thumb|250px|Terrakottaszobor a Puig des Molis-i nekropoliszból, Ibiza, i. e. 3. század A föníciai művészet a mai Libanon, kis részben Szíria és Izrael partvidékén alakult ki. Időről időre magába olvasztotta más népek formakincsét, melyekkel a kereskedelem révén érintkezett, így az egyiptomiakét, görögökét, asszírokét. A föníciaiak élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak az akkor ismert világ négy táján élő összes népekkel. Felfedező kedvük majdnem az egész Mediterráneumban nyomot hagyott, az őshonos föníciai partvidéken és a gyarmatvárosokban egyaránt. A föníciai művészet virágkora i. e. 9 és az i. e. 6. század közé tehető.

Háttér thumb|250px|Föníciai kereskedelmi útvonalak A szír-palesztinai partvidék gazdag kereskedővárosai az i. e. 1. évezredben élték virágkorukat. A folyamatos asszír, babilóniai és perzsa beavatkozások eredményeként különféle együtt létező kulturális hatások érték. Türosz, Szidón, Arvad, Büblosz városokban és más föníciai központokban készült műalkotások vegyítik a régi, helyi ikonográfiát, valamint az egyiptomi, égei-tengeri, ciprusi, hettita, asszír és perzsa motívumokat. Az i. e. 4. évszázadtól egyre jobban érvényesültek a görög kultúra hatásai is. A föníciai művészek a kisművészetekre szakosodtak, azért, hogy kiterjedt kereskedelmi kapcsolataikat felhasználva kisméretű, könnyen szállítható tárgyakat értékesítsenek az akkor ismert világban. A királyi megbízások mellett az előkelők és főleg a kereskedők nagy tömegű megrendelései biztosították a föníciai műhelyek gazdasági hátterét. A kutatók nagy mennyiségű értékes aranyművestárgyat és gondosan kidolgozott elefántcsont faragványt találtak. A föníciaiak a szobrászat és a domborműfaragás területén is jeleskedtek, ennek bizonyítékai a királysírokban talált szarkofágok. A föníciai művészetben ezenkívül jelentős volt az arany és üvegművesség is. A föníciaiak ékszereikkel a Földközi-tenger egész partvidékén kereskedtek, ugyanúgy mint az amulettekkel és az üvegpasztából készült fiolákkal, amelyek közkedveltté váltak az etruszk városokban is. A föníciaiak hajózási tudományukat kamatoztatva először kereskedelmi lerakatokat később igazi kolóniákat létesítettek a Földközi-tenger partvidékének stratégiai pontjain. Egészen Marokkóig eljutottak, olyan, később a történelemben jelentős szerepet játszó városok megalapítása fűződik a nevükhöz, mint Karthágó, Cádiz a Gibraltári-szoros mellett, Mózia Szicíliában, Nora és Tharros Szardínia szigetén.

A fönícíai művészet kezdete, Ahiram király szarkofágja thumb|250px|Ahiram király szarkofágja thumb|250px|Felirat Ahiram király szarkofágján A föníciai művészet i. e. 1200 körül kezdett el kibontakozni. Kezdettől fogva nagy hatással voltak rá az egyiptomi ikonográfiai minták. Ezeket a helyi művészek átdolgozták, megfosztották szimbolikus jelentéseiktől, és szinte kizárólag csak ornamentális célokra használták. Ennek a folyamatnak az első jelei már az i. e. 2. évezred bübloszi művészetében is megjelennek A legrégebbi föníciai műalkotás Ahiram király Bübloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható a legrégebbi föníciai betűkkel írt felirat. A szarkofág keletkezési idejéről megoszlanak a vélemények. Egyes ikonográfiai elemei az i. e. 13. századi egyiptomi és hettita hatás alatt álló szír-palesztin művészethez köthetők, másfelől a föníciai feliratot a szakértők többsége az i. e. 10. századra datálja. Egyes feltételezések szerint a szarkofág az i. e. 2. évezred első feléből származik. Elképzelhető, hogy az i. e. 10. században újra felhasználták a szarkofágot és a felirat a domborművekkel együtt akkor került rá. A szarkofágot fekvő oroszlánok tartják, a rövidebb oldalakat a síkból kiemelkedő oroszlánfejek díszítik. A fedél közepén két oroszlánt ábrázoló dombormű látható. A szarkofág oldalait lapos domborművek díszítik, a főoldalon az elhunyt uralkodó számára visznek áldozati ajándékokat. A menet a szarkofág túlsó oldalán folytatódik. Az uralkodó egy trónon ül, előtte áldozati asztal látható. A trón mellett szárnyas szfinxek állnak. Ez a fajta trónusábrázolás kapcsolatba hozható a későbbi monumentális, úgynevezett Astara-trónusokkal, amelyek a perzsa és hellenisztikus korban jelentek meg a föníciai művészetben. Az uralkodó egyik kezében elhervadt lótuszvirágot tart (a halál szimbólumát), a másik kezével megáldja a menetet. A szarkofág tetejére az oroszlánok mellé két álló emberalakot faragtak. Az egyik egy élő, a másik egy elhervadt lótuszvirágot tart a kezében. Valószínűleg az elhunyt uralkodót és utódját ábrázolják. A szarkofág rövidebb oldalaira siratóasszonyok alakjait faragták.

Szentélyek és kultuszhelyek thumb|250px|Amrit, a szentély maradványai thumb|250px|Astarta istennő A föníciai városokban már a kezdetektől fogva álltak városi templomok, amelyeket a várost védelmező isteneknek szenteltek. A klasszikus történeti forrásokban és föníciai feliratokban megtalálhatók a türoszi, a szidóni és bübloszi templomok leírása. A templomokat a városvédő Baál istenségnek, a város "urának" vagy Baalatnak, a város "úrnőjének szentelték. A babiloni majd később a perzsa uralom idején épültek az első városon kívüli kultuszhelyek, szélesebb körben i. e. 6. századtól terjedtek el. Jelentős kultuszhely maradványai találhatóak Amritban (a mai Szíria területén), Szidón mellett és Türosztól délre Um el-Amed településen. Az Amritban levő kultuszhelyet az i. e. 6. században építették fel az Aradosz nevű egykori föníciai város közelében. Legjellegzetesebb eleme egy kocka alakú kápolna, tetején egyiptomi jellegű csipkés párkányzattal. Az építmény egy nagyméretű, négyszögletű, valaha vízzel teli medencéből emelkedett ki.

Esmun szentélye Esmun szentélye Szidón mellett az egyik legfontosabb föníciai szentély volt. A gyógyító istennek, Esmunnak ajánlották, akit legkésőbb az i. e. 4. századtól Aszklépiosz istennel azonosítottak. Az építkezés valószínűleg az i. e. 6. században kezdődött, és még egy évszázaddal később is folytatódott. Az i. e. 5. században Szidónban uralkodó Esmunázár király szarkofágjára rávésték milyen építkezések fűződnek az uralkodó nevéhez, és ezek között szerepel az Esmunnak szentély építése vagy felújítása. A szentélyt később számtalanszor átalakították, és csak az iszlám elterjedése után hagyták el a hívek. A folyamatos építkezések és bővítések miatt a szentély területe áttekinthetetlenné vált, ami megnehezíti a feltáró régészek munkáját. Az egyik templom alapzatát nagyméretű, szögletes kőtömbökből álló pódium alkotja, a templomból (ami a szentély központja lehetett) azonban szinte semmi sem maradt. A nagy pódium mellett számos különböző korokban emelt építmény romja látható, lépcsősorok, oltárok, kis fogadalmi kápolnák, víztároló vagy rituális medencék. A csatornarendszer nagy része elpusztult, csak későbbi korokból származó egyes szakaszai maradtak meg. Az i. e. 4. és az i. e. 3. században a szentélyt újjáépítették és ekkor alakították ki az Astarta-trón medencéjének nevezett építményt. A medence közepén a hátsó fal közelében egy kőtrón állt, amelyet kétoldalt szárnyas oroszlánszobrokkal díszítettek. A trón mögött a medence hátsó falára egy vadászjelenetet ábrázoló domborművet faragtak. Később a medencét feltöltötték, és fogadalmi kápolnának használták. I. e. 350 körül egy monumentális oltárt emeltek, amelyet két sorban rendezett domborműves ábrázolás díszít. Az egyik sorban az istenek gyűlése látható, a másik sorba táncoló nőalakokat faragtak.

