A testépítés célja, hogy különféle gyakorlatok, főképp súlyzós edzés segítségével növelje az izomzatot, valamint hogy népszerűsítse az egészséges életmódot és a fitneszt. Versenysportként a testépítés az izomtömeg definiáltságát, szimmetriáját, esztétikáját hivatott bemutatni művészi módon. Az edzésekhez többek között kézisúlyzókat, súlytárcsákat, különféle rudakat (francia rúd, kétkezes súlyzórúd) és egyéb ellenállásos eszközöket, gépeket használnak. A testépítésben is fontos szerepet kap az étrend, a regenerálódásra szánt pihenőidő, a gyakorlatok szabályos végzése, valamint a kiegészítő mozgásformák, mint az aerob edzés. A legtöbb testépítő táplálékkiegészítőket is fogyaszt, például fehérjeport. A testépítők egy része használ anabolikus szteroidokat az izomépítés és a teljesítmény fokozásához, ezeknek azonban egészségkárosító mellékhatásai lehetnek.
A testépítés nem csupán a külső megjelenés javítását szolgálhatja, hanem hozzájárulhat az erőnlét növeléséhez, az önfegyelem fejlesztéséhez és a mentális egészség megőrzéséhez is. A sportág kortól és nemtől függetlenül űzhető, és a kezdők számára is elérhető, fokozatosan felépített edzéstervvel. A hobbi szinten végzett testépítés célja sok esetben nem a versenyzés, hanem az egészséges, erős test felépítése és fenntartása.
A testépítés története feltehetően kőemelő versenyekkel kezdődött, melynek sok kultúrában voltak hagyományai. A 19. században erőemberek járták Európát és Amerikát, és súlyemelő mutatványokkal szórakoztatták a közönséget. A 20. század elején kezdtek el komolyabban foglalkozni a test izomzatának kifejezetten látvány szempontjából történő (azaz nem funkcionális) fejlesztésével. A sportágat nagyon sokáig nem vették komolyan, csupán az 1970-es években, az Acélizom című dokumentumdráma megjelenése után kezdett el szélesebb körben terjedni. Ugyancsak az 1970-es években, a feminizmusnak köszönhetően élénkült meg az érdeklődés a női testépítés iránt. A professzionális testépítésben ma a legnagyobb hangsúlyt a minél nagyobb izomtömegre fektetik, ezzel szemben létrejött az úgynevezett „naturál testépítés”, mely a természetes módszerekkel elérhető fizikumot népszerűsíti.
A Testépítők Nemzetközi Szövetsége (IFBB) rendezi a rangos Mr. Olympia-versenyt; a cím megszerzőjét tartják az az évi legjobb professzionális testépítőnek. 1989 óta rendezik meg a szintén elismert Arnold Classic bajnokságot is. A professzionális versenyzők mellett az amatőr testépítők számára is rendeznek világversenyeket, az IFBB saját amatőr versenye mellett létezik még például a National Amateur Body-Builders’ Association (NABBA) által szervezett Mr. és Ms. Universe-verseny is. Magyarországon is több versenyt rendeznek, az IFBB Testépítő és Fitness Magyar Bajnokság mellett a legjelentősebb verseny a Superbody.
Története
bélyeg|Eugen Sandow, „a modern testépítés atyja” A testépítés története feltehetően kőemelő versenyekkel kezdődött, melynek sok kultúrában voltak hagyományai, például a skandináv országokban, majd a 19. században vándorcirkuszok részeként erőemberek járták az országokat, akik súlyemelő képességeikkel kápráztatták el a közönséget. Ugyanebben az időben Észak-Amerikában sokkal inkább a testedzés és az egészség kapcsolata került előtérbe, és a kidolgozott görög testideálhoz közelebb álló izomzat elérésére törekedtek. Ezt az ideált testesítette meg a német Eugen Sandow, akit Európában ugyan erőművészként népszerűsítettek, de testalkata, kidolgozott izomzata miatt nem hasonlított a többi erőművészre. A férfi erőművészek mellett megjelentek az erős nők is, bár jóval kisebb számban. A leghíresebb mindannyiuk közül az osztrák Katie Sandwina volt. A YMCA szerint a „bodybuilding” (testépítés) kifejezést 1881-ben a bostoni Robert J. Roberts alkotta meg.
Az első amerikai testépítőversenyt 1903. december 28. és 1904. január 2. között rendezték a Madison Square Gardenben, New Yorkban egy „Testművelő Kiállítás” részeként. Ebben az időszakban Charles Atlas olasz származású testépítő sikeres vállalkozást épített postán rendelhető edzésprogramjával.
Az 1920-as–1930-as években még sokan rosszallóan tekintettek a súlyzós edzésekre, igazi sportnak nem tartották. Az Amatőr Atlétikai Szövetség (AAU) rendezte az első modern testépítő-bajnokságot, 1940-ben a szlovák származású John Grimek nyerte meg, aki súlyemelő volt, eloszlatva a tévhitet, hogy a súlyzózás merevvé teszi az embert. Az első, valóban profi testépítőbajnok Clarence Ross volt, aki 1945-ben lett Mr. America. A sportágat azonban sokáig nem vették komolyan, a testépítőbajnokok neve nem volt közismert. Az évtized végén kezdett valamelyest megváltozni a testépítés megítélése, miután Steve Reeves több versenyt is megnyert, a Muscle Beach egyik legnagyobb sztárja volt és az 1950-es években a filmesek is felfedezték maguknak. Az 1950-es évek átmeneti időszak volt a testépítésben, amikor is a korábbi ismert testépítők visszavonultak, és egy új generáció vette át a helyüket, akik már nem a szimmetrikus testfelépítésre, hanem az úgynevezett „tömegelésre” vagy tömegnövelésre helyezték a hangsúlyt. Köztük volt Reg Park, Arnold Schwarzenegger későbbi mentora is. Az 1960-as években a sportág már nagy népszerűségre tett szert, számos testépítősztár született, úgy mint Larry Scott és Sergio Oliva. bélyeg|Franco Columbu bélyeg|Kathy Segal, az 1987-es Ms. International győztese Arnold Schwarzenegger, becenevén „az osztrák tölgy” az 1960-as évek végén tűnt fel a nemzetközi versenyeken, kétszer megnyerte az NABBA Mr. Univerzum címét Európában, mielőtt eltökélte, hogy Amerikában is megméretteti magát. Dave Draper, Sergio Oliva, Bill Pearl, Franco Columbu és Frank Zane voltak a legnagyobb ellenfelei a nemzetközi színtéren. Az 1970-es évek elején egyértelműen Schwarzenegger dominálta a sportágat, egymás után hat Mr. Olympia címet szerzett. 1977-ben megjelent az Acélizom (Pumping Iron) című dokumentumdráma, melynek segítségével a testépítés bekerült a köztudatba. Az 1970-es évek a női testépítésben is változást hozott, a feminizmus hatására sokan kezdtek érdeklődni a sport iránt, de ekkor még jobbára szépségversenyszerű megmérettetések zajlottak a hölgyek között.
Az 1980-as években olyan testépítők vitték el a legnagyobb trófeákat, mint a libanoni születésű Samir Bannout, majd Lee Haney, aki megdöntötte Schwarzenegger rekordját és nyolc Mr. Olympia címet gyűjtött be 1984 és 1991 között. Legnagyobb kihívója a kubai származású Lee Labrada volt. A Testépítők Nemzetközi Szövetsége tagállamainak száma az 1980-as években 100 fölé emelkedett, majd az 1990-es években túllépett a 160-on is, még Kína is csatlakozott. A jugoszláv utódállamok csatlakozása után pedig a világ egyik legnagyobb sportszövetségévé vált. Ekkor bontakozott ki jobban a női testépítés is, melynek első elismert úttörője Lisa Lyon volt. Bár női fitneszversenyeket korábban is rendeztek a férfi testépítőversenyek keretében, Lyon volt az első versenyző, aki súlyzós edzéssel készült. Az 1980-as évek domináns női testépítője Corinna Everson volt, aki hatszor nyerte el a Ms. Olympia címet. A nagyobb izomtömegű női versenyzőkre azonban nem tekintett jó szemmel a sportág. 1989-ben elindult az Arnold Classic verseny is, női párjával, a Ms. Internationallel (melynek szervezését átvették az IFBB-től). bélyeg|Ronnie Coleman 2009-ben Az 1990-es évekre a testépítés óriási változáson ment át. Az izomtömeg növelése még nagyobb szerepet kapott, és olyan „monstrumok” lettek a legsikeresebb testépítők, mint a 120 kilogrammos, angol nemzetiségű hatszoros Mr. Olympia, Dorian Yates vagy a szorosan az ő nyomában haladó Flex Wheeler, Shawn Ray, Paul Demayo, Nasser El Sonbaty és Paul Dillett. A testépítők jó része ebben az időben anabolikus szteroidok mellett növekedési hormont és inzulint is használt tömegnöveléshez. A női testépítés terén Corinna Eversontól Lenda Murray vette át a stafétabotot és hatszor lett Ms. Olympia. 1996 és 1999 között a korábbi győzteseknél jóval nagyobb izomtömegű Kim Chizevsky-Nicholls nyerte el a címet.
A 2000-es évek elején folytatódott az izomtömeg még tovább növelése a profi testépítőknél, az évtized elejének domináns testépítője Ronnie Coleman volt, aki 1998 és 2005 között nyolc alkalommal lett Mr. Olympia. Colemant Jay Cutler követte, aki négyszer nyerte el a legrangosabb címet, majd Dexter Jackson, aki a Mr. Olympia mellett ötszörös Arnold Classic-győztes is volt. A 2010-es években Phil Heath nyert legtöbbször, összesen hétszer. 2019-ben Brandon Curry vitte el a Mr. Olympia címet és egyben az az évi Arnold Classicot is megnyerte. A női testépítés legnagyobb 21. századi sztárja Iris Kyle, tíz Ms. Olympia és hét Ms. International címmel.
Magyarországon 1970-ben rendezték az első hivatalos testépítő-bajnokságot, melyet a 173 cm feletti kategóriában Bitter István nyert meg. Kiss Jenő 1996-ban elnyerte az IFBB Mr. Universe (amatőr világbajnoki) címét, Szikszay Gabriella 1991-ben lett amatőr világbajnok, és első magyar nőként jutott ki a Ms. Olympiára, ahol 16. lett.
Magyarországon több testépítőversenyt is rendeznek, az IFBB Testépítő és Fitness Magyar Bajnokság mellett jelentősnek mondható még a Superbody is.
Edzés A testépítő edzés progresszív (fokozatosan növekvő terhelésű) súlyzós edzésből áll. A testépítők célzottan edzik egyes izomcsoportjaikat, hogy ott megfelelő növekedést érhessenek el, de nem az a céljuk, hogy minél nagyobb súlyt mozgassanak meg, hanem az, hogy a megedzett izmot minél jobban leterheljék. A súlyzós edzés kategóriáját tekintve az anaerob mozgásformák, azon belül is az anaerob állóképesség-fejlesztő mozgásformák közé tartozik. Éppen ezért a súlyemelőkkel és az erőemelőkkel ellentétben nem az erő megszerzése az edzések célja, hanem az izomtömeg növelése; az erő megszerzése csupán járulékos következménye az edzésnek. A súlyemelők és erőemelők az edzéseik során nagyobb súllyal és kevesebb ismétlésszámmal dolgoznak, míg a testépítők kisebb súllyal és nagyobb ismétlésszámmal.
Súlyzós edzés
bélyeg|250px|Bicepszgyakorlat franciarúddal bélyeg|250px|A guggolás az összetett gyakorlatok közé tartozik, mely számos izomcsoportot egyszerre mozgat és terhel, nem csak a láb izmait, de az úgynevezett „core” (hasüreget körülvevő) izmokat és a derék izmait is A vázizom rostokból épül fel, háromféle izomrostot lehet megkülönböztetni: fehér, vörös és átmeneti rostokat. A különféle edzéstípusok különféle típusú rostokat vesznek igénybe: a lassabban fáradó, lassan összehúzódó vörös rostok a hosszú távú állóképességű sportolóknál dominálnak, ezzel szemben a rövid ideig, gyorsan összehúzódó fehér rostok a nagy izomerőt igénylő tevékenységeknél fontosak. Az izomrosttípusok aránya függ a genetikától is. A súlyzós edzésterhelés közben a glikogénraktárak kiürülnek, valamint aminosavhiány keletkezik. Az edzést követően a tápanyagfelvétel során a nagyobb terhelés hatására az izom több tápanyagot vesz fel, ami hozzájárul az izomrostok növekedéséhez. A terhelésnek és az intenzitásnak így folyamatosan nőnie kell ahhoz, hogy az izom tovább tudjon növekedni.
Az anaerob mozgás során a test a szükséges energia termelését oxigén jelenléte nélkül kénytelen megoldani, a rendelkezésre álló forrásokból állítja elő az izom összehúzódásához szükséges ATP-molekulákat és kreatin-foszfátot. A rendelkezésre álló ATP-készlet véges, az izmok glikogénraktára 35-40 perc alatt ürül ki, ezt követően a szervezet szénhidrátok lebontásával tudja fedezni a szükségletet.
Az anaerob edzés során tejsav keletkezik, majd amikor az intenzitás csökken, a tejsav egy részéből piruvát keletkezik, amiből oxigén segítségével ATP-molekulák jönnek létre. Másrészt a tejsav az erek segítségével eljuthat a májba is, ahol glükóz képződik belőle, amiből szintézissel glikogén jön létre, mely beépül az izomzatba. A túlságosan intenzív edzés során a tejsav felhalmozódhat a sejtekben, ami csökkentheti az összehúzódás erejét és kifáradást okozhat.