Aquitania

Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània, baszkul Akitania, latinul Aquitania, történelmi magyar nevei: Aquitánia vagy Akvitánia) Franciaország történelmi régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen. Az ország harmadik legnagyobb kiterjedésű közigazgatási régiója () volt 2015-ig, a következő öt megyét foglalva magában: Dordogne, Gironde, Landes, Lot-et-Garonne, Pyrénées-Atlantiques. Székhelye Bordeaux, jelentősebb települései Pau, Bayonne, Mont-de-Marsan, Biarritz, Bergerac és Périgueux.

A 2014. évi közigazgatási reform keretében néhány új közigazgatási régió létrehozásáról és a korábbiak közül több összevonásáról döntöttek. Ennek során 2016. január 1-jén Poitou-Charentes és Limousin addigi régiókkal együtt az újonnan alakított Új-Aquitania régió része lett.

Már az őskor óta lakott terület volt, az ókorban Gallia Aquitania néven szervezték be a Római Birodalom közigazgatásába. A középkorban a helyi születésű Aquitaniai Eleonóra feleségül ment II. Henrik angol királyhoz, melynek következtében a térség angol fennhatóság alá került. Csak a százéves háború végén, 1453-ban került vissza Franciaországhoz. Az újkorban a nagy gyarmatosítások során Bordeaux előnyös földrajzi elhelyezkedésének (kikötő az Atlanti-óceánra) köszönhetően fellendült a térség gazdasága. Jelenlegi közigazgatási határai a 20. század közepén alakultak ki.

Gazdag kultúrával rendelkezik, a francián kívül beszélik itt az okcitán számos nyelvjárását, illetve a régió délnyugati részén találhatunk baszk nyelvhasználókat is. Bortermesztés szempontjából kiemelkedő még Franciaországon belül is, a bordeaux-i bor világhírű. Sajátos építészeti stílusok jellemzik, a vidéki házaktól kezdve a városi lakóépületekig.

Nevének eredete

Az egyik elképzelés szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiót Dax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt. A másik koncepció szerint ókori törzsekről kapta a nevét; a római hódítások idején auscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „auscusok földjeként” is — belőlük alakult ki később a gascogne-i és a baszk nép.

Az ókori római közigazgatásban Gallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne.

Földrajza

250px|bélyegkép|jobbra|Az aquitaniai partvidék látképe az előtérben Arcachon városával, háttérben a Pyla-dűne

 km²-es területével Aquitania a harmadik legnagyobb francia szárazföldi régió. Keleten a Francia-középhegység, délen a Pireneusok vonulatai határolják, nyugaton pedig a Vizcayai-öböl. A parthoz közeli terület nagy részét alacsony síkság. A Pireneusok mentén Spanyolországgal határos.

Legmagasabb pontja a 2974 méter magas Pic Palas, további jelentősebb hegycsúcsai a Pic du Midi d'Ossau (2884 m) és a Pic d'Arriel (2824 m). Jelentősebb folyói a Garonne, az Adour és a Leyre (vagy Eyre). A Garonne és a Dordogne folyók torkolatánál kialakult vízfolyást Gironde-nak hívják. Legnagyobb kiterjedésű tavai a Hourtini-lagúna (56 km²), a Cazauxi-lagúna (55 km²) és a Biscarrossei-lagúna (35 km²). Az aquitaniai óceánpart legnagyobb részét az Azúr-part mintájára Franciaországban elterjedt szokás szerint Ezüst-partnak, kisebb, déli részét pedig Baszk-partnak nevezik. Arcachon közelében található a Pyla-dűne, Európa legmagasabb homokdűnéje.

Az Atlanti-óceán közelsége miatt óceáni éghajlat jellemzi, vagyis a tél enyhe, a nyár viszonylag hűvös, a hőmérséklet évi ingása alacsonynak mondható. Az évi átlagos hőmérséklet az óceánparton 15, Bordeaux közelében 14, míg a keleti határhoz közeledve 11 °C. A csapadékmennyiség relatíve magas. A talaj minősége változó, ugyanis a folyók mentén jó minőségű, míg azon kívül kevésbé. A mészköves talajon a bortermesztés terjedt el, Landes megyében viszont az erdőgazdálkodást helyezték előtérbe.

