250px|thumbnail|A sír alaprajza A Királyok völgye 62 (KV62) Tutanhamon egyiptomi fáraó sírja a Királyok völgyében. A sír, amelyet Howard Carter brit régész fedezett fel 1922-ben, az egyetlen olyan fáraósír, amely a 20. századig közel érintetlenül fennmaradt. 2006-ig ez volt az utolsó sír, amelyet a Királyok völgyében találtak. Felfedezése tulajdonosát – akinek neve az ókorban halála után hamar feledésbe merült – az egyik leghíresebb fáraóvá tette. A nyolc éven át tartó feltárás során kb. 3500 lelet került elő,, p.34 közülük több olyan, ami a legismertebb ókori egyiptomi leletek közé tartozik. A leletek nagy részét a kairói Egyiptomi Múzeumba szállították, ahol közel száz éven át lehetett megtekinteni a kiállítást. A 2010-es évek második felében a leleteket fokozatosan kezdték átszállítani a Gízában épült Nagy Egyiptomi Múzeumba; a a teljes leletanyagot elsőként ez a múzeum fogja kiállítani.Allison Keyes: For the First Time, All 5,000 Objects Found Inside King Tut’s Tomb Will Be Displayed Together, Smithsonian.com, 21 December 2016.Basma Ragab and Omar Abdel Hamid: The Grand Egyptian Museum: an exclusive tour by Daily News Egypt Daily News Egypt, 28 July 2016.
Tutanhamon gyermekként került trónra, a XVIII. dinasztia utolsó olyan fáraójaként, aki a királyi család vér szerinti tagja volt. Az uralkodóház vele kihalt, az őt követő Ayt és Horemhebet feltételezett családi kapcsolataik alapján sorolják a dinasztiához. Az ifjú fáraó uralkodása arra a időszakra esett, amikor Egyiptomban – az Aton napisten egyedüli tiszteletét bevezetni kívánó Ehnaton fáraó halála után – megkezdődött a régi istenek kultuszának helyreállítása. Ehnaton és közvetlen családtagjai emlékét – így Tutanhamonét is – a későbbi uralkodók igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Ennek – valamint annak, hogy a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz közeli sírja, a Királyok völgye 9 építésekor a törmeléket a Tutanhamon-sír bejárata elé halmozták – köszönhető, hogy az alig húszévesen elhunyt fáraó sírját két rablási kísérlettől eltekintve nem háborgatták, holléte egészen újkori felfedezéséig a feledésbe merült.
Felépítése, díszítése A sír egyszerű szerkezetű, úgy tűnik, eredetileg nem királysírnak épült, hanem magánszemély sírjának. Bejárata kelet felé nyílik, innen lépcső vezet le egy folyosóra, melyből téglalap alaprajzú, a lépcsőre merőleges tengelyű előcsarnokba lehet jutni. Ebből nyugat felé egy mellékkamra nyílik, jobbra, azaz észak felé pedig maga a sírkamra, ennek közepén áll a vöröskvarcitból készült szarkofág. A sírkamrából jobbra, kelet felé újabb mellékkamra nyílik, melyet Carter kincstárnak nevezett el. A sír kialakítása a derékszögben elforduló tengellyel megfelel a XVIII. dinasztia korabeli sírok hagyományainak, és eltér az Amarna-kori egyenes tengelyű síroktól, amilyenek az amarnai sziklasírok.Desroches-Noblecourt, op.cit., p.78
Az egész sírból egyedül a sírkamra falát díszítették. A falakra a Halottak Könyve egyes szövegeit írták, és ennek illusztrációjára több falfestményt is. Három falat teljes magasságában okkersárga alapra festett emberalakok foglaltak el, a negyedik pedig négy sávra oszlott: az alsó három regiszterben az éjszaka első órájának pávián alakú démonait mutatta, a legfelsőben a temetési menetet ábrázolták.
A jelenetek az udvar főbb méltóságait ábrázolják a temetési menetben, valamint azt, ahogy Ay elvégzi a szájmegnyitás szertartását (ez az egyetlen királysír, ahol ezt a jelenetet ábrázolják), illetve Tutanhamont mutatják különféle istenek társaságában (az északi falon, amint Nut köszönti a fáraót Ozirisz előtt, a déli falon Hathor, Anubisz és Ízisz állnak a fáraó mellett) és ahogy bárkáján a túlvilág felé tart (a keleti falon). Ízisz alakja eltűnt, mert itt bontották le a falat a régészek.
