A historizmus (a latin történetiség szóból) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Észak-Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.
A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első neostílus, a neogótika még a romantika művészetéhez tartozik. Az építészek, ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek, felelevenítették a romanika, a reneszánsz és a barokk stíluselemeit. Így jöttek létre a neostílusok, majd ezek keveredésével az eklektika, melyet önálló irányzatként is számontartanak.
A historizmus és az eklektika fogalmát voltaképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, az 1989-es rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tólEzt a Zádor Anna szerkesztette A historizmus Magyarországon című tanulmánykötet tette meg, ami csak 1993-ban jelent meg, bár szövege már a 80-as évek elején megszületett. legitimizálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.
A két világháború közötti időben (1920-as, 1930-as évek) történő újraéledését neoeklektikának vagy újhistorizmusnak nevezik. A 20. század második felében előfordulására elszórtan vannak példák, amelyeket a Neoeklektikus építészeti törekvések a 20. század második felétől szócikk mutat be.
Fázisok Stílustörténeti szempontból megkülönböztetik a következőket: a romantikus historizmust (átmeneti stílusok az 1770-es évektől, teljesen kialakult 1840-től 1870-ig), a szigorú historizmust (1870–1890) a késői historizmust (1890 után). Ez a megkülönböztetés Renate Wagner-Rieger osztrák művészettörténésztől származik.
Stílusai A historizmus és a stílusutánzó irányzatok listája a nyugati építészetben és díszítőművészetben:
Nemzetközi Beaux-Arts Neobarokk Neobizánci Neoegyiptomi Neogótikus Neogörög Mór megújuló Neoklasszikus Új klasszikus / neohisztorizmus Neoreneszánsz (châteauesque/itáliai/palazzo stílus) Neoromán Svájci faház (chalet) stílusú Vernakuláris
Brit Birodalom
Ádám stílus (vagy Adamesque és " Style of the Brothers Adam " 18. századi neoklasszikus belsőépítészeti stílus, William Adam skót építész és fiai, Robert (1728–1792) és James ( 1732–1794) után elnevezve) Bristol bizánci Edward kori barokk Indo-szaracén újjászületés (India) Jacobean Revival (az 1820-as évek végétől vált népszerűvé Angliában, és amely legtöbb ihletet az angol reneszánszból (1550–1625) merítette, az Erzsébet és Jakab-kor elemeivel) Anna királynő stílus Regency Skót bárói stílus (Skócia, Wales és Észak-Írország) Tudor Revival
Franciaország
XVI. Lajos-stílus Directoire-stílus (a díszítőművészet, a divat és különösen a bútortervezés korszaka volt Franciaországban) Empire stílus III. Napóleon-stílus
Ausztria és Németország
Biedermeier Gründerzeit stílus Náci építészet Rundbogenstil (19. századi stílus, amely a német nyelvterületeken és a német diaszpórában volt népszerű. A bizánci, a román és a reneszánsz építészet elemeit egyesítette sajátos stílusmotívumokkal.)
Görögország és a Balkán Mükénei újjászületés Szerb-bizánci újjászületés
Olaszország Stile Umbertino
Portugália
Pombaline Neo-Manuel
Románia Román újjászületés (román reneszánsz)
Orosz Birodalom és Szovjetunió Nebizánci Neoorosz sztálinista építészet
Skandinávia Dragestil Nemzeti romantikus stílus Skandináv klasszicizmus
Spanyolország Neo-Mudéjar
Amerika Jefferson építészet Amerikai reneszánsz Ácsgótika Gyarmati újjászületés Szövetségi stílus (Federal Style) Greco Deco Maja újjászületés Mediterrán újjászületés Mission Revival Lengyel katedrális stílus Pueblo Revival Anna királynő stílus Richardson-román (a neoromán építész, Henry Hobson Richardson (1838-1886) után elnevezve) Spanyol gyarmati újjászületés
Magyarországon a 19. század második felében thumb|right|230px|A Takarékpénztár épülete Makón – a historizmus egyetlen világi épülete a városban
A kiegyezést (1867. május 29.) követő időszakban jelentős fejlődés, és városiasodás ment végbe hazánkban, melynek a leglátványosabb eredményei Budapesten voltak észlelhetőek, bár Kassán, Szegeden, Temesvárott, Aradon, és Kolozsvárott jelentős bérházépítési munkálatok indultak meg.
A legtöbb beruházást a Fővárosi Pénzalapból finanszírozták. Ebben az időszakban épült Budapesten a legtöbb sugárút, körút és a nagyszabású középületek is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megkezdődött az útvonalak szabályozása is.
1871/72 -től a József Politechnikum Királyi József Műegyetemként működött tovább. 1879-ben megalakult az Állami Középipartanoda.
