Gáspár Károly János (Dunapentele, 1889. november 8. – 1964? ) köztisztviselő, okleveles jegyző, politikus.
Életrajza 1889-ben született Dunapentelén, Gáspár Károly és Csöppenszky Teréz fiaként. Az érettségi letételét követően jegyzői oklevelet szerzett. Három évig Székesfehérvár város levéltárában volt napidíjas. 1914-ben lett Dunapentelén segédjegyző, majd 1919-től főjegyzővé választották, amely tisztségét 1932-ig töltötte be.
1914 telén a községben katonai kórházat szervezett. 1915 nyarától az olasz fronton harcolt 1916. márciusi megbetegedéséig. 1917. augusztusban 50%-os hadirokkantként felmentették. Az első világháború végén, 1918 júliusában tartalékos hadnagyként, mint „honvédségi csapatszolgálatra nem alkalmas, helyi szolgálatra alkalmast, mozgósítás esetén felügyelőtiszti szolgálatra” irányozták elő.
Tevékenységének kiemelkedő időszaka az 1920-as évekre esett, ekkor lett virilis jogon tagja a helyi képviselő-testületnek. Több egyesület és a termelők érdekeit egyesítő szövetkezet alapításában vett részt. Többek között ő a Katolikus Kör elnöke, ő lett a dunapentelei szarvasmarhatenyésztő gazdák elnöke, ő lett a Tejszövetkezet elnöke, valamint a Dunapentele és vidéke »Hangya« fogyasztási és értékesítő szövetkezet igazgatósági tagja is. 1925-ben a Községi Tisztviselők Országos Egyesülete (KTOE) járási elnökévé választották. Az ő kezdeményezésére épült ki Dunapentele számos útja, járdája és a község áramszolgáltatásának bevezetése is nevéhez fűződik.
1929-ben a honvédelmi miniszter „a honvédelmi igazgatás érdekében kifejtett hazafias és ügybuzgó tevékenységéért” elismerését fejezte ki. 1931-ben az Országos Testnevelési Tanács „a nemzeti testnevelés előmozdítása terén szerzett érdemei elismeréséül” elismerő éremmel és oklevéllel tüntette ki.
1932-ben különböző pénzügyi visszaélések vádja miatt előbb felfüggesztették, majd kényszernyugdíjazták.
A második világháború idején tartalékos főhadnagy, Erdély és Délvidék visszacsatolásában is részt vett ezért emlékérmekkel tüntették ki. Nemzetvédelmi keresztet a nemzet iránti hűségéért és odaadásáért kapott.
A háború után valószínűleg elszegényedtek és Székesfehérváron egy romos házba költöztek be, ahol állatokat tartottak. Feleségét Papp Rozáliának (1894. jan. 9. - ?) hívták, 1917. október 11-én kötöttek házasságot Székesfehérvárott.A házasságkötés bejegyezve a székesfehérvári állami házassági akv. 128/1917. folyószáma alatt. Egy lány gyermekük lett Gáspár Angéla, aki a háború után közvetlen meghalt. Sírhelye exhumálás után a családi sírbolt lett a székesfehérvári Hosszú temetőben. Halála 1964-ben történhetett.
Jegyzetek
Források
Dunaújváros története (szerk. Erdős Ferenc és Pongrácz Zsuzsánna). Dunaújváros, 2000.*
További információk Sipos Gyula (szerk.): A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfölkelő ezredek története (Székesfehérvár, 1937)
Kategória:Dunaújvárosiak Kategória:1889-ben született személyek Kategória:A 20. században elhunyt személyek