A Budapesti Vidám Park (névváltozatai: Budapesti Vidámpark,Zalai Hírlap, 2013. október 2. (69. évfolyam, 229-230. szám) Hullámvasúton az állatkertben? Fővárosi Vidámpark)Művelődési közlöny, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)1981-08-04 / 15. szám a budapesti Városligetben működött 1950. május 22-től 2013. szeptember 30-ig, 6,5 hektárnyi területen. Közvetlen elődeit, a Vurstlit és az Angol Parkot is beszámítva, közel kétszáz éves történetével a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő szórakoztatóparkja volt. A helyén 2014-2015 között a Holnemvolt Park állatparki környezetben működtetett tovább néhány régi mutatványt.
A Vidámpark 2013-ban végleg bezárt. A Fővárosi Állat- és Növénykert tulajdonába került terület délnyugati oldalán 2018 óta a gyerekeknek szóló Holnemvolt Vár, a központi részen 2020-tól pedig az úgynevezett Pannon Park üzemel. A korábbi időszakból megismert kép ezzel végleg megváltozott, csak három, műemléki védettséget élvező mutatvány és épület maradt fent.
2023-ban egy Szabó József „Dodó” nevű vállalkozó úgy döntött, hogy megvalósítja gyerekkori nagy álmát, és a negyven éve összegyűjtött régi vidámparkból is származó játékokkal új vidámparkot nyitna a 17. kerületben, Rákoscsaba délkeleti peremén Új Budapesti Vidámpark „DODO-LAND” néven. Az új vidámpark érdekessége, hogy az 1800-as években készült és restaurált körhinta mellett a park az 50-60-as évekbeli régi parkot idézi fel, és a régen elfeledett liliputi gőzmozdony is üzemelni fog az új helyen, mint annak idején a Fővárosi Vidámparkban. A kerületi önkormányzat ugyanakkor még nem adott rá építési engedélyt.Dzsubák Tamás - A világ legnagyobb vidámparkját álmodta Rákosmentére, de csak vurstli lesz belőle? (Index.hu, 2023.04.16.)Még mindig épül az új ingyenes budapesti vidámpark - Index.hu Youtube csatorna, 2024.07.09.
Története A terület múltja
A mai Városliget, akkori népszerű nevén Ökördűlő a 19. század elején egy erdős-ligetes terület volt mocsaras tóval, abban két szigettel, órányi gyalogútra a várostól. A középkorban erdőfoltos terület volt, benne egy patakkal, dombbal és egy kis tóval. A már akkor is jelentkező túlhasználat miatt az erdő kipusztult, a tó elmocsarasodott. A jellegtelen, homokos, mocsaras területre az újabb erdő telepítését még Mária Terézia rendelte el 1755-ben, de a folyamat a nemtörődömség miatt igen lassan ment, az első telepített erdő maradéktalanul ki is pusztult.
A terület üdülő és szórakoztatóterületté fejlesztését Boráros János indítványozta 1794-ben. A környék egy ideig Batthyány József hercegprímás tulajdona volt, majd miután 1805-ben visszakerült a városhoz, lassan kirándulóhellyé fejlődött. Fokozatosan újra beültették fákkal, a legidősebb fa az 1830-as évekből való. 1865-ben a területet parkosították, sétányokat nyitottak. A mocsaras tavat a 19. század folyamán tették rendbe. Később meleg gyógyvizet találtak, az ezen alapuló gyógyfürdők építése a liget képét is megváltoztatta.
A Vurstli kialakulása és fénykora (1805–1910)
A környéket a század elejétől kezdték felkeresni az emberek, de rendszeresen inkább a jobb anyagi helyzetben lévő, a távolság miatt inkább saját fogattal rendelkező városiak piknikek, ünnepségek céljából. Az egyszerűbb, heti hét napot dolgozó néprétegek akkoriban kevés szabadidejük miatt inkább csak az alkalmi búcsúkat, vásárokat, a már akkor is létező május „elsőjéket” látogatták. Ezek egyik színtere lett az Ökördűlő, ahová ilyenkor akár több ezer ember is elment. A szegényebb családok is felkerekedtek, hozták magukkal az élelmet piknik céljából, de a bort, sört a nehéz cipelés helyett inkább megvették.
A tömegeket az aktuális eseményekre ideérkező, Pestről 1808-ban kitiltott mutatványosok szórakoztatták, lacikonyhák és italmérések is érkeztek velük, de kifejezetten csak az esemény időtartamára. Az első hosszabb, két évre szóló bormérési engedélyt Grossinger Leopold kapta 1810-ben, mellé a forgalom fellendítésére lóhajtású körhintát épített.
