Jarosław Aleksander Kaczyński (, Varsó, 1949. június 18. –) lengyel politikus, jogász, a konzervatív, jobboldali populista Jog és Igazságosság (PiS) párt társalapítója és 2003 óta az elnöke. 2006. július 14. és 2007. november 16. között Lengyelország miniszterelnöke. A néhai lengyel államfő, Lech Kaczyński ikertestvére. Annak ellenére, hogy nem miniszterelnök vagy elnök, és formálisan csak a Szejm tagja, a pártja által 2015-ben megnyert parlamenti választások óta Lengyelország egyik jelentős politikusának tekintik.JAROSŁAW KACZYŃSKI THE BACKBENCH DRIVER
Kaczyński egyetemistaként részt vett az 1968-as lengyel politikai válság idején tartott diáktüntetéseken. Később bekapcsolódott az antikommunista ellenzék tevékenységébe, a Munkásvédelmi Bizottság (KOR) és a Társadalom Önvédelmi Bizottsága (KSS KOR) munkatársa lett. Az 1980 augusztusi sztrájkokban való részvétele miatt letartóztatták, ezt követően csatlakozott a Szolidaritás Független Szakszervezetéhez. 1982-ben a Lengyel Helsinki Bizottság tagjává vált, majd részt vett az 1988-as sztrájkokban is.
1989-ben részt vett a kerekasztal-tárgyalásokon, amelyek a kommunista rendszer békés felbomlásához vezettek. 1989 és 1991 között szenátorként tevékenykedett, 1990-ben pedig megalapította a Központi Megállapodás (Porozumienie Centrum) pártot, amelynek 1998-ig az elnöke volt. 1990–1991 között Lech Wałęsa elnök kancelláriájának vezetőjeként dolgozott. 1991–1993 között, majd 1997-től kezdve folyamatosan a Szejm, azaz a lengyel parlament tagja.
2001-ben testvérével együtt megalapította a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) pártot, amelynek 2003-ban elnöke lett. A párt színeiben 2006 júliusától 2007 novemberéig Lengyelország miniszterelnöke volt. A 2007-es választási vereség után Kaczyński a Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) kormányai idején az ellenzék vezetőjévé vált. Ikertestvére 2010-ben a Szmolenszki légi katasztrófában életét vesztette, ezt követően Jarosław Kaczyński elindult az elnökválasztáson, azonban alulmaradt Bronisław Komorowskival szemben.
A 2015-ös lengyel elnökválasztáson és parlamenti választásokon aratott PiS-győzelmek után Kaczyńskit széles körben Lengyelország legbefolyásosabb politikusaként és Európa egyik legjelentősebb politikai vezetőjeként tartották számon. 2020-ban miniszterelnök-helyettesnek nevezték ki. Feladatkörébe a honvédelmi, igazságügyi és belügyi tárcák munkájának felügyelése tartozott. 2023 novemberében lemondott kormányzati tisztségéről, miután pártja, a PiS elvesztette a parlamenti többségét a 2023-as lengyelországi parlamenti választáson.
Ifjúkora Jarosław Kaczyński 1949. június 18-án született Varsóban, a Żoliborz városrészben, a Paweł Suzina utca 3. szám alatti családi házban. Ikertestvére Lech Kaczyński. Édesapja, Rajmund Kaczyński (1922–2005) mérnök volt, aki a második világháború alatt a Honi Hadseregben szolgált. Édesanyja, Jadwiga Kaczyńska (1925–2013), aki a Lengyel Tudományos Akadémián dolgozó filológus volt.
Gyermekként testvérével együtt szerepelt az 1962-ben bemutatott Akik ellopták a holdat (O dwóch takich, co ukradli księżyc) című lengyel filmben, amely Kornel Makuszyński népszerű gyermekregényének adaptációja volt.
Középiskolai tanulmányait a a varsói Joachim Lelewelről elnevezett XLI. Általános Gimnáziumban kezdte, de az évfolyamismétlés miatt később a Mikołaj Kopernik XXXIII. Általános Gimnáziumba került át, ahol 1967-ben érettségizett.
Kaczyński a Varsói Egyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1976-ban szerezte meg jogtudományi doktorátusát. Doktori értekezését – „A testületi szervek szerepe a felsőoktatási intézmények irányításában” címmel – Stanisław Ehrlich professzor irányításával készítette.
1971 és 1976 között a Tudománypolitikai és Felsőoktatási Intézetben dolgozott kutatóként, ezt követően pedig a Varsói Egyetem białystoki kihelyezett tagozatán lett adjunktus.