A két rablási kísérlet A sírba legalább kétszer betörtek sírrablók, első alkalommal nem sokkal a temetést követően, mert olyan dolgokat is elvittek (például kozmetikai szereket), amik pár évvel később már használhatatlanok lettek volna. A temetőőrség mindkét alkalommal felületesen rendet rakott és lepecsételte a sírt; mindkétszer ugyanazt a pecsétet használták (mely sakált ábrázolt kilenc megkötözött fogoly alakja fölött), ami jelzi, hogy a két rablás közt nem telt el hosszú idő.Mark Andrews: The King Tut Tomb Robberies
A bejárati folyosó eredetileg üresen állhatott, mert az első rés, amin keresztül a sírrablók bejutottak, túl alacsonyan volt, és ha már ekkor is törmelékkel lett volna tele a folyosó, itt nem juthattak volna be. A folyosón Carterék több olyan tárgy darabjait megtalálták, melyeket az első sírrablók itt elejthettek, és bekeveredtek abba a törmelékbe, amivel a rendet rakó őrök feltöltötték a folyosót. A tárgyak vizsgálata alapján úgy tűnik, az első rablók csak az előkamráig jutottak. A második rablást szervezettebben követték el, és az egész sírba bejutottak, nem csak az előtérig, de nyilvánvalóan siettek, és az is elképzelhető, hogy rajtakapták őket.
A sír újra lepecsételését lehet, hogy az a Maja nevű kincstárnok hajtotta végre, aki IV. Thotmesz sírját is rendbehozatta Horemheb 8. uralkodási évében. Egy segédje, Dzsehutimesz felírta nevét egy kalcitvázára, melyet Carter a mellékkamrában talált.
Felfedezése right|thumb|250px|A királysír bejárata right|thumb|250px|Tutanhamon színarany halotti maszkja Howard Carter 1917-ben kezdte meg ásatásait a Királyok völgyében, azon a területen (II. Ramszesz sírja, a KV7 és VI. Ramszesz sírja, a KV9 közt), ahol Tutanhamon sírját sejtette. Mecénása a gazdag brit földbirtokos nemes, George Herbert, Carnarvon grófja volt, aki ásatási jogot szerzett erre a területre, miután a korábban itt ásató Theodore Davis visszaadta a jogot az Egyiptomi Régészeti Hatóságnak, mondván, a völgyben már nincs több felfedezésre váró lelet. (Maga Davis úgy hitte, már megtalálta Tutanhamon sírját, mivel 1907-ben a KV54-es sírban Tutanhamon nevével ellátott temetkezési kellékeket talált. Nem sokkal később a Tutanhamont követő Horemheb sírjára is rábukkant, és felfedezéseit 1912-ben The Tombs of Harmhabi and Touatânkhamanou – „Horemheb és Tutanhamon sírja” – címmel publikálta.)
Az éveken át elhúzódó, költséges és eredménytelen kutatások után Lord Carnarvon már úgy döntött, Davisnek igaza lehetett, és ő is vissza akarta adni az ásatási jogot, 1922. november 4-én azonban Carter egyik munkása egy kőlépcsőt talált, mely a hegy mélyébe vezető lépcsősorban folytatódott. A 16 lépcsőfoknyi, kb. 4 méter hosszú és 1,6 méter széles lépcsősor egy befalazott ajtóban végződött. Az ajtón a királyi nekropolisz és Tutanhamon pecsétje állt., op.cit., p.48
Carter november 6-án táviratot küldött Carnarvonnak Highclere-be, mert sejtette, hogy a felfedezés küszöbén állnak. Carnarvon hamarosan meg is érkezett Egyiptomba, november 20-án Alexandriába, majd három nappal később Luxorba, és november 24-én folytatódtak a munkálatok. November 25-én az ajtót teljesen lebontották, és bejutottak a sziklába vájt, kb. 7,6 m hosszú folyosóra, melynek végén újabb lefalazott ajtó állt. Mindkét ajtón látszott, hogy korábban már felnyitották, majd újra lepecsételték.Desroches-Noblecourt, op.cit., pp.48-49
November 29-e volt az a nap, mikor a második ajtóba vájt résen keresztül Carter, majd a lord és lánya, Lady Evelyn, valamint a nem sokkal korábban felvett mérnök, Callender először bepillanthattak a sírba, melybe több mint háromezer éven át nem lépett ember. Carter kémlelt be a résen elsőként, és a lord kérdésére: „Lát valamit?”, azt felelte: „Igen, csodálatos dolgokat… mindenhol az arany csillogását.”
