bélyegkép|jobbra|250px A fehér erdeiölyv (Leucopternis albicollis) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Falco nembe Falco albicollis néven. Egyes szervetek a Pseudastur nembe sorolják Pseudastur albicollis néven.
Előfordulása Mexikótól, Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerika északi és középső részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 47–51 centiméter, szárnyfesztávolsága 98–117 centiméter, a hím testtömege 592–670 gramm, a tojó 695–855 gramm. Nemének legfehérebb tagja. Feje és teste hófehér, szárnyai szélesek, elülső szárnytollainak vége fekete színű. Rövid és fekete farktollai végén fehér sáv húzódik. Csőre szintén fekete, lábai sárgák. A fiatalabb példányok tollazata jól megfigyelhető fekete pettyekkel tarkított.
Alfajai Négy ismert alfaja létezik, megjelenésükben legfeljebb a fekete tollaik erősségétől térnek el egymástól:
Leucopternis albicollis ghiesbreghti – Dél-Mexikótól Nicaraguáig honos. A legvilágosabb alfaj az összes közül. Érdekesség, hogy míg a ghiesberghti szeme sárga, a többieké barna. Leucopternis albicollis costaricensis – Hondurastól Panamáig és Kolumbiáig fészkel. Fekete tollai határozottabbak ghiesberghtiénél. Leucopternis albicollis williaminae – Élőhelye Északnyugat-Kolumbia és Nyugat-Venezuela erdős részeire esik. Fekete tollai még szembe ötlőbbek, fejét és nyakát helyenként fekete csíkok díszítik. Leucopternis albicollis albicollis – A fehér erdeiölyv alapváltozata. Kolumbiában, Venezuelában, Guyanában, Trinidadon és Brazíliában költ. Kisebb testű, mint az északi változatok; szárnyai nagy részét fehér mintázattal ellátott fekete tollak borítják.
A földről nézve mind a négy alfaj egyformán fehérnek látszik.
Életmódja bélyegkép|jobbra|250px A fehér erdeiölyv már nagy távolságról jól látható, nehezen téveszthető össze más ragadozómadárral. Táplálékát főként - az akár 38–40 cm-es - kígyók és más hüllők alkotják, de a rovarokat, kisemlősöket és a kisebb madarakat is megfogja. A reggeli órákban lesből támad, olyan erővel és sebességgel, hogy áldozata ritkán menekül. Gyakran párban, vagy hármas csoportokban vadászik. Sokszor kering a magasban prédát lesve; párválasztása idején látványos légi mutatványokra képes.
Szaporodása Az alacsonyabban fekvő területeket részesíti előnyben. Ide építi ágakból összerakott, levelekkel kibélelt fészkét, melybe rendszerint kora márciusban egy sötétbarna foltokkal tarkított kékes tojást rak.
Hangja Hangja harsány, ölyvekéhez hasonló víjjogás, melyet faágon ülve ugyanúgy hallat, mint repülés közben.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Média Képek Fehér erdeiölyv egy faágon Közeli portré Belizei és hondurasi bélyegek (Belize, Honduras) Prédára lesve Fotógaléria
Videók Fehér erdeiölyv kering a magasban Magányos erdeiölyv egy fa csúcsán
Források
Hawk Conservancy Trust Az arthurgrosset.com fehér erdeiölyvvel foglalkozó oldala
Kategória:Leucopternis Kategória:Madárfajok Kategória:Mexikó madarai Kategória:Belize madarai Kategória:Bolívia madarai Kategória:Brazília madarai Kategória:Kolumbia madarai Kategória:Costa Rica madarai Kategória:Ecuador madarai Kategória:Salvador madarai Kategória:Francia Guyana madarai Kategória:Guatemala madarai Kategória:Guyana madarai Kategória:Honduras madarai Kategória:Nicaragua madarai Kategória:Panama madarai Kategória:Peru madarai Kategória:Suriname madarai Kategória:Trinidad és Tobago madarai Kategória:Venezuela madarai