A politikában
Ellenzéki tevékenysége a kommunizmus alatt Tanulmányai idején Jarosław Kaczyński részt vett az 1968-as márciusi diáktüntetéseken, amelyek az akkori politikai válság egyik fő eseményének számítottak. 1976-ban bekapcsolódott a Munkásvédelmi Bizottság (Komitet Obrony Robotników, KOR) tevékenységébe, amelyet az 1976-os júniusi munkásmegmozdulások után hoztak létre azzal a céllal, hogy védelmet nyújtson a kommunista hatóságok által üldözött munkásoknak. Ugyanebben az évben, egy Płockba tett útja során – KOR-feladat végrehajtása közben – a hatóságok feltartóztatták.
A KOR később átalakult Társadalmi Önvédelem Bizottságává (Komitet Samoobrony Społecznej KOR, KSS KOR), amely már szélesebb körű ellenzéki tevékenységet folytatott. Kaczyński a szervezet Intervenciós Irodájában dolgozott, amelyet Zbigniew Romaszewski és Zofia Romaszewska irányított. Az iroda feladata az emberi jogi visszaélések dokumentálása, valamint a megtorlások áldozatainak és az elnyomás által érintetteknek nyújtott jogi és anyagi segítség volt. Kaczyński több olyan ügyet is kivizsgált, amelyekben a polgári milícia (MO) és a belső biztonsági szolgálat (SB) tisztjei gyilkosságokat követtek el.
1979-ben csatlakozott a Głos című havilap szerkesztőségéhez, amely a KSS KOR-hoz kötődött, és Antoni Macierewicz szerkesztette.
A kommunista időszakban Kaczyński több ellenzéki szervezetben is aktívan tevékenykedett, köztük a Munkások Önvédelmi Bizottságában (KOR), a Társadalmi Önvédelem Bizottságában (KSS KOR) és a Szolidaritás szakszervezetben. 1989 és 1991 között a Tygodnik Solidarność (Szolidaritás Hetilap) újság főszerkesztőjeként dolgozott.
Politikai tevékenysége 1990 és 2005 között bélyeg| Jarosław Kaczyński Strasbourgban 2004 áprilisában. 1990-ben megalapította a konzervatív, kereszténydemokrata irányultságú Központi Megállapodás (Porozumienie Centrum, PC) pártot, amelynek elnöke lett, és 1997-ig betöltötte ezt a tisztséget. 1989 és 1991 között a Szenátus, majd 1991 és 1993 között, valamint 1997-től kezdődően ismét a Szejm tagja volt.
Szintén 1990-ben a lengyel püspöki karral együttműködve Krzysztof Czabański, Maciej Zalewski és Sławomir Siwek társaságában megalapította a Szolidaritás Sajtóalapítványt (Fundacja Prasowa Solidarność), amelynek alapítója és az alapítványi tanács elnöke lett.
1990 decemberében Lech Wałęsa köztársasági elnök az elnöki kancellária vezetőjévé nevezte ki, ám rövid idő múlva felmentette tisztségéből. Ezt követően Kaczyński a Wałęsa-ellenes politikai mozgalmak egyik meghatározó alakja lett, és több, az elnök politikáját bíráló kezdeményezésben is részt vett.
1993-ban Kaczyński a „menetelés a Belwederre” néven ismert tiltakozás egyik szervezője volt, amely Lech Wałęsa lemondását és a dekommunizáció következetes végrehajtását követelte. A Központi Megállapodás azonban nem érte el a választási küszöböt, így Kaczyński elveszítette parlamenti mandátumát. 1997-ben ismét bejutott a Szejmbe, ezúttal Varsó 1-es választókerületéből, a Lengyelország Újjáépítéséért Mozgalom (Ruch Odbudowy Polski, ROP) jelöltjeként.
2001-ben testvérével, Lech Kaczyńskivel közösen megalapította a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) pártot, amely a 2001-es lengyelországi parlamenti választásokon a szavazatok 9,5%-át szerezte meg, és 44 mandátumot nyert. Jarosław Kaczyński 144 343 szavazattal ismét Varsó 1-es választókerületéből (Warszawa I) jutott be a Szejmbe. 2003-ban átvette a pártelnöki posztot testvérétől, aki ekkor Varsó főpolgármestere lett.
2005-ös lengyelországi parlamenti választások 2005-ben Jarosław Kaczyński vezetésével a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) párt megnyerte a parlamenti választásokat. Kaczyński Varsó 1-es választókerületében 171 129 szavazatot kapott, ami az eddigi legjobb egyéni eredménye volt.
