Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6. – Budapest, 1944. február 25.) posztumusz Kossuth-díjas (1958) magyar festőművész, grafikus. Huber Győző író öccse.
Élete Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemesi családból származott. Anyja korán meghalt. Apja hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe és ügyvéd-írnokként dolgozott, Désen.
Az első világháború kitörésekor önkéntesként bevonult,Dési Huber István , artportal.hu negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaja miatt leszerelték. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-ben Budapestre költözött és elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett a Kisképző iparművészeti iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor festőművész nővérét. 1924-től sógorával együtt Olaszországban ezüstművesként dolgozott. A híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra, és belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített. balra|bélyegkép|Dési Huber István: Déli pihenő 1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélete miatt letartóztatták.
1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talált. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, képein sorsuk tolmácsolójává lett. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.
1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.
A Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában helyezték örök nyugalomra.
Művészete, művei
bélyegkép|264px|Emléktáblája Budapest IX. kerületében, az Ipar utcában
bélyegkép|jobbra|264px|Dési Huber István sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában. Szobrász: Olcsai-Kiss Zoltán, építész: Körner József
Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.
Sasso del Carmine (rézkarc), 1924 Irénke (rézkarc), 1924 Giandante X. (rézkarc), 1924 IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928 Székely menyecske, 1930 Nyitott ablak a dési templommal, 1930 Teréz, 1934 Öreg csősz, 1934 Pihenő szénbányász, 1934 Déli pihenő, 1934 Vén kubikos, 1934 (megvásárolta a Fővárosi Képtár) Kisöreg (II. változata), 1937 Pásztorlány Folyó híddal Öböl A vörös torony Madárdal Budakeszi vörös kémény, 1937 Keserves, 1937 Viharmadarak, 1937 Szalmakalapos önarckép, 1937 Vörösinges önarckép Önkínzó önarckép, 1937 Péter és Pál után, 1938 Vándor az ablakban, 1939 Hollókői öregasszony, 1939 Szamos a nyúlgátakkal, 1942 Kéksapkás önarckép, 1943 Szamos-parti görbe fák, 1943 Vízimalom a Szamoson, 1943 Bivalyok a Szamosban, 1942–43
Kiállításai 1929 – Kovács Ákos szalonja 1930 – Új progresszív művészek Tamás Galéria 1932 – Ernst Múzeum 1934 – KUT kiállítás 1938 – Ernst Múzeum 1941 – Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet) 1947 – Emlékkiállítás, Ernst Múzeum 1948 – Dési Huber István-kör (rézkarcai) 1949 – Emlékkiállítás, Pécs 1956 – Emlékkiállítás, Budapest 1957 – Forradalmi Művészet, Műcsarnok 1959 – Emlékkiállítás, Budapest 1964 – Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria
Díjai Posztumusz Kossuth-díj, 1958 Szinyei Merse Pál Társaság nagydíja, 1944
Szakirodalmi munkássága A világnézet mint formateremtő erő a képzőművészetben. In: Forrás 1930. 4. szám A festészeti „izmusok” bírálatához. In: Korunk, Kolozsvár, 1933 A magyar képzőművészet új szakasza. In: Korunk, Kolozsvár, 1933 A képzőművészet és a társadalom változásai. In: Korunk, Kolozsvár, 1933 A művészetről, Budapest, 1959
Emlékezete Halálának ötödik évfordulójára utolsó lakásának, az Ipar utca 11. számú háznak és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak falán felavatták emléktábláját Szombathelyen, 1976. július 30-án avatták fel Dési Huber István Emlékmúzeumát Budapesten, a Ferencvárosban, a József Attila-lakótelepen utcát neveztek el róla, szintén ezen a lakótelepen található a Dési Huber MűvelőDÉSI Ház, illetve a Dési Huber István Általános Iskola Szépirodalmi alkotás róla: Radnóti Miklós: Nem bírta hát... (vers)
Jegyzetek
Források [ Magyar életrajzi lexikon, Dési Huber István szócikk] [ Száz szép kép. Dési Huber István: Déli pihenő]
Irodalom
Kállai Ernő: Dési Huber István festményei In: Magyar Művészet, 1938 Komor András: Dési Huber István In: Tér és forma, 1943 Rabinovszky Máriusz: Dési Huber István emléke In: Szabad Művészet, 1947, 1-2. szám Bortnyik Sándor: Dési Huber István In: Miroir, 1948 Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Szabad Művészet, 1954 Sas Judit: Dési Huber István emlékére In: Új Írás, 1961. 7. szám Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Élet és Tudomány, 1964. 25. szám Dési Huber Istvánné: Dési Huber István. Budapest, 1964 Dési Huber István emlékkiállítás katalógusa (bevezette M. Heil Olga), Budapest, 1964
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Posztumusz Kossuth-díjasok Kategória:Nagyenyediek Kategória:Désiek Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Nemes Marcell-díjasok Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek