A Chicago Cubs egy amerikai baseballcsapat, egyike a két chicagói profi baseballcsapatnak. Székhelyük Lakeviewban, Chicago északi részén van. A Major League Baseballban, a Nemzeti Liga Középső csoportjában játszanak. A Cubs az egyike legrégebbi Major League baseballcsapatoknak és a legrégebbi csapat amelyik soha nem költözött másik városba. Több mérkőzést játszottak mint bármely másik Major League klub. A Cubs az első csapat, amely meg tudta védeni bajnoki címét (1907–1908), és ők lettek a legelső csoportbajnokok a Nemzeti Liga történetében még White Stockings néven (1876).
Pályájuk 1916 óta a csapat korábbi tulajdonosáról, a rágógumi mágnásról elnevezett Wrigley Field. Tulajdonosa a milliárdos Ricketts család.
Története A kezdetek White Stockings (Fehér Harisnyások) (1870–1889) Eredetileg amatőr csapatként indult tíz évvel a polgárháború befejezése után, de az 1869-es szezonban a Cincinnati Red Stockings elsöprő fölénye arra késztette a többi csapatot, hogy ők is áttérjenek a profi, azaz a fizetett játékosok alkalmazására. 1871-ben megalakították az első professzionális ligát National Association (Nemzeti Szövetség) néven.
Sok csapathoz hasonlóan a chicagói csapat is választott magának színt. Ez a fehér lett, innen ered a nevük is.
A liga fennállásának első évében a csapat közel állt a bajnoki címhez, de a nagy chicagói tűzvész elpusztította a pályát, a mezeket és a felszerelést is. Ennek ellenére is sikerült a második helyen végezniük, de a katasztrófa visszavetette a csapatot, és a következő két évben nem is tudtak részt venni a bajnokságban.
Az 1875-ös szezon során Al Spalding a Boston sztárdobója titkos megállapodást kötött a White Stockings-szal. A Chicagói csapat tulajdonosa William Hulbert rábeszélte őt, és négy másik játékost a White Stockinghoz való csatlakozásra, hogy megtörje a Boston Red Stockings egyeduralmát. Deacon White, Ross Barnes és Cal McVey a Boston Red Stockings-ból, illetve Adrian "Cap" Anson a Philadelphia Athletics csapatából jött el. Hulbert látta, hogy a liga nem megfelelően működik, ezért arra a következtetésre jutott, hogy létre kell hozni egy jobban működő ligát, amit Nemzeti Liga (National League of Professional Baseball Clubs) néven, 8 csapat részvételével 1876-ban meg is alapítottak.
Az 1876-os év új korszakot nyitott a Chicagói baseball történetében. A csapat első menedzsere a sztárdobó Albert "Al" Spalding, a későbbi híres sportszergyártó cég alapítója volt. A Chicago White Stockings első profi mérkőzését 1876. április 25-én játszotta, melyen 4-0-ra győzte le a Louisville Grays csapatát. A chicagóiak a szezont fölényesen nyerték, 52 győzelemmel és 14 vereséggel zárva az évadot, ami egyben a Nemzeti Liga első bajnoki címének elhódítását jelentette.
Az 1878-as évadot követően Al Spalding felhagyott a játékkal és a csapat menedzselésével, hogy sportfelszereléssel foglalkozó cégét irányítsa, de mint tulajdonos továbbra is fontos szerepet játszott a csapat és a liga életében.
Majd 1879-ben megkezdődött a White Stockings menetelése a Hall of Fame játékos-edző Cap Anson vezetésével, aki kora legjobb játékosa volt, és 20 teljes évadon keresztül irányította a csapatot. Az 1880-tól 1886-ig terjedő időszakban öt bajnoki címet szereztek, kiérdemelve a dinasztia címet.
A korszak játékosa: Cap Anson 1879–1897
Colts (1890–1897) A csapat 1890-es évben új nevet kapott, de az első két jó szereplést hozó évadot már nem követte több. Ez a sikertelenség vezetett a kiöregedett Anson lecseréléséhez 1897 végén, és egy újabb névváltáshoz.
De mielőtt Anson visszavonult volna, történelmet írt. Ő lett az első játékos, aki pályafutása alatt elérte a mágikus teljesítménynek számító 3000 ütést. Habár többen vitatják ezt a tényt, de az MLB hivatalosan elismeri.
Orphans (Árvák) (1898–1901) a.k.a. Remnants (úgyis mint Maradékok) A fiatalítás jelszavát lobogójukra tűzve az újabb név alatt négy szinte említést sem érdemlő szezont abszolváltak, de történt valami ami meghatározta a csapat jövőjét. Leszerződtették Frank Chance-t, aki Ansonhoz hasonlóan szintén kora legjobb játékosává nőtte ki magát. Cubs Az arany évek – "Tinker to Evers to Chance" (1902–1913) A Frank Selee edző vezetésével történő csapat fiatalításra irányuló törekvésekre felfigyelve, egy helyi újság a Cubs (macik) becenevet ragasztotta a csapatra. Ez hamar megragadt a köztudatban és a csapat hivatalosan is felvette a Cubs nevet.
