Az amerikai képregények ezüstkora a művészi fejlődés és kereskedelmi sikerek korszaka volt az Amerika történetében, elsősorban a szuperhős-műfaj tekintetében. A képregény aranykorát és a rövid ideig tartó atomkorát követő ezüstkort, melyet általánosan 1956 és az 1970-es évek közé helyeznek, a bronzkor, majd pedig a modern kor követte. A korszakban számos neves képregényíró és művész alkotott, köztük Stan Lee és Denny O’Neli írók, valamint Jack Kirby és Neal Adams rajzolók.
A fiatalkorú bűnözés ösztönzőjeként megvádolt szuperhős-képregények népszerűsége jelentősen visszaesett a második világháborút követő években. Az 1954-ben létrehozott Comics Code Authority, melynek szabályozásai és tiltásai minden képregényre kiterjedtek, a szuperhősök-műfajának és hőseinek újjáéledéséhez vezettek, akik közül az első a DC Comics Flash nevű szereplőjének új változata volt, aki az 1956 októberében megjelent Showcase 4. számában mutatkozott be. A megnövekedett kereslet miatt a DC újabb és újabb szuperhős-sorozatokat adott ki, melyek sikerei után a Marvel Comics 1961 novemberében kiadta a szintén mérföldkőnek számító Fantastic Four első számát. A képregény ezüstkora egyike a képregénygyűjtők által leginkább kedvelt időszakoknak, melyből 2008-ig az Amazing Fantasy 15. száma volt, melyben először szerepelt a mára világméretű ismertségre és népszerűségre szert tett Pókember.
Az időszak egyik legfontosabb jelensége a szuperhősök bemutatásának és ábrázolásának módjának fejlődése. A történetekben a tudományos fantasztikum és a földönkívüliek egyre inkább kiszorították az isteneket és a mágiát. A DC Comics módszeresen újította meg és támasztotta fel szuperhőseit 1955 és 1960 között. A Marvel Comics a növekvő érdeklődést kihasználva a szuperhősök iránt kifinomult történeteivel és jellemábrázolásaival használta ki. Az előző korokkal összehasonlítva, az ezüstkor szereplői „tökéletlenek voltak és kételkedtek önmagukban”. A fiatal gyerekeket, fiúkat és lányokat egyaránt szintén több kiadó célozta meg képregényfüzeteivel az ezüstkor során, mint például a Harvey Comics Little Dot című sorozatával. A felnőtteknek szánt underground képregények is szintén ebben az időszakban kezdtek szélesebb körben elterjedni. Az ezüstkor végének meghatározása igen széles határok között mozog, melyet legtöbbször a DC Green Lantern című sorozatában eszközölt változtatások idejére, vagy Pókember barátnőjének, Gwen Stacy-nek 1973-ban, a The Amazing Spider-Man oldalin bekövetkezett halálának időpontjában szoktak meghatározni.
Az elnevezés eredete Michael Uslan képregénytörténész és filmproducer az „ezüstkor” elnevezés forrását az 1966 februárjában megjelent (a borítón szereplő dátummal ellentétben a füzet 1965. december 9-én került forgalomba) Justice League of America 42. számának levelezőrovatáig vezeti vissza. Scott Taylor a connecticuti Westportból írt levelében a következő megjegyzés olvasható: „Ha folytatjátok az aranykor (1930-as és 1940-es évek) hőseinek feltámasztását, akkor húsz év múlva az emberek ezt a korszakot az ezüst hatvanasoknak fogják hívni!” Uslan véleménye szerint az olimpiai játékok érmeinek természetes arany-ezüst-bronz hierarchiája rögződött ezekben a megnevezésekben. „A rajongók körében hamar elterjed, mint az aranykor ezüstkorának megnevezése. A kifejezés hamar megtalálta a helyét az általunk használt köznyelvben, és kiszorította az olyan elnevezéseket, mint például „a képregények második hősies kora” vagy a képregények „modern kora”. Az árusoknak sem kellett sok idő ... hogy az aranykor képregényei, vagy az ezüstkor képregényei néven árulják füzeteket.”