Története

Őskor

250px|bélyegkép|jobbra|A lascaux-i barlangrajzok bizonyítják, hogy a régiót már az őskorban lakták

A környéken már az ősember megtelepedett, ezt jelzik a lascaux-i barlang festményei. Az ősemberek közel éves festményeivel gazdagon díszített barlang szakrális funkciókat tölthetett be; a falakon többnyire a veszélyes állatokat (pl. bölény, medve) ábrázolták.

Ókor

250px|bélyegkép|jobbra|Aquitania helye a Római Birodalom közigazgatásában

Az ókorban az aquitániaiak törzsei népesítették be. Julius Caesar egyik hadvezére, Publius Crassus hódította meg a régiót i. e. 56-ban. Augustus császár i. e. 27-ben Gallia Aquitania néven szervezte be a Római Birodalom közigazgatásába, akkoriban sokkal nagyobb mérete volt, mint a jelenlegi régiónak. Gallia Lugdunensis és Gallia Belgica mellett egyike volt annak a három római provinciának, melyeket a mai Franciaország és Belgium területén alakítottak ki. Korábban csak a dél-franciaországi Gallia Narbonensis nevű tartomány volt a Birodalom része.

A provincia fővárosa eleinte Mediolanum Santonum (a mai Saintes) városa volt, később ezt a szerepet Burdigala (a mai Bordeaux) vette át. A rómaiak számos várost alapítottak a térségben, melyekben a mai napig maradtak építmények. Ilyenek például Burdigalában az amfiteátrumként működött Gallienusi palota, a Vesunában (ma Périgueux) található amfiteátrum és galloromán templom, Mediolanum Santonum városában fellelhető amfiteátrum, Germanicus diadalíve, termálfürdők és vízvezetékek maradványai, a Divona Cadurcorum (a mai Cahors) városában felépített színház, a Diana diadalíveként ismert termálfürdő. További római városok voltak Limonum (ma Poitiers), Avaricum (ma Bourges), Augustonemetum (ma Clermont-Ferrand), Aginnum (ma Agen), Augustoritum (ma Limoges), Iculisma (ma Angoulême), Aquae Tarbellicae (ma Dax) stb.

Az i. sz. 3. és 4. század fordulóján a tetrarchia idején Aquitania a Diocesis Viennensis területbe tagozódott, három további tartományra osztották fel: Aquitania Prima (a Francia-középhegység és Berry), Aquitania Secunda (az Atlanti-óceán partjai), Aquitania Novempopulana (a Pireneusok és a Garonne közti területek). Az 5. században nyugati gót törzsek törtek be a tartományba, végül 475-ben békeszerződés útján megszerezték Aquitania Secunda és Novempopulana részeket, ahol saját királyságot alakítottak ki. Ezzel véget vetettek a római uralomnak a térségben.

Középkor

A római, illetve vizigót hagyományoknak köszönhetően a Toulouse-i grófság (majd jogutódjaként Languedoc) és Akvitánia jogrendszerében több sajátos, az ország egyéb részein elfogadottól eltérő szabály maradt fenn. Ezek közül kiemelendő, hogy a nők lényegesen több jogot kaptak, mint a 20. századig a többi tartományban. A 642/643-ban kiadott Vizigót Törvénykönyv (Liber Judiciorum), majd Recceswinth ennek továbbfejlesztéseként, 653-ban kiadott törvénykönyve lehetővé tette, hogy lányok is örökölhessék szüleik földjeit és címeit, birtokaikat férjüktől és férfi rokonaiktól függetlenül igazgathassák, azokról szabad akarattal rendelkezhessenek, fiúörökös hiányában 14 éves koruktól maguk viselhessék örökölt címeiket és képviselhessék érdekeiket hűbéruruk udvarában és 20 éves koruk után önállóan dönthessék el, kivel akarnak összeházasodni.Klapisch-Zuber, Christiane; A History of Women: Book II Silences of the Middle Ages, The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, London, England. 1992, 2000 (5th printing). Chapter 6, "Women in the Fifth to the Tenth Century" by Suzanne Fonay Wemple, pg 74. According to Wemple, Visigothic women of Spain and the Aquitaine could inherit land and title and manage it independently of their husbands, and dispose of it as they saw fit if they had no heirs, and represent themselves in court, appear as witnesses (by the age of 14), and arrange their own marriages by the age of twenty E kiegészítő szabályokkal a nemes családokban az öröklés rendje alapvetően a primogenitúra maradt.

