Buzágh Aladár (Derencsény, 1895. július 6. – Budapest, 1962. január 20.) kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).
Életpályája bélyegkép|jobbra|250px|Buzágh Aladár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 20. körönd-2-11/12. Pátzay Pál alkotása. 1918-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen, majd 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Már 1919-től előbb tanársegéd, majd adjunktus lett a tudományegyetem II. számú Kémiai Intézetében. Külföldön huzamosabb időt töltött 1926 után ösztöndíjasként. Különösen fontosak a Wilhelm Ostwald lipcsei intézetében folytatott kutatásai. 1931-től tanított egyetemeken.
Kutatási területe Az Ostwald-féle kolloidkémiai iskola hazai továbbfejlesztője, illetve a fizikai kémia ezen új ágának egyik megteremtője. Főképp a szolok stabilitásának és az elektromos kettős réteg szerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez fűződik az Ostwald–Buzágh-féle üledékszabály és a szolstabilitás kontinuitás-elméletének megállapítása, továbbá az adhézió mérésére vonatkozó kvantitatív módszer kidolgozása.
Díjai, elismerései kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).
Akadémiai tagsága levelező tag (1938) rendes tag (1946) igazgatósági tag (1946–1949)
Főbb művei A kolloidok természettudományi jelentősége (Bp., 1931); Kolloidik (Dresden, 1936); Colloid Systems (London, 1937); Kolloidika (I-II. Bp., 1946-1952); A kolloidika praktikuma (Bp., 1954).
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Wolfram Ervin
Kategória:Magyar kémikusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Derencsényiek Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek