A Sátorkőpusztai-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén lévő Pilis hegységben, Esztergom-Kertvárosban, a Nagy-Strázsa-hegyen található. A 253 méter, egyes források szerint 273 méter tengerszint feletti magasságban nyíló barlangot a második világháborút követő évtizedekben nyitották meg a nagyközönség számára, és akkor kezdték meg tudományos feldolgozását is.
Leírás
A 354 m hosszú Sátorkőpusztai-barlangot – képződményei révén – a termálkarsztosodásnak, azaz a meleg vizes barlangképződésnek mintapéldájaként (prototípusaként) tartjuk számon. Az 1946-os „hivatalos” felfedezését követően számos, korábban vitatott kérdés dőlt el a hévizes barlangok keletkezésével és fejlődésével kapcsolatban, azonban a tudósoknak még ma is jó néhány kérdésre kell megtalálniuk a választ, és ez nem egyszerű feladat. A kutatók szerint a barlang keletkezése a harmadkorra vezethető vissza, amikor a hegyvidék mai arculatát létrehozó töréses hegyszerkezet kialakult. E töréses szerkezet tette lehetővé a hévizek feláramlását, és végeredményben a barlang létrejöttét. A korszerű vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy elvethető az az elmélet, miszerint a Sátorkőpusztai-barlangot kialakító hévizek, vulkáni utóműködés termékei. Erre ugyanis a nincs bizonyíték, és az óriási időtávlatok (10-15 millió év) is kétségessé teszik ezt a fajta magyarázatot.
A barlangüreget magában foglaló kőzet triász időszaki, mintegy 225 millió éves üledékes dachsteini mészkő. Ebben a kőzetben a tektonikus repedések mentén feláramló meleg vizes, többnyire kénsavas oldatok jelentékeny oldómunkát végeztek és igen különleges képződményekkel díszítették az üreget. A kalcit, aragonit (CaCO3)- és gipszkristályok (CaSO4) változatos – jellemzően hártya, kéreg, tű és oszlop – formákban borítják a barlang falait a talajtól a mennyezetig. A szinte szabályos gömb alakú termecskék, a gömbfülkék mesterséges beavatkozások nyomainak tűnhetnek. Ezek keletkezését újabban a vízgőz kondenzációs oldásának tulajdonítják.
A barlang képződményei javarészt a meleg vízzel megtelt járatokban keletkeztek több százezer év leforgása alatt. Az amerikai Arthur Palmer professzor 2001-ben tett látogatásakor a párakondenzáció üregképző hatását is jelentősnek értelmezte. A sátorkőpusztai gömbüstök vizsgálatával ebben az évben az ausztrál Armstrong Osborne is foglalkozott, aki a jelentősebb képződményeket külön-külön is felmérte. A legnagyobb fülke a barlang középszintjén található, az átmérője négy méter. A levegő hőmérséklete az alsóbb szakaszokban, természetes körülmények között, állandóan 13,1 °C, a felsőbb, bejárati zónában évszakfüggő. A barlangban a relatív páratartalom 95-98%-os.
Előfordul a barlang az irodalmában Esztergom Őrhegyi Kristálybarlang (Kordos 1984), Esztergom-Őrhegyi Kristálybarlang (Bertalan 1976), Sátorkő-barlang (Szegő 1948), Sátorkői barlang (Szegő 1948), Sátorkőpuszta Cave (Kordos 1977), Sátorkő-puszta Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Sátorkő-pusztai-barlang (Kordos 1977), Sátorkőpusztai barlang (Bertalan 1976), Strázsahegyi-alsóbarlang (Bertalan 1976) és Strázsahegyi alsóbarlang (Kordos 1984) neveken is.
Látogatás a barlangban bélyegkép|262px|balra|Patkósdenevér a Sátorkőpusztai-barlangban
A Sátorkőpusztai-barlang 1993-tól látogatható, ma Komárom-Esztergom vármegye egyetlen, nagyközönség számára is látogatható barlangja. Gondozója és üzemeltetője az 1989-ben megalakult Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE). A szervezet célkitűzései között szerepel a tájvédelmi feladatok ellátása mellett, hogy a barlangot minden érdeklődő számára bemutathatóvá tegye. A barlang megtekintésére márciustól novemberig havi egy alkalommal van lehetőség az egyesület honlapján közzétett időpontokban és feltételekkel. A látogatás előzetes regisztrációhoz kötött.
Élővilág
A barlang jó néhány élőlénynek szolgál állandó és időszakos lakhelyéül. A barlangkedvelő (troglophil) fajok közül a kis patkósdenevér is meghúzódik itt, egyedszámát húszra becsülik. 2004-ben a kereknyergű patkósdenevér is megjelent. Előszeretettel keresi fel a barlangot az erdei pele is. 2003 telén a barlangászokat is meglepte, amikor 40 m mélységben, az agyagos törmelékbe bújva találtak téli álmot alvó példányt. A barlang felső szakaszában számos rovar, többek között szúnyogok, legyek és pókok telelnek át.
Kutatástörténet
A német hadsereg ellenőrzése alatt tevékenykedő kőbányászok 1944-ben bukkantak a sziklafalban robbantások hatására megnyíló repedésre, de ennek akkor szerencsére nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Felfedezői, a dorogi Várhidi Károly és Várhidi Rezső, valamint a társaik két évvel később jutottak be a később barlangként feltárt kiterjedt üreghálózatba.