Frank Királyság

thumb|right|222px|Frank és gót hadjáratok Akvitániában 507–509

A terület felett a nyugati gótok fennhatóságát I. Klodvig frank király szakította meg 507-ben, mikor seregeivel Vouillé mellett legyőzte II. Alarik nyugati gót királyt. Ezután Aquitania a Frank Birodalom félfüggetlen vazallusa lett. Toulouse-t, a Vizigót Királyság addigi fővárosát a frankok 508-ban foglalták el és tették Akvitánia fővárosává (a fővárost I. Odo a 720-as években költöztette át Bordeaux-ba). A Pireneusoktól északra a gótoknak csak Septimaniát sikerült megtartaniuk 719-ig.

Az első Akvitán Hercegség

thumb|left|222px|A Frank Birodalom és Akvitánia 628-ban

Akvitánia és a baszk hercegség de jure sosem egyesült, de 660-tól a 760-as évekig perszonálunióban léteztek. A hercegség fővárosa 720-ig Toulouse volt; ekkor a mór invázió elől I. Odo a fővárost Bordeaux-ba telepítette át. A baszk–frank és az akvitán–frank viszony is mindvégig feszült maradt: a frankok csökkenteni próbálták a hercegségek autonómiáját, azok pedig megpróbálták kivívni teljes függetlenségüket (ami azonban csak néhány rövidebb időszakra sikerült).

A hercegség területe több grófságra tagolódott. Ezek közül az alábbiakról vannak adataink: Albi grófság (székhelye: Albi — 650 körül; a hercegség bukása után beleolvadt a toulouse-i grófságba; Poitou — a 8. század közepén, székhelye Poitiers; Berry, a székhelye Bourges — a 8. század közepén Chunibert gróf (Humbert) — később hercegség lett; Auvergne — a hercegség bukása előtt Bladino gróf alatt, később hercegség lett.The_Development_of_Southern_French_and_Catalan_Society_718-1050_(Ross)_1965.pdf Archibald Ross Lewis, 1965: The Development of Southern French and Catalan Society, 718–1050. Austin: University of Texas Press toulouse-i grófság — Kis Pipin 760-ban foglalta el

711–719 között a szaracénok Asztúria kivételével az egész Vizigót Királyságot elfoglalták, és sorozatos rablóhadjáratokat vezettek az akvitán és frank területekre. Bár 721-ben a toulouse-i csatában vereséget szenvedtek Nagy Odo akvitán hercegtől, de 732-ben a Garonne menti csatában akkora vereséget mértek a hercegre, hogy Odo kénytelen volt korábbi ellenségétől, Martell Károlytól segítséget kérni. Ezután egyesült erőikkel a poitiers-i csatában legyőzték a támadókat, és Károly 735–736-ban Septimania kivételével egész Galliából kiűzte a mórokat.

742 után Kis Pippin vezetett hadjáratokat a megerősödő hercegek ellen. 760-ban elfoglalta és királyságához csatolta Délnyugat-Akvitániát (Toulouse, Rodez, Albi), 761-ben (Waifer aquitániai herceg Burgundiára mért ellencsapása után) Bourbon, Chantelle és Clermont erődítményeit.

Amikor Pipin 762–768 között pusztító hadjárataival szinte elnéptelenítette a hercegség középső részét, a hercegség legjobban megerősített városai az alábbiak voltak:

Bourges Thouars Bordeaux Saintes Périgueux Bourbon Angoulême

768-ban Bladino, Auvergne korábbi grófja behódolt Pipinnek. Waifer családjának legtöbb tagját elfogták és Périgord várába zárták. Magát Waifert saját emberei ölték meg — tisztázatlan körülmények között, állítólag Pipin utasítására. Utóda, II. Hunald délre, Baszföldre menekült. Hamarosan meghalt Kis Pipin is, és ezután II. Hunald megpróbálta újraéleszteni a felkelést — teljes kudarccal. Nagy Károly és öccse, Karlmann átkelt a Garonne-on, és végleg felszámolták az akvitán ellenállást. A Dordogne partján, az érzékeny akvitán–baszk határ ellenőrzésére felépítették Fronsac erődjét. Az ellenállás reménytelenségét belátva II. Lupus baszk herceg megadta magát, elismerte Baszkföld hűbérurának a mindenkori frank uralkodót, és kiadta II. Hunaldot a frankoknak.

A Frank Birodalom része