A penepalimpszeszt a becsapódási kráterek egyik típusa.
Leírása A penepalimpszeszt a palimpszesztekhez hasonlóan kör alakú, általában 300 km-nél kisebb átmérőjű, nagy albedójú (világos) folt, ahol csak az eltérő albedó utal a kráterre, a domborzat már eltűnt.
Megjelenése a palimpszeszthez hasonlít. A fő különbség az, hogy törmelékes takaró és másodlagos kráterek is láthatók itt, melyek jól jelzik a becsapódásos eredetét. Számos gyűrű (törés vagy gerinc) övezi, melyek közül esetleg a legkülső gyűrű jelzi a sánc helyét. A Ganymedesen talált 7 képviselőjük kora a világos területekéhez közeli, fiatalabbak a palimpszeszteknél. Átmenetnek tekinthetők a normál kráterek és a palimpszesztek között. A kőzet-jég holdakon a megfigyelések alapján a legtöbb (fiatalabb, kisebb) kráternél ilyen kisimulásos relaxáció nem látszik (Schenk 1990).
Kapcsolódó szócikkek Monokli jégkráter
Források
Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Horvai Ferenc, Illés Erzsébet, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs János: A Naprendszer kisenciklopédiája – A Naprendszer formakincse (1): Becsapódások folyamata, nyomai és hatásai. ELTE TTK – MTA Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, 2005.
Kategória:Kráterek