Az Astarta-trónok Az Esmun szentélyben talált Astarta-trónból következik, hogy a szentélyben a gyógyító isten mellett a nagy föníciai istennőt Astartát is imádták. A kőtrónus egy Föníciában meglehetősen elterjedt tróntípushoz tartozik. Ezeket a trónokat "üres" trónoknak nevezik, (hiányzik róluk az istenség ülő szobra) vagy a rajtuk talált feliratok és ikonográfiai párhuzamok alapján Astarta-trónoknak. Föníciában számos hellenisztikus vagy római korból származó kőtrónus került elő, amelyeknek többségét kétoldalt szárnyas szfinxek díszítik. Egyes trónokra Astartának szóló dedikációs feliratokat véstek. A trón valószínűleg azért volt üres, mert Astarta istennőt csillagistennőnek is tartották, így mindenki láthatta, ezért nem volt szükség alakjának ábrázolására. Ezt a fajta ábrázolást anikonikus (képmás nélküli) istenábrázolásnak nevezik, és nem volt egyedülálló az ókori keleti vallásokban. Ezeket a kőtrónusokat talapzatra állították és kápolnákba helyezték el. Az is előfordult, hogy a trónok csupán a szakrális berendezés részei voltak, ilyenkor az oltárokéhoz hasonló feladatokat láthattak el.

Kőszobrászat thumb|250px|Föníciai sztélé, Párizs, Louvre A föníciai művészek főleg kisméretű tárgyakat készítettek, így a monumentális kőszobrászat kevésbé volt fejlett. A föníciai anyavárosokban folytatott kisszámú ásatás miatt nem lehet felmérni, hogy mennyi helyben maradó nagyméretű kőszobrot készítettek. Az előkerült leletekből megállapítható, hogy a körplasztika területén is az egyiptomi, szíriai, perzsa és görög minták alapján dolgoztak. Az architektonikus szobrászat területén az i. e. 5. századból származó leletek esetében perzsa hatások fedezhetők fel. (pl. az Esmun szentélyből előkerült szobortöredék).

Sztélék Az első sztélék az i. e. 11. században jelentek meg. Csak az egyik oldalukra faragtak díszítéseket, tetejük lekerekített volt. A domborműves díszítés többnyire férfi istenségeket ábrázol. Az egyik ilyen sztélé Tartusz környékén került elő, eredetileg egy helyi sziklaszentély területén állhatott. Az istenalakot álló helyzetben, lábai alatt oroszlánnal ábrázolták, ami anatóliai befolyásra vezethető vissza. Bal kezében lándzsát tart, ruhája egyiptomi jellegű. Egy másik, valószínűleg az i. e. 9. századi sztélét Aleppóban találták meg, és Melkart istent, Türosz város védőistenét ábrázolja. Az istenalak szakállas, tiarát és rövid, szintén egyiptomi jellegű ruhát visel, kezében bárdot tart. A legjelentősebb ma ismert sztélé az i. e. 6. században készült közel másfél méter magas amriti sztélé. (Párizs, Louvre múzeum) Ezen egy oroszlánon álló, előrelépő istenalakot láthatunk. Az alak lábánál fogva egy kis oroszlánt tart a kezében, ez az ábrázolásmód asszír hatásra vezethető vissza. Az alak feje fölött szárnyas napkorong látható, a napkorong alatt holdsarló. Ez a motívum főleg az i. e. 6. században készült sztélékre volt jellemző. A szentélyekben számos fogadalmi sztélét helyeztek el, amelyek papokat, szertartásokat végző alakokat ábrázolnak. A sztélék nagy részét azért ajánlották fel az isteneknek, hogy védelmezzék őket. Az istenalakokat ábrázoló sztélék azonban feltehetőleg kultikus szerepet töltöttek be.

Fogadalmi ajándékok A szentélyekben a hívők nagyszámú kisebb-nagyobb szobrot helyeztek el. Ezek az i. e. 6. században férfiakat ábrázoltak, és görög-ciprusi stílusjegyeket viselnek. Később az i. e. 5. században a szobrok gyerekeket ábrázoltak, gyakran fekvő helyzetben, kezükben madárral. Anyaguk legtöbbször Görögországból származó márvány. Az egyik ilyen szobrot felirata szerint a szidóni király fia Baálsillem herceg ajánlotta fel Esmun istennek.

Antropoid szarkofágok thumb|250px|Antropoid szarkofágok, balra Esmunázár király szarkofágja, Párizs, Louvre