A magyar nagydíj volt az 1987-es Formula–1 világbajnokság kilencedik futama, amelyet 1987. augusztus 9-én rendeztek meg a Hungaroringen.
Kesjár Csaba az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspeed csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett.
Futam A verseny hétvégéjén Ayrton Senna közölte csapatával, a Lotusszal, hogy a következő évtől nem marad náluk, és a McLarenhez igazol, Alain Prost mellé. A Lotusnál gyorsan léptek, és leszerződtették Nelson Piquet-t. Az időmérőn a williamses Nigel Mansellé lett az első rajtkocka, Gerhard Berger a második lett a Ferrarival, Piquet a harmadik, Prost a negyedik, míg a másik ferraris, Michele Alboreto az ötödik helyet szerezte meg.
A rajtot követően Mansell az élen maradt, Berger viszont nem startolt jól, így Piquet elment az osztrák mellett, aki azonban az első kanyarban, a külső íven visszavette pozícióját. A brazil ezután Alboretónak köszönhetően elvesztette harmadik helyét, s a két Ferrari elkezdte üldözni Mansellt. A negyedik Sennát Prost, Thierry Boutsen és Stefan Johansson követte. Berger rövidre szabott versenye a 14. körben a differenciálmű meghibásodása miatt végetért. Ezáltal Alboreto feljött a második helyre, míg Piquet a harmadikra, aki a 29. körben megelőzte az olaszt. Ekkor Senna a negyedik, Boutsen az ötödik, Prost pedig a hatodik helyen autózott. A sorrend a 44. körig nem változott, ekkor Alboretónak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Ezt követően Prost megelőzte Boutsent, majd a 71. körben, öt körrel a leintés előtt az élen álló Mansell elvesztette autója jobb hátsó kerekét rögzítő csavarját, így kiállni kényszerült. A győzelem így Piquet-é lett, akit Senna, Prost, Boutsen, Riccardo Patrese és Derek Warwick követett.
HelyezésRajtszámVersenyzőCsapat/MotorFutott körIdő/Kiesés okaRajthelyPont 1 6 Nelson Piquet Williams-Honda 76 1h59:26,793 3 9 2 12 Ayrton Senna Lotus-Honda 76 + 37,727 6 6 3 1 Alain Prost McLaren-TAG 76 + 1:27,456 4 4 4 20 Thierry Boutsen Benetton-Ford 75 + 1 kör 7 3 5 7 Riccardo Patrese Brabham-BMW 75 + 1 kör 10 2 6 17 Derek Warwick Arrows-Megatron 74 + 2 kör 9 1 7 (1) 3 Jonathan Palmer Tyrrell-Ford 74 + 2 kör 16 8 18 Eddie Cheever Arrows-Megatron 74 + 2 kör 11 9 (2) 4 Philippe Streiff Tyrrell-Ford 74 + 2 kör 14 10 (3) 16 Ivan Capelli March-Ford 74 + 2 kör 18 11 24 Alessandro Nannini Minardi-Motori Moderni 73 + 3 kör 20 12 26 Piercarlo Ghinzani Ligier-Megatron 73 + 3 kör 25 13 (4) 14 Pascal Fabre AGS-Ford 71 + 5 kör 26 14 5 Nigel Mansell Williams-Honda 70 Kerékhiba 1 Ki 21 Alex Caffi Osella-Alfa Romeo 64 Üzemanyagrendszer 21 Ki 25 René Arnoux Ligier-Megatron 57 Elektronika 19 Ki 30 Philippe Alliot Larousse-Ford 48 Baleset 15 Ki 9 Martin Brundle Zakspeed 45 Turbó 22 Ki 27 Michele Alboreto Ferrari 43 Motorhiba 5 Ki 8 Andrea de Cesaris Brabham-BMW 43 Váltóhiba 13 Ki 2 Stefan Johansson McLaren-TAG 14 Váltóhiba 8 Ki 19 Teo Fabi Benetton-Ford 14 Váltóhiba 12 Ki 23 Adrián Campos Minardi-Motori Moderni 14 Kicsúszás 24 Ki 28 Gerhard Berger Ferrari 13 Differenciálmű 2 Ki 10 Christian Danner Zakspeed 3 Motorhiba 23 Ki 11 Nakadzsima Szatoru Lotus-Honda 1 Váltóhiba 17
* A zárójelben lévő számok a szívómotort használó csapatok versenyzői számára megrendezett Jim Clark Kupa helyezéseit jelzik.
Statisztikák Vezető helyen: Nigel Mansell: 70 kör (1–70) Nelson Piquet: 6 kör (71–76)
Nelson Piquet 19. győzelme, 22. leggyorsabb köre, Nigel Mansell 10. pole-pozíciója. Williams 36. győzelme.
Michele Alboreto 100. versenye.
Jegyzetek
Források A Formula–1 hivatalos oldala
Magyarnagydij Kategória:Magyar Formula–1 futamok Kategória:Mogyoród sportélete Kategória:Hungaroring Kategória:Autóversenyzés Magyarországon