A grammatikában az értelmező fogalmáról nem egységesek a nézetek.Dubois 2002, 46. o. Többféle olyan mondattani szerkezet van, amelyet különböző nyelvészek értelmezőnek tekintenek, és egyik meghatározás sem fedi a fogalmat mindegyik szerkezet esetében, mivel ezekben különféle szemantikai és mondattani tényezők nyilvánulnak meg.Crystal 2008, 31. o.
Nézetek az értelmezőről
Az értelmező mint alárendelt mondatrész
Az értelmező mint jelző
A magyar nyelv grammatikáiban hagyományos nézet az, hogy az értelmező egyfajta jelző, például Balogh D. et al. 1971 szerint. Abban különbözik a tulajdonképpeni jelzőtől, hogy követi a jelzett szót, felveszi annak toldalékát (esetleg névutóját), és külön hangsúlya van, így a beszédben szünet van közte és a jelzett szó között, írásban pedig vessző. Az értelmező szerkezet mondattá alakítható, mivel a tagjai alany–állítmányi viszonyba állíthatók. Ez a grammatika az értelmezőnek két típusát állapítja meg. Az egyik az ún. hátravetett jelző, amely kiemeli a jelzett fogalomnak valamelyik jegyét, és a minősítő, a kijelölő, illetőleg a birtokos jelzőnek felel meg:Balogh D. et al. 1971, 335–336. o. Vettem csizmát, pirosat, A szerelmemet, az elsőt nem felejtem el, Elkértem a könyvet, Jóskáét.Balogh J. 1999 példái. Az értelmező másik típusa azonosítási viszonyban van a jelzett szóval, és ennek helyébe léphet. Ezt Balogh D. et al. 1971 tulajdonképpeni értelmezőnek vagy appozíciónak nevezi: Pistát, a fiamat ellenfélnek tekintették.Balogh J. 1999 példája.
Újabb magyar grammatikákban csak az értelmező fenti első típusát tekintik jelzőnek.Például Balogh J. 1999 vagy Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 (424–425. o.)
A francia nyelv grammatikái között vannak olyanok, amelyek szerint az elszigetelt, nem főnevesített melléknévi jelző értelmező (apposition). A jelzett szó előtt vagy után helyezkedhet el, az utóbbi esetben úgy is, hogy egy vagy több mondatrész is lehet közöttük, pl. Ravi, l’enfant mangeait sa pomme dans la cour / L’enfant, ravi, mangeait sa pomme dans la cour / L’enfant mangeait sa pomme dans la cour, ravi ’A gyerek boldogan ette az almát az udvaron’ (szó szerint: ’Boldog, a gyerek…’ / ’A gyerek, boldog,...’ / ’A gyerek ..., boldog’).Bescherelle 1990, 25. o. Magyar grammatikákban ez állapothatározónak felel meg. Más francia grammatikák szerint ez nem értelmező, hanem egyszerűen jelző, csak elszigetelt.Például Mauger 1971 (46. o.) vagy Grevisse – Goosse 2007 (416. o.).
Ugyancsak jelzőnek tekintik az értelmezőt egyéb nyelvek hagyományos grammatikáiban is, például a románéban. Ezekben, mint az előbb említett francia grammatikákban, az állapothatározónak megfelelő funkciójú melléknevet egyszerűen elszigetelt melléknévi jelzőnek tekintik. Ez követheti vagy megelőzheti a jelzett szót, pl. Rusanda, îmbujorată, stătea la fereastră ’A kipirult Rusanda az ablaknál állt’ vagy ’Rusanda kipirultan állt az ablaknál’, Fericit, el locuiește un măreț palat de vară (Vasile Alecsandri) ’Ő boldogan él egy fenséges nyári palotában’ (szó szerint: ’Boldog, ő él…’). Azonban értelmezőként veszik számba a melléknevet, ha főnevesített, elszigetelt, és az értelmezett szó után áll, pl. Pajul Cupidon, vicleanul, mult e rău și alintat ’Cupido apród, a ravasz, igen rossz és elkényeztetett’ (Mihai Eminescu).Bărbuță 2000, 252–254. o.
Az értelmező egyik meghatározása megegyezik a fentebbi ún. tulajdonképpeni értelmezőével, azaz csak főnévvel, névmással vagy számnévvel kifejezett; funkciója magyarázatot fűzni az értelmezett szóhoz; egyenlőségi viszonyban áll vele; helyet cserélhet vele vagy helyettesítheti; alakilag az értelmezett szóval mellérendelő viszonyban álló tagra hasonlít, mivel sokszor ugyanolyan szófajú, mint az értelmezett szó; mindig az értelmezett szó után helyezkedik el, rendszerint tőle elszigetelten, pl. Și noi, copiii, avem obligația de a asculta de părinți ’Nekünk is, gyerekeknek, kötelességünk a szüleinkre hallgatni’.Constantinescu-Dobridor 1998, apoziție szócikk.
Egy másik román grammatikában található nézet szerint az értelmező egyfajta főnévi jelző,Avram 1997, 350. o. és a fentieken kívül egyéb szerkesztési vonásai is lehetnek: Elszigetelten a jelzett szó előtt is állhat: Om prudent, Busuioc trăgea cu coada ochiului într-acolo ’Óvatos ember lévén, Busuioc a szeme sarkából sandított oda’ (szó szerint: ’Óvatos ember, Busuioc…’ (Liviu Rebreanu). Nem elszigetelt, az értelmezett szót követő főnévi értelmező is van: Fluviul Dunărea este cel mai mare din Europa ’A Duna folyam a legnagyobb Európában’. Ez egyszerűen jelzőnek felel meg a magyar grammatikákban. Értelmezhet mondatot is: Lucrează încet, fapt care nu-mi convine ’Lassan dolgozik, ami nekem nem felel meg’ (szó szerint: ’Lassan dolgozik, tény, amely nekem nem felel meg’).
Az értelmező mint különálló alárendelt mondatrész
Grevisse – Goosse 2007 francia grammatika szerint az értelmező olyan főnév vagy névmás, amely egy másik ilyen elemtől függ, és olyan viszonyban áll vele, mint a névszói állítmány névszói része az alannyal, csak kopula nélkül.Grevisse – Goosse 2007, 422–425. o. Az alábbi tulajdonságai lehetnek: Rendszerint az értelmező elszigetelt az értelmezett szótól, és követi azt: Paris, la capitale de la France, est divisé en vingt arrondissements ’Párizs, Franciaország fővárosa húsz kerületre van felosztva’, Je l’ai conduite dans le petit salon jaune, celui qu’elle aimait ’A kicsi sárga szalonba vezettem, abba, amelyiket szerette’. Elszigetelten az értelmező az értelmezett szó előtt is állhat: Simple comparse, Dupont ne fut pas inquiété par la police ’Mint egyszerű mellékalakot a rendőrség nem zaklatta Dupont-t’ (szó szerint: ’Egyszerű mellékalak, Dupont nem lett zaklatva a rendőrség által’).
A francia grammatikákban is van szó nem elszigetelt értelmezőről, de nem egyeznek a vélemények abban, hogy ennek szerkezetében melyik tag az értelmező. Egyes grammatikák, mint Mauger 1971, mindig a másodikat tekintik annak, például a le roi René ’René király’ vagy a le mois de juin ’június hónap’ szószerkezetekben.Mauger 1971, 42–43. o. Ez a nézet van meg a román grammatikákban is, pl. a moș Vasile ’Vasile bácsi’ szószerkezetben Vasile lenne az értelmező.Bărbuță 2000, 253. o. Azonban Grevisse – Goosse 2007 szerint van olyan nem elszigetelt értelmezős szerkezet, amelyben a második tag az értelmező (pl. une girafe mâle ’hím zsiráf’), de olyan is, melyben az első tag az: pl. le mois a le mois de mai ’május hónap’ szószerkezetben, vagy le poète a J’ai rencontré le poète Hugo ’Hugo költővel találkoztam’ mondatban. E nézete az általa megadott meghatározáson alapszik. Úgy tekinti, hogy az értelmező olyan mondatból származik, amelyben a poète szó névszói állítmány névszói részének alapeleme, két olyan egymást követő mondat átalakítása nyomán, mint J’ai rencontré Hugo. Hugo est un poète ’Hugóval találkoztam. Hugo költő’.
Amint látható, a franciában van olyan eset is, amikor az értelmezett szót (Grevisse – Goosse 2007 nézetében) elöljárószóval használják, olykor kötelezően (le mois de mai ’május hónap’), máskor nem kötelezően, főleg pragmatikai okokból, például pejoratív megítélést kifejezendő: cette saleté de taxi ’ez a mocsok taxi’.
Grevisse – Goosse 2007 meghatározásához hasonló található a közép-délszláv diarendszer nyelveinek grammatikái között, például a Barić 1997 horvát grammatikában. Eszerint az értelmező az a mondatrész, amely egy mondat főnévvel kifejezett névszói állítmányából jön létre úgy, hogy kiemelik a mondatából, és egy másik mondatban lévő főnév vagy névmás mellé illesztik. Példa ilyen folyamatra:
Két kiinduló egyszerű mondatból, pl. Nedaleko od kuće primijetili su psa. Pas je skitnica ’Nem messze a háztól kutyát vettek észre. A kutya kóbor’, előbb egy jelzői mellékmondatos összetett mondat szerkeszthető (Nedaleko od kuće primijetili su psa koji je skitnica ’Nem messze a háztól olyan kutyát vettek észre, amelyik kóbor’), majd a jelzői mellékmondatból ki lehet emelni a névszói állítmányt, és a mellékmondat alaptagja mellé lehet adni, amiből a Nedaleko od kuće primijetili su psa skitnicu ’Nem messze a háztól kóborkutyát vettek észre’ (szó szerint: ’… vettek észre kutyát kóbort’).Barić 1997, 563. o.
