a pártelnök választást, a két jelölt Matteo Salvini és Umberto Bossi voltak. A választást Matteo Salvini nyerte meg 82%-kal.
Ideológiájuk bélyegkép|Az Északi Liga támogatottsága a 2018. évi választásokkor
Eleinte a párt gyűjtőpártként funkcionált. Fontosnak tartották Észak-Olaszország függetlenedését, társadalmi kérdésekben liberálisabb álláspontot és Európa-pártibb nézeteik voltak. Az 1992-es választásokon a párt szavazóinak 25%-a korábban kereszténydemokrata, 18%-a kommunista, 12%-a szocialista és 6%-a Olasz Szociális Mozgalom szavazója volt.
A párt első programjában a "föderalista libertarianizmus" mellett tett hitet. Eredetileg szociálliberális, libertariánus szellemiségűek voltak, amit később szociálkonzervatív ideológiára cseréltek le. Vallási kérdésekben a párt antiklérikus volt, később jobb viszonyba kerültek az egyházzal. A külpolitikájukban az eredetileg európapárti szellemiségűket euroszkeptikusra cserélték le.
Az Északi Liga politikai kultúrájának a része volt a Padaniai nacionalizmus és a kelta örökség iránti büszkeség. Nehezteltek Dél-Olaszországra és a Rómában székelő állami hivatalok bürokráciájára. Nem bíztak a köztársaság eszményében és elutasították az olasz zászlót. Támogatták a szabadpiacot, ellenezték az etatizmust, a globalizációt. A pártnak a Lombard Liga a legfőbb történelmi referencia.
A pártot a jobboldali populista szellemiséghez sorolják emellett liberális gazdaságpolitikát folytatnak. Ellenzik a bevándorlást és a multikulturalizmust.Michel Huysseune, Federalism and the Extreme Right in Italy, in Fédéralisme Régionalisme, vol. 2, 2001-2002. URL consultato il 13 novembre 2012. Kritikusak az olasz állam intézményrendszerével és bürokráciájával (a Tangentopoli-ügyek idejéből ered a Roma ladrona (tolvaj Róma)La Lega: "Roma ladrona" è scontro alla Camera, in la Repubblica, 31 marzo 2004. URL consultato il 13 novembre 2012. szlogenjük).