Az ezüstkor történeti áttekintése Háttere
A második világháború folyamán a képregények olcsó és könnyen hozzáférhető, szórakozást és menekülést jelentettek az amerikai csapatok számára az aranykor 1930-as és 1940-es éveiben. Ennek az időszaknak a szülötte számos ma is ismert és népszerű szuperhős, köztük Superman, Batman, Wonder Woman és Amerika kapitány. Az aranykort követő atomkor 1945-től 1956-ig terjedő rövid időszakát követően a képregényeket egyre több támadás és kritika érte a fiatalkorú bűnözés ösztönzése vádjával, bár a bűnözés növekedése jóval szorosabb és közvetlen kapcsolatban volt a népesség növekedésével. Mivel a fiatalkorú elkövetők elismerték, hogy olvastak képregényeket, a közös pont miatt többen ebben a médiumban vélték felfedezni a társadalmi probléma gyökereit. Frederic Wertham pszichológus 1954-ben megjelent Seduction of the Innocent című könyvében a fiatalkorú bűnözők számának növekedéséért való felelősséget a szülőkről a gyermekekre, és az általuk olvasott képregényekre hárította. Ezek a vádak végül a képregényipar hanyatlásához vezettek. A növekvő társadalmi nyugtalanság és aggodalom miatt 1954-ben megalapították a Comics Code Authority szervezetét, mely szigorúan szabályozta a képregények képi és írott tartalmát. A Comics Code bevezetése egy új kor kezdetét jelentette a képregények történetében.
A DC Comics a képregények ezüstkorában Az amerikai képregények ezüstkora a DC Comics Showcase című sorozatának 4. számával, az aranykor Flash nevű szuperhősének modern kori változatának bemutatásával vette kezdetét 1956 októberében. Ebben az időben a kiadónak már csak három szuperhőse, Superman, Batman és Wonder Woman szerepelt folyamatosan megjelenő saját képregényfüzeteikben. A DC Comics írójának, Will Jacobs-nak a visszaemlékezése szerint Superman „nagy mennyiségben, de alacsony minőségben” volt elérhető. Batman esetében valamivel jobb volt a helyzet, de füzetei összehasonlítva az 1940-es években megjelent korai példányok „kalandos légkörével” már „unalmasak” voltak. Miután Wonder Womant elhagyta régi írója és rajzolója, történetei is elveszítették „egyediségüket” és „érdekességüket”. Jacobs a Showcase negyedik számának feltűnését az újságos standokon úgy írta le, hogy a füzetek „könyörögtek, hogy vegyék meg őket”; a borítón egy tekergő filmszalag egyes kockáin a Flash volt látható, aki olyan gyorsan futott, hogy kiszaladt a filmszalagról.Jacobs, 3–4. o. A szereplő Julius Schwartz szerkesztő, Gardner Fox író és Carmine Infantino rajzoló munkája révén született újjá.
bélyegkép|125px|left|Julius Schwartz, az ezüstkor egyik jelentős szereplője volt a DC munkatársaként. A Showcase negyedik számának sikerét követően Schwartz szerkesztői ideje alatt az 1940-es évek szuperhősei közül többet is átdolgoztak, köztük a Zöld Lámpást, az Atomot, és a Sólymot, valamint az Amerikai Igazságligát is. A DC jelentős rajzolói ebben az időben Murphy Anderson, Gil Kane és Joe Kubert voltak. Az átdolgozott szereplőknek csupán a nevük maradt azonos; jelmezeiket, környezetüket és titkos személyazonosságukat mind megváltoztatták, képességeik eredetére kitalált tudományos magyarázatok születtek, melyek az esetek többségében felváltották a történeteket korábban uraló mágiát és varázslatot. Schwartz rajongása a tudományos fantasztikum műfaja iránt sugalmazta a Zöld Lámpás új megjelenését is. A szuperhős aranykori megtestesülése Alan Scott, egy vasúti mérnök volt, aki egy mágikus lámpa erejével feltöltött gyűrűnek köszönhette képességeit. Az ezüstkor modern Zöld Lámpásának, a tesztpilóta Hal Jordannek egy földönkívüli akkumulátor által táplált gyűrű szolgáltatta erejét, melyet egy intergalaktikus rendőri szervezet alkotott meg.
Az 1950-es évek közepéig a DC szuperhősei úgy jelentek meg, mint különböző, alternatív Földek lakói. Az ezüstkor alkotói az aranykor szereplői által benépesített világ megnevezésére megalkották a „Kettes-Föld” jelzőt, míg az ezüstkor hőseit az „Egyes-Föld” lakóiként nevezték meg. Az írók később azzal az ötlettel álltak elő, miszerint a két valóságot egy rezgő mező választja el, melyet át lehet lépni, ha az éppen aktuális történet cselekménye úgy kívánja, hogy az eltérő világok hősei egyesíthessék erejüket.
