Gróf nagykárolyi Károlyi György Károly József János Baptist (Bécs, 1802. március 28. – Budapest, 1877. november 9.) főispán, királyi valóságos belső titkos tanácsos, magyar királyi főudvarmester, politikus, mecénás, az MTA tagja, Széchenyi István és Wesselényi Miklós mellett a reformkor egyik legnagyobb formátumú alakja.

Élete Családja és származása Gróf Károlyi György 1802 márciusában jött a világra az osztrák fővárosban gróf Károlyi József (1768–1803) és gróf Elisabeth von Waldstein–Wartenberg (1769–1813) hatodik, utolsó előtti gyermekeként. Öt testvére közül a legidősebb, Erzsébet (1791–1795) kisgyermekként meghalt. Második nővére, Mária Anna (1793–1848) nőül ment gróf Franz von Königsegg–Auendorfhoz; harmadik nővére, Franciska (1800–1823) nagymihályi és gróf sztárai Sztáray Albert neje lett; egyetlen húga, Jozefa (1803–1863) gróf Joseph von Trauttmansdorf feleségeként külföldre került. Két fivére volt: István (1797–1881) és Lajos (1799–1863), akik mindketten számos leszármazottal gyarapították a családot.

Életpályája Házi nevelők tanították Pesten, majd 1817–20-ban a pesti egyetem jogi karának tanárai oktatták. Az utolsó iskolai vizsgát májusban tette le. Júniusban katona lett a császár-ulánusoknál és ősszel hadnagy a Würtemberg-huszároknál, 1821-ben főhadnagy a Hessen-Homburg-huszároknál. Itt volt akkor gróf Széchenyi István is, akivel baráti viszonyba került. Károlyi György utóbb Széchenyi útitársaként elkísérte őt a gróf több nyugat-európai utazására is.

1822-ben a magyarországi főhadiparancsnok Estei Ferdinánd főherceg mellett Budán a lovasságnál szolgált. 1823-ban a Nostitz könnyű lovasezrednél lett kapitány. Ekkor megvált a katonaságtól és birtokaira vonult vissza. 1824-ben Franciaországban és Angliában tett utazást.

1825-ben a reformországgyűlésen forint felajánlásával egyik alapítója volt a Magyar Tudós Társaságnak.

1826–27-ben Szász- és Poroszországot, azután Németalföldet, 1828–29-ben gróf Széchenyi Istvánnal Német- és Franciaországot, valamint Angliát utazta be. 1829–30-ban Párizsban időzött.

Az 1830. évi koronázó országgyűlésen mint Szatmár vármegye követe jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémiának kezdete óta igazgató tagja volt; tiszteleti taggá 1832. március 10-én választották meg. 1830 körül a reformmozgalom támogatója volt Szatmár vármegyében.

1832–35-ben, míg pesti palotáját újjáépítették, beutazta Dél-Németországot, Egyiptomot, Núbiát, Arábiát, Palesztinát, Kis-Ázsiát. Hazaérkezvén, végleg Pesten telepedett le. 1836. május 16-án feleségül vette Zichy Karolina grófnőt (akit Petőfi Sándor is megénekelt), vele beutazta Itáliát, Svájcot és az 1836–37-es telet Párizsban töltötte.

1839-ben Szatmár vármegye főispánjává nevezték ki. Ugyanebben az évben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egyik alapítója, elnöke volt. Ugyancsak 1839-től az országgyűléseken a sógora, Batthyány Lajos által vezetett mérsékelt főrendi ellenzék tagja. bélyeg|Károlyi arcképe, (1860) Károlyi György, Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1897/41|bélyeg 1841-től Békés vármegye főispánja. A Maros szabályozásának királyi biztosa. 1848-ban Szatmár vármegye főispánja, országgyűlési képviselő volt.

1849-ben Kossuth Lajost üdvözölte Pestre történt bevonulásakor, bár a Habsburg-ház trónfosztását helytelenítette. 1849. január elején, Windischgrätz bevonulásakor, Fehér vármegyei, csurgói birtokára vonult vissza. Pesti palotája előbb Windischgrätz, majd júliustól Haynau főhadiszállása volt.Fazekas Rózsa A Károlyi család a nyíregyházi örökváltságok idején , szabarchiv.hu A szabadságharc bukása után itt fogták el, és augusztus 11-én Pestre kísérték, majd szeptember 16-án szabadon bocsátották. 1849. december 10-én, mivel az országgyűlés tanácskozásaiban 1848. október 3-a után is részt vett, a haditörvényszék háromhavi fogságra és 150 000 forintnyi pénzbírságra ítélte, Haynau azonban a fogságot elengedte.