Városi villák és bérpaloták: drágák voltak, rengeteg technikai újítás volt bennük (például vezetékes víz), minden nemű luxus elérhető volt a bérházakban is (istálló, kocsiszín), ezzel próbálták a gazdag polgárságot arra ösztönözni, hogy a vidéki házak helyett inkább költözzenek az oly' sok lehetőséget kínáló városba. A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a torlódott társadalmat is: a legalsó szintek a dzsentrirétegé voltak. Ezek rendelkeztek a legtágasabb helyiségekkel, kívül kovácsoltvas-erkélyek jelezték a társadalmi hovatartozást. A bérpaloták szintjein felfelé haladva egyre szegényebbek kaptak lakást. A luxus fogalma ugyanakkor azt jelentette, hogy minden szinten egy angol WC kapott helyet, ám még ez óriási lépés volt higiénia szempontjából.
Villák és nyaralók: Budapesten az Andrássy út külső szakaszán és a Thököly út Zugló felőli részén épült a legtöbb villa a nyilvánosan látogatható terek az épület földszintjén, a többi, általában privát szférának tekinthető szoba az emeleten volt általában németországi/itáliai neoreneszánsz, eklektikus stílusúak
Szállodák: minden nagyobb városban volt legalább egy szálloda, ami kielégítette a turisták igényeit általában a központ közelében, esetleg a vasúthoz vezető úton épültek különféle termekkel voltak ellátva legtöbbjük fel volt szerelve lifttel, központi fűtéssel, telefonnal és távíróval is
Munkáslakóházak: általában a cégek építették őket alkalmazottjaik elszállásolására a legtöbb ilyen lakóházat a MÁV építtette
Templomépítészet: felekezetenként változó, általában sokszínű, egyedül a zsinagógák tartották meg eredeti formájukat a keresztény templomok általában eklektikusak
Kulturális és sportlétesítmények: a színházak korszerűsítése, kiállítások megnyitása (sokszor pavilonos formában) a Magyar Királyi Operaház megalakulása (a színházak nem feleltek meg az elvárásoknak) a Nemzeti Tornacsarnok megépítése fürdők, és kisebb sportegyletek épületei egyetemek, főiskolák (ELTE-BTK épülete, Műegyetem épülete)
Kórházak: megnő a városokban a rossz körülmények között élő szegények száma, így szükségessé válik a kórházak építése pavilonos szerkezetű kórházak megjelenése például Szent István Kórház (Bp.)
Pénzintézetek: 1867 után sok vállalkozást indítanak, így nőtt a bankok és hitelintézetek száma általában előkelő tereken épültek
Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági épületek: pályaudvarok, gyárak építése (Nyugati Pályaudvar, Keleti Pályaudvar)
Az állandó Országház: pályázatot írtak ki, melyben egy bizottság döntött a tervező kiléte felől Steindl Imre neogótikus pályamunkája lett az első helyezett az építkezéseket 1885-ben kezdték, az épületet 1902-ben már használták, de csak 1904-re lett teljesen kész.
A festészetben és szobrászatban A historizmus festészete elsősorban a történelmi festészetet jelenti, mely a kései romantika jellegzetes műfaja. Lengyelországban Jan Matejko, Magyarországon Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór a képviselői. Különösen Benczúr művészetében a történelmi festészet összeforrt az akadémizmussal. Az akadémizmus például a historizmus megvalósulása a festészetben.
Egész Európára jellemző volt a köztéri szobrok tömeges felállítása. A szobrászat feladata azonban az emlékművek felállításában ki is merült. Például Strobl Alajos: Arany János szobra a Nemzeti Múzeum kertjében.
Iparművészet
A filozófiában Ez a huszadik századra jellemző jelenség.
Hivatkozások A historizmus Magyarországon, szerk. Zádor Anna, Bp., 1992.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Építészettörténet Magyar történelmi festészet
További információk
Historizmus és eklektika. Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Katalógus, 1-2.; kiállításrend. Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet, szerk. Vadas József, Vadászi Erzsébet; Iparművészeti Múzeum, Bp., 1992 (Az európai iparművészet stíluskorszakai) A historizmus művészete Magyarországon. Művészettörténeti tanulmányok; szerk. Zádor Anna; MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Bp., 1993 Révész Emese: A magyar historizmus; Corvina, Bp., 2005 (Stílusok – korszakok) Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora; Vince, Bp., 2007 Kalmár Miklós: Historizmus; Terc, Bp., 2016 (Az építészet története) Bordás Beáta: Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában, 1840–1914. Az egykori Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék kastélyai; előszó Kovács András; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2016
Kategória:A 19. század művészete