Az RSZD–10 PionyerРСД – ракета средней дальности / raketa szrednyej dalnosztyi; magyarul: közepes hatótávolságú rakéta. (NATO-kódja: SS–20 Saber) három atomtöltettel felszerelt közepes hatótávolságú ballisztikus rakétarendszer, amelyet a Szovjetunió 1976–1988 között telepített saját területén és Közép-Európában. GRAU-kódja 15ZS45. A rakétát a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szerződés nyomán vonták ki a hadrendből.
Története Az 1958 és 1961 között telepített R–12 Dvina és R–14 Csuszovaja rendszerek felváltására 1966-ban kezdték el a Moszkvai Hőtechnikai Intézetben a rakéta fejlesztését Alekszandr Nadiradze akadémikus vezetésével. 1968-ra alakult ki a végleges koncepció, 1974-ben pedig végrehajtották az első kísérleti indítást. 1976. március 11-én döntött a szovjet vezetés a rakéták telepítéséről, és még az év augusztusában az első telepített rendszer elérte a bevethetőségi szintet.
1980-ban jelent meg a javított harcászati-műszaki jellemzőkkel rendelkező modernizált változata, az 5500 km hatótávolságú Pionyer-UHTTУТТХ – улучшенные тактико-технические характеристики / ulucssennije taktyiko-tyehnyicseszkije haraktyerisztyiki; magyarul: javított harcászati-műszaki jellemzők. rendszer (GRAU-kódja: 15ZS53).
Az 1988-ig folytatott rakétatelepítések nyomán összesen 48 rakétabázist építettek ki, ahol 405 rakétát állomásoztattak. A sorozatgyártást a Votkinszki Gépgyár végezte. Összesen 654 rakétát gyártottak.
Az Egyesült Államok az RSZD–10 rakéták ellensúlyozására Pershing II közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat és Tomahawk manőverező robotrepülőgépeket telepített Nyugat-Európába.
Legnagyobb számban 1986-ban állt hadrendben, akkor 441 db rendszer üzemelt. A rakétákat az 1987-ben aláírt szovjet–amerikai INF-szerződés értelmében megsemmisítették. Az első rakétákat a Csitai területen indítással semmisítették meg. Később más módszert alkalmaztak. A rakéták nagyobbik részét a Kapusztyin Jar-i lőtéren robbantással tették használhatatlanná. A hordozó járművekről a szállító-indító berendezést, valamint a rakétát kiszolgáló berendezéseket eltávolították. Több járművet mint nehéz vontatót és darut alkalmaztak később. Az utolsó RSZD–10 rakétát 1991. május 12-én semmisítették meg. A rendszer néhány szállító-indító járműve múzeumokba került.
Jegyzetek
Források Steven J. Zaloga: The Kremlin's Nuclear Sword (The rise and fall of Russia's strategic nuclear forces, 1945–2000), Smithonian Institution Press, Washington–London, 2002,
Külső hivatkozások
Fényképek az Orosz Fegyveres Erők Központi Múzeumában kiállított RSZD–10 szállító-indító járművéről Az RSZD–10
Kategória:Közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták Kategória:Hidegháborús fegyverzet Kategória:Szovjet rakétafegyverek