A következő években már nagy élet zajlott a területen, melynek központja a mai 1956-os emlékmű mögötti, már akkor is létezett kerek tisztás, akkori nevén az Ackergrund, vagy Rundó körül volt. Innen indult az ország első emberes hőlégballonja 1811-ben. Az első faépületet Aloys Schmidt tiroli mutatványos építette 1815-ben. 1827-ben körhinta mellett már nyári vendéglő is működött. Az első nagyobb körhinta népszerű neve Öregmalom volt. 1828. augusztus 20-án adták át a favázas csúszdát.
Ünnepek és vásárok alatt voltak céllövöldék, hinták, jósok, fakírok, tűznyelők, bohócok, kötéltáncosok, bűvészek, de a mutatványosok egy része csak az eseményekre jött ki, néhányan pár évre szóló engedélyt kaptak bódéikhoz, italméréseikhez, komolyabb mutatványaikhoz. Ahogy a rohamosan növekvő város közelített a liget felé, egyre nagyobb lett a forgalom, lassan egy ideiglenes bódé- és sátorváros kezdett kialakulni.
A Vurstli hivatalos kezdetének azt tartják, amikor 1838-ban Wexlehner Sebestyén elsőként állandó letelepedési engedélyt kapott. Neki szintén a Rundó környékén állt mutatványa, ahol tűznyelővel, erőművésszel és képmutogatással szórakoztatta a közönséget. Mutatványa csak annyiban különbözött a többitől, hogy ideiglenes helyett állandó engedélyt kapott rá.
Hamarosan többen is követték. 1832-ben indult meg az omnibusz, mely a liget megközelítését könnyűvé és gyorssá tette a városból. 1849-ben Buda ostromakor a Pest ágyúzása elől menekülő városiak közül sokan a ligetbe menekültek, az ottani mutatványos bódékban húzták meg magukat a harcok végéig.
1851-ben két körhinta, céllövölde, két kocsma és egy lóistálló működött, 1862-ben már egyszerű, lóhajtású óriáskerék is állt a sok kisebb bódé mellett. A ligetben jobb és alpári szórakozások egyaránt megtalálhatók voltak. A bűvészek, tűznyelők, erőművészek, céllövöldék, bábszínházak, körhinták mellett láthatók voltak nyomorékok, egybenőtt gyerekek, szakállas nők, óriások, betetőzve a csak felnőttek által látogatható gusztustalan látványosságokkal.
Noha a gazdagok és szegények egyaránt látogatták az akkor már Városerdőnek nevezett ligetet, a társadalmi rétegződés továbbra is megmaradt. Míg a gazdagabbak inkább korzózni, sétálni, társadalmi életet élni, csónakázni, télen a befagyott tóra korcsolyázni jártak ide, a szegényeket inkább a mutatványosok és olcsó vendéglők vonzották, ebből alakult ki a Vurstli, a szegényebb rétegek szórakoztatóparkja, mely nézetek szerint nevét a német Würstl ’tormás virsli’ szóból kapta, utalva a szegények által is megfizethető, itt felszolgált ételre.
Nevesebb napokon, mikor elözönlötték a ligetet, azt a gyakrabban ráérő gazdagok inkább elkerülték, nem kívánván vegyülni: „a bon ton (jómodor) azt parancsolja, hogy ünnepnap ne menj a nyílt mulatóhelyre, amikor a canail (aljanép) is mulat”.
A ligetet 1865 körül parkosították, ezután tilos volt a fűre lépni, emiatt a bódékat a liget délkeleti oldalára száműzték, majd 1885-ben az Országos Kiállítás ott zajló építése miatt áttelepítették az északnyugati oldalra, a mai Széchenyi fürdő területére. A gazdagabbak így visszanyerték elegáns korzóterületüket, a szegények vurstlija összehúzódott, a lesújtó összkép a fabódékkal azonban nem változott.
1891 (a szabad vasárnap bevezetése) és 1910 között tömegek látogatták a Vurstlit, közhelyszerűen kimenős bakák, cselédlányok, a heti egy szabadnapjukat töltő munkások, akik a heti robot után repülni vágytak a körhintán, inni egy sört, vagy a főnökük helyett néhány fillérért behúzni egyet a pofozógépnek, az e célból kirakott néger bábúnak. A gazdagabbak a helyet kerülték.
Az Ős-Budavára (1896–1910)
bélyegkép|A térkép bal oldalán jól látható az Ős-Budavára, valamint a későbbi Széchenyi fürdő helyén álló Vurstli elhelyezkedése. A későbbi Vidám Park legnagyobb része még beépítetlen terület volt. bélyegkép|Az Ős-Budavára bejárata körülbelül az utóbbi Fővárosi Nagycirkusz helyén.