Szabadulása után birtokain gazdálkodott, mintagazdaságai országos hírnévnek örvendtek. 1854-ben megvásárolta a mintegy 27 helység határára kiterjedő debrői uradalmat, amelyhez Parád is tartozott. 1876-ban elsőszülöttségi hitbizományt alakított belőle. Halála után a hitbizomány elsőszülött fiára, Gyulára szállt. 1867-ben ismét Szatmár vármegye főispánja, később koronaőr, főudvarmester lett.

Ő építtette a pesti Károlyi-palotát, ahol a Károlyi család levéltárát is őrizték. Ezenkívül az ő parancsára készült el a grófi család kaplonyi díszes temploma és családi sírboltja is.

Társadalmi tevékenysége Társadalmi téren nagy buzgalmmal tevékenykedett. A Casinónak kezdet óta egyik igazgatója volt. A lóversenyek alapításánál Széchenyinek segédkezet nyújtott. 1838. március 14–15-én, amikor a kiáradt Duna rombadöntötte Pestet, ő és neje részvéttel fogadták palotájukba a szerencsétleneket, gondoskodtak elhelyezésükről és ellátásukról. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek egyik alapítója lett, és az 1839. március 17-én közgyűlésen elnökévé választották, mely tisztséget 1849-ig viselte. Elnöke volt a Lánchíd igazgatóságának 1870-ig, az alagút-, a magyar biztosító-, az alföldi vasút-társaságnak, a tiszaszabályozó-társaság központi bizottságának, a mátrai bánya-egyletnek, az írói segélyegylet ellenőrző bizottságának, ahol jelentős alapítványt tett, végül a földhitelintézet felügyelő bizottságánál is, ahol szintén jelentékeny összeggel lépett az alapítók közé.

Az ezernyolcszázötvenes években a hatalom már elhatározta a Nemzeti Színház összegyűlt adósságai ürügyén való bezáratását, amikor annak megmentésére (nyilvános föllépés tilalma miatt) magánlevelezés útján szerezte meg a kellő alapot az intézet adósságai kifizetésére; az alapot az ő őrizete alá rendelték, amelyhez 20 000 forinttal járult hozzá.

Házassága és gyermekei bélyeg|Felesége, Zichy Karolina (Barabás Miklós rajza, 1846

1836. május 26-án Pozsonyban gróf Károlyi György feleségül vette gróf zicsi és vázsonykői Zichy Karolinát (1818–1903), Zichy Károly gróf leányát. Házasságukból hat gyermek született:

Gyula Károly György Tranquillin (Pest, 1837. május 7. – Budapest, 1890. november 11.), első felesége unokatestvére, gróf nagykárolyi Károlyi Georgine, második felesége gróf erdődi Pálffy Geraldine (1859–1928) Viktor (Pest, 1839. február 17. – Csurgó, 1888. január 4.), felesége báró orci Orczy Irma Gábor (1841. november 19. – 1895. augusztus 31.), felesége Major Amélie Tibor János Nepomucen Jusztin (Pozsony, 1843. szeptember 26. – Abbázia, 1904. április 5.), felesége gróf Emma von Degenfeld–Schönburg István (Budapest, 1845. február 3. – Nagykároly, 1907. július 31.), felesége zsombolyai és janovai gróf Csekonics Margit Pálma Teréz (Batthyány Lajos természetes gyermeke) (Bergamo, 1847. március 28. – Budapest, 1919. április 14.), férje gróf cserneki és tarkői Dessewffy Aurél.

Származása

</center>

Jegyzetek

Források

Nagy Iván: Magyarország családjai 1859. Borovszky Samu: Heves vármegye

További információk Családfa Gróf Károlyi György, epa.oszk.hu Vasárnapi Ujság 1858. április 11. (15. szám.)

Kapcsolódó szócikkek Magyar Tudományos Akadémia

Kategória:Országgyűlési képviselők (1848–1849) Kategória:Ellenzéki Párt-tagok Kategória:MTA-tagok György Kategória:Debrecen díszpolgárai Kategória:Békés vármegye főispánjai Kategória:1802-ben született személyek Kategória:1877-ben elhunyt személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (Ellenzéki Párt)