Margó Ede, születési nevén Morgenstern Ede (Pest, 1872. május 6. – Zamárdi, 1946. január 27.) magyar szobrász, Margó Célia operett-énekesnő öccse.

Életpályája Morgenstern Lipót és Habern Katalin (1835–1899) fiaként született zsidó családban. A budapesti Iparművészeti Iskolában, Mátrai Lajos György vezetése alatt végzett előtanulmányok után négy évig Strobl Alajos mesteriskolájában. Szorgalmas munkájával egy Bécsben meghirdetett ösztöndíj elnyerését követően az 1890-es évek végétől Denys Puech irányítása alatt Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Nagy hatással volt rá Auguste Rodin művészete. Elsősorban realisztikus stílusú, finoman mintázott domborműveivel vált ismertté. 1899-ben állította ki a párizsi Salonban az Agónia (Beteg leány agóniája) című márvány domborművét, mellyel a Párizsi Szalon nagydíját, a mention honorable a kiállítás egyik legjelentősebb elismerését nyerte el. A dombormű megszületését Hauptmann: Hannele című drámájában nyújtott, Somlyó Emma színésznő alakítása inspirálta a művészt. Hazatérve, a sikert aratott domborművet még ez évben megvette a Szépművészeti Múzeum.Révai nagy lexikona, 1915 Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Részvénytársaság, 13. kötet, 399. o.

"Margó Ede hirtelen tűnt fel nálunk szoborműveivel. Nem a szerencse próbálgató művészek közé tartozik, akik minden jelentéktelen munkájukkal hamar a nyilvánosság elé szaladnak: hátha valamely véletlen felszínre veti a nevüket. Margó mindjárt első nagyobb művére kitüntetést kapott Párizsban, s bevonult a mi Szépművészeti Múzeumunkba is. Ennél többet igazán nem lehet várni egy huszonkilenc-éves szobrásztól" - írta Lyka Károly 1901. évi Műcsarnoki kiállítással kapcsolatosan Margóról.

1900-ban a párizsi világkiállítás bányászati pavilonjára alkotta Martinacél című domborműsorozatát. A Városligetben felállított Pósa Lajos szobra mellett, a Pongrácz Szigfriddel közösen alkotott aradi, majd debreceni Kossuth szobrok jelentették köztéri szobrászatának egy-egy jelentősebb állomását. A debreceni Kossuth szobor több fordulós pályázatán végül kettejük benyújtott pályaművét fogadta el Debrecen városa, s az elkészült művet ünnepélyes keretek között, 1914. május 3-án leplezték le. Jeles köztéri művei sorát a Nagyváradon felállított Szigligeti Ede szobra, amelyet 1912. december 15-én avattak fel, s a Hősök terén álló Millenniumi emlékműre készített Hunyadi János és I. Ferdinánd szobrok folytatták.

Számos emlékszobrot és síremléket készített, amelyek jól beleilleszkednek a kor historizáló stílusirányzatába. Szobrászatára a jelentékeny mesterségbeli tudás, az összetett formák plasztikus megjelenítése, a nemes és nagyvonalú leegyszerűsítés, stilizálás volt leginkább jellemző, kerülte az üres formaságokat, hatásvadász effektusokat. Mondanivalóját mindenkor a szobor megjelenítésével hozta harmóniába. Művei sorából kiemelkedik Dankó Pista magyar nótaszerző fehér márványból faragott szobra, melyet 1912-ben állítottak fel Szegeden a Kass Szálló előtt. Egyébként Dankó Pista szobra volt hosszú évtizedeken át Európa első cigány-szobra. Maga a mű közadakozásból készült, de a teljes összeg sohasem állt rendelkezésre. Margó pusztán a márvány-anyag megvásárlására kért pénzt, s a szobrot ingyenes munkával, pusztán nyersanyagárban faragta meg, így tisztelgett Szeged város polgársága előtt, a nemes kezdeményezést támogatva. Figyelemre méltóak finom vonalú síremlékei is.

1900-ban felvették a budapesti Demokratia szabadkőműves páholyba. A Százados úti Művésztelep egyik alapítója volt 1911-től, és haláláig a telep aktívan alkotó lakója volt. "Művész-temperamentuma, jellegzetes romantikus külseje, a műterméből kicsendülő, merengő, hangulatos magyar-nóta dallamok, amelyeket hegedűjén mesterien szólaltatott meg, szerény, csendes egyénisége felejthetetlen marad azok számára, akik személyesen is ismerték."dr. Vysiné Stróbl Éva: Margó Ede - Művészet, 1972., július, XIII. évfolyam. 7. szám, 11. l.

1904. november 10-én Budapesten házasságot kötött Pécsi Manó és Rieger Júlia lányával, Olgával (1877–1973).

Fia, Margó György jégkorongozó, sportvezető.

Főbb művei Domborművek (válogatás) Együttes munka (A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy részére) Agónia (1899) Martinacél (1900) Kossuth Lajos (Makó)

Emlékszobrok (válogatás) Szacsvay Imre (1907, Nagyvárad) Kossuth Lajos (1909, Arad, Pongrácz Szigfriddel) Szigligeti Ede (1913, Nagyvárad) Dankó Pista (1912, Szeged) Kossuth Lajos (1914, Debrecen, Pongrácz Szigfriddel) Frédéric Chopin (1929, Gödöllő, Frédéric Chopin Zeneiskola) Pósa Lajos (1930, Budapest) Hunyadi János (Budapest, Millenniumi Emlékmű, Pongrácz Szigfriddel) I. Ferdinánd (Budapest, Millenniumi Emlékmű, Pongrácz Szigfriddel) "A Magyar fájdalom" szobor (1930-as évek, Zamárdi)

Síremlékek (válogatás) Paulay Ede (1897, Budapest, Kerepesi temető, Gerenday Bélával) Polónyi Ilonka (Budapest, Kerepesi temető, Márkus Gézával) Gálos Kelemen (Budapest, Kerepesi temető) Vízvári Gyula (1910, Budapest, Kerepesi temető) Vízvári Gyuláné (Szigeti Jolán) (1910, Budapest, Kerepesi temető)

Galéria

Jegyzetek

Források Margó Ede művei - Új Idők, 1901 Margó Ede - Az Est Hármaskönyve, Lexikon az újságolvasó számára, Az Est kiadása, Budapest, 1923., 471-472 l. dr. Vysiné Stróbl Éva: Margó Ede - Művészet, 1972., július, XIII. évfolyam. 7. szám, 11. l. Révai nagy lexikona

További információk

Malonyai Dezső: Margó Ede (Művészet, 1910. 4. szám) A Magyar fájdalom című szobor Zamárdiban (fénykép) Szacsvay Imre szobra Nagyváradon (fénykép) Polónyi Ilonka síremléke (fénykép) Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.

Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Pestiek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek Kategória:MOME