Az 1903-as szezonban megkezdődött a Cubs aranykorszaka, Joe Tinker (ss), Johnny Evers (2b), és Frank Chance (1b) nevével fémjelzett, minden idők egyik legdominánsabb belső védelmének vezetésével.
Chance az 1905-ös szezon közben átvette a csapat irányítását a betegeskedő Seele-től. Vezetésével a Cubs 530 mérkőzést nyer 235 vereséggel szemben, négy Nemzeti Liga bajnoki címet és két World Series címet szerez a rákövetkező 5 évben.
Az 1906-os szezont a mai napig fennálló, rekordot jelentő 116 győzelemmel zárták. De meg kell említeni a csapat szinte üthetetlen dobóit, Mordecai "Three-Finger" Brown (26-6, 1.04), Jack Pfeister (20-8, 1.56), Ed Reulbach (19-4, 1.65) Carl Lundgren (17-6, 2.21) és Orvall Overall (12-3, 1.88), akik szintén mai napig fennálló rekorddal (legalacsonyabb csapat ERA) járultak hozzá a csapat eddig példa nélkül álló mágikus szezonjához. A nagydöntőben meglepetésre kikaptak ugyan a helyi rivális White Sox csapatától, de a rákövetkező két szezonban már bajnokok lettek a Ty Cobb vezérelte Detroit Tigers csapatát győzve le mindkét alkalommal.
Említést érdemel az a tény, hogy 1908-ban a Cubs egy furcsa incidensnek köszönhette hogy egyáltalán megnyerték a Nemzeti Liga bajnoki címet. Fred Merkle, a mérkőzést látszólag a New York Giants javára eldöntő ütésnél, nem kísérelte meg, hogy elérje a második bázist, ami miatt a győztes pont érvénytelenítve lett. A pályára beözönlő ünneplő nézők miatt a mérkőzést nem lehetett folytatni, így a liga úgy döntött, hogy a mérkőzést újra kell játszani, amit a Cubs nyert meg, ezzel épphogy kiharcolva az első helyet a Giants előtt.
Néhány szakértő úgy véli, hogy ha a csapat kiváló elkapója Johnny Kling nem hagyta volna ki az 1909-es szezont akkor a csapat öt egymást követő nagydöntőt játszott volna. A rákövetkező évben Kling visszatért, és a 104 győzelemmel zárt alapszakasz után ismét World Series-ig jutott a Cubs, ahol a csak a fiatal feltörekvő Philadelphia Athletics tudta őket megállítani 5 mérkőzésen.
Ugyan még két évig a Chance irányította csapat jól szerepel, de ezt követően már nem nyernek több címet, és Evers idegösszeomlása, majd Frank Chance lemondása egy éra végét jelentik.
De fennmaradt a Franklin P. Adams verséből a mai napig használt "Tinker to Evers to Chance" kifejezés, melynek mai jelentése nagyjából: jól olajozott gép amely tökéletesen működik.
These are the saddest of possible words: "Tinker to Evers to Chance." Trio of bear cubs, and fleeter than birds, Tinker and Evers and Chance. Ruthlessly pricking our gonfalon bubble, Making a Giant hit into a double-- Words that are heavy with nothing but trouble: "Tinker to Evers to Chance."
A korszak játékosa Frank Chance 1898–1912 Mordecai Brown 1904–1912
A sikertelenség kezdete (1914–1927) Ebben az időszakban a csapat elindult a lejtőn lefelé. 14 év alatt 6 edző váltás történt, ami nem csoda figyelembe véve a katasztrofális szereplést. De két, a csapat jövőjét befolyásoló esemény is történt a pályán kívül. 1916-ban, miután a Federal League összeomlott, egy Charles Weeghman vezette befektető csoport megvásárolta és átköltöztette a csapatot Weegham Park-ba, ami azóta is a csapat otthona. A pályát 1920-ban átnevezték Cubs Park-nak, majd 1926-ban nyerte el mostani nevét, mint Wrigley Field.
A másik meghatározó esemény 1921-ben történt. A rágógumi mágnás William Wrigley Jr. megvásárolta a csapatot az időközben többségi jogot szerzett Albert Lesker-től.