Bár általában Flash-t tartják az ezüstkor első szuperhősének, valójában a Marsbéli Vadász megjelenése a Detective Comics 225. számában majd egy évvel megelőzte a Showcase negyedik számát, így több, a témával foglalkozó történész őt tekinti az elsőnek. Ezt a nézetet természetesen nem mindenki osztja. Craig Shutt, a Comics Buyer’s Guide Ask Mister Silver Age rovatának szerkesztője felhívja rá a figyelmet, hogy a Marsbéli Vadász első szereplése alkalmával egy nyomozó volt, aki földönkívüli képességei segítségével oldotta meg a rejtélyeket. Bár utólag valóban az Amerikai Igazságliga tagjai között szerepelt, eredetileg csupán egy „szokatlan nyomozó” volt, akárcsak a DC többi hasonló kortárs szereplője, akik „televíziós nyomozók, indián nyomozók, természetfeletti nyomozók, és állati nyomozók” voltak. Schutt megítélése szerint a Marsbéli Vadász csak akkor vált szuperhőssé, mikor az 1959 novemberében megjelent Detective Comics 273. számában szert tett egy titkos személyazonosságra és a szuperhősökre jellemző öltözékre. „Ha nem jött volna a Flash, erősen kétlem, hogy a Marsbéli Vadász képes lett volna a szuperhősök új korát jelző változások élére állni a Detective oldalain betöltött kisegítői szerepköréből.” – írta Schutt. Egy másik szuperhős, aki megelőzte Flash-t Captain Comet volt, aki az 1951 júniusában megjelenő Strange Adventures 9. számában szerepelt először. A Comic Book Resources egyik rovatának írója, Steven Grant őt tartja számon az amerikai képregényeinek ezüstkorának első szuperhőseként.
A Marvel Comics a képregények ezüstkorában bélyegkép|right|Stan Lee a korszak egyik nagy hatású írója, a Marvel Comics munkatársa. A DC Comics a szuperhősei előretörésének lendületét az 1960-as években az Amerikai Igazságliga csapatának létrehozásával fokozta, melyek a kiadó legnépszerűbb álarcos igazságtevőit tömörítette. A szuperhőscsapat füzetének igen kedvező eladási mutatóiról Martin Goodman, a Timely és az Atlas kiadója is tudomást szerzett, és a trendet követve arra utasította szerkesztőjét, Stan Leet, hogy hozzon létre egy olyan képregénysorozatot, melynek egy szuperhőscsapat a főszereplője. „Martin megemlítette, hogy észrevette, hogy a National Comics által kiadott egyik füzet jobban fogy, mint a többi. A sorozatot címe Justice League of America volt és egy csapat szuperhős szerepelt benne. … »Ha a Justice League sikeresebb«, mondta, »mért nem adunk ki mi is egy füzetet, aminek egy csapat szuperhős a főszereplője?«” – emlékezett vissza az esetre Stan Lee 1974-ben. A Marvel Comics Lee által megalkotott szuperhőscsapat a Fantasztikus Négyes lett.
Az író/szerkesztő Stan Lee és a rajzoló/társíró Jack Kirby és Steve Ditko vezetésével a Marvel szintén elindult a felemelkedés útján. A Marvel a gyerekek mellett a kamaszokat és az idősebb olvasókat is megcélozta füzeteivel a dinamikus történetbonyolítás és a jóval kifinomultabb jellemábrázolás bevezetésével a szuperhős-képregényekbe. A The Fantastic Four sikere után Lee és a kiadó rajzolói a következő két és fél év során tizenegy új sorozatot hoztak létre,Jacobs, 87. o. amiknek főszereplői között ott voltak a kiadó idővel legnépszerűbbé vált hősei, így Pókember és a Hulk is. Újranyomtatva: (2007. december) Alter Ego (74): 16–25 A kiadónak az ezüstkor során született más, máig népszerű hősei között volt Vasember, Thor, Fenegyerek, az X-Men, valamint a Marvel saját legnagyobb hőseit tömörítő csapata, a Bosszú Angyalai. Amerika kapitány, az aranykor egyik hőse az Avengers negyedik számában, 1964 márciusában tért vissza a képregényfüzetek oldalaira.