Azbeszt

bélyegkép|Krizotilazbeszt

Az azbeszt (más néven kőlen, hegyilen, bányalen, foszkő) kémiailag magnézium-szilikát (névváltozata: szerpentinit).

Ásványtanilag krizotilazbeszt, a IV. (szilikátok) ásványosztályon belül a szerpentinásványok csoportjába tartozik, szálas szerkezetű rétegszilikát, a monoklin kristályrendszerbe tartozik.

Ipari felhasználása az 1970-es évekig jelentős volt. Az egészségkárosító hatása miatt az Európai Unióban és a legtöbb iparilag fejlett államban, így hazánkban is betiltották és a felderített területekről eltávolítva veszélyes anyagként ártalmatlanítják.

Az azbeszt a görög aszbesztosz (ἄσβεστος, ’elpusztíthatatlan, olthatatlan’) szóból származik.

Kémiai és fizikai tulajdonságok Kémiai képlete: Mg3Si2O5(OH)4 Megjelenése: jellegzetesen szálas kötegeket alkot, megnyúlt alakban kristályosodik Színe: fehér, zöldessárga, vörösessárga Porszín: fehér Átlátszósága: áttetsző Sűrűsége: 2,5–2,6 g/cm³ Keménysége: 2,5–3,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint) Hasadása: kiválóan hasad a szálak mentén Fénye: selyemfényű Különleges tulajdonsága: gyakorlatilag tűzálló, hőszigetelő és hangelnyelő, sav- és lúgálló Kémiai összetétele: Magnézium (Mg) = 26,3% Szilícium (Si) = 20,3% Hidrogén (H) = 1,5% Oxigén (O) = 51,9%

Leírása Keletkezése Ultrabázikus magmás kőzetekből hidrotermás átalakulás során jön létre, málladék keletkezik, amit szerpentinesedés-nek neveznek. Hasonló ásvány a klorit.

Előfordulásai A volt Jugoszlávia területén Stragariban, míg Szlovákiában Dobsina közelében fordul elő a közelünkben. Oroszország területén több helyen megtalálható, legnagyobb előfordulása Kanada területén Quebec tartományban van. Előfordul még az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó területén.

Magyarország területén nem található és nem is bányásszák.

Kísérő ásványok: kromit, magnezit, talk és pirop.

A szálasanyagot tartalmazó kőzetet bányászatát követően felaprítják, majd dúsítják – leggyakrabban levegő befúvásával –, azután kiülepítik. A 10 mm hosszat meghaladó szálakat fonják, amihez a felület csúszóssága miatt durva felületű szálasanyagot (legtöbbször gyapjút) adagolnak 20% arányban. A rövid szálakat és a törmeléket kötőanyaggal (leggyakrabban cementtel vagy műgyantával) keverik össze, és lapokká, idomdarabokká préselik vagy lemezekké öntik. Az azbesztcement termékekben az azbeszttartalom 10–15%, szórt hőszigetelő anyagban 85%. A víz- és szennyvízvezetékekben is nagy mértékben használták az azbesztcement csöveket és idomokat.

A Kádár-korszak építőiparában tetőfedő anyagként tömegesen alkalmazták az azbesztcement pala lemezeket. Az apró szemű azbesztet vakolóhabarcshoz is keverték. Fonat- és fonalszerkezetű anyagából tűzálló szöveteket készítettek és kárpitanyagot gyártottak. A villamosipari szigetelők, a gépjármű- és gépiparban a fékbetétek gyártásánál, és papíripari töltőanyagként is elterjedt. A magas hőmérsékletű berendezések (gőzturbinák, csővezetékek és kazánok) hőszigetelését is ezzel oldották meg, amihez a legjobb minőségű (hosszú szálú) azbesztet Kanadában bányászták.

Egészségkárosító hatása Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból (mint például a fékbetétekből) folyamatosan leválva távoznak az apró szemcséi. A bányászat során az ivóvízbázisokba bekerülő bányavízből is kialakul a szennyező hatása. A közelmúltbeli betiltása ellenére a járművek fékbetéteinek adalékanyagaként ennek ellenére több helyen a jelenben is használatban van.

