A sirató gerle vagy gyászos gerle (Zenaida macroura) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.
A Brit Virgin-szigetek hivatalos madara.
Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok északi részétől Panamán keresztül a Karib-tenger szigetein és a Bahama-szigeteken honos. Az északi területekről délre vonul. Kedveli a nyílt élőhelyeket, mint a városi területeket, tanyát, prérit, legelőt és ritka fás területet, kerüli a mocsarakat és a sűrű erdőket.
Alfajai karibi sirató gerle (Zenaida macroura macroura) - A Nagy-Antillák szigetein őshonos alfaj. Újabban meghonosodott a Floridai-szigetek némelyikén is. keleti sirató gerle (Zenaida macroura carolinensis) - Észak-Amerika keleti részén honos, előfordul továbbá a Bahama-szigeteken és a Bermuda-szigeteken is. nyugati sirató gerle (Zenaida macroura marginella)- Az Amerikai Egyesült Államok nyugati területein és Mexikóban él. clarión-szigeti sirató gerle (Zenaida macroura clarionensis) - Kizárólag a Mexikó csendes-óceáni szigetcsoportjához, a Revillagigedo-szigetekhez tartozó Clarión-szigeten honos alfaj. Zenaida macroura tresmariae közép-amerikai sirató gerle (Zenaida macroura turturilla) - Közép-Amerika földhídi országaiban él.
Megjelenése Testhossza 32 centiméter. Arcrészén két fekete csík van, sötét szemeit világoskék szemgyűrű szegélyezi. Szárnyain sötét szárnyfoltok találhatók, külső farktollai fehérek. 190px|bélyegkép|A kifejlett200px|bélyegkép|és egy fiatal példány
Életmódja Csapatosan a talajon keresgéli táplálékát. Tápláléka szinte teljesen magvakból áll, ritkán esznek csigákat és rovarokat. Emésztés közben pihen, néha csipked homok kavicsot, vagy homokot, ami segíti az emésztést. Az általa kedvelt magvak közé tartoznak az alábbiak: dió, kukorica, szezámmag, búza. Az elsődleges rá veszélyes ragadozók a nappali ragadozó madarak. A fészkére veszélyesek a varjúfélék, a macska és a siklófélék.
Szaporodása A fészeknek való helyet, ami általában tűlevelű vagy lombhullató fa, a tojó választja ki. A fészket a tojó készíti, a hím pedig hordja a fészekhez való anyagot, ami tűlevelű fa levele és fűszál. Néha igénybe veszi az elhagyatott fészkeket. Fészekalja szinte mindig 2 kis fehér tojásból áll, melyen mindkét szülő kotlik. A költési idő 2 hét. A fiókákat a szülők az első 3–4 nap galambtejjel etetik, majd utána a növényi tejeket fokozatosan növelik magvakra. A kirepülés 11–15 napon belül történik. A melegebb területeken egy szezonban akár 6 fészekaljt is felnevelnek. A párok általában újra ugyan azon a területen költenek a következő szaporodási időszakban, néha együtt is maradnak egész télen. Ugyanakkor a magányos egyedek találnak maguknak új párt ha szükséges. 160px|bélyegkép|Párzás közben210px|bélyegkép|a fészek210px|bélyegkép|és a fiókák
Jegyzetek
Források
Birding.hu – magyar neve Mourning Dove hunt in Ontario
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Zenaida Kategória:Madárfajok Kategória:Kanada madarai Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok madarai Kategória:Mexikó madarai Kategória:A Bahama-szigetek madarai Kategória:A Dominikai Köztársaság madarai Kategória:A Kajmán-szigetek madarai Kategória:Kuba madarai Kategória:Jamaica madarai Kategória:Haiti madarai Kategória:Puerto Rico madarai Kategória:A Turks- és Caicos-szigetek madarai Kategória:Belize madarai Kategória:Costa Rica madarai Kategória:Guatemala madarai Kategória:Honduras madarai Kategória:Nicaragua madarai Kategória:Panama madarai Kategória:Salvador madarai Kategória:Grönland madarai Kategória:Az Egyesült Királyság madarai Kategória:Vadászható fajok Kanadában Kategória:Hawaii betelepített madarai