Padé (szerbül Падеј / Padej) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Csóka községben. A falu magyar többségű, de szerbek és romák is élnek itt.
Fekvése Nagykikindától nyugatra, Csókától délre, a Tisza és az Aranka összefolyása közelében, Tiszaszentmiklós, Ada és Szaján közt fekvő település.
Története Padé Árpád-kori település. Nevét már 1256-ban említette oklevél, mint a Csanád nemzetség ősi birtokát. Padé egykor nem a mai helyén, hanem a mai községtől keletre, a Szelistye nevű dűlőben feküdt.
1256-ban, a Csanád nemzetség tagjainak osztozkodásakor, Padé Kelemenös bán fiainak jutott, kinek unokáját, Tamás ispánt, IV. László király 1285. április 26-án megerősítette itteni birtokaiban. Az 1337. évi újabb birtokmegosztáskor az egész falut a Makófalvi család kapta, 1479-ben pedig Frank László és János voltak Padé birtokosai.
A török hódoltság kezdetekor szerbek telepedtek le itt. Az 1557-1558-as összeíráskor a temesvári defterdár 40 családfőt talált itt.
Padét I. Ferdinánd király előbb Cserepovics Gáspárnak, majd annak halála után Szentgotthárdi Mártonnak, Dóczy Gergelynek és Kelemennek adományozta a falut.
1582-ben Padét csak öt szerb juhász lakta. 1653-ban a garamszentbenedeki konvent iktatta be az itteni birtokba Bélteki Pált és Olasz Pált.
A török hódoltság után, 1717-ben már 20 ház állt itt, de lakosai 1725-ben elhagyták és a csanádi tiszttartóság csak lassanként tudta őket ismét összeszedni.
1779-ben Padé Torontál vármegyéhez tartozott.
bélyegkép|balra|250px|Utcarészlet a katolikus templommal
1781-ben Ormosdy István pozsonyi lakos vásárolta meg a kincstártól.
1814-ben Padéi Diván Konstantin, majd Diván György volt a falu földesura.
1784-ben, majd 1839-ben a kincstár magyar dohánytermelő családokat telepített ide.
1851-ben Fényes Elek írta Padéról:
"Pádé, szerb-német falu, Torontál vármegyében, utolsó postája Mokrin, 923 óhitű, 540 katholikus lakossal, óhitű és katholikus anyatemplommal. Határa igen termékeny, ámbár sok helyt mocsáros és szikes; van 42 7/8 úrbéri telke, s rétje a Tiszán. Földesura a Diván család."
1910-ben 1641 lakosából 593 magyar, 34 német, 1005 szerb volt. Ebből 588 római katolikus, 1012 görögkeleti ortodox, 30 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagykikindai járásához tartozott.
Tisza-Szent-Péter Padétól délre, a Tisza partján feküdt a középkorban Tisza-Szent-Péter nevű falu is, mely az 1332 évi pápai tizedjegyzékben is fel volt tüntetve.
Népesség Demográfiai változások
Etnikai összetétel Nemzetiség Szám % Magyarok 1920 66,62 Szerbek 712 24,70 Cigányok 119 4,12 Jugoszlávok 48 1,66 Horvátok 4 0,13 Macedónok 4 0,13 Bosnyákok 3 0,10 Montenegróiak 2 0,06 Szlovének 1 0,03 Ruszinok 1 0,03 Muzulmánok 1 0,03 Egyéb/Ismeretlen
Nevezetességek Római katolikus temploma - 1842-ben épült Padéi Diván György költségén Görögkeleti temploma - 1855-ben épült
Jegyzetek
Források
Torontál vármegye
Külső hivatkozások
Padé története. Vajdasági Magyar Digitális Adattár
Kategória:Az Észak-bánsági körzet települései Kategória:Torontál vármegye települései