Az Ős-Budavára a Városligetben 1896-ban nyílt Ezredéves Kiállítás részeként, Vidor Emil és Vogl Lajos tervei alapján felépített hatalmas, hét hektáros szórakoztatókomplexum volt, mely az akkor a Hermina útig terjedő Állatkerttől bérelt területen állt 1896 és 1910 között. Kezdetben egy részvénytársaság üzemeltette, 1901-ben azonban egy Friedmann Adolf nevű, kétes üzletekkel is foglalkozó kalandor-üzletembernek adták át.
Az új és a régi Vurstli (1910–1925)
bélyegkép|A Vurstli főutcája 1920 körül, az Állatkerti Körút felől fotózva. Balra a Körhinta, mögötte a Feszty körkép épülete, hátul a Barocaldi Cirkusz (utóbb Robogó/Tréfás Dzsungel Vasút), jobbra hátul a Barlangvasút épületének a teteje.
1906-ban határozatot hoztak a mutatványosok Népligetbe költöztetéséről, de ez nem valósult meg. 1908-ban születtek meg a tervek az új mutatványostelep létrehozásáról a bezárt és lebontásra ítélt Ős-Budavára területén. Ennek oka az volt, hogy meg akarták kezdeni a mai Széchenyi gyógyfürdő belső magjának az építését, ami pontosan megegyezett a Vurstli központjával.
Miután a csődbe ment Állatkert a fővárosé lett, meg kívánták oldani az építkezés miatt kiszorult mutatványosok helyzetét is. Körülbelül az utóbbi Kis Vidám Park és az akkor a vasútig nyúló Hermina út közötti részt elcsatolták az Állatkerttől, és a mutatványosoknak adták.
A terület továbbra is az Állatkerthez tartozott, a mutatványosoknak bérleti díjat kellett fizetniük a helyekért. Egy új utcát is létrehoztak benne, ez a Vidám Park bezárásakor is létezett a Körhinta és a Barlangvasút előtti sétány formájában. Nem hivatalos neve a Mutatványosok Utcája lett.
Az Ős-Budavára 1910-es lebontása, a területrendezés és a régi mutatványostelep gazdáival való megegyezés után lassan benépesült az úgynevezett Külső Mutatványostelep. Egyik első betelepülő Kurt Meinhardt, a Barlangvasút és a leendő Angol Park tulajdonosa volt. A régi helyükön csak azok maradhattak, akik nem álltak útjába a fürdő építésének. Ekkortól a Vurstlinak két része lett: a Széchenyi fürdő melletti régi, valamint a későbbi Vidám Park Állatkert felőli részét képező új, vagy külső mutatványostelep. A fénykornak a világháború vetett véget. Ha nehézségek árán is, de a Vurstli túlélte a háborút és következményeit, régi hírnevét azonban már sosem nyerte vissza.
A Vurstli utolsó évei (1925–1950)
A következő válság 1925-ben érkezett el. Mikor elterjedt a hír, hogy a Széchenyi fürdő nyitott medencékkel való bővítése és az Andrássy út tervezett folytatása miatt az új mutatványostelep kivételével a Vurstli régi része bezár, hirtelen megnőtt az érdeklődés. Erre egy évig nem került sor, ám végül 1926. szeptember elsején immár sokadszor, egy egészen szűk területre szorították vissza, a már jórészt megtelt új mutatványostelepre.
Néhány csendes üzem, úgymint cukrászda, céllövölde, fotográfus engedélyt kapott, hogy az út mentén, az új fürdőszárny bejárata környékén működjön. Amelyiküknek végképp nem jutott hely, elmehetett a népligeti vurstliba. A egyik cukrászda tulajdonosa, bizonyos Zettner István a költözés helyett inkább a halált választotta. „Itt kezdtem a kenyérkeresetemet, nem bírok máshol élni, inkább meghalok!” szövegű búcsúlevelet írt, majd felvágta az ereit, és meghalt.
Az egyetlen kis utcába szorított Vurstliban ettől kezdve folyamatos volt a hanyatlás, melyért többnyire a drága Állatkertet és a háromszor drágább, szegények számára megfizethetetlen Angol Parkot okolták, bár a célközönségük teljesen más volt. Az utolsó fellendülés 1938-ban volt.
A százéves évforduló újra felhívta a figyelmet a megkopott Vurstlira, az ennek kapcsán július 13-án tartott ünnepre tömegek mentek el, felléptek többek között a Latabár testvérek, Keleti László és Mezey Mária is. Az ezt követő néhány jobb évnek az újabb háború vetett véget.