A Duero (spanyolul, kiejtése [ˈdwɛro], portugálul Douro, kiejtése [ˈdoɾu]) Spanyolország és Portugália egyik nagy folyója.
Neve
Nevének eredete a latin Durius [flumen]. Ez valószínűleg egy latinizált kelta kifejezés — a mai walesi nyelven a dŵr és írül a dobhar egyaránt vizet jelent. Eredeti portugál és spanyol történetek, legendák sokasága szól a folyó nevének eredetéről. Mondják, hogy a spanyol hegyekben valamikor aranyat mostak (ouro), ezért eredhet ebből a szóból a neve: D'ouro. A másik verzió az víz csillogása: „...mikor a nap rásüt úgy csillog mint az arany...” – mondták.
Folyása, vízjárása
bélyegkép|balra|200px|A Duero hídja Pino mellett Kasztília és León Zamora tartományában bélyegkép|balra|200px|Teraszos földművelés a Douro völgyében
bélyegkép|jobbra|200px|Híd Saldueróban bélyegkép|jobbra|200px|A Douro alsó szakasza bélyegkép|jobbra|200px|Lajos király hídja Portóban
Az Ibériai-félsziget (a Tajo és az Ebro után) harmadik leghosszabb folyója Duruelo de la Sierra környékén ered Spanyolország Soria tartományában, az Ibériai-hegységrendszer nyugati oldalán, és Portugáliában Portónál ömlik az Atlanti-óceánba. Völgye a miocén korban kezdett bevágódni a Mezeta fennsíkjába.Borrajongó: Ribera del Duero II. Soria az első jelentősebb városa. Lejjebb következik Almazán, Aranda de Duero, a szerződésről ismert Tordesillas és Zamora Spanyolországban, majd Miranda do Douro, Foz Côa, Peso da Régua, Lamego, Vila Nova de Gaia és Porto Portugáliában (utóbbi kettő a folyó tölcsértorkolatában).
Teljes hossza a különböző források szerint 920, 897,hacienda-la-colora.com: River Douro Valley Portugal illetve 1092 km.Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. (Gondolat Kiadó, 1968) 74. o. Középső szakaszán, a különböző források szerint 106, illetve 112 km hosszan Portugália és Spanyolország határfolyója.
Az Ibériai-félsziget legnagyobb vízgyűjtőjű folyója: teljes vízgyűjtő területe 97 000 km² (ebből 79 000 km² spanyol területen). Vízjárása a mediterrán éghajlatra jellemző szélsőséges csapadékeloszlás (száraz nyár, esős ősz–tél) miatt igen egyenlőtlen: tavaszi (március–április) árvízzel és nyár végi (augusztus–szeptember) kisvízzel.
Forrása közelében az Északi-Mezeta hullámos tönkfelszínének kopár mészkőtáblái közt lapos völgyben folyik, a fennsík nyugati peremén, az Észak-Portugál-fennsíkon azonban hirtelen fölső szakasz jellegűvé válik, és az agyagpalába mélyen bevágódó, meredek falú, zuhatagos völgyben küzdi le a nagy szintkülönbséget. A parti síksághoz közelítve a völgy teraszossá válik, majd szétterül, és a folyó Portónál, tölcsértorkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. A zuhatagok miatt a portugál részen sokáig csak az alsó, mintegy száz kilométeres szakasza volt hajózható. Észak-Portugália „ütőerének” is nevezik – egyrészt a völgy gazdasági jelentősége, másrészt közlekedési útvonal jellege okán.
A közös szakasz portugál oldalán jelölték ki a Nemzetközi Duero Nemzeti Parkot, a spanyol oldalon, Zamorától nem messze az Arribes del Duero Nemzeti Park van.
Mellékvizei Legfontosabb mellékfolyói: Pisurga a spanyol szakaszon, jobb oldali, Valladolid felől Esla a spanyol szakaszon, jobb oldali, 250 km hosszú, Zamora felől Tormes a közös szakaszon, bal oldali, Salamanca felől Águeda a portugál szakaszon
A portugál részen számos kis folyócska, illetve nagyobb patak ömlik bele. A fontosabbak: Côa, Tua, Sabor, Corgo, Tavora, Paiva, Tâmega, Sousa — ezek egyike sem hajózható.
A Dourótól északra az Észak-Portugál-fennsík Tras-on-Montesnek nevezett, magasabb részét (legmagasabb pontja, a Marão 1415 m magas) találjuk, délre pedig a Kasztíliai-választóhegység keleti nyúlványait a Serra da Estrela (Sierra da Estrela) 2000 m-t is elérő csúcsaival.
Történelmi szerepe A 12. században egy ideig a folyó egy jelentős szakaszán húzódott az arabok által meghódított terület északi határa. Déli partvidékét I. Alfonz portugál király hódította meg.
Gazdasági jelentősége A 16/17. század fordulója óta a Douro völgyében termő szőlőből készítik a híres portói bort. Alsó folyásán jelölték ki a Vinho Verde borvidéket. Az Alto Douro borvidék Portótól mintegy 70 km-re kezdődik, és a spanyol határig tart. A határ spanyol oldalán a bortermő terület Ribeira del Duero borrégióban folytatódik. A közös szakasz spanyol oldalán az Arribes borvidék terül el; ezt fölfelé haladva a Tierra del Vino de Zamora borvidék, a Toro borvidék, végül a Rueda borvidék követi.
A folyó zuhatagos szakaszán (a spanyolországi Zamora városa alatt a folyó spanyol, illetve közös szakaszán) több víztározót (a legnagyobb, az Esla-víztározó 1200 millió m³ víz befogadására alkalmas), illetve vízierőművet is kialakítottak. Itt van Portugália két legnagyobb teljesítményű vízierőműve: Miranba – 177 MW, Picote – 180 MW.
A portugál szakaszon öt víztárolót építettek; ezek egyszerre szolgálják az energiatermelést, a vízkormányzást és a hajózást. A tározóknak köszönhetően az egykor zuhatagos szakaszokon ma már a legfeljebb 83 méter hosszú és legfeljebb 11,4 m széles hajók is végighaladhatnak. Közülük a legnagyobb a Carrapatela a maga 35 m-es koronamagasságával.
A portugál szakaszon a 20. század közepéig hagyományosan lapos fenekű hajókon (rabelos) utaztatták le a portói bort Portóba. Az 1950-es, illetve 1960-as évektől a tározók ezt ellehetetlenítették; azóta az erőművek fölött termelt bor javát közúton, tartálykocsikban szállítják.
Jegyzetek
Források
Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. (Gondolat Kiadó, 1968) 575 p. John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. (Reader's Digest Kiadó Kft., 1998)
hacienda-la-colora.com: River Douro Valley Portugal
További információk
Toro - A spanyol bika – Bortársaság.hu
Kategória:Portugália folyói Kategória:Spanyolország folyói Kategória:Határfolyók Kategória:Kasztília és León földrajza