Nemzetközi szervezetek véleménye kivonatosan a következő:

Az 1999/77/EK irányelv kimondja, hogy „még nem állapították meg azt a küszöbértéket, amely alatt a krizotil-azbeszt nem jelent rákkeltő kockázatot”, illetve hogy „az emberi egészség védelmének hatékony módja a krizotil-azbesztszálak és ilyen szálakat tartalmazó termékek használatának betiltása”.

Alátámasztja ezt a WHO, a Foglalkozás-egészségügyi Nemzetközi Bizottság (ICOH), Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research on Cancer, IARC) véleménye is.

Az ép, sérülésmentes azbeszttartalmú anyagok - különösen zárt környezetben - általában nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Kerülendő a bolygatásuk! Amennyiben megsérülnek, vagy a normálistól bármilyen módon eltérnek, esetleg az idő múlásával romlik az állaguk, állapotuk, azbeszt kerülhet a levegőbe.

Az azbesztózison (ami a tüdőszövet azbesztpor belégzése miatt létrejövő, kiterjedt hegesedése) túl sokszorosára emeli a (hörgő eredetű) tüdőrákok és a mellhártya eredetű mezotelióma kifejlődésének kockázatát. Utóbbi nagyon sokáig lappanghat, tünetei sok más betegségé is lehetnek, ezért egyrészt nem derül ki időben, hogy kezelhessék, illetve jelenleg nem is létezik rá hatékony kezelés.Évtizedekig lappangó kórt okoz, majd öl az azbeszt (Webbeteg.hu, 2019. szeptember 26.)

A tetőfedő anyagként használt azbesztpala az élettartama végén kopik, porlad, és ha a külső felszínét le is fedjük, befelé változatlanul távozik, csak a lecserélése a jó megoldás. A régi azbesztpala csak védőintézkedések mellett bontható és szállítható. Azbesztmentesítést csak erre kiképzett szakvállalattal lehet elvégeztetni.

A hasonló hőszigetelő és hangelnyelő tulajdonságokkal rendelkező, de a szálak ipari előállításával készülő üveg- és kőzetgyapot rákkeltő hatását egyelőre nem mutatták ki. Az azbeszttel ellentétben a belélegzett mikroszálak ezeknél nem karomszerűek, ezért nem tapadnak meg annyira a nyálkahártyán.

Ártalmatlanítása bélyegkép|jobbra|Azbeszt építőanyagok eltávolítása, védőmaszkban

A 20. század utolsó évtizedeiben nagy erőkkel kezdték meg kivonásukat az építőiparból és a már beépített azbeszttartalmú anyagok szakszerű elbontását. Ez rendkívül veszélyes az egészségre, ugyanis az azbesztszemcsék folytonos leválását és levegőbe kerülését nem lehet teljesen megakadályozni. A vakolatok eltávolítására általában nedves eljárást alkalmaznak (vízsugár).

Az eltávolított anyagot a veszélyes hulladék kategóriába sorolják, amely nem bomlik le. Leggyakrabban a hulladéktárolókban betonba, habarcsba vagy agyagzagyba ágyazzák be. A korábban alkalmazott azbeszt felderítése és eltávolítása még napjainkban is tart. Közegészségügyi szempontból fontos és aprólékosan végezhető feladat.

Kapcsolódó szócikkek Azbesztháló Palafedés Hulladék Rák (betegség)

Jegyzetek

Források

Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest, 1987 Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985 Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling publishing Co. New York, 1998 http://webmineral.com Gyakorlati útmutató az azbeszttel járó kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében követendő bevált gyakorlathoz a (potenciálisan) azbesztveszéllyel járó munkáknál – a munkáltatók, a munkavállalók és a munkaügyi felügyelők számára Az azbeszttel kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi kockázatokról és minden létező azbeszt felszámolásának kilátásairól (2012/2065(INI))(EU Foglalkoztatási és Szociális Bizottság) Szabó Emese: Tovább gyilkol az azbeszt, és senki nem tesz semmit, Magyar Nemzet Online-cikk, 2016. december 21. (archív) Hol adhatom le az azbeszttartalmú hulladékokat?

Kategória:Szilikátásványok Kategória:Metamorf kőzetek

Azbeszt

Źródło i licencja