A világsajtó hamar felkapta a felfedezés hírét, és a szenzációra éhes tömegek özönleni kezdtek a sírhoz, hátráltatva ezzel a feltárás menetét. Őröket kellett felvenni, gondoskodni kellett a műtárgyak biztonságos elszállításáról. A nehézségeket csak fokozta, hogy Carnarvon nem sokkal ezután elhunyt. A leletek teljes feltárása, restaurálása és dokumentálása éveket vett igénybe – a sírból az első tárgyat 1922. december 27-én távolították el, az utolsót pedig 1930. november 10-én. Carter ezekben az években publikálta háromkötetes írását, az első átfogó művet, mely a leletanyagról készült: The Tomb of Tut-Ankh-Amen címmel (1923, 1927 ill. 1933; az első két kötet társszerzője Arthur C. Mace ).Magyarul megjelent: Mace, A. C.; Carter, Howard Tut-Ankh-Amen sírja, Tut-Ankh-Amen koporsója és múmiája. Franklin társulat; év nélkül.Desroches-Noblecourt, op.cit., pp.17-18
A Régészeti Felügyelőség főigazgatója, Pierre Lacau az erőteljes nyomás ellenére úgy döntött, hogy az egyedülálló lelet megmarad egyben, nem osztják szét a világ múzeumai között. Tutanhamon kincsei ma a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthetők meg, saját különtermükben. Carnarvon családja sem kapott a leletekből, de az egyiptomi kormány az ásatások minden költségét megtérítette nekik.Desroches-Noblecourt, op.cit., p.18
Nem sokkal a felfedezés után kaptak szárnyra „a fáraó átkáról” szóló legendák, melynek az adott tápot, hogy a felfedezés után rövid időn belül többen is meghaltak, akik jártak a sírban – Lord Carnarvon egy elfertőződött szúnyogcsípés következményeként, Georges Bénédite, a Louvre régészeti osztályának vezetője pedig szélütésben. Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum egyiptomi régészeti osztályának vezetője szintén nem sokkal később halt meg. A legendát cáfolja, hogy többen, akik az elsők közt léptek a sírba, csak jóval később haltak meg – Carter 1939-ben, Lady Evelyn 1979-ben.
A leletek Az előtér A déli szoba néven is ismert előtér 8×3,6 méter alapterületű, falait fehérre meszelték. A padlót törmelék és cserepek borították, az ókori sírrablók több ládát feltörtek, a virággal teli kosarakat szétdobálták, több tárgyat elmozdítottak a helyéről, az értékes olajakat ellopták. A helyiségben azonban Carter még így is 171 tárgyat számolt össze, és ebben benne voltak a ládák is, melyek újabb leleteket tartalmaztak,Desroches-Noblecourt, op.cit., p.50 így összesen kb. 700 tárgyat találtak itt.
170px|thumb|Tutanhamon trónja
Az itt talált leletek közül a jelentősebbek vagy híresebbek:
Aranyozott trónszék Tutanhamon és Anheszenamon képével: az előtér nyugati oldalán állt. Az aranylemezekkel fedett fatrón háttámláját díszítő, Amarna-stílusú jelenet aranyból, ezüstből, színes üvegpaszta-, mázas terrakotta- és alabástromberakásokkal készült. A királyi pár fölött Aton napisten kezekben végződő sugarai láthatóak. A trónszék karfáit szárnyas kígyó alakúra formálták, mely a király neveit védi. Lábai állatláb formájúak, elöl állatfejek díszítik. Nádból font ülőkéjének díszítése csak helyenként maradt meg, kétoldalt eredetileg egymásba fonódó liliom és papirusz jelképezte a Két Ország egyesítését. Hátoldalán papiruszbozót és vízimadarak képei láthatók. A szék 104 cm magas, 53 cm széles, mélysége 64,5 cm.Desroches-Noblecourt, op.cit., p.238-239 Négy szétszedett aranyozott kocsi: az előcsarnok délkeleti sarkában hevertek. Mellettük könnyű baldachin maradványai. Fából készült, aranyozott naosz, azaz szentély: a mellékkamrába vezető bejárat mellett állt. A klasszikus kialakítású naosz teteje Dél régi szentélyeinek tetejére hasonlít. Oldalait aranylemezek borították, melyek domborművei Tutanhamont és Anheszenamont ábrázolták. A naosz ezüst bevonatú szántalpakon állt, reteszei pedig ébenfából készültek. Megtalálásakor ajtaja nyitva állt, a sírrablók elvihették belőle az arany istenszobrot, melynek csak elefántcsont talapzata maradt meg. A naosz 50,5 cm magas (a szán nélkül), 26 cm széles és 22 cm mély; méretei alapján elképzelhető, hogy két istenszobor is állt benne.Desroches-Noblecourt, op.cit., p.53Desroches-Noblecourt, op.cit., p.238 Halotti ágyak: a bejárattal szemben álltak, ezeket pillanthatták meg Carterék először. Aranyozottak, állatfejekkel díszítették őket. Az ágyakra és alájuk ládákat, dobozokat halmoztak.