Szentpéteri Tibor (Budapest, 1942. május 6. – ) Ferenczy Noémi-díjas (1995) magyar iparművész, professzor emeritus.
Életpályája 1961–1969 között a Ganz–MÁVAG-ban tervező és formatervezőként dolgozott. 1962–1967 között az Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol Dózsa Farkas András tanítványa volt. 1969–1971 között mesteriskolát végzett. 1969–1990 között formatant, 1969–1992 között tervezést tanított.
1970–1996 között Iparművészeti Főiskolán tanított.
1983-ban és 1984-ben az Iparművészeti Főiskola stúdióvezetője volt. 1984–1993 között docens volt. 1984–1989 között az Elméleti Intézet igazgatója volt. 1984–1990 között tervezéselmélet és -módszertant oktatott. 1986–1993 között az Iparművészeti Egyetemen a tanulmányi- és minősítő bizottság elnöke volt.
1992–1996 között tervezéselmélet és tárgyelemzést oktatott. 1993–1996 között egyetemi tanár volt. 1997–2012 között a Soproni Egyetem Alkotóművészeti Intézetének formatervező tanszékvezető tanára volt.
2003-ban DLA fokozatot szerzett.
Munkássága Tervező munkássága során leginkább járműveket tervezett (Millenniumi Földalatti Vasút (1969), konténerhajók (1974), zágrábi motorvonat (1975), új-zélandi, szarajevói és tuniszi motorvonatok, alexandriai villamos (1980), debreceni villamos (1987), InterCity motorvonatok (1995)). Tervezett műszereket (Videoton Fejlesztési Intézet, Filmtechnika), játékokat (1970-től folyamatosan), szerszámgépeket a SZIM-nek (1975–1980).
Díjai Szocialista Kultúráért (1978) Ferenczy Noémi-díj (1995) Dózsa Farkas András-díj (1997)
Jegyzetek
Források
MTA Adatlapja Középmagas padlójú csuklós villamos (1994) – MKISZ.hu Művészeti Katalógusok, 2001 A kavicstól a kisföldalattiig – Szentpéteri Tibor kiállítása
További információk
Iparművészet. Szerkesztő: Laczkó Ibolya. Budapest, Műcsarnok, 2001.
Kategória:1942-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:MOME Kategória:Magyar iparművészek Kategória:Ferenczy Noémi-díjasok Kategória:Magyar professor emeritusok