A Sátorkőpusztai-barlangban az első hivatalos terepszemlét a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából Jakucs László, Venkovits István és Nickl Matild tartotta, igaz ekkorra már a dorogi fiatalok is bejárták a barlang nagy részét. Jakucs László és Venkovits István jóvoltából 1946-ban elkészült a barlang térképe és így az már országosan jegyzett barlanggá vált. Az akkori felmérési adatok szerint a barlang 286 m hosszú és 46 m mély. A hagyományos barlangtérkép-készítés szerint csak kusza vonalakkal ábrázolható járatokat Jakucs László 1946-ban térbeli, méretarányosan kicsinyített gipszmodellel szemléltette.
bélyegkép|262px|A barlang szíve a Sátorkőpusztai-barlangban
Az 1948-ban kiadott, Szegő István által írt útikönyvben szó van arról, hogy Dorog közelében található egy természeti kincs, amely különös szépségű. Ez a Sátorkői barlang. A barlang Sátorkőpuszta felett mélyed a Strázsa-hegy gyomrába. A tüneményesen szép barlangot alig két évvel ezelőtt a dorogi természetbarátok találták meg. A barlangkutatót a vállalkozó szellemű turisták barlanglámpáinak fényében elkápráztatja a hófehér aragonit, gipsz és tündöklő lublinit kristályainak és oszlopainak ragyogása az üreg belsejében. Remélhetően nemsokára lehetővé válik, hogy a barlang szóval alig kifejezhető szépségeiben rengeteg kiránduló gyönyörködhessen. A Sátorkő-tetőben van a nagyszerű Sátorkő-barlang bejárata. A kiadványban publikálva lett két olyan fekete-fehér fénykép, amelyek bemutatják a barlangot. Az első fényképen a barlang egyik aragonitkristálya látható (fénykép: Venkovits István), a második fényképen pedig a barlang egyik része figyelhető meg (fénykép: Athenaeum képszolgálat, Dr. Bertalan).
Az 1974-ben megjelent, Pilis útikalauz című könyvben, a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjainak jegyzékében (19–20. old.) meg van említve, hogy a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között van a Sátorkőpusztai-barlang. A Pilis hegység barlangjait leíró rész szerint a Strázsa-hegy mélyén páratlan szépségű, hévizes kialakulású barlangok vannak. 1945 után nem sokkal lett felfedezve a kőfejtő oldalában található Sátorkőpusztai-barlang.
Benedek Endre csoportjának az egyik legfigyelemreméltóbb eredménye a Kadić-szakasz megtalálása volt 1976-ban. A Sátorkőpusztai-barlang nagytermének, a mai Benedek Endre-teremnek az addig ismert legalsó pontjától (Forrás) egy mélyebbre vezető barlangrészt fedeztek fel. Sajnos ez a barlangrész csak kevesek számára mutatta meg magát. Három évvel később egy kisebb omlás vetette vissza a munkálatokat. Ezt még kijavították, az aknát újraácsolták. Egy évvel később viszont a képlékeny, vizes agyag újból megcsúszott és ez már annyira összenyomta az ácsolatot, hogy egyúttal a további tevékenység is ellehetetlenült. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis hegység) barlangkataszteri területen lévő, esztergomtábori Sátorkő-pusztai-barlang.
bélyegkép|262px|balra|Sátorkőpusztai-barlang, Oszlopcsarnok
Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Esztergomban elhelyezkedő Sátorkőpusztai barlang további nevei Strázsahegyi-alsóbarlang és Esztergom-Őrhegyi Kristálybarlang. Az Öreg-Strázsa-hegy (Nagy-Strázsa-hegy) DK-i végében lévő kőfejtőben, sziklafal tövében, 267 m tszf. magasságban van a vasajtóval lezárt bejárata. A barlang kb. 350 m hosszú és 49 m mély. Törésvonalak mentén keletkezett, több szintes, hévizes barlang, amelyben gömbfülkék találhatók. Aragonit, gipsz, lublinit, barit, telérkalcit és dolomitkéreg látható benne. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Pilis hegységben, Esztergomon található barlang Sátorkőpusztai-barlang néven.
Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Pilis hegységben fekvő, 350 m hosszú Sátorkőpuszta Cave 1975. december 31-én Magyarország 37. leghosszabb barlangja. A 34. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 35. leghosszabb barlang (Szent István-barlang) és a 36. leghosszabb barlang (Legény-barlang) szintén 350 m hosszú. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang az ország 39. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 42. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang. A 39. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 40. leghosszabb barlang (Szent István-barlang) és a 41. leghosszabb barlang (Legény-barlang) szintén kb. 350 m hosszú. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Sátorkőpusztai-barlang a 4800-as barlangkataszteri területen (Pilis hegység) helyezkedik el. A barlangnak 4851/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.
bélyegkép|262px|A Sátorkőpusztai-barlangban lévő nagy létra
1982-ben a Dorogi József Attila Művelődési Központ Kadić Ottokár Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Pilis hegységben lévő Sátorkőpusztai-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Pilis hegységben található Sátorkő-pusztai-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.
Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A kb. 100 barlangot tartalmazó Pilis hegység legismertebb barlangjai a Sátorkőpusztai-barlang, a Legény-barlang, a Leány-barlang, vagy éppen a Kis-kevélyi-barlang. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Pilis hegység barlangjai között a barlang Sátorkő-pusztai-barlang néven Esztergom Őrhegyi Kristálybarlang, Strázsahegyi alsóbarlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.