A választás után azonban Kaczyński bejelentette, hogy nem vállalja a miniszterelnöki tisztséget, mivel attól tartott, hogy személye csökkentheti ikertestvére, Lech Kaczyński esélyeit az októberi elnökválasztáson, így ennek eredményeként Kazimierz Marcinkiewiczet nevezték ki miniszterelnöknek. Jaroslaw Kaczyński ezután a parlament frakcióvezetőjeként és a pártja vezetőjeként tevékenykedett, valamint a miniszterelnök döntéseire is jelentős befolyással bírt.
Miniszterelnökként (2006–2007) bélyeg| Lech Kaczyński államfő kinevezi Jarosław Kaczyńskit miniszterelnökké 2006. július 14-én. Miután Kazimierz Marcinkiewicz 2006. július 7-én lemondott, a Jog és Igazságosság (PiS) párt Jarosław Kaczyńskit javasolta miniszterelnöknek. Három nappal később Lech Kaczyński köztársasági elnök – Jarosław ikertestvére – felkérte őt a kormány megalakítására. Kaczyński az addigi koalíciós felállást megtartva alakította meg új kabinetjét, mindössze csak a pénzügyminiszteri pozíción történt változás: Stanisław Kluza váltotta Paweł Wojciechowskit. Az új kormányt 2006. július 14-én iktatták be, majd a Szejm július 19-én bizalmat szavazott. Kaczyńskiék voltak a világ első testvérpárja, akik ugyanabban az országban, egy időben töltötték be az államfői és a kormányfői tisztséget, valamint az egyetlen ikerpár, akik valaha ilyen szerepet vállaltak.
2006. szeptember 22-én Lech Kaczyński köztársasági elnök, Jarosław Kaczyński kérésére, leváltotta Andrzej Leppert a lengyel Önvédelem pártelnökét, aki a kormányban miniszterelnök-helyettes és mezőgazdasági miniszter volt. A kormányfő átmenetileg maga látta el a tárca irányítását, egészen október 16-ig, amikor Lepper visszatért a kabinetbe.
2006. október 1-jén a Gdański Hajógyárban tartott pártrendezvényen Kaczyński a kormány ellenfeleit a kommunista idők karhatalmi egységeihez (ZOMO) hasonlította, amelyek a sztrájkoló munkások ellen léptek fel. A kijelentés nagy felháborodást váltott ki: az 1980-as gdański megállapodások aláírói, köztük Lech Wałęsa, nyílt levélben követelték tőle, hogy vonja vissza sértő szavait.
2007. április 26-án Kaczyński a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság lengyel szervezőbizottságának az elnöke lett. A nyár folyamán, a földügy (Afera gruntowa) néven ismert korrupciós botrány miatt menesztette Andrzej Leppert és Tomasz Lipiec sportminisztert, majd augusztus 8-án leváltotta a belügyminiszter Janusz Kaczmarekot is, akinek a helyére Władysław Stasiak került. 2007 augusztusában felbontotta a koalíciót a Lengyel Családok Ligájával (LPR) és Önvédelem (Samoobrona Rzeczpospolitej Polskiej) párttal, így a Jog és Igazságosság (PiS) kisebbségi, egypárti kormányként folytatta a munkát.
2007 szeptemberében Jaroslaw Kaczyński átmenetileg több miniszteri posztot is személyesen ellátott, mivel a kormánytagok egy részét ideiglenesen felmentették. Rövid ideig ő töltötte be többek között a külügy-, pénzügy-, honvédelmi-, igazságügyi-, gazdasági- és egészségügyi miniszteri, valamint a főügyészi feladatokat is.
A politikai instabilitás miatt a Szejm 2007. szeptember 7-én feloszlatta magát, amelyet Lech Kaczyński köztársasági elnök jóváhagyott, és előrehozott parlamenti választásokat írt ki október 21-re. Azonban az október 21-én megtartott parlamenti választáson a Donald Tusk vezette jobbközép Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) fölényes győzelmet aratott, így a 2005-től kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) ellenzékbe vonult.
2007. november 5-én, Jarosław Kaczyński benyújtotta lemondását a miniszterelnöki tisztségről, amelyet a köztársasági elnök még aznap elfogadott. A Kaczyński vezette kormány ügyvezető jelleggel november 16-ig maradt hivatalban, amikor is Donald Tusk kabinetjét beiktatták.
A 2010-es elnökválasztás