Ezalatt a pályán a csapat rettenetesen gyenge szereplése alól egyedül a világháború miatt rövidebbre szabott 1918-as szezon volt a kivétel, amikor is sikerült újra elhódítani a Nemzeti Liga bajnoki címét a teljes Major Liga legjobb eredményével zárva az alapszakaszt. De a nagydöntőben a Boston Red Sox 4:2-re győzte le a Cubs-ot, sztárjátékosuk Babe Ruth vezérletével, aki nemcsak mint ütő, hanem mint dobójátékos is remekelt két meccset is nyerve, ráadásul az egyiket végig dobva nullázta le a Chicago-t. A következő évben még jól szerepel a csapat de már meg sem közelíti az előző évi teljesítményt.
Ezután a csapat mélyrepülésbe kezd, ami az évtized végig tart.
1922-ben a Cubs újra beírja magát a sportág történetébe. Augusztus 25-én 26:23-ra győzi le a Phillies csapatát ami a Liga történetének legtöbb pontot hozó mérkőzése azóta is.
1925-ben jelentős esemény történik. Április 14-én a WGN Radio, Quin Ryan-nel a mikrofonnál leközvetíti az első Cubs alapszakasz mérkőzést, ami a Cubs 8:2-es győzelmével zárul a Pittsburgh Pirates ellenében.
Az 1926-os szezon után szerződtetik az újonc, a későbbiekben Hírességek Csarnokába választott edzőt Joe McCarthy-t.
1927-ben a stadion bővítésre kerül, amivel a férőhelyek száma eléri a -et. Ebből adódóan ebben az évben először az össznézőszám eléri az egymilliót.
Külön említést érdemel: Zip Zabel aki 1915. június 17-én, 18.1 inninget dobott a 19 inningből mint csere dobó, amit a csapat 4:3-ra nyert a Brooklyn ellen. A Cubs és a Reds dobója Hippo Vaughn és Fred Toney 1917. május 2-án, a Liga történetében egyedülálló módon, mindketten 9 inninges no-hittert dobtak ugyanazon a mérkőzésen. A meccset a Reds nyerte 1:0-ra a 10. inningben. Jimmy Cooney 1927. május 30-án véghez vitte a baseballban legritkábban előforduló egyedül végrehajtott tripla játékot a Cubs történetében egyedüliként.
A korszak játékosa: Grover Cleveland Alexander 1918–1925
Az ezüst évek (1928–1945) William Wrigley pénzével, William Veeck Sr. hozzáértésével, és Joe McCarthy edző tudását kamatoztatva, az újjáépített csapat visszakerül a liga elitjébe. 1928-ban hatalmas küzdelemben ugyan csak a harmadik helyet szerzik meg 91-63-as győzelmi mutatóval, de ez a szezon már előrevetíti, hogy ezzel a csapattal számolni kell. Hogy megmutassák milyen komolyan is gondolják, az 1929-es évadra megszerzik a kor egyik legjobb játékosának Rogers Hornsby-nak a játékjogát. A pályafutása vége felé járó későbbi Hall of Famer, élete egyik legjobb szezonját produkálva hozzásegíti a Chicago-i csapatot a Nemzeti Liga bajnoki címéhez. Ebben az évben játszik a csapat először nagydöntő sorozatot Wrigley Field-en.
Ezt követően 1930-ban, Hack Wilson minden idők talán legjobb szezonját produkálja. A 191 RBI a mai napig fennálló rekord, miközben ütött 56 Home Runt, és 146-szor pontot szerzett, amit nagyban köszönhetett a 105 sétának és a .356-os ütőátlagnak. Ennek ellenére ebben az évben, csak kettővel kevesebb nyert mérkőzéssel ugyan, de a második helyen végez a csapat.
Ezután a Hack Wilson, Kiki Cuyler, Charlie Grimm, Billy Herman, Gabby Hartnett, Stan Hack, Billy Jurges, Phil Cavarretta, Riggs Stephenson, Lon Warneke, és Bill Lee mag köré épített csapat, három évenként, 1932-ben, 1935-ben és 1938-ban is, bekerül a nagydöntőbe, mint Nemzeti Liga győztes. De a bajnoki címet egyik alkalommal sem tudják megszerezni, köszönhetően leginkább az akkoriban szinte legyőzhetetlen New York Yankees csapatának, akikkel szemben két alkalommal maradnak alul.
Az 1935-ös év az utolsó alkalom, egészen a 2016-os szezonig, hogy az alapszakasz során a Cubs eléri a kiemelkedőnek számító 100 győzelmet.
1937-ben három újítás is történik a pályán, amik Wrigley Field jellegzetességeivé válnak. Bill Veeck (William Veeck Jr.) nevéhez füződik az outfield falára futtatott borostyán, és a mai napig használt kézzel működtetett eredményjelző tábla. Valamint megkezdődik a törzsszurkolók számára minden pénzt megérő 'outfield bleacher' ülések építése.