A felségsértés (latinul crimen laesae majestatis) monarchikus államformájú államokban az uralkodó személye vagy az állam elleni bűncselekmény.Magyar nagylexikon 7. kötet, 797. old. Magyarországon az ezen a címen a büntetőjog által védett személyek köre az uralkodón túl a királyi ház tagjaira, 1920 után a kormányzóra is kiterjedt.

Az egykori magyar jog szerint Régi hazai jogunk szerint az államkötelék elleni büntettek köréhez tartozott a felségsértés vagy felségárulás vagy pártütés,latinul seu perduellionis valamint a hűtelenség.latinul nota infidelitatis A Pallas nagy lexikona szerint "...a király személye ellen intézett olyan merénylet, amely őt uralkodói állásában támadja meg s uralkodói jogainak gyakorlatára képtelenné teszi, vagy azoknak gyakorlatában akadályozza; tehát jelesül a királynak meggyilkolása, megölése, vagy erre irányuló kísérlet; a király testi épségének megsértése, a királynak személyes szabadságától megfosztása a felségsértés fogalma alá esik."

Esetei A felségsértés esetei a következők voltak: összeesküvés az ország ellen (onspiratio in regnum; összeesküvés a király, nevezetesen épsége és méltósága ellen;conspiratio contra regis salutem aut dignitatem összeesküvés megkísérlése;si quis conspirare aliquid tentaverit ilyen merényletben való közreműködés,azzal való egyetértés;aut tentanti scienter consenserit a felségsértés feljelentésének elmulasztása biztos tudomás és bizonyíthatóság esetében;vel siquis hujusmodi aliquem noverit et probare valens non indicaverit a király élete elleni törekvés; király személyének tettleges bántalmazása; a király tartózkodási helyének erőszakos megtámadása; belháború támasztása.

A Rákóczi-szabadságharc után alkották meg az 1715. évi VII. törvénycikket a felségsértés eseteiről,de Casibus Criminis laesae Majestatis amely idézett bizonyos régibb törvényeket isSzt. István II.35. 51., Kálmán II.6. n. Ugyanakkor az 1715. évi XLIX. törvénycikkCíme: Bünbocsánat a szatmári megegyezésben kitüzött határidőn belől hazatértek részére, s másoknak, kik arra a határidőre vissza nem tértek, számüzetése a belháború fejeit, Rákóczit és Bercsényit felségsértésbenin nefando atrocis Perduellionis Crimine bűnösöknek mondta ki.

A felségsértés büntetése a halál volt, továbbá a bűnös osztályrészére eső, valóságos tulajdonában levő ingó és ingatlan javainak elkobzása. Sőt, az 1715. évi IX. t.c. a vagyonelkobzást még az ártatlan gyermekek vagyonrészére is kiterjesztette. Ezt a szigort csak az 1781. évi LVI. t.c. szüntette meg. A halálbüntetést régebben kerékbetöréssel és nem ritkán más súlyosbításokkal hajtották végre; a büntetés nem egyszer - jellegéből kivetkőzve -, a bűnös ártatlan hozzátartozóit sem kímélő bosszúvá fajult.

A felségsértés a Csemegi-kódexben A magyar büntető törvénykönyv az elnevezést (felségsértés és hűtelenség) megtartotta, azonban lényegesen eltérő tartalommal.

Az 1878. évi magyar btkv. szerint a felségsértés az állam, illetőleg ennek leglényegesebb alkotórészeikorabeli szóhasználattal alkatrészei megsemmisítésére irányuló erőszakos merénylet. Ezek a leglényegesebb alkotórészek a következők voltak: I. az uralkodó, II. az alkotmány, III. a terület.

Az uralkodó sérelmére I. A felségsértést, amelynek tárgya az uralkodó, az követi el aki a királyt meggyilkolja, szándékosan megöli vagy ezeknek a cselekményeknek valamelyikét megkísérli; aki a király testi épségét megsérti vagy őt az uralkodásra képtelenné teszi; aki a királyt az ellenség hatalmába adja, az uralkodásnak gyakorlatában akadályozza, vagy személyes szabadságától megfosztja; az előbbi 2 pontban meghatározott cselekmények valamelyikét megkísérli.

A büntetés az 1. pont esetében a halál, a 2. és 3. pont esetében életfogytig tartó, a 4. pont esetében 10-15 évig terjedő fegyház lehetett.

Az alkotmány sérelmére II. Az alkotmány védelmében felségsértést képezett: a trónöröklés törvényes rendjének; a magyar állam alkotmányának, a magyar államot képező országok közt fennálló államközösségnek, a magyar állam és az osztrák-magyar monarchia másik állama között fennálló kapcsolat erőszakos megváltoztatására közvetlenül irányzott merénylet.

A büntetés mértéke 10-15 évig terjedő államfogház lehetett.

A terület sérelmére III. A terület védelmében felségsértésnek minősült minden oly merénylet, amely közvetlenül arra irányult, hogy a magyar államnak vagy a monarchia másik államának területe erőszakkal idegen uralom alá jusson, vagy azon államtól, amelyhez tartozik, erőszakkal elszakítsák. Büntetése életfogytig tartó fegyház lehetett. Büntetés tárgyát képezte továbbá

a felségsértés elkövetésére irányuló szövetség, amely létrejött, mihelyt két vagy több személy a felségsértés elkövetését közös egyetértéssel elhatározta, súlyosabb büntetési tétellel arra az esetre, ha a szövetségen felül előkészületi cselekményt is elkövettek; az I. alatti felségsértés elkövetésére szövetkezés nélkül tett előkészület; felségsértés elkövetésére intézett egyenes és nyilvános felhívás. A nyilvánosság alatt irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása is értetvén; a felségsértés feljelentésének elmulasztása, kivéve, ha a célba vett bűntettet abbahagyták. De valamint a büntetendőség határai a felségsértésnél tovább terjedtek, mint más bűncselekményeknél (a szövetségnek és az előkészületi cselekményeknek a büntetendősége), úgy tágasabbak voltak a büntetlenség határai is. A felségsértés büntethetősége megszűnt a cselekmény felfedezése előtti önkényes elállás és a káros következményeknek önerejéből vagy a hatóságnak történt feljelentése folytán történt elhárítása esetében. A főbüntetésen felül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítandó volt.

Az 1913. évi XXXIV. törvénycikk A király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. törvénycikk rendelkezései a korábbi szabályokat szigorították.

A királysértés

A király fokozott büntetőjogi védelmét a felségsértésen túl királysértés törvényi tényállása is szolgálta. A király iránt tartozó tiszteletnek megsértése ugyanis nem felségsértésnek, hanem királysértésnek minősült, míg a királynak tettleges bántalmazása (amennyiben nem képezett felségsértést), királybántalmazás címén volt büntetendő.

Mindez a folyománya volt a magyar történelmi alkotmánynak az 1848. III. t.-c. 1. §-ában foglalt azon alaptételének, amely szerint: «Ő felségének, a királynak személye szent és sérthetetlen».

A kivételes közjogi állás, amely alkotmányunk szerint a királyi családot, illetve a királyi házat megillette, a fokozott védelemnek a királyi család, illetve a királyi ház tagjaira kiterjesztését is indokolttá tette.

Az egykori magyar büntetőjog szerint ide tartozott a királynak tettleges bántalmazása, amennyiben a cselekmény felségsértést nem képez, mint bűntett 10-15 évig terjedhető fegyházzal, hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő; a király ellen elkövetett sértés mint vétség 2 évig terjedhető fogházzal, sajtó útján történt elkövetés esetében 3 évig terjedhető államfogházzal s mindkét esetben hivatalvesztéssel is büntetendő. A sértés fogalma nem azonos a becsületsértés fogalmával; a király iránt tartozó kiváló tiszteletnek bárminő megsértése büntetés alá esik; a királyi család valamely tagjának tettleges bántalmazása, amennyiben súlyosabb bűntettet nem képez, öt évig terjedhető fegyházzal, és 1. alatt említett mellékbüntetésekkel; a királyi ház valamelyik tagja ellen elkövetett sértés mint vétség 1 évig terjedhető fogházzal, sajtó útján történt elkövetés esetében 2 évig terjedhető államfogházzal büntetendő.

Értelmezési kérdések A királyi család és a királyi ház fogalmait elfogadhatatlan eredmények kikerülése céljából azonos fogalmaknak kell vennünk, habár némelyek szerint a királyi ház tagjainak fogalma tágabb, akként, hogy a királyi családhoz a királyi háznak azon tagjai tartoznak csupán, akik nemcsak főhercegek, hanem cs. kir. fenségek is, mely címet csak I. Ferenc király fivéreinek és nővéreinek utódai viselték.

A kormányzósértés A kormányzósértés egy bűncselekmény (vétség) volt a két világháború közötti magyar büntetőjogban.

Az 1920 : I. t. c. értelmében ugyanaz a büntetőjogi védelem illette meg Magyarország kormányzóját, mint a törvényes királyt. Ahol tehát a büntetőjogszabályok a királyt említették, ott egyben a kormányzó is értendő volt. A törvénycikk 14 §-a szerint „a kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint törvényeink szerint a király". Aki tehát a kormányzó ellen sértést követett el, vagy tényeit sértő módon bírálta, a király megsértéséről szóló törvény (1913:XXXIV. t.-c. 2. §.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával két évig, ha pedig a sértést sajtó útján vagy nyilvánosan szóval követte el, 3 évig terjedő fogházbüntetéssel volt büntethető.

Kormányzósértés címén ítélték el – többek között – Sztáron Sándort, Beniczky Ödönt és Hock Jánost.

Jegyzetek

Források

A Pallas nagy lexikona 1715. évi XLIX. tc. Ady Endre:Királysértés egy hírlapi cikkben Szabó István: A felségsértés tényállása a Csemegi-kódexben Barna Attila: Az állam elleni bűncselekmények szabályozása a 19. századi Magyarországon Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea – Láz (Budapest, 1939) 3953. old. (Kormányzósértés) az állami főhatalom gyakorlását ideiglenesen szabályozó 1920:1. t.-c. 14 §-a Kapcsolódó szócikkek

További információk Angyal Pál: Felségsértés, királysértés, hűtlenség, lázadás, hatóságok büntetőjogi védelme. (1931)

Kategória:Jogtörténet Kategória:Büntetőjog