Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. "Puma" Honi Légvédelmi Vadászrepülő osztály majd ezred története. 1944. május 1. – 1945. május 5. Sokszor csak mint "A Puma" említik, az egység jelvénye után. Az osztályt Magyarország légterének védelmére hozták létre 1944 nyarán. Harcolt az amerikai 15. Légihadsereg és a Szovjet Légierő ellen, elsősorban Magyarország, de a háború végén Ausztria felett is. A Pumák között sok magasan képzett, tapasztalt veterán szolgált, többek között a II. világháború legsikeresebb magyar vadászpilótája, Szentgyörgyi Dezső is.
Az osztály megalakulása 1944 tavaszán az USAAF többször támadta Magyarországot nagyszámú bombázó kötelékekkel. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek hatására úgy döntött, hogy a hatékonyabb fellépés érdekében egy egységes vadászrepülő-ezredet kell létrehozni. A cél az volt, hogy minél több vadászt lehessen egyidejűleg a bombázókötelékek és kísérőik ellen bevetni.Légi Háború Magyarország Felett I. kötet, 201-202. o.
1944. május 1-jén alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. „Puma” Vadászrepülő osztálya – a tervezett 101. Vadászrepülő ezred első egysége. Ekkor tűnt fel harmadszorra az üvöltő vörös pumafej valamely magyar vadászegység harci gépein.Punka Gy.: A Messzer 48. o. Vitéz belényesi Heppes Aladár őrnagyot, a tapolcai vadászkiképző osztály parancsnokát április 6-án a légierő parancsnokságára rendelték. Kinevezték az akkor megalakult 101. honi vadászrepülő osztály parancsnokává.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF I. kötet 202. o. Heppes őrnagy, a kinevezett parancsnok 1938-ban az 1/3-as majd 2/2-es hadrendi számú Puma század parancsnoka volt, 1941-től töltött be osztályparancsnoki beosztást. Előbb a 2/I. vadászosztály, később az átszervezések, hadrendi megnevezések változásakor az 1/II., majd az 5/I. vadászosztály parancsnoka lett. 1942 decemberétől 1943 novemberéig a keleti hadműveleti területen teljesített szolgálatot. Ott 4 légi győzelmet aratott.
A honi vadászvédelem bázisának kijelölt veszprémi repülőtér szemrevételezése április 7-én történt meg. Az osztályparancsnok felmérte a repülőtér állapotát, felszerelését, és elkészítette javaslatát a szükséges korszerűsítésekre.
A 101/1. század a volt kolozsvári 2/1. (Tőr) századból alakult, és 1943 nyarától honi légvédelmi szolgálatot látott el (1944. február elejéig Héja, attól kezdve pedig Bf 109 vadászgépekkel az állományában). A század parancsnoka, Scholtz Miklós százados 1943-ban – mielőtt a század vezetését átvette – rövid ideig a szovjet hadműveleti területen szolgált, hogy tapasztalatokat szerezzen a harcvezetésben. Április végén a század személyi állományát az RKI-ből és pótalakulatokból egészítették ki.
A szolnoki 1/1. (Dongó) századból hozták létre az osztály 2. (101/2.) századát. Parancsnoka – Újszászy György százados – és a hajózóállomány egy része huzamosabb időt töltött a keleti hadműveleti területen. Hat Bf 109 vadászrepülőgépük volt (ebből egy, április 13-án veszteséglistára került). A hajózóállomány egynegyede ezeken a vadászgépeken repült. 1944. április végén a századot az 1/2. századból egészítették ki, az addigi Héja pilóták átképzése ekkor kezdődött.
Az eredetileg Budapest légvédelmének megerősítésére tervezett 5/3. (Kőr-Ász) század 101/3. századként került a vadászosztályba. A Kőr-Ász április végén még mindig a szervezés és feltöltés állapotában volt. Parancsnoka Bejczy József főhadnagy, a volt 5/I. osztály segédtisztje lett. A század hajózóállományát kisebb részben a hadműveleti területről visszatért, harci tapasztalatokkal rendelkezőkből, nagyobbrészt pótalakulatok személyzetéből töltötték fel.
Az osztályszervezés időszakában a légvédelemre kijelölt századok repülőbázisaikon maradtak, csak Ferihegyről telepítették a 2/1. század és az RKI hajózó- és műszaki állományát Monorra és Vecsésre. A századokban 12-12 gép volt, plusz 4 gép az osztálytörzsnél, tehát egyszerre maximum 40 gépet tudtak bevetni. A korábbiakhoz képest ez jelentős növekedést jelentett. A századokban sok keleti frontot megjárt tapasztalt pilóta szolgált, de volt jópár, frissen kiképzett pilóta is.Punka Gy.: A Messzer 49. o.
