bélyegkép|Balázs Béla mellszobra a szegedi Dóm téren
Balázs Béla, születési és 1913-ig használt nevén Bauer Herbert BélaA Belügyminisztérium 1913. évi 109051. sz. rendelete. MNL-OL 30789. mikrofilm 1270. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 7. oldal 7. sor. (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.)Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti akv. 1144/1949. folyószáma alatt. Kossuth-díjas magyar író, költő, színész, filmesztéta, forgatókönyvíró, kritikus, filmfőiskolai tanár.Balázs Béla. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.
A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb a szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a filmesztétikára.
Életpályája Az első világháborúig (1884–1914) Születése után hat évvel családja Lőcsére költözött. Apja, Bauer Simon (1851–1897) gimnáziumi tanár volt, akinek halála után 1899-ben anyjával (Léwy/Lévy Eugénia) Szegedre települtek vissza, ahol a Vajda-házban laktak. Szülővárosában kötött életre szóló barátságot Petri Lajossal és Dettre Jánossal.Balázs Béla: Álmodó ifjúság. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976 Egyetlen fiútestvére Bauer Ervin orvos, elméleti biológus, Kaffka Margit férje volt, húga Bauer Hilda. 1902-ben a szegedi főreáliskolában jeles eredménnyel érettségizett, majd ősszel megkezdte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán. Az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa volt. 1904-ben részt vett a Thália Társaság munkájában, s megismerkedett Lukács Györggyel. 1905 tavaszán népdalgyűjtő útra indult. A következő évben befejezte tanulmányait, s rövid időre visszatért szülővárosába, ahol megismerkedett Bartókkal. Ősszel külföldi tanulmányútra ment. A berlini egyetemen Simmel és Wilhelm Dilthey filozófiai előadásait látogatta, időközben befejezte első drámáját, a Doktor Szélpál Margitot, majd Simmel biztatására megírta első könyvét, a Halálesztétikát. 1907 elején Kodállyal Párizsba utazott, ősszel pedig tanári állást kapott a Wesselényi utcai polgári iskolában.
1908-ban ismerkedett meg Hajós Edittel és Lesznai Anna költőnővel, akivel életre szóló barátságot kötött. Még ugyanebben az évben bölcsészdoktori vizsgát tett. Költői pályája is ekkortájt indult, s verseit A Holnap c. antológiában közölték. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1909 áprilisában mutatták be első színpadi művét, a Doktor Szélpál Margitot. Ekkortájt ismerkedett meg Ady Endrével. 1911–12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszországban, Párizsban, Berlinben), s megjelent első verseskötete (A vándor énekel), illetve novelláskötete (A csend). Két évvel az első világháború kitörése előtt visszatért Budapestre. A Nyugat ekkor közölte Misztériumok című kötetét. 1913-ban hivatalosan is felvette a Balázs Béla nevet, s 1913. március 29-én Budapesten házasságot kötött Hajós Edit orvosnővel.A házasságkötés bejegyezve a Bp. II. ker. állami házassági akv. 162/1913. folyószáma alatt. Ugyanebben az évben jelent meg a Dialógus a dialógusról című könyve, és Az utolsó nap című drámája, melyet 1913. október 3-án mutatott be a Nemzeti Színház.
Az emigrációig (1914–1919) 1914-ben önkéntesként került a frontra, ahol megsebesült. 1915-ben hátországi szolgálatra helyezték Szabadkára. Menj és szenvedj te is címmel megjelentette a Nyugatban hadi élményeiről szóló beszámolóit. 1915 decemberében megkezdődtek a lakásán tartott Vasárnapi Kör ülései, amelyeken részt vettek Lukács György, Hauser Arnold, Mannheim Károly, Gyömrői Edit, Fogarasi Béla, Lorsy Ernő és mások. 1916-ban jelent meg háborús naplója, és második verseskötete, a Tristán hajóján. A következő évben előadásokat tartott a Szellemi Tudományok Szabadiskolájában, s az Operaház bemutatta Bartók táncjátékát, A fából faragott királyfit, amelynek szövegkönyvét ő írta. 1918-ban elvált Hajós Edittől.A budapesti kir. törvényszék 1.P.41127/1918. sz. ítélete Az Operaház bemutatta A kékszakállú herceg vára című művét, 1919-ben pedig feleségül vette Hamvassy Annát. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd beállt a Vörös Hadseregbe, s részt vett az északi hadjáratban.
