A békabuzogány (Sparganium) a perjevirágúak (Poales) rendjébe tartozó gyékényfélék (Typhaceae) egy nemzetsége. Korábban gyakran gyékényfélék (Sparganiaceae) néven család szinten tárgyalták, amit a csavarpálma-virágúakkal (Pandanales) hozták őket rokonságba (pl. a Hortobágyi-rendszerben a torzsvirágzatúak alosztályának, a csavarpálmák rendjének két családja). Az APG III-rendszerben a család önállóan már nem szerepel, csak a gyékényfélék részeként.
A békabuzogányok közös morfológiai sajátosságait itt összefoglaljuk.
Morfológiai sajátosságaik
A békabuzogányok évelő növények, kicsiny vagy közepes testméretűek, lágyszárúak. Erőteljes földalatti rizómájuk van, ezekből vékonyabb-vastagabb indák indulnak. Leveleik keskenyek, lándzsásak. Ha a növény hínárszerű, a vízben imbolyognak, ha vízparti, akkor két sorba rendeződnek, levélhüvelyt alkotva, melynek belső alapi részénél váladéktermelő mirigyek találhatók. A levélfonákon középér húzódik végig. Kémiai anyagaik a rafidkristályok, miriofillum-sejtek, mely egyértelmű kemotaxonómiai kapcsolat a gyékényekkel.
Apró jelentéktelen virágaik gömb alakú részvirágzatokba tömörülnek, melyek a hajtásrendszer felső részén virágzatot alkotnak. A felül lévő részvirágzatok mind porzósak, az alul levők pedig csak kizárólagosan termősek. Természetesen szélbeporzásúak. Mind a termős, mind a porzós virágoknak 3-6 tagú lepellevélből álló takarórendszere van. A porzós virágokban 3-6 db. porzólevél fejlődik, de ezek takarólevelei jelentéktelenebbek. A termőlevélben csak 1 magkezdemény ül, a termő maga két makrosporofillum összenövéséből keletkezett. A kihalt alakoknál akár 5 elkülönült makrosporofillum is lehet. A bibeszál végén 1-2 ágú bibe található. Termésük buzogányszerű (innen a név: békabuzogány). A termés csonthéjas, külső burka húsos, míg a belső termésfal csontos szövetű, kemény.
Földtörténeti múltjuk és fajaik
A békabuzogányfélék a kréta, de főleg a harmadkor óta ismeretesek, ma egyetlen nemmel élnek, melynek kb. 20 faja van. Elsősorban az északi félteke mérsékelt övi mocsaraiban élnek, náddal, gyékénnyel, hídőrfélékkel társulásban (déli féltekén ritkábbak, például élnek Malajziában, Ausztráliában, Új-Zélandon). A családnak alámerült hínárnövényei is vannak. Magyarországon 3 fajuk él.
Fajlista Sparganium americanum Sparganium androcladum Sparganium angustifolium Sparganium antipodum Sparganium emersum Sparganium erectum Sparganium eurycarpum Sparganium fallax Sparganium fluctuans Sparganium glomeratum Sparganium gramineum Sparganium hyperboreumSparganium minimum Sparganium natans Sparganium ramosum Sparganium stenophyllum Sparganium stoloniferum Sparganium subglobosum
Források
Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976 Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007 Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007 Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998 Hortobágy Tibor (szerk.): Növénytan 2., Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1973 Andreánszky Gábor: Ősnövénytan, Akadémiai Kiadó, Bp., 1954 Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965
Kategória:Növénynemzetségek Kategória:Gyékényfélék Kategória:Európa növényvilága Kategória:Mocsári növények