Az amerikai 15. légihadsereg ettől kezdve nem sétarepülésekre járt Magyarország fölé.
Az Osztály felépítése
A Pumák Osztályparancsnoka: Heppes Aladár őrnagy, az „Öreg Puma”
Osztályparancsnok-helyettes: Horváth Gyula százados Az Osztálytörzs (101/I.) gépei: 4 db Bf 109
101/1. vadászszázad (hívójele: „Zongora”) Parancsnok: Scholtz Miklós százados Első tiszt: Irányi Pál főhadnagy
101/2. vadászszázad („Retek”) Parancsnok: Újszászy György százados Első tiszt: Kőhalmy János főhadnagy
101/3. vadászszázad („Drótkefe”) Parancsnok: Bejczy József főhadnagy Első tiszt: Pávai-Vajna György főhadnagy
Az osztály Veszprémben települt, innen repülte bevetéseit ameddig a front helyzete ezt lehetővé tette. Gépeik magyar gyártású Messerschmitt Bf 109 G-6-osok, a P-51 Mustang kivételével felvették a versenyt az amerikai vadászokkal.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 55-57. o.
A pumafej
A vörös, üvöltő pumafej először 1938-ban jelent meg a magyar légierőben. Heppes Aladár tervezte meg a jelvényt, amikor parancsnokhelyettes volt az 1/3. vadászrepülő századnál (Baráth László rajzolta meg).Becze Csaba: Elfelejtett hősök, 101. o. A pumafej, eltérően más századjelvényektől, nem egy bizonyos századhoz kötődik, hanem Heppes Aladár személyéhez. Amikor őt áthelyezték egy másik vadászegységhez, a pumafej „követte”.
A „vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” jelmondat az 1/3. vadászrepülő század parancsnokától, Nagy Mihálytól származik.
Először az 1/3., majd – átnevezését követően – a 2/2. hadrendi számú vadászszázad használta a jelvényt, később az 5/I. vadászosztály a keleti fronton, legvégül pedig a 101. vadászrepülő osztály, majd ezred.Becze Csaba: Elfelejtett hősök, 102. o.
Az „amerikai szezon”
A 101. Vadászrepülő Osztály első harci bevetését 1944. május 24-én repülte, de csak a 101/1. (Zongora) század szállt szembe az amerikaiakkal, 13 géppel. A kezdet nem nevezhető éppen sikeresnek, 5 igazolt és 1 valószínű győzelem (1 B–17, 3 B–24 és egy P–51) ellenében a század 1 hősi halottat, 1 súlyos sebesültet és 8 gépet vesztett. Az 1. század veszteségei miatt a 101/3. századot még aznap bevethetőnek minősítették.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 13. o. Az első osztálybevetés sem váratott sokat magára, május 30-án nagyerejű amerikai kötelékek osztrák célpontokat támadtak, ellenük akarták bevetni az egész osztályt. A vadászirányítás bizonytalansága miatt – mindig oda küldték az osztályt, ahonnan az ellenség már eltávozott – a bevetés eredménytelenül zárult.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 14. o. A július 2-ai bevetés ugyancsak eredménytelen volt.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 34. o. A következő bevetésen (június 14) végre sikerült a teljes osztályt – 32 gépet – harcérintkezésbe hozni az ellenséggel. Ekkor P-38-asokkal, két napra rá szintén Lightningokkal és P-51-esekkel került harcba a vadászosztály.Aranysas 2009/11. 52 o. Összesen 17 vadászt semmisítettek meg, de a saját vesztesség is jelentős: 6 gép megsemmisült, négy gép súlyosan, három enyhén sérült.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 41-52. o., 58-62. o. A további bevetések eredményei általában jók voltak, de veszteségek is majdnem mindig jelen voltak.
Augusztus 7-én súlyos veszteséget szenvedett egy magyar – német közös kötelék. A vadászirányítás és a kötelékvezér közötti félreértés késleltette egy Mustang köteléket megtámadását, ezért azok hátulról a napból támadva megtizedelték a vegyes köteléket. 8 magyar és legalább 9 német Bf 109 zuhant le. Két magyar pilóta hősi halált halt. Molnár László hadnagy valószínűleg még a gépében ülve szenvedett halálos sérülést, majd amikor a Bf 109 felrobbant, ő kirepült és a Káld melletti erdőbe zuhant. Ezt bizonyítják, hogy a pilótán megtalálásakor még rajta volt az oxigénmaszk, illetve teste egy része összeégett és zúzódásokkal volt borítva. Korábbi, haláláról szóló értesülések valószínűleg pontatlanok voltak, ezt segített tisztázni a 2020-ban megjelent "Oroszlán a Pumák között" című könyv.Ifj. Sarkady Sándor - Oroszlán a Pumák között, 175-178. o. Nyemecz János zászlóst viszont valóban az ejtőernyőn függve lőtték agyon az amerikai vadászok.Becze Csaba - Elfelejtett hősök, 55. o. Egy további magyar pilóta súlyosan megsebesült. A német kötelék 2 halottat és 4 sebesültet vesztett.Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 140-145. o.
Az együttműködéssel a németek és magyarok között voltak problémák. A német kötelékekkel a magyar pilóták nem tudtak rádiózni. A parancsokat különböző helyekről kapták. Egyszer-egyszer felmerül, hogy a tapasztaltabb német irányítók megvárták, amíg a magyar vadászok megtámadják a bombázókat és leválasztják róluk a védő vadászokat, így a német vadászok-rombolók jóval kisebb ellenállásba ütköztek saját támadásaik során.Becze Csaba - Elfelejtett hősök, 20. o. és Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 15-16. o.
Az augusztus 7-ét követő napokban, hetekben sűrűn bizonyították az USAAF bombázói, amit a BBC londoni adása rendszeresen sugárzott, azaz: "Hungary is on the list!", vagyis Magyarország is rajta van a listán... A Pumák és a honi légvédelemben részt vevő egységek csak enyhén tudták megzavarni a bombatámadásokat. A nyár folyamán májustól szeptemberig 25-30 kisebb-nagyobb bevetésre került sor az amerikai bombázók és vadászok ellen. Szeptember 1. és november 7. között már csak 7 bevetést repültek amerikaiak ellen. Az utolsó szervezett bevetésre az amerikai légierő ellen november 7-én került sor.Punka Gy.: A Messzer 62. o.
Az "Amerikai szezon" bevetéseinek részletes leírása: Harcok napról napra – Amerikai Szezon
Taktika Az amerikaiak elleni harc macska-egér játékhoz hasonlított. Meg kellett találni a bombázók legvédtelenebb pontját. Ha ez sikerült, akkor általában egy rácsapásra volt idő. A bombázótámadás végeztével a veszély nem múlt el, ugyanis a támadás után rajokra, géppárokra szakadt egységek nyakába sokszor több századnyi vadász „esett”, mert a kísérővadászok a bombázók segélykérésére nagyon gyorsan a támadás helyszínére értek. Ilyenkor a szétszóródott vadászokat sokszor földközelben a saját repülőtérig üldözték és leszállás közben is lőtték az amerikaiak. Amennyiben nem jelentek meg a vadászok, a bombázók általában súlyos veszteségeket szenvedtek. Ha nem sikerült „lyukat” találni a védelmen, meg kellett próbálni leválasztani a kísérővadászokat a bombázókról, hogy a német–magyar rombolók támadhassák őket. Az amerikai vadászgépek nagy létszáma miatt ez nem mindig volt sikeres.
Eredmények A 101. vadászosztály 1944 nyarán/kora őszén lelőtt 61 négymotoros bombázót és 46 egy- és kétmotoros vadászt. Saját veszteség 30 pilóta és 78 gép (a nagyobb létszámban bevetett Luftwaffe erők 53 négymotoros bombázót és 20 egy- és kétmotoros vadászt lőttek le, veszteségük 43 pilóta és 88 gép volt).Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy.: LHMF II. kötet 241. o. A harcok hevességére jellemző, hogy az amerikai vadászok többször lőtték az ejtőernyővel menekülő vagy sérült géppel kényszerleszálló pilótákat. A veszteségek súlyosak voltak. Több tapasztalt pilóta is hősi halált halt, köztük vitéz Molnár László hadnagy, akit augusztus 7-én lőttek le. 132 bevetésen 25 légigyőzelmet ért el. Haláláig Magyarország legeredményesebb vadászrepülője volt.Becze Csaba: Elfelejtett hősök, 49. o.
Osztályból ezred