Az emigrációban (1919–1945) A kommün bukása után novemberben hamis papírokkal elhagyta az országot, s a Bécs melletti Reichenauban telepedett le feleségével. Több német és magyar nyelvű lap, köztük a Tűz és a Magyar Írás munkatársa volt, s számos német és magyar nyelvű kötete jelent meg. Napi- és hetilapokban színházi és filmkritikákat publikált, ezeket feldolgozva írta és jelentette meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert.
1926-tól 1930-ig Berlinben élt, ahol a Marxista Munkásiskola előadójaként, illetve a birodalmi Munkásszínjátszó Szövetség irányítójaként dolgozott. Számos forgatókönyvet írt, s megismerkedett számos filmrendezővel, például Erwin Piscatorral, Georg Wilhelm Pabsttal és Korda Sándorral, akikkel együtt is dolgozott. Összeismerkedett Leni Riefenstahllal, s a színésznő több filmjének forgatókönyvírója lett. 1930-ban több hónapos algériai útra indult egy francia cég megbízásából, ahol Kuharskyval együtt filmet forgatott.
1931-ben belépett Németország Kommunista Pártjába. 1931 őszén szovjet filmesek meghívására Moszkvába utazott, hogy előadásokat tartson a filmfőiskolán, s hogy filmet készítsen a Magyar Tanácsköztársaságról. A film elkészítésére felesége visszaemlékezései szerint eredetileg Kun Béla kérte fel, de akkor Balázs kitérő választ adott. A következő évben feleségével együtt Moszkvában telepedett le. Az 1930-as évek elejére elkészült filmje, Ég a Tisza, de nem került forgalmazásra. 1937-ben nyaralót vett a Moszkva környéki Isztrában, s feleségével együtt odaköltözött. 1938-tól egy moszkvai magyar nyelvű folyóirat, az Új Hang főmunkatársa volt (állandó rovata: Levelek a távolból).
1941-ben Tábortűz címmel verseskötete és egy drámakötete (Két dráma: Mozart – Hazatérés) jelent meg. Az év végén a front előrenyomulása miatt Alma-Atába (Kazahsztán) evakuálták őket.
Ismét Magyarországon (1945–1949) 1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét, továbbá vendégtanárként is működött Prágában és Rómában. Megjelent önéletrajzi regénye, az Álmodó ifjúság. Nagy sikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában, Radványi Géza rendezésében.Az ötletadó feltételezhetően Sztehlo Gábor Gaudiopolisa, Örömvárosa volt.
Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentették meg. Életműve – különösen filmesztétikai munkássága – csak évtizedekkel a halála után került méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója csak 1982-ben jelenhetett meg, erős kihagyásokkal. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van.
1949. május 17-én déli fél tizenkettőkor hunyt el a Korányi Sándor utcai belgyógyászati klinikán, halálát agyvérzés okozta. Sírja a Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonában van.
Jelentősége Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, A fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla), a Czinka Panna (Kodály Zoltán), valamint a Valahol Európában című film (Radványi Géza).
Maradandót alkotott a filmesztétika területén is.
A magyaron kívül a német és az orosz (szovjet) kultúra is mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. „Elméleti műveinek egy részét németül írja, ezek eljutnak mindenhová, és hamarosan nagy tudományos és művészeti feltűnést keltenek. Ma már világszerte úgy veszik tudomásul, hogy Balázs Béla a filmesztétika történetének egyik legfőbb alakja, semmivel sem kisebb jelensége a magyar esztétikai irodalomnak, mint a maga területein Lukács György.” – írja róla Hegedüs Géza.
Tiszteletére díjat alapítottak, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere adományoz a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.