Klajn 2005 szerb grammatika az ilyen típusú, nem elszigetelt és az értelmezett szót követő értelmezőt „jelzői értelmezőnek” nevezi, pl. kamen temeljac ’alapkő’ (szó szerint: ’kő alap’).Klajn 2005, 233–234. o.
Az itt említett közép-délszláv diarendszer grammatikáiban is megvan az a nézet, hogy az olyan szerkezetekben, amelyekben elszigetelés nélkül egy tulajdonnévről kifejezik, hogy mi vagy ki, az első tag az értelmező: gospodin Galović ’Galović úr’, Komšija ima kuću u gradu Zagrebu ’A szomszédnak van háza Zágráb városában’ (szó szerint: ’városban Zágrábban’),Čirgić 2010, 283–284 o. (montenegrói grammatika). restoran „Proleće“ ’Tavasz étterem’. Ugyanezzel a funkcióval hátravetett és elszigetelt értelmező is van: Stojan Matić, novinar ’Stojan Matić, (az/egy) újságíró’, Ovo je Petar, (naš) komšija ’Ez Petar, egy/a szomszéd(unk)’.Ezekben a nyelvekben nincs névelő, tehát magyarul az ilyen értelmező megegyezhet névelő nélkülivel, határozott névelőssel vagy határozatlan névelőssel, a kontextustól függően.
Újabb magyar grammatikákban nem jelzőnek tekintett az azonosító értelmező (Pistának, a barátomnak) és az ún. értelmező határozó, amelynek szerkezete nem alakítható át alany–állítmányi viszonyúvá: A levelet Bécsbe, a főpostára kéri.Balogh J. 1999.
Az értelmező mint mondattani funkció nélküli entitás
Az értelmező, beleértve az értelmező jelzőt, nem szerepel a mondatrészek között például Nagy 1980-ban. Szerinte az értelmező a mondaton kívül áll, olyan kihagyásos szerkezet, amely megismételt állítás bővítményéből áll. Például egy olyan mondatból, mint Tél volt, kemény tél volt, elmarad a megismételt rész, és megmarad a kemény melléknév értelmezőként: Tél volt, kemény.Nagy 1980, 128. o.
Balogh J. 1999 szerint „az értelmező valójában pozíció, kifejtő, magyarázó, azonosító értelmű mondattag, s igazából nem is külön mondatrész, és nem jelző. A mondatnak bármelyik mondatrésze kerülhet értelmezői pozícióba az értelmezettjéhez való viszonyában. Példák: alany: Zsófi, (azaz/vagyis) a lányom hegedülni tanul; állítmány: Elképzeltük, (vagyis) felvázoltuk a jövőre vonatkozó terveket, Ez a fiú Károly, (azaz) a sógorom; tárgy: Már rég nem láttam Ádámot, (vagyis) az unokaöcsémet; határozó: Lillával, (vagyis) a húgom kislányával mentünk moziba, Az iskolában, (azaz) a tanáriban érdeklődtünk a tanévkezdésről, Lent, (azaz) a völgyben nagy köd van; jelző: A húst, (mégpedig) a fagyottat már este kivettük a hűtőből.”
Más nyelvek grammatikáiban is megvan ez az érvelés. Dubois 2002 szerint az értelmező nem mondattani funkció, hanem csak olyan szó vagy szócsoport, amely főnév mögé helyezve ugyanazt a valóságot fejezi ki, de más módon, azaz a két tag denotátuma azonos. Ennek bizonyítéka az, hogy akármelyik mondatrész mellé tehető. Példák: alany: M. Dupont, le professeur, a les cheveux frisés ’Dupont úrnak, a tanárnak göndör haja van’; névszói állítmány névszói része: Je le vois gentil, plein de prévenances ’Kedvesnek látom (őt), nagyon figyelmesnek’; tárgy: J’aperçois la « ville », espèce de gros village aux rues tortueuses ’Megpillantom a „várost”, azt a nagy falufélét a kanyargó utcáival’; jelző: Je revois la coiffe de ma grand-mère, une vieille femme ridée ’Újra látom a nagyanyámnak, egy ráncos öregasszonynak a főkötőjét’; megszólítás: Vous, Duval, le génie de la classe, répondez ’Maga, Duval, az osztály lángesze, feleljen!’