Főbb művei 1919-ig Bauer Herbert: Az öntudatról; Deutsch Zs., Bp., 1908 A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei; sajtó alá rend. Antal Sándor; A Holnap Irodalmi Társaság, Nagyvárad, 1908 A Holnap új versei. Második könyv; összeáll., bev. Kollányi Boldizsár; Deutsch, Bp., 1909 Bauer Herbert: Hebbel Frigyes pantragizmusa, mint a romantikus világnézet eredménye; Franklin Ny., Bp., 1909 Doktor Szélpál Margit. Tragoedia; Nyugat, Bp., 1909 Halálesztétika; Deutsch, Bp., 1908 A vándor énekel. Op. 2; Nyugat, Bp., 1911 Misztériumok. Három egyfelvonásos; Nyugat, Bp., 1912 Történet a Lógody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár) Dialógus a dialógusról; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár) Az utolsó nap. Dráma; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár) Lélek a háborúban. Napló; ill. Divéky József; Kner, Gyoma, 1916 Tristan hajóján; Kner, Gyoma, 1916 Éjfél. Magyar írók misztikus novellái; gyűjt. Bálint Aladár, előszó Kosztolányi Dezső, ford. Balázs Béla; Kner, Gyoma, 1917 A fából faragott királyfi. Bartók Béla táncjátékának szövege; ill. Bánffy Miklós; Operaház, Bp., 1917 Játékok; rajz Bánffy Miklós, Berény Róbert; Kner, Gyoma, 1917 Halálos fiatalság. Dráma; Kner, Gyoma, 1917 Kísértethistóriák. Idegen írók novellái; ford. Balázs Béla, ill. Divéky József; Kner, Gyoma, 1917 Dramaturgia; Benkő, Bp., 1918 (Előadások a szellemi tudományok köréből) A kékszakállú herceg vára. Opera; szöveg Balázs Béla, zene Bartók Béla; Globus Ny., Bp., 1918 Hét mese; ill. Kozma Lajos; Kner, Gyoma, 1918 Testvérország. A jó gyermekeknek mesélte Balázs Béla; ill. Kozma Lajos; Kner, Gyoma, 1918 Kalandok és figurák. Vázlatok; Kner, Gyoma, 1918 Doktor Szélpál Margit. Tragédia; átdolg. új kiad.; Kner, Gyoma, 1918 A fekete korsó. Új játékok; Kner, Gyoma, 1919
1920–1944 Karin Michaelis–Balázs Béla: Túl a testen. Egy férfi és egy nő naplója; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1920 Sieben Märchen (Hét mese); németre ford. Elsa Stephani, ill. Kozma Lajos; Rikola, Wien–Berlin, 1921 Isten tenyerén. Regény; Lapkiadó, Cluj-Kolozsvár, 1921 Der Mantel der Träume. Chinesische Novellen; ill. Mariette Lydis; Bischoff, München, 1922 Herzog Blaubarts Burg. Oper (A kékszakállú herceg vára. Opera); németre ford. Wilhelm Ziegler; Universal. Wien, 1922 Der holzgeschnitze Prinz. Tanzspiel (A fából faragott királyfi); Maass, Wien, 1922 (Universal Edition) A színjáték elmélete; Elbemühl, Wien, 1922 (Európa ismeretterjesztő könyvtár) Férfiének. Új versek; Europa, Wien, 1923 (Európa ismeretterjesztő könyvtár) Der sichtbare Mensch, oder Die Kultur des Films; Deutsch-Österreichischer, Wien–Leipzig, 1924 Das richtigte Himmelblau Märchen (Az igazi égszínkék); Drei Masken, München, 1925 Der Phantasie-Reiseführer das ist Ein Baedeker der Seele für Sommerfrischler; Zsolnay, Berlin–Wien–Leipzig, 1925 1871. Die Mauer von Pére-la-Chaise; Internationaler Arbeiter, Berlin, 1928 Unmögliche Menschen. Roman; Rütten-Loening, Frankfurt, 1930 Der Geist des Films (Halle, 1930) Das richtige Himmelblau. Der Maschinenknabe und andere Geschichten (Az igazi égszínkék); ill. Mely Hoffer; Williams, Berlin-Grunewald, 1931 Intellektuelle Bedenken (Intellektüell aggályoskodás); Linksfront, Prag, 1932 Testvérország. Gyermekmese; Kner Ny., Gyoma, 1934 Karlchen, durchhalten! Roman für Kinder; Ausländischer Arbeiter, Moszkva, 1936 Heinrich beginnt den Kampf. Eine Erzählung für Kinder (Henrik elkezdi a harcot); Mezsdunarodnaja Knyiga, Moszkva, 1938 Mocart. Pjesza (Mozart); oroszra ford. A. Olenyin, D. Umanszkij; Iszkussztvo, Moszkva, 1938